Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-02 / 51. szám, szerda

www.ujszo.com I 2016. március 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Migráns munkavállaló A menekülteket már a nyugati minimálbérek is kiszorítják a piacról A összeesküvés­elméletek gyártói JLM M kitalálták, hogy a JL. menekültáradatot a multik is gerjesztik, hogy így hoz­zanak be olcsó munkaerőt az Európai Unióba. Bárcsak ilyen jó helyzetben lennének az uniós munkaerőpiacok. Szép is lenne, ha a menekültek vagy a bevándorlók általában gyor­san találnának maguknak munkahe­lyet, (legálisan) dolgozni kezdené­nek, és így adófizető állampolgárrá válnának. Ahelyett, hogy a többi adófizetőnek kellene eltartani őket (finanszírozni a jóléti juttatásokat és szolgáltatásokat számukra). A hely­zet azonban korántsem ilyen egyszerű. Minimálbér tekintetében Luxem­burg az európai csúcstartó 1923 eu- róval, Franciaországban 1458, Hol­landiában 1502, Írországban 1545 euró a legkisebb lehetséges fizetés, hogy csak néhány példát említsünk. Ez a havi fizetés, heti 40 órás mun­kaidővel számolva (a franciáknál ez csak 35 óra). Nyugat-Európában egyedül Németországban nem léte­zett szövetségi szintű minimálbér, de az új Merkel-kormány a szocdemek nyomására bevezette - tegyük hoz­zá, kitűnő időzítéssel épp a mene­kültáradat előtt, bár akkor ezt még nem tudhatta. Ha tehát most egy német munka­adó alkalmazni akarna bárkit is, azt csak 8,51 eurós órabérrel vagy e fe­lett teheti (ez havi szinten 1473 eu­ró). Ennyit az „olcsó munkaerő” be­hozatalának logikájáról. Valószínűbb, hogy a kevésbé kép­zett, rossz nyelvtudással és kevés ta­pasztalattal rendelkező migránsokat már a minimálbérek is kiszorítják a munkaerőpiacról. És ez még csak a kezdet. Mert a bruttó bér még nem feltétlenül tartalmaz egy sor járulé­kot meg egyéb költséget (étkeztetés, fizetett szabadság), így a munkaadó költségei a fenti összegeknél is ma­gasabbak. Különösen olyan ágazat­ban, ahol az ágazati kollektív szer­ződések a minimálbérnél magasabb bért írnak elő. És még mindig nincs vége, mert még szóba sem kerültek a bürokratikus terhek. Csak illusztrá­cióként: ahogy a brit The Economist gyakran emlékeztet, a francia mun­katörvénykönyv teijedelme tavaly 3809 oldalt tett ki (45 százalékkal több, mint 10 éve) és csak a fodrá­szok kollektív szerződése 196 ol­dalból áll. Az EU tagállamai megint nem használták fel a közpénzügyeik rendbetételére és a sokat ragozott strukturális reformokra azt az időt, amit az uniós mentőalapok létreho­zásával és az Európai Központi Bank nem standard monetáris politikájá­val nyertek. Ezért a menekültek jó­részt agyonszabályozott, agyon­adóztatott, és megdrágított munka­erőpiacokra érkeznek, ahol többsé­gük elhelyezkedési esélyei elég gyatrák. Viszont a valóban mene­kültjogot kapók előtt tárva-nyitva áll ajóléti állam kapuja (a korlátozáso­kat alkalmazó Dánia kivételével). Ebből sehogy sem jön ki pozitív gazdasági hatás a befogadó orszá­gokra, es ez a fo gond. Olcsó mun­kások toborzásával vádolni a multi- kat teljes képtelenség. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gaz­dasági tanácsadója KoTAHh (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Például a hazai bab VERES ISTVÁN agyon feldühítettek a múlt héten, mert nem tudtam rendes babot venni. Rendes bab alatt azt értem, hogy a csomagolására rá­írják, hogy melyik országból szár­mazik. Több üzletláncban is próbál­tam olyan szárazbabot venni, ame­lyen ez szerepelt volna. Olyasmik voltak rajta, hogy „Származási hely:” a kettőspont után meg semmi, vagy kis ragasztott cetli, olvashatatlanul apró betűvel pedig ráírva, hogy A: Kína, B: Argentína, C: Madagaszkár. A csomagoláson viszont nem talál­tam semmilyen feliratot. Egyébként sem földrajzos kvízt jöttem megol­dani, hanem babot szeretnék venni. Miért kell ezt bonyolítani? Oké, menjek piacra. Csakhogy én a piacosoknak sem hiszek. Ponto­sabban valamelyiknek hiszek, vala­melyiknek nem. De akinek hiszek, az meg nem biztos, hogy árul babot. Közben egy olyan országban élek, amelynek a nagy részén a bab, ez a viszonylag igénytelen növény meg­terem. Még az Alacsony-Tátrában is sok helyen látni, ahogy a falusi ud­varokban, kertekben egymás mellé leszurkált botokra futtatják fel a ba­bot. Szerencsés emberek, van saját bábuk. Nem azt akarom mondani, hogy a kínai, argentin vagy madagaszkári bab nem lehet jobb annál, ami nálunk terem. De szerintem ha Kínában, Argentínában vagy Madagaszkáron valakinek sikerül nagyon jóféle ba­bot termelnie, azt nem fogják nálunk árulni 60 cent per félkilós csomago­lásban. Azt sem akarom mondani, hogy amit külföldről behoznak, az eleve rossz, hiszen ez nem igaz. Vi­szont ha külföldről jót hoznak be, az biztosan nem lesz olcsó. Ezért nem veszek olcsót és külföldit: mert szembe megy a józan ésszel, hogy minőségi is legyen, utaztassák is, és még olcsón is árulják. Mindenesetre szomorú, hogy mifelénk, ahol régen mindenki mezőgazdasággal foglal­kozott, hirtelen nem lehet hazai babot venni. Vagy ha lehet, nagyítóval kell keresni. Nem mintha a kenyérrel nem ugyanez lenne a helyzet, de ez megint egy külön téma. Én egyéb­ként úgy kezdeném a dolgot, hogy hoznék egy törvényt, amely adó­mentesíti és egyszerűsíti a háztáji termények árusítását. De ha intelli­gens országban élnénk, még állami támogatást is kaphatnának. Főút mellett lakó személy kartonlapra ki­írja hogy bab eladó, és kiakasztja a kapura. És ezért nem kap büntetést. A következő évben már a szomszéd is ki fog akasztani egy táblát, hogy árul valamit és kialakul valami, ami­ből mindenki profitál. Biztos, hogy többen meglátnák a régiójukban, a földben rejlő lehetőségeket. Nem ér­tem, miért kellenek ilyen törvény- módosításhoz évtizedek. Dobjuk ki a görögöket, és minden oké MARIÁN LEŠKO pár nappal a választások előtt rendeznek televíziós ■„„.J politikai vitaműsort, az már önmagában magyarázat arra, hogy mi minden hangozhat ott el, de ez nem je- JBL jBL. S* * lenti azt, hogy az elhangzottak rendben is lennének. Megbocsáthatatlan például a politikai paletta egyetértése abban, hogy Gö­rögországot egyszerűen ki kell tenni az eurózónából és Schengenből. Ta­valy nyáron a menekültkérdés még „német probléma” volt, most meg „görög problémaként” állítják be. A pártok feletti nagy egyetértés Szlová­kiában abból fakad, hogy az egész menekültválság egy fikarcnyit se le­gyen a mi problémánk. A visegrádi országok B terve egyszerű, mint a faék. Mivel Athén nem hajlandó önként menekülttábort csinálni egész Görögországból, el kell in­tézni, hogy északi szomszédjai zárják le a határaikat, és egy nagy mene­külttáborrá változik a görög-balkáni határsáv. Ez nem más, mint hogy négy közép-európai ország kijelöli azt a területet, hogy szerintünk hol ala­kuljon ki humanitárius katasztrófa. Mert azt egy percig sem hiszi senki, hogy a gazdaságilag romokban heverő Görögország képes menekültek százezreiről gondoskodni. A „megoldást” meglehetősen lakonikusan kommentálta Sigmar Gabriel német alkancellár: „Ez nem terv, hanem egy rakás szar”. Csakhogy a C terv sem jobb, amivel Ausztria állt elő és bele­rángatott nyolc balkáni államot, mert ugyanúgy kizárólagos görög problé­mát csinál egy európai problémából. Jean Asselbom luxemburgi külügy­miniszter le is szögezte, hogy az EU-nak jelenleg semmilyen közös irány­vonala nincs menekültkérdésben, csak az anarchiát próbálja menedzselni. Míg a szlovákiai pártok közös jellemzője, hogy még csak hallani sem akarnak arról, hogy ez a közös európai probléma a mi problémánk is, Or­bán Viktor magyar kormányfő egyre inkább felfedi, hogy ő más célokat követ. O nem a menekülteket tartja ellenségnek, hanem az Európai Uniót. Erről tanúskodik az a kérdés, amit népszavazásra bocsát: Akaija-e hogy az EU az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar ál­lampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését? Kövér Lász­ló, az Országgyűlés elnöke ehhez hozzátette:,,Nem megoldásról, hanem precedensről van szó a bevándorlási kvóták ügyében, amely arról szól, hogyan lehet újabb lépést tenni az Európai Egyesült Államok irányába. Fel kell készülni a jövőre, amikor együtt kell megvédenünk a Kárpát-meden­cét”. Egy dolog olyan politikusok társaságába keveredni, akik az Európai Uniótól akarják védeni a Kárpát-medence népeit, és teljesen más, ha Szlo­vákia egy ilyen csoportban tartósan ott maradna, amikor azt látjuk, hogy Orbán egy ideje Vlagyimir Putyin legjobb ügynökeként ténykedik. Európában egyre erősebb az „antihumánus koalíció”, az olyan országok csoportja, amelyek a menekültek hermetikus kizárására törekednek. És egyre reálisabb a schengeni övezet szétesése, aminek részben az az oka, hogy a visegrádi országok semmilyen szerepet nem hajlandók vállalni a befogadásban. A hidegháborús idők óta elismert politológus, Zbigniew Brzezinski ismét fején találta a szöget: „Néhány fanatikus az Európai Unió szétesését áhítja. Hova fognak menekülni, ha ez bekövetkezik?” A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ A szlovének elveszik a menekültek pénzét A szlovén hatóságok minden pén­zét elveszik azoknak a menekül­teknek, akik nem háború sújtotta területről érkeznek, és egy fillér nélkül toloncolják őket vissza Horvátországba - jelentette az N1 horvát kereskedelmi televízió. Egyfajta bírságról van szó, illegális határátlépés miatt, a „büntetés” nagysága mindig attól függ, hogy mennyi pénz van a határsértőnél: ha 120 eurót találnak nála, akkor a büntetés 120 euró, ha 330-at, akkor 330. A Novi List című horvát lap azt állítja: birtokában van több olyan szelvény másolata is, ame­lyet a szlovén hatóságok állítottak ki többségében algériai és marok­kói bevándorlóknak. A lap szerint a horvát hatóságok nem tehetnek mást, mint hogy visszaküldik őket Szerbiába. A Jutamji List arról ír, hogy a szlovén rendőrség a re­gisztráció alkalmával kérdéseket tesz fel a menekülteknek, s ha nem adnak megfelelő választ, vissza­küldik őket. A hatóságok kérdése­itől már azok is rettegnek, akik Szíriából és Irakból érkeztek, és valóban a háború elől menekülnek, mert elég egy rossz válasz, és máris visszatoloncoljákőket. (MTI) Nem egyházellenes az Oscar-díjas film A Vatikán lapja is méltatta az Oscar-díjas Spotlight - Egy nyo­mozás részletei című filmet, amiért hangot adott a katolikus papok által szexuálisan zaklatott áldozatok „mély fájdalmának” és leszögezte, a film nem katolikusellenes. A film a Boston Globe újságíróinak nyo­mozását mutatja be, akik kiderítet­ték, hogy katolikus papok több száz gyereket erőszakoltak meg Bos­tonban, és ezt az egyház sziszte­matikusan a szőnyeg alá söpörte. Az Osservatore Romano vatikáni újság idézte a film producerét, aki a díjátadóról üzent a pápának: Ferenc pápa, ideje megvédeni a gyerekeket és helyreállítani a hitet. A lap értelmezése szerint ez azt jelzi, hogy még él a hit az intéz­mény és a pápa iránt, aki folytatja az egyház megtisztítását. A filmet a pápa és a papok szexuá­lis visszaéléseivel foglalkozó vati­káni testület is látta. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents