Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-22 / 43. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. február 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Mazsolázgató britek Több precedenst teremthetnek a Cameronnak tett engedmények F jabb válságtanácskozásán U van túl az EU. Nagy-Britan- nia kiharcolta a számára fontos kedvezményeket: négy, de akár hét éven át is korlátozzák az unióból újonnan érkező munkavállalóknak járó, foglalkoztatással összefüggő juttatásokat. Az uniós munkavállalók nem Nagy-Britanniá- ban élő gyermekei után járó családi pótlékot annak az országnak a kereseti viszonyaihoz idomítják (magyarán csökkentik), ahol a gyerekek élnek. A már a szigetországban dolgozókra az új intézkedés 2020. január 1- től vonatkozna. A megállapodás értelmében a britek kimaradnak az EU- integráció törvényileg kötelező folyamatából, s London végleg távol marad az euróövezettől, a brit font pedig egyenrangúvá válik az euróval. Ám e kínkeserves kompromisszumok sem tesznek pontot az ügy végére, csak ajúnius 23-ra meghirdetett népszavazáson derül ki, hogy a britek elégedettek-e, vagy mégis kilépnek. Az Európai Unió nem étlap, hogy a tagok kimazsolázzák róla az uniós jogrend számukra kedvező részeit, a kevésbé vonzókat pedig unottan félretolják. London most mégis „tor- koskodhatott”, belpolitikai okokból kivételekhez jut. Mert ne felejtsük, ez a több hónapja húzódó alkudozás azért köti le az Európai Bizottság kapacitásait, mert az unióból való kilépésért küzdő Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) túl jól szerepelt a tavalyi választásokon. A David Cameron vezette konzervatívok a könnyítésekkel szeretnék kifogni a szelet a UKIP vitorlájából. De ha London különleges bánásmódban részesül, az nem teremt precedenst mások számára? A nem túl jó formában levő államok szívesen lefaragnák a külföldiek szociális juttatásait - máris kiderült, a britek nyomán a családi pótlék mérséklését az összes tagállam alkalmazhatja (ez nem érinti a naponta külföldre ingázókat). S mi lesz, ha júniusban a britek a kilépésre szavaznak, ám az unióbarát skótok Brüsszel mellett voksolnak? Akkor Nagy-Britannia kettészakad? Ez nem sci-fi, 2014 őszén a skótok nem túl meggyőző többsége mondott igent az angolokkal kötött házasság folytatására. Az uniós alapszerződés ominózus mondata, miszerint az EU célja a tagállamok „egyre szorosabb uniója”, péntektől nem vonatkozik Nagy-Britanniára. Ez is precedens lehet, hiszen az egyre inkább hiú pávákra hasonlító közép-európai politikusok legszívesebben a pokolra kívánnák Brüsszel ellenőrzését és a szabályokat, csakis az onnan érkező milliárdok, a pénzcsap nyitva tartása érdekli őket. Egyébként a brit hozzáállás is érthető, a szigetország ugyanis mindig csak fél lábbal volt bent az európai közösségben. Az 1960-as években Charles de Gaulle francia elnök önös érdekből, a francia agrárdotációkat féltve kétszer is visszadobta London jelentkezését az EU elődjébe, az Európai Gazdasági Közösségbe. Nagy- Britannia végül de Gaulle halála után, 1973-ban beléphetett a klubba, ám olyan áron, hogy francia nyomásra le kellett mondania a halban gazdag tengeri halászterületek kizárólagos használatáról. Ennek ellenére abritek 1975 júniusában a közösségi tagság fenntartása mellett döntöttek. Majd jött Margaret Thatcher, aki re- tiküljével addig verte az asztalt, és addig hajtogatta, hogy „adjátok vissza a pénzemet”, míg végül mérsékelték a brit befizetés nagyságát a közös brüsszeli kasszába. Talán mondani se kell, a máig nagy terhet jelentő francia agrárpolitikára ment a britek pénze... A lényeg, hogy míg Nagy-Britannia egy pompás szabadkereskedelmi övezetet lát az EU-ban és a brit „fényes elszigeteltség” örökségeként ódzkodik a túlzott politikai integrációtól, addig a második világháborúból megalázottan kikerülő, egy időre szinte súlytalanná váló Franciaország az unió vezetésében vélte felfedezni új szerepét - egyben kiaknázva a vezető pozícióból eredő előnyöket. A kompromisszum a London és Párizs közötti szemléletbeli különbségek újabb megállója. Remélhetőleg nem végállomása. Bécs máris London útjára lépne A brit példán felbuzdulva az osztrák kancellár korlátozná a külföldi munkavállalák szociális juttatásait. A Kronen Zeitungnak adott interjúban Wemer Faymann elfogadhatónak nevezte a Nagy-Britannia reformköveteléseiről született brüsszeli megállapodást, és azt mondta: nyitott az uniós munkavállalók nem Ausztriában élő gyermekei után járó családi pótlék csökkentéséről szóló tárgyalásokra. Angela Merkel német kancellár is elképzelhetőnek nevezte, hogy Németországban is hasonló intézkedést hozzanak. Az osztrák külügyminiszter is ezt szorgalmazta egy interjúban. Sebastian Kurz indoklása szerint Ausztria évente 230 millió eurót fizet ki olyan gyerekek után, akik nem az országban élnek. Elmondta: Romániában 15 euró a családi pótlék, míg Ausztria két gyerek után 300 eurót fizet, ami a romániai átlagfizetés. A miniszter úgy fogalmazott, hogy Ausztriának munkaerőre, nem pedig olyan emberekre van szüksége, akik csupán a legkedvezőbb szociális rendszert keresik. Az osztrák kancellár korábban arról beszélt, hogy korlátozná a Kelet- Európából érkezők alkalmazását, hogy a munkaadóknak ne élje meg külföldit foglalkoztatni. Javaslata szerint csökkenté a külföldi vállalatoktól Ausztriába delegált munka- vállalók létszámát és időkorláthoz kötné az ausztriai munkavégzésüket. (MTI) A politikai élet show-ja KOCURLÁSZLÓ K ét hét múlva ilyenkor már tudni fogjuk... Most lassan kampányhajrá, a kommunikációs csapatok csúcsra járatják a motorokat, hogy eladják a terméküket, ami jelen esetben egy politikai párt. Már azt sem írhatjuk, hogy és a hozzá kötődő ideológia. Mert az bizony nem kötődik mindegyikhez, sőt, az idén fogyasztásra kínált 23 termék némelyikét nyugodtan illethetnénk az ideológiai szinkretizmussal is. Mi alapján válasszon hát a szerencsétlen választó? Minden választási kampány előtt temérdek szöveg íródik le, pártprogramok, elemzések, kommentárok, blogbejegyzések, Facebook posztok, Twitter üzenetek formájában. Ezek egy része értelemszerűen efememek bizonyul, más részük időtálló. Az idei választási kampány egyik legfontosabb szövegét a múlt héten Petőcz Kálmán írta le lapunk hasábjain, amikor úgy fogalmazott:,^Megkockáztatom, hogy sok választópolgárnak a kellő műveltsége sincs meg a felelősségteljes választáshoz.” S bár azonnal hozzáteszi, nehogy az elitista bunkó lesújtson rá: „Többszörösen aláhúzom, hogy ez a megállapítás nem pejoratív, lesajnáló módon értendő”, mégis a modem „tömegdemokráciák” alapvető problémájára mutatott rá. Természetesen e sorok írója nem az általános választójog ellen ágál, ahogy Petőcz Kálmán sem, ám a választási kampányban egyre több a show-elem, ezzel párhuzamosan egyre kevesebb a konkrétum. Mert az egyszeri szavazó valószínűleg nem úgy választ pártot, hogy begyűjti mind a 23 voksára ácsingózó politikai erő programját-már amelyiknek van, ugyebár, hanem..., és innen nehéz befejezni a mondatot. A paraván mögött meghozott végső döntésben bizonyosan nagyobb súllyal esik latba, hogy az illető vasalt-e nadrágot nőnapkor a színpadon, vagy hogy elhozta-e „a” Jollyt a faluba, mint hogy a GDP mekkora részét szeremé oktatásfinanszírozásra fordítani. Nyilván, ha végigtekintünk a hazai szabad választások történetén, az elsőt leszámítva, ahol a háttérben a számos választói szándék mellett egyértelműen és hangsúlyosan ott állt a kommunisták elutasításának ki- nyilvánítása, azt láthatjuk, a bevált nyugati minta nyomán nálunk is egyre inkább a külcsín tolakodott a belbecs elé. Ezen a téren talán a sokszor és joggal bírált Vladimír Mečiar jelenti a vízválasztót. Az általa celebrált, stadionokat megtöltő politikai nagymiséken még a politikáé volt a főszerep, a nagygyűlések kicsúcsosodását a Vezér szónoklatajelentette, ettől aléltak el az azóta szólássá lett demokrata anyókák, hipnotikus transzba esve. Utána ezt, változatlan formában senkinek nem sikerült megcsinálni. Lehet, egyszer-egyszer igen, de az ő frekvenciájával semmiképp. Azóta pedig fokozatosan odajutottunk, hogy a kampányrendezvények ^tartalmi” része az a tíz perc, amit a sztárvendég előtt még el lehet mondani. így lesz az egész választási folyamat egyre felületesebb, de akár sekélyesebbnek is nevezhetnénk. Attól semmiképp nem lesz az embernek jó kedve, ha egy kormány felállításáról a nadrágvasalás, vagy a cuki, kiskutyás képek döntenek. Értelmiségi fanyalgás? Lehet. De egyre inkább errefelé tartunk. Happy end nincs. FIGYELŐ Új utakat keresnek az embercsempószek Több ország hírszerző szolgálata tapasztalta, hogy az embercsempészek a görög-török uniós határ erősebb védelme miatt új útvonalakat keresnek, hogy menekülteket juttassanak el az Európai Unióba - írják a német lapok. A Welt am Sonntag és a Bild am Sonntag hírszerző szolgálatok értesüléseire hivatkozva azt írta, hogy az Égei-tenger erősebb felügyelete miatt forgalmasabbá válik a sokkal veszélyesebb, az EU-ba Egyiptomból és Líbiából vezető földközi-tengeri útvonal. Líbia partvidéki településein már 150-200 ezer menekült várja, hogy jobbra forduljon az időjárás. A szétszakadt észak-afrikai országból eddig főleg eritreai, Szomáliái és nigériai menekültek igyekeztek átkelni az EU-ba, főleg az Olaszországhoz tartozó Lampedusa szigetére. Most azonban nő a Szíriái menekültek száma Líbiában. Szakértők szerint forgalmasabb lehet a Grúzián és Oroszországon keresztül vezető útvonal, és meglehet, hogy a macedón-görög határ lezárása esetén a menekültek Olaszországot célozzák meg, átkelve Albániába, hogy onnan nekivágjanak az Adriának. Az is előfordulhat, hogy a görög-bolgár szárazföldi határon keresztül vezető út is forgalmasabb lesz. A Welt am Sonntag biztonsági körökre hivatkozva azt írta, hogy a határellenőrzés erősítése ugyan csökkenti a migrációs nyomást, de nem szünteti meg azt, mert Szíriában továbbra is tombol a polgárháború, a Szíria térségében működő menekülttáborok nagy részében változatlanul rosszak a körülmények és Afrika több térségét konfliktusok sújtják. Közben saját pártja részéről egyre nehezedik a nyomás Angela Merkel német kancellárra, mert márciusban három német tartományban lesznek választások, és a felmérések nem túl kedvezőek, a pártban egyre nagyobb az idegesség - írta a Bild am Sonntag. Julia Klöckner, a CDU Rajna-vidék-Pfalz tartományi vezetője közös akciót javasolt baden-württembergi és szász- anhalti kollégájának, Guido Wolf- nak és Reiner Haseloffhak. Azt akarta elérni, hogy a három vezető közös nyilatkozatban foglaljon állást a menekültpolitikában. Elképzelése szerint „ki kell javítani” Merkel menekültpolitikáját. Osztrák mintára naponta csak előre rögzített számú menedékkérőt szabad beengedni és a határ mellett kell elhelyezni őket. A védelemre nem szoruló embereket már a határról vissza kell fordítani, és ezzel már nem lehet tovább várni. (MTI)
