Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-12 / 60. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. március 12. SZOMBATI VENDÉG I 9 Két nő és egy férfi, plusz ő Kamondi Zoltán: „Hét év alatt ez volt a harmadik filmtervem, de az első, amely végre megvalósulhatott..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Legutóbbi rendezése, az Egyesült Államokban díjazott Dolina után új játékfilmmel jelentkezik Kamondi Zoltán. A forgatás már befejeződött, a vágás még tart. Szatirikus, sok humorral átszőtt krimi lesz a Halj már meg! Kamondi Zoltán szerint történelmi pszi- chothriller szatíra. Történelmi abból a szempontból, hogy a ma játszódó események kiindulópontja, oka és gyökere egy 1984-es esemény. Mit válaszol, ha valaki azt kér­dezi, mivel töltötte az elmúlt hét évet? Hogy folyamatosan írtam, küz­döttem. Nagyon nehéz évek vannak mögöttem. Ez volt a harmadik film- tervem a hét év alatt, de az első, amely megvalósult. Lett volna egy német koprodukció, megvolt hozzá a né­met pénz, aztán négyévi munka után összeomlott az egész. Később jött egy másik projekt, egy nyolcvanas évekbeli háttértörténetből nyílt ki a jelen, három kudarctörténetből, ah­hoz viszont nem kaptunk támogatást a Magyar Filmalaptól. Másfél-két évig vártunk rá. S akkor kezdtem el írni ezt a filmet... ... amelynek alapja Márton László Ez csak egy hétköznapi lá­togatás című novellája. Inkább csak kiindulópontja. A film legelső jelenete ez. Ahhoz kellett ki­találni egy történetet. Egyébként zseniális a novella. Nagyon meg­hökkentő. Két nő találkozása. Az egyik, címmel a kezében, leutazik egy kisvárosba, becsönget egy la­kásba, ahol egy nála tizenvalahány évvel fiatalabb nő nyit ajtót. Kováts Adél az egyik, Ónodi Eszter a másik nő. Adél megkérdezi Esztert: jól tudja-e, hogy a félje minden máso­dik hétvégét itt töltötte? „Igen.” Ak­kor szeretne megosztani vele egy in­formációt. A fétje meghalt, ezen a hétvégén már nem jön. Ez a film nyi­tójelenete. Egy nagyon furcsa, kínos beszélgetés. Ezzel indul el a lavina, hogy ki is volt tulajdonképpen ez a kettős életet élt férfi. Mivel fogta meg ez a pár olda­las, valóban remekül megkompo­nált történet? Engem már az alapszituáció is lenyűgözött. A férfi halála után is­merkedik meg személyesen a két nő. Húsz éve tart a szeretői viszony, de ők ketten még soha nem találkoztak. A feleség tudott a szeretőről, eltűrte. Meg akarta tartani magának a férfit. Később majd kiderül, hogy miért. A férfi el akart válni, a szeretőjével akarta összekötni az életét, ám a fe­leség ragaszkodott hozzá. Elfogadta a helyzetet. Csak ne alázza meg őt, kérte a férfit, legyen végig tisztes­séges. A férfi is erős szálakkal kö­tődik a feleségéhez, hiszen 1984- ben, amikor börtönbe került, ott vet­te feleségül a nőt, aki végig kitartott mellette. Bejárt hozzá, segítette, lel­kileg támogatta. Van egy mondat a filmben: „Azt a kapcsolatot, amely rácsok mögött született, nem lehet eltépni.” Főleg, ha erős karakter a férfi. Műszaki egyetemre járt, aztán mozdonyvezető lett. Nagyot válto­zott az élete. De van egy harmadik nő is a történetben. A lánya. Törvény­telen gyerek, akiről nem tudott a fe­leség. Ez a három nő kutat kétség- beesetten a férfi múltjában, hiszen nagyon sok olyan dologgal szembe­sülnek, amiről korábban sejtésük sem volt. Cserhalmi Györgyé a főszerep. Egy titokzatos férfi három nővel az oldalán. Gondolom, élvezte a hely­zetet. Színészileg komoly kihívás elé állította őt. Valóban komoly színészi munkát vitt a filmbe. Végig rendkívül jó ba­ráti munkakapcsolatban dolgoztunk. Nehéz, kemény, feszített tempójú forgatás volt, egy remek gárdát si­került finoman összehangolnunk. Hegedűs D. Géza tizenöt kilót hízott a szerep kedvéért. Kövér Lajos a filmbeli neve, és szó szerint kövér figurát játszik. A Cser­halmi György által megformált Pócs Gábor fiatalkori barátja, félvilági fi­gura, félresiklott élet. Ö is börtönben ült, csempészésért. Vegyük sorra a többi szereplőt. Kulka János? 0 a nemzetközi műkincspiac leg­veszélyesebb figuráinak egyike. Pócs Lajos ugyanis, miután kijött a börtönből, mozdonyvezetőként he­lyezkedett el a MAV-nál, de ez csak egy fedőállás volt számára ahhoz, hogy egy jól működő műkincscsem- pész-hálózatot irányíthasson. Az ő álomszép szovjet mozdonya ugyanis tele van titkos rekeszekkel, mélye­désekkel. Szinte arra találták ki, hogy csempésszenek vele. Kulka János is egy nagy európai felvevő- és vi­szonteladókor vezetője. Koncz Gábor? Ő is része a műkincskereskedő­hálózatnak. Pócs barátja volt a bör­tönben, ahol smasszerként dolgo­zott. O is, az élettársa is, akit Kősze­gi Ákos játszik, szerelmesek voltak bele. Sejthető, hogy a barátságnál több is volt köztük, egészen mély, intim kapcsolat, amivel döbbenten szembesülnek a nők. Törőcsik Mari betegen vállalt szerepet a filmben. Vele már a Do­linában is forgatott. Jóval a Dolina előtt is dolgoztunk már együtt. Nagyon régi kapcsolat a miénk. Pont harminc éve, 1985-ben a Kiki és a hímekben dolgoztunk először együtt, az én vizsgafilmem­ben. Nagyon helyes és sikeres kis film lett. Berlinben díjat kapott a rö­vidfilmek kategóriájában, ami ak­kor hatalmas robbanás volt. Renge­teg fesztiválra eljutott, és a Magyar Televízió is bemutatta. Voltakép­pen ezzel indult az én filmrendezői pályám. Ezután lettem munkatársa Makk Károlynak, Jancsó Miklós­nak, színházban Babarczy László­nak. Gyönyörű a Kiki és a hímek története. Egy érett nő és egy nála sokkal fiatalabb fiú. Amikor elké­szült a film, csináltunk egy premi­ervetítést a főiskolán. Délután há­rom körül volt, mert Mari játszott este. Lehettünk vagy hatan a vetí­tőben, én lent, a bejáratnál vártam Marit. Megérkezett taxival egy káprázatos estélyi ruhában, amelyet a cannes-i fesztiválon viselt, plusz nercbunda, hatalmas kalap, olyan volt, akár egy istennő. Megnézte a filmet, majd amikor ment el, visszafordult az ajtóban, és azt mondta: „Kamondi, egy dologra büszke lehet. Maga csinálta meg velem életem utolsó női főszerepét. Ilyen nőt már nem fogok játszani soha!” És ez így is lett. Új filmjében kit játszik? Kövér Lajos anyját. Kicsit dinka az öregasszony, de helyes figura. Nem túl nagy szerep, mégis jelentős a megjelenése. Vele él a fia, mert a be­tegsége miatt nem lehet magára hagyni, állandóan tolja maga előtt az Alzheimer-kórban szenvedő anyját. Mari egyébként is nagyon le van gyengülve, ezer betegség gyötri. Volt is egy forgatási nap, amikor kórházba kellett vinni. Megfázott, ami az ő esetében iszonyúan veszé­lyes. Hálistennek lábra állt, mert bármennyire beteg is, őrületes erő és tartás van benne. Tudással, tehet­séggel, fantasztikus energiával és sziporkázással csinálja végig a for­gatást. Bár abban a pillanatban, ahogy megérkezett, mindig azzal kezdte, hogy jaj, mikor mehetek már haza, miért kell nekem itt lenni, szemmel látható élvezettel dolgo­zott. Dőltek belőle a poénok. A stro­ke miatt őrületes változás történt ná­la. Mindig komoly nő volt, és most is az, de egyfolytában sztorizik. Nyilván bizonyos idegszálak meg­sérültek az agyában, más területek között viszont új kapcsolatok jöttek létre. Fényesen emlékszik minden­re. Fotorealista pontossággal mesél el ötven-hatvan évvel ezelőtti tör­téneteket. Napra kész, elképesztő poénadagokkal szórakoztatta a stá­bot. Jól érezte magát munka köz­ben. Meglátja a kamerát, és kivirul. A színháztól eltiltották az orvosai, maradt neki a film. Az nem olyan megterhelő számára. Olyan szere­peket vállal nyilván, amelyekkel meg tud birkózni. A színészi pályán hatalmas szerepe van az életkornak, hogy ki hány éves éppen. Hogy a kora és a pillanatnyi élethelyzete mennyire befolyásolja a színészetét. Nagyon sok nagy színészről tudunk, akiknek öt-tíz év is kihullott az éle­téből. Dolgoztak, jelen voltak, csak megfelelő szerep híján semmi je­lentősei nem csinálhattak. Aztán megint történt velük valami, és ott folytatták, ahol korábban abba­hagyták. Törőcsik Mari esetében az a fantasztikus, hogy nála nem estek ki évek. Töretlen a pályája. Minden életkorban megtalálták azok a sze­repek, amelyek passzoltak az évei­hez. Minden életszakaszában meg tudta fogalmazni a saját korát. Ti­zennyolc évesen a Körhintában a naiv kislányt, a Dérynében az érett színésznőt, az én vizsgafilmemben a parázsló női bájaitól éppen búcsúzó dívát, most pedig az emlékezet- kihagyásos öregasszonyt, aki azt sem tudja, hol van. Hálás szerep lehetett ez számára. Salgótarjánban, egy használaton kívüli, lepukkant szálló tetején volt egy pici jelenete rögtön az első for­gatási napon. A hatvanas évek mo­dernista építészetének csúcsa volt ez a tizenegy emeletes szálloda, ma ott áll bezárva. Huszonöt éve az enyészeté. Ennek a tetején forgat­tunk, hogy meg tudjuk mutatni egy halott város panorámáját. Hegedűs D. Géza tolószéken hozza Marit. Féltünk, izgultunk, hogyan fog Mari feljutni egy ilyen magas pont­ra. Teherliftet akartunk építeni ne­ki, de nagyon drága lett volna. Hordszéket csináltunk, hogy majd két erős férfi felhozza őt. Nem volt hajlandó beleülni. Fel is, le is a sa­ját lábán ment. Kováts Adél abszolút főszerep­lője a filmnek. Több mint negyven forgatási napja volt, szinte le sem jön a vászonról. Adél egyszerűen zseniális a film­ben. Koltai Lajossal, aki a film művészeti vezetője, azt mondtuk, hogy ismeretlen világsztár született. Olyan mély, olyan hiteles, olyan színvonalas, hogy az elképesztő. A film címe viszont áramütés­ként éri az embert. Halj már meg! Ez a film utolsó mondata. Halálá­val a férfi, Pócs Lajos nem meghal, hanem „megszületik”. így tudja meg a feleség, a szerető és a kislány, hogy ki is volt ő valójában. Mindig újabb és újabb információk bukkannak fel róla. Nem lehet megtudni, hogy iga­zából kicsoda. Ez a film lényege. A legutolsó kockán is jön egy fordulat, amely teljes mértékben felülírja mindazt, ami addig történt a filmben. De lehet, hogy a címen változtatni fogunk. Nekem nagyon tetszene az Entrópia is, ami annyit jelent: a ren­detlenség foka. De ami ugyancsak nagyon fontos: a feleség úgy gon­dolja, hogy morális szempontból mindent tudott a férfiról, ami az el­múlt harminc év alatt történt vele. Le szeremé zárni magában ezt a vi­szonyt, és teljes erkölcsi fölénnyel úgy dönt, felkeresi a másik nőt, a szeretőt, a szemébe néz, s tájékoz­tatja arról, hogy a férfi meghalt. Ez­zel el is végzi a gyászmunkát, tisz­tességgel eltemeti, és becsülettel le- záija az ügyet. Teljes erkölcsi ma­gabiztossággal kezeli a történetet, aztán a végére mégis fokozatosan összeomlik, darabjaira hull és meg­semmisül. „Nagyon nehéz évek vannak mögöttem..." (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents