Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-23 / 44. szám, kedd

www.ujszo.com | 2016. február 23. KULTÚRA 117 Greenaway filmjében Eisenstein (Elmer Back) nem magába forduló, sótlan értelmiségi, hanem született bohóc (Képarchívum) Szemérmetlenül az igazat Greenaway legfrissebb opusa Eisenstein mexikói kirándulásának sajátos útinaplója SZABÓ G. LÁSZLÓ Életveszélyes hellyé vált Szergej Eisenstein számára a harmincas évek Szovjet- uniója. Homoszexualitása miatt a sztálini vezetés háromféleképpen sújthatta volna. Szibériába küldi, megmérgezi vagy lelövi. Ezért döntött úgy, miután hazatért Mexikóból, hogy feleségül veszi Pera Atasevát. Tíz évvel korábban ugyanis már azt pletykálták Moszkvában: Eisenstein, az excentrikus zseni, aki nagyban hozzájárult a film formanyelvének kialakításához, s akiből később a szovjet filmművészet egyik megha­tározó alakja lett, a színtiszta barát­ságnál sokkal többet érez assziszten­se, Grisa Alekszandrov iránt. Ez irá­nyúbizonyítékkal azonban senki nem szolgált. A mélyen őrzött titokra az alatt a két év alatt derült fény, amit a rendező Mexikóban töltött. Krisztusi korban járt, minden újra fogékony volt Némafilmes korszakának négy al­kotása (Sztrájk, Patyomkin páncélos, Október, Régi és új) az egész világon ismertté és elismertté tette. Ennek kö­szönhetően utazhatta be 1929-ben Nyugat-Európát, hogy a következő évben már Hollywoodba hívják. Ám hiába kapott forgatási szerződést, a terv meghiúsult. Egyrészt bohémsá- ga és lustasága, másrészt a tengeren­túlon is egyre élesedő szovjetellenes- ség miatt. Szerepet játszott az ügyben természetesen az is, hogy az amerikai filmcézárok gyorsan felismerték: Ei­senstein mindenben előbbre tart, mint az amerikai filmipar. Vagyis: „Óva­tosan az orosszal, nehogy már ő mu­tassa meg nekünk!” Tehát meghív­ják, majd elvágják minden lehető­ségtől. S hogy az „elbocsátás” ele­gáns legyen, szemébe vágják: Pu- dovkinnal, Dovzsenkóval, Vertowal és másokkal egyetemben ő is a szov­jet propagandát szolgálja. (Azt a ve­zetést, amely kegyetlenül elbánt vol­na vele, ha nem jelenik meg a színen PeraAtaseva.) Eisenstein mégsem ment haza Amerikából. Mélyrehatóbb élmé­nyekre és új ingerekre készen 1931- ben Kaliforniából utazott a mexikói Guanajuatóba. Mexikó első perctől fogva az új otthont jelentette Eisen­stein számára. Az ottani kommunista világ két vezéralakja, Frida Kahlo és Diego Rivera várta, de vele volt ál­landó munkatársa, Grigorij Alek- szandr is (az asszisztens, akihez ben­sőséges szálak fűzték). Mexikó va­lósággal elkápráztatta, de főleg örök­re megváltoztatta az extravagáns szovjet művészt. Krisztusi korban járt, minden újra fogékony volt. A helybeliek őskultúrájára és halálkul­tuszára ugyanúgy, mint erős szexua­litásukra. Általuk ismerkedett meg Erósszal és Thanatosszal, a szerelem és a halál istenével. Peter Greenaway, a jeles brit müvészfilmes, a Prospero könyvei, a Pámakönyv, A szakács, a tolvaj, a fe­leség és a szeretője rendezője nem véletlenül tekinti példaképének a szovjet montázsiskola leghíresebb alakját. Akárcsak Eisenstein, ő is ké­pekkel és vágással mesél, látványo­san szerkeszti a rá jellemző festői vi­FILMKOCKA Eisenstein Mexikóban ■ Eredeti cím: Eisenstein in Guanajuato ■ Szlovák cím: EjzenštejnvGuanajuate ■ Színes holland-mexikói-finn-belga-francia életrajzi film, 2015,105 perc ■ Rendező: Peter Greenaway ■ Forgatókönyv: Peter Greenaway ■ Operatőr: Reiniervan Brummelen ■ Szereplők: Elmer Bäck, Stelio Savante, Lisa Owen, Maya Zapata, Luis Alberti, Rasmus Slätis, Jakob Öhrman A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com -on. zuális orgiát. Legújabb opusában - Eisenstein Mexikóban - arról a tíz napról mesél, amely alapjaiban rázta meg (fel) Eisenstein világát és legin­timebb magánéletét. Erotikus film? Queer románc? Életrajzi esszé? Erotikus film? Queer románc? Életrajzi esszé? Mindez külön-külön és mindez együtt. Greenaway filmje elsősorban arra a kapcsolatra, arra a „beismerő vallomásra” fókuszál, amelyet a nagy találkozás váltott ki a tíznapos felhőtlen boldogságot meg­élt, zsidó származású orosz zseniben. Eisenstein eredetileg azért utazott Mexikóba, hogy dokumentumfilmet forgasson az ottani forradalomról. Fel is használt több mint 400 ezer méter nyersanyagot, a Que Viva Méxiko! mégsem készült el. Eisensteint végül is hazarendelték. A leforgatott anya­got pedig Amerikába vitték, ahol több rövidfilm született belőle - a rendező közreműködése nélkül. Greenaway filmjében Eisenstein nem magába forduló, sótlan értelmi­ségi, épp az ellenkezője. Szertelen, szókimondó, szellemes társalgó, született bohóc, ugyanakkor érzé­keny, sebezhető ember, aki szexuális ébredését köszönheti Mexikónak.'Ott történik meg vele először az, amire ti­tokban régóta vágyott. Ehhez kellett Palomino Canedo, a vonzó megjele­nésű vallástörténész, a mester helyi kalauza, segítője, barátja, majd el­nyomott szexualitásának felszabadí­tója. Palomino komoly egyetemi ta­nár, félj és családapa, ám Eisenstein­hez hasonlóan ő is fütyül a társadalmi elvárásokra, megítélésre. Neki se mondja meg senki, mit, hogyan és ki­vel. Azt minden helyzetben ő dönti el. Torzonborz hajú Szergejünket kön­nyűszerrel csalogatja be az ágyba, ahol aztán egy ünnepi vacsoráról el­csent olívaolaj segítségével megtör­ténik, amit Greenaway leplezetlen él­vezettel tár fel. Az ártatlanság elvesz­tése ráadásul az otthoni forradalom évfordulóján történik. Nem sokkal azután, hogy Mexikó­ból hazatért, milliók haltak meg a ; Szovjetunióban, ami Eisenstein : művészetének is új irányt adott. In- ; nentől kezdve másféle filmeket ren- ; dezett, mint korábban. Már nem azt ; csinálta, amire kérték. Többé nem : szolgálta ki a szovjet propagandát. : Ötvenedik életévében érte a halál. Erezve a közelgő infarktust, moszk­vai lakása radiátorcsövét kopogtatva könyörög segítségért. Senki nem fi- : gyeit rá. Az oroszok büszkék Eisensteinre, de... „A filmművészet már rég halott — : állítja Greenaway. - Megölte a tévé távirányítója. Korunk szentháromsá- : gamárnemazAtya,aFiúésaSzent- : lélek, hanem a mobil, a számítógép és : a kamera.” Az Eisenstein Mexikóban I mindennek ellenére azt bizonyítja: a I mozi még mindig él, és olykor mesterművet is teremt. S ezt a mestermüvet Elmer Bäck (Eisen­stein) és Luis Alberti (Palomino) fer­geteges alakításával a putyini homo- fóbia miatt abban az országban nem vetíthetik, ahol Csajkovszkij, Gyagi- lev, Paradzsanov, Nurejev és még ki tudja, ki mindenki élte másképpen az életét, mint ahogy azt a többségi tár- ; sadalom elvárta tőle. A hivatalos indoklás természete­sen nem így hangzik. „Az oroszok : büszkék Eisensteinre - üzenték a ve­zető kultúrpolitikusok Greenaway- ; nek. - De ne egy külföldi alkotótól ; hallják az igazat.” Kirill Szereb- ; rennyikov 2013-ban Csajkovszkij : életének utolsó szakaszát akarta : filmre vinni. Azokat az éveket, ami- : kor a nagy orosz zeneszerzőt már de­pressziók gyötörték vágyai elfojtása miatt. Az orosz kulturális minisztéri­um egyetlen rubellel sem támogatta a projektet. Ezek után azon sem cso­dálkozhatunk, hogy a koprodukció­ban gondolkodó Greenaway kérését is elutasította. A filmet már vetítik a szlovákiai artmozik. Az Ibusár Kassán Kassa. Február 25-től a heté- nyi Csavar Színház vendégelő­adását nézhetik meg a bérletesek a kassai Thália Színházban. Par­ti Nagy Lajos-Darvas Ferenc Ibusár című zenés „huszerettjét” háromszereplős változatban ál­lította színpadra Gál Tamás. A darab fő karaktere Sárbo­gárdi Jolán (Molnár Xénia), az ibusári vasútállomás romantikus lelkű, harminchét éves jegyki­adója, aki írói karrierről és nem mellesleg igaz szerelemről ál­modozik. Épp egy operetten dolgozik, és dilettáns irománya­ival bombázza egy irodalmi lap szerkesztőségét. Áz előadásban nemcsak a magyar nyelv, hanem az operettmüfaj is megkapja a magáét: Darvas Ferenc zene­szerző jóvoltából benne van az összes idegesítő zenei klisé, ez­úttal azonban humorforrásként működnek. A zenei aláfestésről Lakatos Róbert és Madarász András gondoskodik. A darabot sok helyen játszot­ták többszereplős nagyszínpadi és monodráma változatban is (2003-ban Komáromban aratott zajos sikert). Parti Nagy Lajos nem titkolja, hogy Molnár Xénia a kedvenc Jolánkája, és igazi posztmodem gyönyörűség szá­mára palóc táj szólásban hallani a saját szövegét. (k) Ma búcsúztatják Umberto Ecót Milánó. A péntek este, 84 éves korában elhunyt Umberto Eco búcsúztatását ma tartják Milánó­ban. A RAJ olasz közszolgálati rádió és televízió egyenesben közvetíti az író és filozófus teme­tési szertartását, amely mindenki előtt nyitott lesz. A család akarata szerint a rövid és egyszerű bú­csúztatást Milánóban, a Sforza- kastély udvarán tartják. Nem egyházi szertartással vesznek bú­csút Ecótól, hanem barátai emlé­keznek meg az elhunytról. Milá­nó városi múzeumai déltől bezár­nak a gyász jeleként. Elisabetta Sgarbi, a La Nave di Teseo könyvkiadó vezetője be­jelentette: a tervezett májusi ki­adás helyett már péntektől az olasz könyvesboltokban lesz Umberto Eco utolsó könyve. A Pape Satan Aleppe című, mint­egy ötszáz oldalas könyv a szer­ző 2000-től megjelent közéleti és kulturális írásait gyűjti össze, Eco a halála előtt néhány nappal bólintott rá a könyv megjelené­sére. Olasz írók tavaly alapítot­ták meg az új olasz kiadót a Berlusconi-család birtokolta és az olasz értelmiség egy része szerint az olasz könyvkiadást uraló Mondadori-Rcs kiadói csoporttal szemben; Umberto Eco kétmillió euróval finanszí­rozta az új kiadót. (MTI) Umberto Eco (1932-2016)

Next

/
Thumbnails
Contents