Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-20 / 42. szám, szombat

www.ujszo.com SZALON ■ 2016. FEBRUAR 20. 171 Aki mindig a saját önéletrajzát írja 90 éves Kurtág György, a töredékek, a sűrítés nagymestere, a benépesülő világokat teremtő költő, a kortárs klasszikus zene élő nagysága, akinek számos alkotása Euró- pa-szerte repertoárdarabnak számít. A Ligeti-Kurtág-Eötvös hármas régóta afféle ritmikus világvédjegye a modern ma­gyar zenének. Kurtág esztétikai konoksága legendás, művészete besorolhatatlan, Varga Bálint András szavával élve: zsigerzene. incs nála avatot- tabb Pilinszky- vagy Kafka-értő, a költészetre költé­szettel, érzékeny­ségre érzékenységgel felel, szabadon és radikálisan. Aki járt már Kurtág- bemutatón vagy hallotta egyik-má­sik művét, pontosan tudja, hogy ilyenkor mindig „eseményről” van szó: olyan koncentrált szépség­ről, minden idegszálat mozgósító telítettségről, melyet csak a nagy pillanatok őriznek. Es mindez végtelenül természetesen történik, ahogy például a Keringő című Pi- linszky-versben „a zongorát befutja a borostyán”. A hangszer nem a koncerttermek steril tárgya, hanem a lét természetes közegében meg­elevenedő instrumentum, ahogy a zene is egyszerre van kinn és benn. Az alig több mint egyperces Ke- ringőt Kurtág két zongorára és Pilinszky hangjára komponálta. A nyelv zenéje mentális háttérként vetül egy-egy Kurtág-mű mögé: az egyéniségteremtő Truszova-dalok zsenialitása, Bornemisza Péter mondásainak felemelő és dermesz­tő költőisége, a Kafka-sorozat min­den kohéziót szétrobbantó kétértel­műsége, külön kozmoszokká oszló szaggatottsága túljut az idegenség szuggesztív felmutatásán: Kurtág otthonossá teszi a szorongást, és nem egy pillanatában szinte hiszté­rikusan lázad a köznapiság transz­cendenciától való megfosztása, a fekete-fehér érzékedenség ellen. „Mindig a saját önéletrajzomat írom”- nyilatkozta. És így van ez akkor is, amikor előadóként fele­ségével, Kurtág Mártával „idegen” zeneszerzők terepeit derítik föl. Fontos felismerés a számára, hogy az emlékezésben újraélt vagy megélt élet is teljes értékű lehet. A Grabstein fur Stephan például a gyászmunka közbeni emlékezést je­leníti meg; a távolodás és közeledés gesztusrendszere uralja, egy ugyan­akkor tömbszerű anyag hangzó keretein belül. Az érintettség köz- vedensége a kiérleltség megfontolt­ságával társul. Nem mindig lehet megválaszolni a feltett kérdést, és olykor a kérdés megfogalmazható- sága lesz egy-egy mű tárgya. A Bartók-féle Mikrokozmoszt to­vábbgondoló Játékok felszabadító szabadságérzetében kitágul a meg­idézett hagyomány is. Ez a tágasság paradox módon Kurtágnál kis he­lyen is elfér és biztonságosan tárol­ható. Tévedés Kurtágot az apró for­mák mozaikká rendezőjének vagy zenei aforizmák sziporkázó alkotó­jának tekinteni, jelentős zenekari életművet is maga mögött tudhat, 2010 óta pedig Beckett-operáján dolgozik. Kurtág hat évtizedes barátsága Lige­tivel nem múlt el nyomtalanul sem Tegnap ünnepelte 90. születésnapját Kurtág György zeneszerző (Képarchívum) az egyik, sem a másik zeneszerző zenei gondolkodásában: a két élet­mű közös és ellentétes viszonylatai közé olyan intellektuális dinamika teremt térerőt, mely a leginkább egy szenvedélyes vitára emlékeztet. A közös léttapasztalat az élftrajziság vagy j zenepoétika felől is megra­gadható. Mindketten a mai Romá­nia területén születtek: Kurtág a Temesvárhoz közeli Lúgoson, Li­geti Dicsőszentmártonban, mind­ketten „individualista esztétikai emigránsokká” lettek, de elsődle­gesen az köti őket egybe, hogy a minőség mindkettejük számára etikai alapállást jelentett. Farkas Zoltán ragyogóan fogalmazza meg mindezt a Muzsika Kurtág- számában: „Művészete a hazugság ellenszéruma. A tiszta munka gyü­mölcse. Ma kötelező védőoltásnak kellene lennie. Van mi ellen.” Csehy Zoltán »Eötvös Péter Kurtág zenéjéről Kurtág György zenéje a klasszikusokban és Bartókban gyökerezik, de teljesen egyedi - mondta Eötvös Péter zeneszerző abból az alkalomból, hogy pályatársa és jó barátja tegnap ünnepelte 90. születésnapját. Mint felidézte, Kurtág és Ligeti is azért jött Erdélyből Budapestre a háború vége felé, hogy Bartóktól tanul­hasson, ő azonban idő­közben Amerikába ment és meghalt. Az 1950-es években mindkettejük művein erősen érződött a komponista hatása, azon­ban nem közvetlenül a stílusát, hanem a bartóki tradíciót vették át. Kurtág zenéje másrészről nagyon erősen gyökerezik az európai zenei tradícióban - Schumannban, Beethovenben, Bachban. „Ez abból ered, hogy 30-40 évesen a Zene- akadémián kamarazenét tanított, növendékei természetesen a klasz- szikusokat játszották, így ő oda és vissza ismeri ezt a repertoárt, és ez a műveiben és a hozzáál­lásában is megjelenik" - fogalmazott Eötvös Péter, hozzátéve, ezért is hasz­nálják a Kurtág-műveket előszeretettel pedagógiai célokra, hiszen darabjai a tradicionális művek egye­nes folytatását jelentik. Kurtág György stílusbeli sajátosságairól szólva a pályatárs elsősorban azt emelte ki, hogy Kurtág zenéje erősen artikulált, majdnem színpadias zene, amelyben minden gesztus nagyon fontos. (MTI) GALÉRIA A SZALONBAN A héten adták át a World Press Photo 2016 díjait Amszterdamban. A fődíjat egy menekültekről a magyar-szerb határon készült fekete-fehér fénykép, Warren Richardson Budapesten élő ausztrál fotóriporter alkotása nyer­te el. A négy fő hírkategória nyertes képei között a menekültek és a szíriai háború témája dominált. Matic Zorman Regisztrációra várva című, kategóriagyőztes fotója egy szerbiai menekülttáborban készült (1). Mauricio Lima veterán brazil fotós a The New York Times megbízásából dolgozott, amikor győztes képét készítette: a fotó az Iszlám Állam egy katonáját ábrázolja, akit egész testére kiterjedő égési sérülésekkel kezel egy kurd orvos egy szíriai kórházban, a háttérben a Kurd Munkáspárt vezetőjének arcképe látható egy óriásposzteren (2). (TASR/AP-felvételek)­A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.

Next

/
Thumbnails
Contents