Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-05 / 54. szám, szombat
8 I KULTÚRA 2016. március 5. I www.ujszo.com Szépség, sebek és a múló idő Május 1-ig tekinthető meg M. Nagy László Hattyúdal című fotókiállítása a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában TALLÓSI BÉLA Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában látható M. Nagy László Hattyúdal című fotókiállítása. A Brämer- kúria földszinti galériájában olyan nagyszerűen összeválogatott anyaggal szembesül a közönság, amely kitűnően mutatja be a több rangos díjjal elismert hazai magyar fotóművész tematikailag gazdag munkásságát. A tárlat kurátora Miklósi Páter. „M. Nagy László négy évtized fényképészi, fotóriporteri munkásságának mély művészi élményt nyújtó alkotásokba sűrített töredékét hozta el Pozsonyba, egy híján félszáz képet. Többségük cím nélkül is beszédes, egyszerre lírai és kemény. A hetvenes-nyolcvanas évek szlovákiai magyar valóságát, elsősorban a vidéken élők köznapjainak meghatározó mozzanatait mondják el” - fogalmaz Miklósi Péter. Az élethelyzetek és az emberi kapcsolatok lényegéig látó képességgel lesi el M. Nagy László mindennapi dolgaink - ténykedéseink, örömünk, bánatunk - kivételes pillanatait. Objektívjével lélegző-élő, pulzáló képként örökíti meg ezeket. Szociográfiai hitelességgel jelenít meg munkát, teljesítményt, fajsúlyos eseményeket fókuszba állító komoly, nagyjelentőségű helyzeteket, de ugyanúgy megnevettető szituációkat. Ugyanez jellemzi portréit. M. Nagy László olyan arcokat tesz halhatatlanná - a fotográfia általa mesterien használt eszközeivel -, melyeken a múló idő, a leélt (megélt) élet felett tűnődő tekintetek, a megnyugvást, elfogadást tükröző arcélek a korról is árulkodnak. Portréi nem beállított tükörképarcok. M. Nagy László a beszédes környezetben fotózott modelljeit - hatásos árnyékolással - érző, gondolkodó, tűnődő, a megragadott élethelyzetben így vagy úgy viselkedő, a nézővel kommunikáló húsvér figurákként mutatja. (Egyik remek példája ennek a pozsonyi kiállításon is látható Illyés Gyulaportré.) Egész alakos portrékat is készít a történelmi időben lépő, ...hol nem volt parasztokról, ahogy ő fogalmaz: „egyszerű, kopott, szürke, dolgos emberekről, a földszerelme- sekről”. És házastársakról, akik kitartottak egymás mellett a mindhalálig fogadott hűségben. Életstílusról - életmódváltásról - árulkodnak M. Nagy városi létet megörökítő kalitkasorozatának fekete-fehér kockái. Ezeken a lakótelepi paneldzsungel uralkodó, túlméretezett geometriáját állítja szembe az emberi léptékkel. M. Nagy László tájat is fotóz. Tájfotóin a természet (élő) esztétikájának monumentalitását, erejét, korlátlan vadságát vetíti a nézők elé. De nem a puszta esztétikáért örökíti meg a tájat. A természet végtelen harmóniájának sebeit is megmutatja: azokat, amelyeket az ember ejtett beavatkozásával - a (természet nyújtotta) festői szépség és a sebek kontrasztja M. Nagy tájfotóin feszülő drámaiságot teremt. M. Nagy László a lényeget látja és láttatja az élet minden területén. Ám amíg az. elkapott pillanatok a fényképpapírra vetülnek, M. Nagy magában hordja, feldolgozza, tudással és jósággal meghányja-veti és érleli magában a témát. Vallja ugyanis, hogy „a jó fotó nem ott keletkezik, ahol létrejön, hanem korábban fogan valahol belül. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a talaj át van itatva tisztasággal, tisztességgel, emberszeretettel”. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában látható Hattyúdal című fotókiállítás különféle zsánerű, tematikájú felvételeiről ez a tisztaság, tisztesség, emberszeretet sugárzik. A jelenhez szólva közelmúltunk igaz, hitelesen megfogott szeletét eleveníti fel M. Nagy László kiállítása, amely május 1-ig tekinthető meg. M. Nagy László: őszi temető Vallomások és gyónás szavakkal és mozgással Kassa. A budapesti Szkéné Színház, a Jelenlét Színház és a kassai Thália Színház közös produkciója látható március 8-án 19 órától a Márai Stúdióban. Az előadás Nagy András Alma című monodrámája alapján született, Játsz- szuk azt, hogy... ALMA címmel. Sokat elárul az alcím: szerelmek, vallomások, gyónás — szöveg, zene, tánc. Alma Schindler előbb Gustav Mahler zeneszerző, majd Walter Gropius építész, később Franz Werfel író felesége volt, de Gustav Klimt, Oskar Kokoschka és Alexander von Zemlinsky életében is fontos szerepet játszott. A szövevényes életű nő, aki rendkívüli férfiak múzsája volt, ebben a történetben vár valakit, egy papot, akitől megváltást remél. Az előadás rendezője és koreográfusa, Kántor Kata a Győri Balett növendékeként kezdte pályáját. Később számos magyarországi társulattal dolgozott táncosként. 2004- ben elvégezte a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szakát, majd modemtánc-pedagógus szakát. Jelenleg a Thália koreográfusa, de önálló alkotásokat is készít az általa alapított Jelenlét Színházzal. A Játsszuk azt, hogy... ALMA egy rendhagyó szóló, de a szerepet egy színésznő, Varga Lívia alakítja. Ezért a mozgás mellett a szöveg is fontos szerepet kap. „Az izgatott a leginkább, hogy mi akadályozza az embert abban, hogy önazonos életet éljen, hogy a vágyait valóra váltsa. Milyen csapdákat rejtenek a szerelemről alkotott tévképzetek, mennyiben, mikor és miért okolhatja az ember a környezetét sorsának alakulásáért. Hol van az a pont, ahol keményen szembe kell nézni a tényekkel, és be kell látni, hogy abban, amit tesz vagy nem tesz meg az életében valaki, abban abszolút szerepe van egyéni döntéseinek. Ennek a problémának a felvetése, még ha egy századfordulós díva kapcsán kerül is terítékre, úgy gondolom, állandóan aktuális” - mondta egy interjúban Kántor Kata. A rövid időre felbukkanó papot Madarász Máté játssza. Az előadás látvány-, díszlet- és jelmez- tervezője Gadus Erika, a zeneszerző Tóth Andor. (juk) MOZIJEGY A hetvenkedő szuperhős Azoknak, akik már kiütést kapnak a szuperhősmoziktól, nem tudok jobbat mondani: nézzék meg a Dead- poolt, és visszatér a hitük. Mert látványos film, okos film, és egy pillanatig sem játssza meg magát. Mindent megad az embernek, amit egy akciófilm megadhat: tízpercenként felrobban valami a vásznon, az ellenfelek repülnek, és pontosan úgy, mint egy videojátékban - kimerevítik a képet, lelassítják a jeleneteket. És közben tartják a mértéket, mert a rendező, Tim Miller tudja, hogy a kevesebb néha több. Persze, szuperhősfilmről van szó, az akció kötelező kellék, és a butácska történet is: egy kísérlet során mutánssá (ha úgy tetszik, hőssé) vált Deadpool nevű fickó üldözi a fájdalom nélküli embert, aki bár hőssé tette, de el is csúfította. Rögtön mondhatnánk is, hogy köszönjük, ezt a sztorit nem kérjük, ám a Deadpoolon nagyot lendít, hogy egy percig sem veszi magát komolyan. Nem akaija megváltani a világot, nem akarja elhitetni a nézővel, hogy azon múlik a bolygó sorsa, elkapják-e a tüzet okádó vagy éppen hihetetlenül erős gonoszt. Mennyire vehető komolyan az a film, amelyben egy piros ruhába öltözött ember kaszabol? Nem várat magára sokáig a felismerés: egy (akció)vígjátékot nézünk. Olyat, amelyben az összes jelenetre jut tucatnyi poén, amely megfelelő mértékben vicceli el az akciójeleneteket, és amely mindenkit pellengérre állít. Azzal indít a mozi, hogy „bemutatjuk egy seggfej filmjét”, ami annyira nem vicces, de az már igen, amikor azt mondják, „rendezte egy túlfizetett senki” és „ne gondolják, hogy Ryan Reynolds (a főszereplő) a tehetsége miatt jutott el idáig”. Mi meg nevetünk. Leginkább azon, miként lesz gúny tárgya a többi Marvel-film unalomig ismert jelenete, és hogyan emeli a tétet a főhős az öntelt monológjaival. Ha néhány évvel fiatalabb lennék, teleaggatnám a szobámat Deadpool- poszterrel, így viszont csak várom a folytatást. Gera Márton Deadpool. Színes amerikai akciófilm, 2016.106 perc. Rendezte: Tim Miller. Szereplők: Ryan Reynolds, Morena Baccarin, Gina Carano, Ed Skrein. Deadpool a forgatókönyvet olvassa (Képarchívum) M. Nagy László: „A jó fotó nem ott keletkezik, ahol létrejön, hanem korábban fogan valahol belül" (Somogyi Tibor felvétele)
