Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-24 / 45. szám, szerda
www.ujszo.com I 2016. február 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A nagyobbik rossz Annyiról biztos szól egy választás, hogy ki legitimálja magát vele MARIÁN LEŠKO Ha a választásokkal megváltoztatható lenne bármi, akkor már rég megszüntették volna a szavazást, és ha a Jóisten azt akarná, hogy szavazni menjünk, akkor pártokat meg jelölteket is teremtett volna. Ilyen és hasonló mondásokat ötlenek ld humoros emberek a parlamenti választásokról. A rosszabb, amikor hasonló eszmefuttatásokat adnak elő nagy komolyan magukat ilyenolyan szakértőnek tartó emberek és közszereplők, attól a meggyőződésüktől indíttatva, hogy ők tájékozottabbak, mint a többi ember. A választójog csupán jog, nem pedig kötelesség - ez világos. De az is kétségtelen, hogy az, aki él ezzel a jogával, inkább érezheti magát közösségi embernek, a társadalom részének, mint az, aki lemond róla, például azért, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy a pártok is csak afféle kft.-k, vállalkozókkal, tulajdonosokkal a háttérben. Még ha ez valóban így lenne is és az összes párt valamelyik oligarcha kft.-jeként működne (amiben azért kételkedhetünk), az akkor is kétségtelen lenne, hogy két kft. rengeteg dologban különbözik egymástól. Alapvető és óriási különbség van egy olyan párt között, amely évek óta nem a köz érdekében politizál és nem annak érdekei szerint hoz döntéseket, hanem a részvényeseit és a szponzorait szolgálja ki, valamint egy olyan párt között, amely hosszú évek alatt jut el a korrumpáltságnak erre a szintjére. Erről született a további vicces beköpés, hogy a politikus is olyan, mint a pelenka - mindkettőt cserélni kell, mégpedig ugyanabból az okból. További nem elhanyagolható tény, hogy nem minden pártnak vannak olyan megértő és toleráns választói, mint a Smemek és az SNS-nek. Függetlenül attól, hogy az SDKÚ-nak milyen történelmi érdemei vannak és mi mindent tett az országért, választói elhagyták, mert megbocsáthatatlan dolgokat nem akartak neki megbocsátani. De az, hogy az igényesebb, a politikai életet kritikusabban szemlélő választók nem mennek el szavazni, természetesen nem győzi meg a kritikátlan választókat arról, hogy ők is otthon maradjanak. Az sem állja meg a helyét, hogy most nem kell magunkat összetörve a szavazóhelyiségbe rohanni, mert nincs valódi tét, ilyen súlytalan választások még nem voltak 1989 óta. Nem. Ha már semmi másról, annyiról biztosan szól egy választás, hogy ki legitimálja magát vele. Pontosan ezért mondogatta előszeretettel a választások után Vladimír Mečiar, hogy „a többieknek meg kell szokniuk együtt élni velem, mert megint legitim hatalmat szereztem a választásokon”. A mostani választásoknak is komoly súlya van: kiknek adnak legitim felhatalmazást a választók, és mit legitimálnak a szavazatukkal. A realitások alapján éppen egy olyan politikai kurzust fognak legitimálni, amely a liberális demokrácia alapelvei szerint illegitim. Ezt a veszélyt pontosan azoknak kellene látniuk a legjobban, akik a politikával foglalkoznak, vagy civil aktivistákként lépnek fel. Milan Lasica, aki a legjobb humorú emberek közé tartozik az országban, pontosan fogalmazta meg: Elmegyek szavazni, és ennek egyszerű oka van: lehetőségem van rá. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, valami ideális dologra szavazok, ebből következik, hogy a kisebbik rosszat választom. És akik nem akaiják ezt a kisebbik rosszat, azok fogják a nagyobbat.” A szerző a Trend hetilap kommentátora Vásámapi nyugalom VERES ISTVÁN Egyáltalán semmi értékelhetőre nem szoktam felfigyelni az MSZP nevű magyarországi ellenzéki párt háza táján. Tegnap mégis azt a látszatot keltették, mintha csinálnának valami értelmeset. Néhány képviselőjük elindult a Nemzeti Választási Irodába, hogy népszavazási kérvényt adjon le a boltok vasárnapi zárvatartásáról. A hivatal bejáratában testes és kopasz fiatalemberek várták őket, és megakadályozták, hogy a képviselők benyújthassák a kérelmet. A helyszíni riportokból az derült ki, hogy a kopaszok azt sem tudták, hol vannak, meg hogy futballmérkőzéseken is szoktak biztonsági őrködni. Nagyon valószínű tehát, hogy valaki odaküldte őket. Ez a valaki pedig alighanem nagyon nem szeretné, hogy Magyarországon népszavazást tartsanak a vasárnapi zárva tartásról. Vajon ki lehet az? Kinek állhat ez érdekében? Reméljük, a magyar köztévé azonnal kideríti, és leadja az esti híradóban. Azonnal el kell ugyanis oszlatni a rosszindulatú és alattomos gyanút, mely szerint valakik önkény uralmi rendszert idéző eszközökkel akarnak megakadályozni valakiket abban, amihez egyébként joguk van. Azért érdekes lenne egyszer megtartani egy népszavazást Magyarországon a vasárnapi zárvatar- tásról. Már csak azért, hogy megtudjuk, értékelik-e az emberek, hogy eggyel több okuk van otthon lenni a családjukkal. Én például úgy vagyok vele, hogy amióta életbe lépett ez a korlátozás, sokkal kevesebb magyar terméket fogyasztok. A kedvenceimért általában vasárnaponként szoktam megállni valamelyik határváros bevásárlóközpontjában. Szombaton sajnos nem tudom megejteni ezeket a vásárlásokat, mivel erre a napra általában egy sor családi program és egyéb teendő be van tervezve - nincs idő boltba fútkározni. Vasárnap aztán, hazafelé autózva azzal nyugtatom a család többi tagját, hogy a finom és minőségi magyar termékek helyett inkább gondoljanak azokra az elárusítókra, akik a vasárnapi zárva- tartás bevezetésének köszönhetően a hét hetedik napján otthon lehetnek a családjukkal. Ettől aztán egy kicsit mindannyian megnyugszunk. Majd megállunk a szlovák Tescóban. Kicsit nehéz leparkolni a magyarországijelzésű autók miatt. Ezért (is) sztrájkolunk GÁLZSOLT Szlovákiában nem volt szokás az arrogáns hatalommal szembeszegülő gyengébb fél mellé állni, különösen nem tisztán elvi okokból, szolidaritást vállalva, saját követelésekkel nem jelentkezve, de némi áldozatot (és kockázatot?) vállalva. Épp ideje volt, hogy megtöijön ajég. Úgy döntöttünk, immár több mint ötszázan 19 felsőoktatási intézményből, hogy sztrájkba lépünk. Nincsenek saját követeléseink, kizárólag a sztrájkoló tanárok szerintünk jogos igényeit támogatjuk, szolidaritási alapon. Persze tehetnénk ezt máshogy is, lehet támogató nyilatkozatokat írogatni és állást foglalni, szimpátiatüntetéseken részt venni, közösségi oldalakon véleményeket nyilvánítgatni. De úgy éreztük, ennek nem sok értelme van, ha úgy tetszik, nem éri el a sajtó és a híreket figyelők ingerküszöbét. Ha igazán segíteni akarunk, ha igazán komolyan gondoljuk a szolidaritás kinyilvánítását, akkor sztrájkolni kell és kész. Azért, mert betelt a pohár, elszakadt a cérna, többeknél akkor, amikor a hatalom arrogáns és lekezelő módon bánt az elkeseredettségükben sztrájkoló tanárokkal, hazu- dozva és rágalmazva. Mert nem igaz az, hogy nincs már idő jogszabályt módosítani, hogy most nincs pénz, rossz az időzítés. Ócska kifogások. Választhattunk: hagyjuk, hogy a hatalom felmosórongyként bánjon a tanárokkal, tétlenül végignézzük, ahogy kivéreznek, majd továbbmegyünk, vagy teszünk valamit. Persze túl sok illúziónk nincs. Ez a kormány aligha teljesíti a követeléseket, a választások utáni meg egy nagy kérdőjel. Akkor minek csinálj á- tok, kérdezik, kérdezhetik sokan. Azért, mert éppen ideje, hogy az egyetemek állást foglaljanak fontos társadalmi kérdésekben. Hogy ne csak a diplomaosztó ünnepségeken hangoztassák a magasztos elveiket, hanem a gyakorlatban is megmutassák, nem félnek kiállni mellettük. Hogy a tanárok végre példát mutathassanak a diákoknak, hogy ne kelljen szégyenkezniük amiatt, hogy az egyetem vezetése nem tesz semmit, a hatalom leke- nyerezi a rektorokat külön adományokkal, hogy megint működik az oszd meg és uralkodj politika. Hogy végre legyen önbecsülésünk. Ellenkező esetben nem kell meglepődni, hogy ha senki nem áll ki mellettünk, amikor majd velünk törlik fel a padlót. Ki álljon ki az alap- és középiskolás tanárokért, ha nem mi. Hallgatóink onnan érkeznek, végzőseink közül sokan oda mennek tanítani, meg persze nekünk is vannak gyerekeink, akik ott tanulnak vagy fognak tanulni. Most megint - jó hazai szokás szerint - morogni fogunk tovább azon, hogy a hozzánk érkező emberanyag romlik, hogy a tanári pálya nem vonzó a legjobbak többsége számára, hogy a gyerekeink oktatásának színvonala nem mindig a legjobb, vagy végre teszünk egy kis lépést azért, hogy ez megváltozzon. Lehet, hogy a gyakorlati haszna az egésznek a nullához közelít, de legalább a tanárok úgy érezhetik, valaki odaállt melléjük, átvette tőlük a stafétát, mi meg kicsit egyenesebben járhatunk. Már megérte. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója FIGYELŐ WikiLeaks: nagyon figyelték Merkelt A WikiLeaks kiszivárogtató portál. tegnap közölt több dokumentumot, amelyeket állítása szerint az informatikai hírszerzésre szakosodott amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) készített Angela Merkel német kancellár megfigyelése révén. Az anyagok között vannak úgynevezett TOP- SECRET/COMINT-GAMMA minősítésű dokumentumok. Ezek a „legmagasabb titkosítású iratok, amelyek valaha megjelentek a sajtóban” - áll a közleményben. A dokumentumokról beszámolt a Süddeutsche Zeitung német lap és két regionális közszolgálati műsorszolgáltató társaság, azNDR és a WDR közös tényfeltáró munka- csoportja. Német kommentárok szerint az iratokból kitűnik, hogy azNSA jóval szorosabb megfigyelés alá vonta a német kormányfőt, mint azt eddig sejteni lehetett. A rövid összefoglalókból álló gyűjtemény egyik darabja arról szól, hogy 2011 októberében - az európai államadósság-válság egyik legsúlyosabb szakaszában - Merkel Nicolas Sarkozy akkori francia államfővel megpróbálta rávenni Silvio Berlusconi akkori olasz miniszterelnököt, erélyes intézkedésekkel mutassa meg, hogy komolyan veszi az adósságproblémát. Sarkozy figyelmeztetett: meglehet, hogy az olasz bankrendszer elvileg szilárd, de ha a kormány tétlenkedik, lesznek pénzügyi intézmények, melyek úgy kipukkannak, mint egy pezsgőspalackból a dugó - áll azNSA-dokumentumban, amely szerint a megbeszélést az olasz miniszterelnök külpolitikai tanácsadója, Valentino Valentini elmondása alapján rekonstruálták. A WikiLeaks gyűjteményében nemcsak Merkel tevékenységéről van szó, hanem olasz, izraeli és japán kormányzati ügyekről is. Az egyik összefoglaló szerint Berlusconi 2010-ben Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő kérésére megígérte, latba veti befolyását Washingtonnál a megszállt területeken folytatott izraeli telepépítések miatt feszültté vált izraeli-amerikai viszony javításáért. A német sajtóban 2013 októbere óta jelennek meg értesülések arról, hogy azNSA megfigyelhette Merkelt, és valószínűleg mobiltelefonját is lehallgatta. A Süddeutsche Zeitung, az NDR és a WDR oknyomozó csoportja tavaly júliusban WikiLeaks-iratokra hivatkozva azt jelentette, hogy azNSA nemcsak Angela Merkelt és környezetének, illetve kormányának több tagját, hanem elődeit, Gerhard Schrödert és Helmut Kohlt is lehallgatta. (MTI) Választási sivatag (Ľubomír Kotrha karikatúrája)
