Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-26 / 47. szám, péntek
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016.február26. 7 Fölösleges aggodalom LAMPL ZSUZSANNA a dolog, amiről írtam, négy- évenként megismétlődik. Nem új jelenség tehát, de attól még aktuális. Főleg most, az esedékes negyedik év utolsó napjaiban. Kezdetben egy tanárnőm, ismert szlovák politológus, szólított meg, hogy magyarázzam el neki, miért van az, hogy a magyarok, egyébként kulturált, intelligens, felvilágosult nép, a választások terén ma- radian viselkednek, ami abban nyilvánul meg, hogy a magyar pártra szavaznak (akkor egy volt). Később egy szlovák iskolatársam, aki politikusként ért el magas pozíciót, szintén előhozta, hogy a magyarok képtelenek túllépni a „magyarság árnyékán”. Szomorú dolog, ha valakik „vérségi”, nem pedig „polgári” alapon szavaznak, így aztán nehéz demokratikus társadalmat építeni, mondta gondterhelten, mintha egyedül a magyarokon múlott volna a szlovákiai demokrácia fejlődése. S mintha a „vérségi” és „polgári” teljesen kizárná egymást. A legújabb sirám a napokban érkezett egy szlovák nyelvész kollégától. Kifejtette, hogy a választások azt is meg fogják mutatni, mennyire modemek a magyarok. Igen? És hogyan? Azzal, hogy milyen pártra szavaznak! Hogy marad-e a magyar röghöz kötöttségük vagy pedig nyitnak az egyetemes társadalmi kérdések felé. Mert, azt mondja ő, a tudós, egy modem magyar ember nem fog az MKP-ra szavazni. Miért nem? Mert a magyar párt „agendája” csupán arról szól, hogy magyar. Nem kellett ahhoz keresztkérdés, hogy kiderüljön, halvány gőze sincs erről az agendáról, amiről többször is elismételte, hogy „echt magyar”. A Híd „agendája” (kollégám igen imádja ezt a szót) jobban tetszik neki, magyar, de nem olyan vad, már fejlődött, nyitottabbá vált. Szuper, feleltem, így te is szavazhatsz a Hídra, nem? Fürkészve nézett, hogy tényleg komolyan gondolom-e. Elvileg megtehetném, válaszolta, de tudok én szlovák pártot választani. Hé, akkor te nem nemzetiségi alapon választasz? Nem, ez más, mondta. Nem tehet arról, hogy pont egy szlovák párt programja tetszik neki a legjobban (jogában áll, bár ezúttal sem volt szükség keresztkérdésekre). Hát, fölösleges ez a magyarok modernsége feletti szlovák aggodalom. A szavazás ugyanis nem a modernség fokmérője, hanem az értékeké. Magyarnak lenni nem elavult, magyar pártot választani sem az. Egyébként meg miért baj, ha egy magyarnak épp egy magyar párt programja tetszik a legjobban? Nekem személy szerint nem elég, hogy modem szlovák állampolgámő legyek. Elégedett szlovákiai magyar nő is akarok lenni. S mivel a szlovák pártoknak nincs magyar programjuk, vagy ha van, nem arról szól, ami fontos, nem logikus, hogy „echt” magyar pártot fogok választani, aminek egyébként nem csak magyar programja van? Szóval maga az adóparadicsomba készül?! / (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Kerítés, népszavazás LAJOS P. JÁNOS eherautóval húzott konténerből két méter magas, elemekből összeállítható kerítést, valójában két méter magas, homokkal, sóderrel stabilizálható acélfalat képzel Robert Fico és Robert Kaliňák a szlovák-osztrák és a szlovák-magyar határra. A fal napok alatt több kilométer vagy akár több tucat kilométer hosszan felépíthető. Az ok: a kormány így akarja megvédeni az országot a menekültektől, akik az osztrák beléptetési szigorítások miatt akár Szlovákia felé is kerülhetnek a Németországba vagy Skandináviába vezető úton. Tavaly a kerítés volt az év szava Magyarországon, lehet, hogy idén Szlovákiában lesz. Magyarországot idén talán már sikerül teljesen körbekeríteni, ahol nem a magyar, ott az osztrák vagy a szlovák kormány épít kerítést. Miközben azt látjuk, hogy a kerítés alapvetően nem működik. Azt akarta mutatni a menekülteknek, hogy nem várják őket tárt karokkal, inkább el se induljanak. Erre szolgáltak a magyar kormány arab lapokban megjelentetett reklámjai is, amelyek ugyanezt sulykolták. Csak azt nem vették számításba, hogy a menekültek - elsősorban a Szíriából és Irakból érkező menekültek - miből választhatnak: éhen halnak, meggyilkolják őket szülőföldjükön, évekig nyomorognak a viszonylag biztonságos szomszéd országokban kiépített menekülttáborokban, ahol szintén éheznek, nincs egészségügyi ellátás, gyakorlatilag kilátástalan az életük, vagy pedig elindulnak Nyugat felé. Az induláshoz nem kell az sem, hogy Angela Merkel német kancellár vagy bárki más azt mondja: befogadjuk őket, és nem riasztja el őket az sem, ha Orbán vagy bárki más falakat épít az útjukba. Nem működik a kerítés, mert várhatóan idén sem érkeznek kevesebben, mint tavaly, és ahogyan Orbán nem tudta Budapesten megállítani a menekülteket, úgy nem fogja tudni megállítani őket az ország déli határán sem, ha Szlovénia, Ausztria a magyar példát követve körbekeríti magát. A szlovák kerítés talán ideiglenes lesz, de ha az „országot meg kell védeni”, véglegesíthetik is. Egyelőre ugyan a külső „veszélytől” akarják megvédeni az országot, de ha a külső veszély elmúlik, a kerítés pedig áll, akkor akár új funkciót is találhatnak neki, ne mondhassa az ellenzék, hogy feleslegesen dobták ki rá a milliókat. Azt már látjuk, hogy Magyarország egyre jobban elszigetelődik az unióban, azonban Szlovákia is az „orbáni úton” jár, habár kissé lemaradva. A „kerítésig” már eljutott, a népszavazást még nem lépte meg. De nincs messze tőle, hiszen maga Fico elmélkedett azon, hogy a „magyar kormány a kormány döntésénél is erősebb mandátumot akar szerezni a menekültkvóták elutasítására”. Fico már tavaly nyáron elérte, hogy a parlament nyilatkozatban mondja ki a kötelező kvóták elutasítását, a következő lépés csak a népszavazás lehet. Hogy valószínűleg a magyarországi népszavazás is ellentétes a magyar - sőt orbáni - alkotmánnyal, és valószínűleg a szlovákiai is ellentétes lenne a szlovák alkotmánnyal, és főleg Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalásával, az mindegy is. Fico, Orbán és a menekültek befogadását ellenző kelet-európai politikusok azt képtelenek felfogni, amit talán a nyugati politikusok többsége ért: nem lehet az Európai Uniót körbekeríteni szögesdróttal és az őrtornyokból tüzelni azokra, akik véletlenül átjutottak az aknazáron. Ez ugyanis nem európai megoldás, még akkor sem, ha ezt az európai gyökerek, a (zsidó) keresztény hagyományok védelmét hangoztató politikusok próbálják velünk elhitetni. Választóvonal és túlélési verseny T ét nélkülinek és lefutottnak tűnik, mégis választóvonalat képezhet a 2016-os parlamenti választás. Melyek a voksolás fő kérdései? Először történhet meg, hogy táborokon felüli kormányzati együttműködés jön létre, amire korábban nem volt példa. Jobboldali párt nem vezette együtt az országot a jobb híján populista-baloldali- nacionalistaként leírt (korábban a HZDS, most a Smer által reprezentált) tábor pártjával. Az előre lefutottnak elkönyvelt választás ebben hozhat negyedszázad után újat, ez a precedens akár igazodási pontot is teremthet a következő évekre. Emellett - mint általában - minden pártnak más miatt fontos a szavazás. A Smer megnyeri a választásokat, ám nagyon nem mindegy, milyen előnnyel. Jelenleg nem látni Smer nélküli kormányaltematívát, ezért is mondható, hogy a vezető párt számára nem március 5-e, hanem a következő négy év lesz a legfontosabb, egyben talán legkritikusabb. Robert Fico valószínűleg tényleg befejezi- már 2014-ben elmenekült volna az elnöki palotába -, vagy elhasználódik. Ez 2020-ig alapvetően új helyzetet teremthet a közéletben. A Sieť számára az a fő kérdés, hogy új SDKU-vá válhat-e, sőt, tanulni tud-e a korábbi jobboldali gyűjtőpárt hibáiból. A projekt még nincs kész, Procházkáéknak szintén a következő négy év lehet az érdekes és a döntő: nyugodt, alternatívákat felmutatni képes, kompetens ellenzéki erőként 2020-ra jobboldali váltópárttá válhat a Sieť. Az SNS visszatért, de Andrej Dankón kívül semmit sem látni a pártból. Mennyiben más, kik állnak mögötte, milyen lesz a magyarokkal szembeni kommunikációja? A párt olvashatatlan, a legrosszabb forgatókönyv viszont az lenne, ha kormánypozícióban kellene „belelapozni”. A többi párt számára általában a túlélés a tét. A KDH kiöregedett, a megújulás potenciálja nélküli, témákat meg nem nyitó párttá vált. Egy szerencséje a bejáratott brand, ami miatt maradt még 6-7 százaléknyi biztos választója. 2020-ig ez el is fogyhat. Az SaS számára, ha nem jut be, alighanem az utolsó választás lesz a mostani, ha bejut, a következő négy év is a túlélésért folytatott harcról fog szólni. Ugyanez hatványozottan érvényes az Egyszerű Emberekre, amelyen a 6% sem kell, hogy segítsen. Pláne, ha Igor Matovič és Dániel Lipšic betartja ígéretét és a parlamenten kívül marad. A lét a tét az MKP számára is. Hiába a kiterjedt és stabil pártstruktúra, a „márkanév”: újabb négy parlamenten kívüli évet csodával határos módon bírna ki a párt. A hogyan tovább lesz a fö kérdés a most nyerő, vagyis biztos bejutó pozícióban levő Híd számára is. Több szempontból. Ha az MKP kiesik és megindul az erózió, megpróbálhat lecsapni az „árván” maradt magyar választókra, ám egy hangsúlyosabb „magyar nyitás” ára a szlovák választók egy részének és a szlovák növekedési potenciálnak az elvesztése, az etnikai párttá válás - vagyis az ideológiaváltás - lehet. Ha bejut az MKP, még komolyabb dilemmák elé kerül a Híd. Egy smeres felkérést ellenzéki MKP mellett öngyilkosság elfogadni (a nélkül is életveszélyes), emellett a párt jövője szempontjából is vészterhes idők jöhetnek. A Hidat alapításától kezdve gyakorlatilag Bugár Béla népszerűsége adja el, a pártelnök pedig a következő választásokon már nyugdíjaskorba lép, ő maga is már tíz éve emlegeti, hogy az utódját keresi. Konkurensharcban pedig ezt jóval nehezebben lehet meglelni. A politikai paletta átrendeződése az elmúlt években elkezdődött, ám a következő négy évben még hangsúlyosabb változások jöhetnek. Március 5-én kiosztjuk a lapokat, 2020- ra pedig egy teljesen más közéleti tájra csodálkozhatunk rá. Orbán Erdélyt szeretné Magyarország vissza akaija szerezni az elvesztett területeit, ezzel magyarázható Orbán Viktor oroszbarát politikája - fogalmazott Robert D. Kaplan amerikai elemző, a Stratfor magán hírszerző és elemző cég fomunka- társa a jobboldali Romania Libera lapnak adott interjúban. A külpolitikai szakértő kifejtette: Magyarország kakukktojás a régióban: Moszkva-barát, noha nincsenek szláv gyökerei, és ajó orosz-magyar viszonynak nincsenek hagyományai. - Magyar- ország valahol mélyen még mindig vágyik elvesztett területei után. Ezt senki nem mondja ki, de azt gondolom, a magyar külpolitika ebben is gyökerezik - fogalmazott. -Nagy-Magyarországot nem lehet visszaállítani, de ez nem jelenti azt, hogy a magyarokat ez nem zavarhatja. (NOL)
