Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-23 / 44. szám, kedd
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2016. február 23. LÖVÉSZÁROK Itt az esély - éljünk vele! Március ötödikén megint választunk. De ez a választás most két okból is más lesz, mint az eddigiek. Érdemes odafigyelni, hogyan döntünk. Az első ok az, hogy most valóban arról dönthetünk, hogy adunk-e egy esélyt Dél-Szlovákiának, a Csallóköztől Gömörön át az Ung-vidékig. Emlékezhetünk az 1990-es évek mečiarizmusára. Ezt 1998 és 2002, a magyarok számára roppant kedvező Dzurinda-korszak követte. Az elmúlt tíz évben rövid megszakítással a Fico-korszakot éljük. És most már mindannyian tudjuk, hogy ez mivel jár: nincs magyar párt a kormányban, ezért Dél-Szlovákiát messziről elkerüli minden fejlesztés, befektetés, vagy kormányzati segítség. Ha márciusban a választók úgy döntenek, hogy ismét Fico folytathatja tovább rosszabb esetben az SNS-szel karöltve akkor azzal ezt a korszakot hosszabbítjuk meg. Sőt, be is szorulhatunk ebbe a helyzetbe, és akkor a déli régiók véglegesen lemaradnak az ország többi részével szemben. A második ok az, hogy márciusban arról is döntést hozunk, milyen országban akarunk élni a következő évtizedekben. A kétezres évek elején úgy tűnt, hogy Szlovákia egyértelműen nyugat felé fordul és egy erős EU-ban keresi a boldogulását. Hogy a nyitott határokban bízunk, és hogy a közös jövő mellett köteleztük el magunkat. Most azonban úgy tűnik, hogy ezeket az értékeket megkérdőjelezik. Hogy ismét épülnek a falak, melyek embereket választanak el egymástól. A legutóbbi hírek szerint a kormányunk már Magyarország felé is szögesdrótot építene! Emlékszem arra, amikor 2007-ben felemelkedtek a határsorompók. Még tíz év sem telt (Lubomfr Kotrha karikatúrája) el, ne hagyjuk, hogy ezt elvegyék tőlünk! Március ötödikén együtt dönthetünk ezekről a fontos kérdésekről. A felelősség pedig mindannyiunké: a választóké, hogy kire szavaznak. A nem választóké, hogy másokra hagyják a döntést. És a pártoké és politikusoké, hogy teljesítsék a választói akaratot. A Hídban komolyan vesszük ezt a kihívást. Évek óta készülünk arra, hogy kormányra kerülve helyes válaszokat adjunk ezekre a nehéz kérdésre, és még megannyi másikra. A választók pontosan tudhatják, mik a terveink, hiszen ezt részletes programban rögzítettük. Vezető politikusaink pedig garanciát jelentenek arra, hogy amit mondunk, azt meg akarjuk és meg is tudjuk csinálni. Nem félünk meglépni azt, ami helyes. Esélyt adunk Dél-Szlovákiának és esélyt adunk egy európai Szlovákiának. Ehhez kérjük a támogatásukat. Bugár Béla, a Híd elnöke Félsötétben Ficóéknak jól jött, hogy már tilos nyilvánosságra hozni felméréseket NAGY ANDRÁS M ég sok mindent tehetnek a politikusok a hátralévő szűk két hétben, de a legnagyobb hatással talán mégsem ők lehetnek a március ötödikéi választások eredményére, hanem éppen a last minute közvélemény-kutatások hiánya. Robert Ficóék két éve úgy változtatták meg a választási törvény bizonyos paragrafusait, hogy nemcsak a választás előtti 48 órás kampánycsendet vezették be ismét, hanem az utolsó két hétre letiltották a közvélemény-kutatások nyilvánosságra hozását. Amióta az online világ szerves része lett modem társadalmunknak, gyakorlatilag csak az az információ számít, ami friss, és a frissességet már legfeljebb percekben mérik. A tegnapi információ már régi, ami meg egy hete jelent meg, arra szinte senki sem emlékszik. Bár az ideális világban a választók kizárólag a pártprogramok alapján döntenek, a valóságban sokan a közvélemény-kutatások utolsó adatai alapján választanak, mondjuk két párt közül, sőt, a bizonytalanoknál ez az arány még jóval magasabb lehet. Grigorij Mesežnikov, az IVO elnöke szerint a közvéleménykutatások letiltása egyenesen az egyik alapvető emberi jogot, az információhoz való szabad hozzáférést korlátozza Szlovákiában. A felmérések letiltásának természetesen konkrét célja van: legjobban az a párt jár vele, amelynél az elmúlt időben negatív tendenciát mutattak ki jelen esetben ez a kormányzó Smer. Ficóékra kellemetlenül hathatott, hogy a menekültekkel való hergelés hatása kezd kifulladni, ezzel szemben az emberek kezdenek elfordulni tőlük az egészségügyi dolgozók, a tanárok és Kostka doktor ügye miatt. Azok a pártok pedig, amelyeknél jól jön bármilyen kis növekedés, elestek ettől a lehetőségtől, már nem biztathatják a potenciális szavazókat, hogy lám, érdemes hozzánk csatlakozni, bennünket támogatni, mert folyamatosan erősödünk. Ez a tizennégy napos célzott sötétség korlátozza információs szabadságunkat. Robert Kaliňákmég 2014-ben, a törvény módosításakor azzal érvelt, hogy a felmérések negatívan érinthetnek bizonyos pártokat, befolyásolják a szavazókat. Nevetséges és értelmetlen a befolyásolással való érvelés, hiszen az egész kampány pont erről szól: befolyásolni, meggyőzni a szavazókat valamiről. A közvéleménykutatások pedig ehhez adtak volna valamiféle támpontot. Reméljük, hogy a leendő kormány, legyen bármilyen összetételű, kijavítja az ilyen anomáliákat, s legközelebb a szavazók a lehető legtöbb és legfrissebb információval rendelkeznek közvetlenül a választás előtt. I 7 A nagy mozgósítás TOKÁR GÉZA K özvélemény-kutatásokat ugyan már nem látunk a választásokig, de így is kapunk elég politikai üzenetet. Az elkövetkező szűk két hét egyfajta végső visszaszámlálás: megkezdődött az a szakasz, amikor a pártok megpróbálják mozgósítani, akit lehet - és „távol tartani” a voksolástól azt, aki „rosszul szavazna.” Fókuszba kerül az ingadozó szavazó, aki vagy a pártokkal, vagy a saját döntésével kapcsolatban bizonytalan. Ez a réteg nem igazán szereti a politikát és a politikusokat, elkötelezettsége gyenge vagy teljesen hiányzik, sokszor az utolsó pillanatig tétovázik és gyakran ösztönös, impulzív döntést hoz, hogy végül kire szavaz. A bizonytalan szavazó jelenti a különbséget a közvélemény-kutatók által mért adatok és a valóság között. Emellett vannak pártok, amelyek most nem a bizonytalan szavazók mozgósítására, hanem egy jól körülírható réteg elbizonytalanítására és távoltartására játszanak. A legkézenfekvőbb példa a Smer: annál könnyebb lesz a helyzete, minél kevesebb párt kerül a parlamentbe. így nő a saját súlya és kevesebb szereplővel kell egyezkednie a koalícióról. Ezzel is magyarázható, miért szállt rá Robert Fico Igor Matovicra és a leszállóágban levő Egyszerű Emberekre. Emellett a kormánypárt az ötpontos feltételrendszerének megjelentetésével is a politikai ellenfeleit szeretné elbizonytalanítani. Szlovákiai magyar viszonylatban is van példa hasonlóra: a Híd óriásplakátjain az elveszett szavazatokról és a parlamentijelenlét fontosságáról szóló üzenetek jelennek meg, a célcsoport az MKP és a Híd, esetleg a távolmaradás közt hezitáló magyar szavazó. Az MKP lehetőségei a mobilizáció szempontjából korlátozottak, ebből a szempontból a KDH-val lehet a pártot egy kalapba tenni: viszonylag szűk választói bázist tudnak megszólítani és akkor járnak a legjobban, ha a választáson a lehető legkisebb lesz az országos részvétel, viszont a lehető legtöbb saját szimpatizánsuk elmegy voksolni. A mozgósítást gátolja az a szlovákiai viszonyokra jellemző jelenség, hogy minél láthatóbb az MKP, annál hangosabbak a magyar (jelen)létet alapjaiban elfogadni képtelen szlovák nacionalisták. Az ellenzéki pártok leginkább a bizonytalan szlovák szavazókért versenyeznek, nem elijeszteni akarják. Radoslav Procházka és a Sieť van a legjobb kiindulási helyzetben, hiszen kevéssé elhasznált politikusokkal, és az erős kormányellenes alternatíva ígéreteként fut neki az utolsó két hétnek, a szavazói azonban (még) nem kötődnek erősen hozzá. Versenytársból pedig sok van: a Híd szlovák részlege mellett az Egyszerü Emberek, a SaS, de még a furcsa hátterű kispártok (SKOK, Šanca, TiP) elsődleges célja is az ingadozó szavazók elhalászása. Ehhez pedig nem kell száz százalékig kielégíteni az igényeiket - elég, ha az adott pillanatban az adott párt tűnik a legvonzóbb alternatívának a többihez képest. FIGYELŐ Maradandó sebeket ejtenek most a britek Több európai lap szerint is újabb kivételeket teremthet az EU és Nagy-Britannia múlt heti megállapodása. A The Wall Street Journal (WS J) európai kiadása szerint a korábbi állapotokhoz már akkor sem lehet visszatérni, ha végül az EU-pártiak győznek a brit EU- tagságról szóló népszavazáson. Véglegesen megváltozott az EU azáltal, hogy David Cameron brit kormányfő egy hazai belpolitikai vita rendezése érdekében azzal fenyegette meg az uniót, hogy „felrobbantja” a második világháború utáni európai rendet - írta a WS J. A referendum maradandó sebeket fog ejteni Nagy-Britannia és az EU politikáján. A közösség működésének korábban az volt az alapelve, hogy az erősebb tagállamok nem nyomhatják el a gyengébbeket, és az EU minden polgárát egyenlő bánásmódban kell részesíteni - írta a WSJ. A német Die Welt szerint a történtek megmutatták, a nagyhatalmi ábrándokat kergető EU nemigen képes arra, hogy szembenézzen a valódi kihívásokkal. Franciaországot megbénítja a félelem a terrortól, Nagy-Britannia a szárazföldi Európától való elzárkózás, a splendid isolation (ragyogó elzárkózás) évszázados hagyományait követve „ragyogó bizonytalanságba” manőverezte magát, Olaszország a saját pecsenyéjét sütögeti, a kelet-európaiak „szeretnének kiszállni a 21. századból”, Görögország „tovább játssza a punkot”. Németország az európai megoldások szükségességéről papol, de nem képes megértetni álláspontját. Brit féreg az uniós almában A francia Le Figaro szerint a megállapodás annyi „technokrata csipkét” visel magán, hogy a halandók számára kibogozhatatlan. A lap szerint felmerül a kérdés, hogy Cameron nem mondott-e máris búcsút az EU-nak, és a kompromisszumai férget tett a gyümölcsbe. „Ha Nagy-Britannia a megkapott feltételekkel az Európai Unióban marad, tönkreteszi, ha kilép belőle, akkor is lerombolja” - vélte a Le Figaro. A Libération szerint a megállapodás veszélyes precedenst teremt, és jó reklám a frexithez, azaz a francia kilépéshez a Nemzeti Front, Marine Le Pen pártja számára. „A szélsőjobboldali párt a brit módszerben lehetőséget lát arra, hogy hitelessé tegye sajátjavaslatait európai téren.” „A brit szigeteken élő 800 ezer lengyel miatt Lengyelország fizeti a legmagasabb árat a brexit elkerüléséért” - írja a Rzeczpospolita lengyel napilap. De Varsó számára a briteknek tett engedmények még mindig kedvezőbbek a brit kilépésnél. (MTI)
