Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-12 / 60. szám, szombat
1 [2ÖT SZALON ■ 2016. MÁRCIUS 12. www.ujszo.com SPOLOCN Megvolt az akarat, de kevés volt a lájk (Somogyi Tibor felvétele) Elveszett magyarok, elveszett szavazatokkal Kizárólag szlovákiai magyar vidékekre és választókra építve már 2010 óta nem lehet átlépni a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. E trend megváltoztatása csak egyedi, kiterjedt és rugalmas koncepcióval érhető el, amit sajnos sem az MKP, sem a Híd nem ismert még fel. Hogyan lett elrontva a 2016-os választási kampány (is), és melyek lehetnek a kitörési pontok? A dél-szlovákiai járások az utóbbi 14 évben folyamatosan csökkenő, kevés kivétellel az országos átlag alatti részvételi aránnyal végeztek a parlamenti választásokon. Egyedi esetként említhető a 2006-os és a 2010- es szavazás, amikor - önmagukhoz képest - az átlagnál nagyobb tömeg mozdult meg Dunaszerdahelytől Tőketetebesig. Ezzel együtt azonban a közép- és kelet-szlovákiai régiók rendszeresen elmaradtak a nyugat-szlovákiai és az országos viszonyoktól. A nagyobb aktivitást mutató Dunaszerdahelyi, a Ga- lántai, a Komáromi, a Lévai és az Érsekújvári járásban csak 2012-től tapasztalható látványos csökkenés. Mindezt többféle tényező együttes hatása eredményezte: a szlovákiai magyar politikai érdekképviselet tartós megosztottsága 2010 után, általános csalódottság a Radičová- kormányban, a 2006-2010 közötti Fico-kormány okozta negatív közhangulat stb. Hozzájárult az is, hogy a magyar vidékeken csak a magyar pártok kampányolnak. Ez egyszerre jelent hatalmas előnyt és terhet is a Híd és az MKP számára. A választók ugyanis rendre csak e két párt üzeneteivel és jelöltjeivel találkoznak, azok szokásossága könnyen érdektelenséget eredményezhet választásról választásra. Ám ennél sokkal lényegesebb, hogy a pártjaink kevés időt szánnak egy-egy jelölt felépítésére a fel négyévente új nevek a 150 fős választási listára, ha többségük országosan vagy regionálisan ismeretlen a választók előtt. Ráadásul kevesen hajlandók áldozni az ismertségre, így csak minimális mennyiségű szavazatot szerezhetnek. Ellenpéldaként hozható fel Menyhárt József (MKP) kiváló szereplése, aki egyedi kampánnyal (összehasonlítva több, az MKP belső struktúráit kijárt politikussal) a harmadik legtöbb preferenciaszavazatot érte el a párton belül. Vagy itt vannak a Fiatal Függetlenek, akik négyen összesen 18 231 szavazatot szereztek, szintén minimális ismertséggel és politikai tapasztalattal (Orosz Örs a kivétel), szintúgy az egyedi üzenetekre és stílusra építve. A Hídnál Peter Kresák alkotmányjogász hozta össze a parlamenti széket érő voksokat, de Vavrek István (Purt) teljesítménye is figyelemre méltó a gömöri cigányság támogatásával. Követve napjaink trendjeit, a pártjaink is egyre nagyobb figyelmet szenteltek a közösségi médiának 99 5-10 évvel ezelőtt a gulyásozás és a zenész-táncos műsorok jelentették a szlovákiai magyar választási kampányok lényegét. szlovákiai magyar közgondolkodásban. Holott Andrej Kiska államfő sikere alapján tudható: aki a közéletben képzeli el a jövőjét, annak időt is kell szánnia a politikai profiljának megismertetésére, a társadalmi beágyazottság kialakítására. Ugyanis hiába kerülnek (Facebook) az elmúlt választási kampányok során. Azonban a hatékonyság terén van még hova fejlődnie a Hídnak és az MKP-nak is. Az SaS, az OlaNO-Nova, Marian Kodéba és Boris Kollár nagyban köszönhetik az elért eredményeiket (a Fico-kormányból kiábrándult 400 ezer szavazón túl) a tartalmas Facebook-jelenlétnek, a könnyen terjeszthető és egyszerű üzeneteknek. E felületet ugyanis egyre többen (főleg a mostani és a jövőbeli első választók, illetve a 25-35 év közöttiek is) használják elsődleges információs platformként, ha a napi politikáról akarnak tájékozódni. Az MKP (11 ezer lájk) és a Híd (7000 lájk) hivatalos oldalai ilyen szempontból a szlovákiai pártok „népszerűségi listájának” a végén állnak, elsősorban az egysíkú és modoros tartalom miatt. Ezzel szemben az SaS 116 ezer lájkot tudhat a magáénak, és jól állnak Kodebáék (72 ezer lájk), Kollárék (54 ezer lájk) is, nem is beszélve az aktivitásról. Ugyanakkor akadt pár hidas és MKP-s jelölt, akik kiválóan ráéreztek a Facebook által nyújtott új lehetőségekre, és próbálták azokat maximálisan kihasználni. Amíg 5-10 évvel ezelőtt a gulyásozás és a zenész-táncos műsorok, valamint a csakis a szamárlétrát végigjárt jelöltek jelentették a szlovákiai magyar választási kampányok lényegét, 2016-ra ez már egyértelműen kevésnek bizonyult. A dél-szlovákiai magyar lakosság csökkenő szavazási kedvét az egyedi, stílusos és közvetlen, a hagyományos rendezvényekre és a modern közösségi médiára is erősen építő kampánnyal lehetne megfordítani. Ugyanis a szlovákiai magyar választó elvárja, hogy a Híd és az MKP meggyőzze őt egy minden téren aktuális, tartalmas és igényes kampánnyal. Ellenkező esetben egyszerűen otthon marad. Hangácsi István A szerző a Méltányosság Politika- elemző Központ elemzője KÖRKÉRDÉS Miként értékeli a parlamenti választások eredményeit? Mit jelentenek a szlovákiai magyarság számára? Csanda Máté művészettörténész, szakíró Csalódás, keserűség, nincs is kedvem viccelődni (ez maga egy rossz vicc). Olyan ez az új parlament, mint egy bizarr dadaista kollázs. Önmagában az OEaNO is kiszámíthatatlan mikrokozmosz, nem még így, Marian K. fasiszta bőrfejűivel és Boris K. trubadúrvállalkozó formációjával megspékelve. Ráadásul a fogjuk-rá-hogy- jobboldal újdonsült vezéralakjától, Richard S.-től picit félek is (egyelőre azt látom, hogy Samu kutyánkba több szociális érzékenység szorult, mint belé - bárcsak ne lenne igazam). Eszméletlen, hogy az SNS tagjai ebben a felállásban komoly és szalonképes arcoknak tűnhetnek. Nagyon fontos, hogy az ĽSNS bőrfejű bandáját a lehető legélesebben és legkövetkezetesebben elítéljük, választóit (helyzetüket, hátterüket, motivációikat és indulataikat) viszont minél alaposabban megértsük és komolyan vegyük. Zászlós Gábor jogász, egykori miniszterelnök-helyettes Egyértelműen meglepetésként értékelem a parlamenti választások eredményeit. Rendre fiaskót mondtak a közvélemény-kutatások, mint ahogy a legkülönbözőbb prognózisok is. Új helyzet van, rendkívüli kihívásokkal néznek szembe a politikai pártok vezetői. Az ország érdeke a stabil kormány felállása. A választási megmérettetésben valameny- nyi párt azért vesz részt, hogy a programját lehetőleg minél nagyobb mértékben meg tudja valósítani. Ennek alapfeltétele a kormányzati részvétel. A Hídnak is kormányzati pozícióra kell törekedni. És hogy mit jelent ez a választás a szlovákiai magyarság számára? Reményeim szerint főleg tanulságot, mely szerint a szlovákiai magyar választó elutasítja az egypártrendszert. Tudomásul kell venni, hogy a szlovákiai magyar választó még külföldi sugallat hatására sem hajlandó kizárólag egy pártra szavazni. A mi politikai képviseletünk jövőbeni feladata egyértelmű: jelesül, hogy a fennálló jogszabályi környezetnek megfelelően, respektálva a különböző választói ízlésvilágot megteremtse azt a választási együttműködést, amely hatékonyan valósíthatja meg az itt élő magyarok parlamenti és kormányzati szerepvállalását. Urbán Péter a TANDEM nonprofit szervezet vezetője Számomra a választás eredményei azt mutatják, hogy a létszámában apadó felvidéki magyarság nem bír bejuttatni két magyar pártot a parlamentbe, ha azok a választások idejére nem körnek koalíciót. Ha nem is fitzionálnának újra egy párttá, de legalább a választások idejére koalíciót kömének, meg tudnák ugrani a koalíciós 7%-os küszöböt, és mindketten bent lennének a parlamentben. Ehhez túl kéne lépni az egykori sérelmeken, és a saját pártérdekek elé a közösség érdekeit kellene helyezniük Nem kell, hogy szeressék egymást, csak tanuljanak meg felnőttként együttműködni, és tudatosítsák a felelősségüket. Ez nem a homokozó, ahol a „ki kezdte - te kezdted” civakodás belefér, hanem a törvényhozás, ahol egy szűk félmilliós kisebbség parlamenti érdekképviselete a tét. Cs. Liszka Györgyi a Vasárnap főszerkesztője Döbbenet. Sztevanovity Dusán szövege tart fogságában a választások éjszakája óta. Nálánál jobban nem tudom kifejezni, azzal a kis különbséggel, hogy én még csak nem is élvezem a túlerőt. Tanácstalan vagyok, csalódott és riadt. Szóval úgy látom, Szlovákia lakossága azt fejezte ki, hogy nem kell a sok tesze-tosza, csak hajlik a lelkűk ide-oda, meg hogy a filozófus (az értelmiség, beleértve enge- met is) megint gyönge hálót kötött. Azok, akik hajlandók voltak az urnákhoz járulni, beleértve a mi (magyar) iskoláinkban is kikupáit elsőszavazókat, nem olvasnak mérvadó véleményeket, nem ismerik el a szakmaiságot, nem tanítottuk meg őket gondolkodni, a szívükre hallgatva elhitték, nem baj, hogyha kicsit kicsi vagy, az a fő, hogy velünk maradj, ezzel előidézve azt, hogy a Nagy Testvér még nagyobbra nőtt. Közben a tévében látom a jótevőt is, a nagy- családos legényemben meg annak a nős, kardozós változatát, és nem tudok szabadulni a soroktól: Minek ide szív? Minek ide szellem?