Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-27 / 48. szám, szombat
www.ujszo.com I 2016. február 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Négy ok a szavazásra Szavazat nélkül nem lehet befolyásolni a választások kimenetelét felmérésekből pontosan tudjuk, hogy nagyon sok olyan választó van Szlovákiában, akit elkeserít az itteni politika állapota. Sőt, a választások előtt hagyományosan megkérdezett szlovákiai hírességek és közéleti szereplők közül is gyanúsan sokan mondják ma azt: nem tudják kit fognak választani, sőt még abban sem biztosak, hogy egyáltalán elmennek választani. Én viszont teljesen biztos vagyok benne, hogy érdemes választani. Mondok is négy okot, hogy miért. Az első ok: a választásokon dönthetünk arról, hogy folytatódik-e a jelenlegi kormányzás. Ha valaki a Smert választja, az a jelenlegi politika folytatása mellett szavaz. Ha pedig valaki másra, akkor arra, hogy valamiféle változás történjen. Rögtön ez a lehetőség nagyon fontos eszközt ad a választó kezébe, hiszen a Smer a többi párthoz képest eltérő véleményt képvisel olyan fontos kérdésekben, mint a szociális politika vagy éppen a külpolitika. A második ok: aki nem a Smerre szavaz, az arról is dönthet, hogy milyen legyen ajobboldali politika arca a következő négy évben Szlovákiában. Ma ugyanis már nem igaz, ami korábban evidencia volt, hogy egy központi SDKÚ körül pörög a többi j obboldali párt. A kínálat a vallási konzervativizmustól a li- berális(nak tűnő) erőkön át a jobbos populizmusig terjed, és számos árnyalata van. Az, hogy ezek a pártok pontosan hány szavazatot kapnak, egymáshoz képest is, sokat jelent majd ajobboldali politika jövője szempontjából. Az össz-szavazatuk pedig arról dönthet, hogy balos, nagykoalíciós vagy jobbos kormány lesz majd az országban. A harmadik ok: sžlovákiai magyarként arról is dönthetünk, hogy milyen legyen a magyar érdekképviselet a következő négy évben. Ehhez csak egész röviden annyit mondanék: hatévnyi „kétpártrend- szer” után már mindenki tudja, mi a különbség a Híd és az MKP között, és azt is, hogy ez a különbség valós. Mások a prioritások, más a stílus és mások a személyek. Aki magyar pártot választ, erről is dönthet. A negyedik ok: akármelyik pártot is választjuk, befolyásolhatjuk a bejutó jelöltek személyét. Érdemes karikázni, mert minden listán van- , nakjobb és rosszabb jelöltek. Szemfényvesztők és őszinte próbálkozók. Érdemes rászánni az időt, és kiválasztani azokat, akikre rá lehet bízni a közös jövőnket. Valóban igaz az az állítás, hogy egyetlen szavazattal nem lehet befolyásolni a választások kimenetelét. De ugyanakkor az is, hogy szavazat nélkül még annyira sem. Ezeknek a választásoknak pedig valóban van tétje mind a négy fent említett fronton. Az utolsó publikált közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy bár a Smer előnye jelentős, még semmi sem dőlt el. Ezért sem mindegy, hogy a magyarlakta területeken megmarad-e az utóbbi évek tendenciája, az alacsony részvétel, vagy pedig átfordul. A magam részéről az utóbbiban bízom, és saját szavazatommal hozzá is fogok járulni.- Alig van már csak idő. Nem találod az utolsó szociális csomagot? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Négy másodperc demokrácia NAGY IVÁN ZSOLT M eddig tart a demokrácia nyújtotta szabadság, és mi az a pont, amikortól a szabadság fogalmának szabad értelmezése már a demokráciát sérti? Tulajdonképpen ez az a kérdés, amelynek megválaszolását az e héten Budapesten történtek után nem lehet megkerülni, ha egyáltalán úgy akarjuk érezni, hogy demokráciában élünk. Ha valaki nem ismémé a történetet: már jó ideje lehetett tudni, hogy a legfelsőbb bíróság szerepét betöltő Kúria kedd reggel kihirdeti döntését arról, megfelel-e minden jogi és formai keretnek az a népszavazási kezdeményezés, amelyet egy lényegében ismeretlen nő nyújtott be, és amely a boltok vasárnapi zárvatartásáról szólt. És sejteni lehetett azt is, hogy a kérdést elutasítják, így pedig ismét megnyílik a lehetőség új kezdeményezés benyújtására ebben az ügyben. Merthogy a Fidesz parlamenti többsége pár éve törvényt módosított, így ma Magyarországon egy kérdésben egyetlen érvényben lévő népszavazási kezdeményezés lehet - az időben elsőként benyújtott. Minden más előterjesztést az adott témában automatikusan elutasítanak. Szóval lehetett számítani arra, hogy a Kúria kidobja az eddigi kérdést, akkor pedig az MSZP (négy sikertelen próbálkozás után) ismét próbálkozik majd. A párt politikusai oda is mentek már reggel hatkor a Nemzeti Választási Irodához, hogy tuti elsők legyenek, ám legnagyobb megdöbbenésükre ott jó pár kigyúrt, többnyire kopasz, és semmiképpen sem barátságos fiatalember állta útjukat. Megjelenésük, kiállásuk, otromba beszólásaik fenyegetőek voltak, panaszkodtak az ellenzéki politikusok, és aki fényképeket, videókat látott az eseményekről, az valószínűleg el is hiszi ezt. Aztán úgy fél óra múlva betipegett egy ősz hajú, idős néni is, leült egy padra, és senkihez sem szólt, ám amikor a Kúria döntése megjelent, ő elindult a blokkoló óra felé, amelyen az elsőséget jelezni lehetett, a jól nevelt fiatalemberek pedig nyomban mellé álltak. Az MSZP-seknek esélyük sem volt előbb odaérni, nekik maradt ismét a második hely, és a bukta. Négy másodperccel maradtak le, de ez lényegtelen - elbuktak. Ezzel pedig ott is vagyunk az eredeti kérdéseknél. Belefér-e a megfélemlítés a demokráciába? A kopaszok szabad joga arra, hogy ott álljanak, fenyegetően nézzenek, beszéljenek, túl van-e már azon a határon, amik a demokráciát sértik? Illetve ha valaki úgy érzi; hogy nem, akkor mi a megoldás? Akkor ezután az MSZP-seknek is szabadon éppen ott találkozó keményfiúkkal kell megjelenniük valahol, aztán lesz, ami lesz, az erősebb és fenyegetőbb akarata érvényesül? Ezt akarjuk? És őszintén: valóban ezt akarja a magyar kormány? Mert ha a kaland végeredményét (vagyis, hogy az MSZP ismét elbukott egy lehetőséget) nézzük, akkor ennek a legnagyobb nyertese nem más, mint a kormány, amelynek egyik jelképerejű intézkedése bukhatna el a népszavazáson. Ráadásul vannak fura „véletlenek is”: kiderült, hogy a rokonszenves fiatalemberektől csomó kapcsolat a Fidesz alelnöke felé mutat; kiderült, hogy a politikailag aktív néni, akit segítettek, éppenséggel egy ősfide- szes, akinek férje egy település polgármestere; és kiderült, hogy a kormánypárti politikusokat szinte egyáltalán nem zavarja, ami történt. Sőt! Tulajdonképpen lehet, hogy ez itt már nem is demokrácia? Hát, lehet. alá a kitelepítésekről szóló egyezményt 70 éve írták MTI-HÁTTÉR H etven éve, 1946. február 27-én írták alá a magyar-csehszlovák lakosságcsereegyezményt. Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918-ban létrejött Csehszlovákia határai közé mintegy egymillió magyar került kisebbségként. A csehszlovák államot az 1938-as müncheni egyezményben a fasiszta Olaszország és a náci Németország - a nyugati nagyhatalmak asszisztálá- sával - feldarabolta. A többségében németek lakta Szudéta-vidék Németországhoz került, a Felvidék déli, magyarlakta sávj át pedig az 193 8. november 2-ai első bécsi döntés visszaadta Magyarországnak. Szlovákia 1939. március 14-én kikiáltotta függetlenségét, másnap a magyar hadsereg bevonult Kárpátaljára, Cseh- és Morvaországot pedig közvetlen német fennhatóság alá vonták. A második világháború után újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-ei kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektíván tette felelőssé az ország „felbomlás ztásáért”. Az 1945. júniusi potsdami konferencián a nagyhatalmak nem engedélyezték a magyarság egyoldalú kitelepítését, csak a lakosságcserét, azt viszont megengedték, hogy Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia „rendezett és humánus módon” kitelepíthesse az ottani német lakosságot. Csehországból az 1945. május-augusztus közötti „vad kiűzés” során 750 ezer, 1946-48-ban pedig további 2-2,2 millió németet telepítettek át Németországba. A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormánynak a magyar kisebbség felszámolására más, kevésbé direkt módszereket kellett találnia. Az Edvard Beneš államfő által 1945. május és október között életbe léptetett, de csak 1946- ban törvényerőre emelt dekrétumok közül 33 közvetlenül vagy közvetve a magyarok és a németek alapvető jogait korlátozta. Az 1945. augusztus 2-án hatályba. léptetett 33. számú dekrétum pedig még állampolgárságuktól is megfosztotta őket. A 88. számú rendelet lehetővé tette a közmunkaszolgálat elrendelését az ország teljes területén, és ennek nyomán 1945^46 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak fütetlen marhavagonokban a csehországi Szudéta-vidékre. A rendeletek lehetővé tették a magyarok földjeinek elkobzását, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelv- használatuk és kulturális egyesületeik betiltását. Kiűztek 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgárságú embert, internálták a pozsonyi, a kassai, a komáromi magyarokat, lakásaikat pedig elkobozták. Beindult a reszlovakizáció, ami lehetőséget adott „az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak az anyanemzethez való visszatérésre”, gyakorlatilag a vagyonelkobzástól és a kitelepítéstől való megmenekülésre, az állampolgári jogok megszerzésére. Az akció során 423 ezer megfélemlített magyar adta be kérvényét, a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak közülük szlováknak. A prágai kormánynak sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszerítenie a határmódosítás nélküli lakosságcsere ügyében. 1946. február 27-én Budapesten aláírták a lakosságcsere-egyezményt. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be, a vasúti szerelvények az első időszakban naponta szállították ingóságaikkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. Az egyezmény szerint a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. Csehszlovákia jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat, a listára összesen 181 ezer magyar neve került fel. A prágai kormány várakozásával ellentétben az áttelepülésre alig 60 ezer magyarországi szlovák jelentkezett, holott körükben szabályszerű toborzó kampányt folytattak (a hivatalos csehszlovák propaganda azt hirdette, hogy Magyarországon 400-500 ezer szlovák él). A csehszlovák hatóságok azonban nem törekedtek a kvóta betartására, Szlovákiából 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi béke- konferencián szerette volna elérni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthessék, ez ellen azonban az amerikaiak vétót emeltek. Csehszlovákia az 1948. februári kommunista hatalomátvétel után lezárta a beneši kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-ei törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állam- polgárságát. A két ország 1949. július 25-ei megállapodása értelmében az áttelepített magyarok hátramaradt vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a 30 millió dollár háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat 1954-ben érvénytelenítették, ám a Beneš-dekrétumok továbbra is érvényben vannak, az elkobzott vagyonokat sem adták vissza. RAVASZ ÁBEL
