Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-20 / 42. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ 2016. FEBRUAR 20. RIPORT 13 Utazás a pokolba Topo Chico-beli véres események a mexikói börtönök történetének legször- nyűbbjei közé tartoznak, bár Nuevo León államban a rácsok mögött sem ritkák a hasonló véres leszámolások. 2012 februárjában például 44 rab vesztette életét az Apodaca fegyházban egy bandaháborúban. A bandák főleg annak eldöntéséért vívnak harcot, hogy ki foglalkozzon a fogolytársak megpumpolásával, a börtönbeli kábítószer- és fegyverforgalmazással. Egy rabnak a börtönben mindenért fizetnie kell, az alvóhelytől egészen az életben maradás jogáig. A salvadori börtönökben a mobiltelefonok SIM- kártyái például nagyjából 250 dollárért cserélnek gazdát. A latin-amerikai börtönökben a gyilkosságok mellett növekszik a többször szándékosan előidézett tüzesetek száma is. A hondurasi Comayagua börtönében több mint 350 fogoly égett halálra 2012 februárjában. A chilei főváros, Santiago San Miguel nevű börtönében 2010 decemberében, a rabok közti összecsapás során fellobbant tűz 81 embert ölt meg és 15-öt megsebesített. A túlélők szerint foglyok egy csoportja maga fabrikálta lángszóróval felgyújtotta a rivális csoport által matracokból emelt barikádot. A San Miguel nem tartozik a szigorú börtönök közé, és a chilei történelem legnagyobb börtöntü- zének áldozatai ötéves vagy annál rövidebb büntetésüket töltötték olyan bűncselekményekért, mint a kalóz-DVD-k terjesztése és betöréses lopás. Több országban a börtönőrök tevékenysége kimerül a börtön külső védelmében, a napi létszámellenőrzésben és a rabok bíróságra szállításában. Míg a hozzátartozókat látogatáskor megalázó személyi motozásnak vetik alá, köztudott, hogy a külső biztosításért felelős nemzeti gárdisták fegyvereket, kábítószert, mobiltelefonokat és egyéb holmit szállítanak a börtönökbe. Mexikóban nemcsak a Topo Chicóban, hanem néhány, helyi kormányzati irányítás alatt álló börtönben is azt tesznek a rabok, amit akarnak. Korábban a rendőrség az egyik acapulcói börtönben tartott razzia során 100 harci kakast, 19 prostituáltat és két pávát talált. Egy sonorai börtönben a rabok tombolát rendeztek, és kisorsolták, hogy ki kapja azt a luxuscellát, amelyet légkondicionálással és DVD-lejátszóval szereltek fel. A durangói börtön őrei pedig éjszakánként rabokat engedtek ki, hogy megbízásra gyilkosságokat kövessenek el. A latin-amerikai börtönök nagy rendszerbetegsége a túlzsúfoltság és az embertelen körülmények. A legzsúfoltabb börtönök - Haiti után - Salvadorban találhatók, ahol a foglyok száma nem egészen tíz év alatt megduplázódott, és jelenleg háromszorosa a hivatalos kapacitásnak. David Blanchard San Salvador-i katolikus pap szerint a börtönélet olyan, mint egy „utazás a pokolba”. Több oka van a túlzsúfoltságnak. A börtönépítés ritkán tart lépést a rabok számának növekedésével, súlyos gondokat okoz a börtönök költségvetésének szűkre szabása. Egyéb okok is vannak, pl. az igazságszolgáltatás lomhasága. A börtönreform venezuelai hívei szerint a rabok 70 százaléka vár ítéletre. Sokan évekig várnak arra is, hogy egyáltalán kihallgassák őket, és kénytelenek bandafőnököknek fizetni azért, hogy bíróság elé kerülhessenek. A ténylegesen elítéltek ugyanakkor megvesztegetéssel visszanyerhetik a szabadságukat. A brazíliai és hondurasi börtönök lakóinak körülbelül a fele nincs elítélve. „Ezek az emberek éveket töltenek együtt kemény bandatagokkal, és ettől a börtönök valójában a bűnözés iskolái lesznek” - állapította meg Migdonia Ayestas, egy a bűnözést figyelemmel kísérő hondurasi nem kormányzati szervezet tagja az Economist című brit hetilapnak nyilatkozva. Egyes brazil börtönökben olyan kaotikus állapotok uralkodnak, hogy több elítéltet büntetése letöltése után sem engednek szabadon. Mások - mint például Marcos Mariano da Silva műszerész, akit 1976-ban gyilkosságért ítéltek el - téves személyazonosítás áldozatai. Da Silva hat évet töltött egy pernambucói börtönben, mielőtt a valódi bűnöst letartóztatták. Akkor kiszabadult, de három évvel később a közlekedési rendőrök megállították, és őrizetbe vették, mert azt hitték, hogy szökésben van. Újabb 13 évet ült, közben tébécés lett. 2011-ben halt meg, néhány órával azután, hogy megtudta: a kormány hivatalában elveszett kártérítésre vonatkozó kérelme. Bármennyire köztudott is, hogy a brazil börtönök pokoli helyek, és bármilyen sokan kerülnek is indokolatlanul rács mögé, a rabok csupán minimális rokonszenv- re számíthatnak. Egy felmérés során a megkérdezettek 73 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a börtönökben szigorítani kellene a körülményeken. A szegény, fekete bőrű brazilok ugyanolyan keményvonalasok ebben a tekintetben, mint a gazdag fehérek, pedig ők sokkal nagyobb valószínűséggel kerülnek börtönbe. Brazíliában a börtönlakók túlnyomó része alacsony iskolázottságú (kétharmaduk az elemi iskolát se végezte el) és szegény (95 százalék). A feketék kétszer akkora valószínűséggel kerülnek börtönbe, mint a fehérek: a lakosság felét, a raboknak viszont a kétharmadát adják. Ráadásul a közszolgálati alkalmazottakat, politikusokat, bírókat, papokat és más kiemelt csoportokba tartozókat nem lehet közönséges börtönbe zárni, amíg ki nem mondják rájuk az ítéletet. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a börtönreform iránti igény nem kap kellő hangsúlyt. (MTI, ú) Túlélők a hondurasi Comayagua börtönében, ahol több mint 350 fogoly égett halálra 4 évvel ezelőtt Marcos Mariano da Silva téves személyazonosítás áldozata, aki 19 évet töltött börtönben. 2011-ben halt meg, néhány órával azután, hogy megtudta: a kormány hivatalában elveszett kártérítésre vonatkozó kérelme. A rendőrség az egyik acapulcói börtönben tartott razzia során 100 harci kakast, 19 prostituáltat és két pávát talált. Santiago de Chile San Miguel nevű börtöne, amely állítólag nem tartozik a szigorú börtönök közé (Fotók: SITA/AP, TASR/AP, diariodoaco.com.br) Santiago del Estera, a maximális szigorral őrzött argentin börtön
