Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-18 / 40. szám, csütörtök

SPORT „Nem kell új csapatot építenem” Storck szerint eleinte szkeptikusak voltak vele szemben, mert nem ismerték, de ő nyitott és pozitív maradt BŐDTITANILLA Mennyire körvonalazódott már a fejében az Eb-keret, van-e még Kleinheislerhez hasonló jolly jokere, és mit vár a franciaországi szerepléstől? Bernd Storckkal, a magyar labdarúgó-válogatott német szövetségi kapitányával beszélgettünk. Négy hónap múlva a magyar válogatott 44 év után újra Európa- bajnoki meccsen lép pályára. Mik a tervei addig, hogyan és mikor tud együtt dolgozni a nemzeti csa­pattal? Az egész csapat csak a FIFA által megszabott időpontokban jöhet össze, tehát március végén és május végén. De van egy olyan megegye­zésem a szövetség elnökével, a klubtulajdonosokkal és a klube­dzőkkel, hogy a hazai ligában játszó játékosok minden hónapban talál­kozni fognak. Februárban kezdünk, aztán márciusban a hivatalos idő­pontban folytatjuk. Áprilisban ismét együtt leszünk pár napot. Májusban ér véget a bajnokság, az utolsó for­dulót áthelyezzük áprilisra, így ott is lesz egy szabad hét, ez pedig nagy­szerű lehetőség, hogy úgy készítsük fel a csapatot, ahogy én szeretném. Már a pótselejtező előtt is be­vetette, hogy elhalasztották az aktuális ligafordulót, így a válo­gatott együtt készülhetett. Mek­kora szerepe volt ennek a tovább­jutásban? Ez volt a siker kulcsa. Enélkül nem lehettem volna sikeres. Abban az időszakban sok edzés és állapotfel­mérés is volt, így tudtuk, hányadán állunk, és hogyan kell kezelnünk például a regenerációt a két meccs között, milyen fizikális szinten van­nak a játékosok. Ez nagyon nagy se­gítség volt. Mennyire körvonalazódott már a fejében az Eb-re utazó csapat? Hány játékosnak van már biztos helye a keretben? Soknak. Nem kell új csapatot épí­tenem, nemzetközi szintű játékosa­ink vannak, de természetesen sok múlik azon is, milyen teljesítményt nyújtanak a következő néhány hó­napban. Reméljük, senki nem sérül meg. 90%-ra megvan a csapat, de le­het, hogy lesz egy vagy két megle­petésnév. Van még egy hasonló jolly jo­kere talonban, mint Kleinheisler László? Sok tehetséges játékos van az or­szágban, de nem tudom, találunk-e még egy olyat, mint Kleinheisler. Ilyen ezerből vagy kétezerből egy akad, nem lehet mindig előhúzni egy ilyen játékost. Kleinheislert régóta ismertem, március óta láttam, mi­lyen színvonalat képvisel. Felelős­ségteljesen állt hozzá az edzésekhez, esélyt adtam neki, ő pedig élt vele. Az Eb előtt megpróbálja felven­ni a kapcsolatot azokkal a játéko­sokkal is, például Husztival vagy Otigbával, akik a múltban így vagy úgy lemondták a válogatottságot? Otigba küldött egy hivatalos leve­let, hogy nem akar magyar válogatott lenni, a nigériai válogatottat válasz­totta. Husztival szintén kapcsolatban vagyunk, Dárdai Pál többször beszélt vele, de azt mondta, nem kíván a ma­gyar válogatottban játszani. Az ügy­nöke velem is közölte ezt. Én meg­próbáltam, de ha ő nem akar, akkor mi nem erőltethetjük. Vannak más játé­kosok is, akiknek német és magyar útlevelük is van, de ez mindig a fut­ballista döntése. Neki kell jeleznie, hogy szeretne a magyar válogatott­ban játszani, s akkor kaphat esélyt. Ha nem akar magyar színekben játszani, akkor azt el kell fogadnunk. Minden­kinek magának kell eldöntenie, me­lyik válogatottat akarja képviselni. Gondolkodnak esetleg határon túli, magyar nemzetiségű játéko­sokban? Például az utánpótlás szintjén? Azt gondolom, mindegyiküket is­merjük. De most nem akarok kísér­letezni. Nincs szükség arra, hogy új csapatot építsek, nagyon jó csapa­tunk van, azt kell minél jobban fel­készítenünk az Eb-re. Változott az élete, mióta kijutott a magyar válogatott az Eb-re? Nem. Továbbra is végeznem kell a munkámat, továbbra is sportigaz­gató is vagyok, a szövetséggel együttműködve az utánpótlás fej­lesztésén is dolgozunk. Van egy új megyei rendszerünk, amelyet átala­kítottunk, fel kell készítenem a fel­nőtt válogatottat, szóval sok a mun­kám. Nagyon boldog vagyok, hogy a szakmai stábommal 44 év után ki­juttattuk a magyar válogatottat az Eb-re, de az életem nem változott. Közvetlenül a kinevezése után viszont sok kritikát is kapott, so­kan kételkedtek abban, hogy Dár­dai Pál távozása után el tudja érni a célt. Ilyen az élet. Mit lehet tenni? Dol­goznod kell a saját fejed szerint, hin­ned kell abban, amit csinálsz, és le­hetőleg nem olvasni az újságokat, nem nézni a tévét. Ha hiszel az utad- ban, csak menj, és csináld, anélkül, hogy figyelnél ezekre a negatív dol­gokra, és akkor sikeres leszel. Azt hi­szem, lépésről lépésre az emberek is megértették, mi volt a szándékom, amikor változtatásokat hajtottam végre a szakmai stábban. Korábban nem nagyon ismertek, ezért eleinte szkeptikusak voltak. Ez egy tipikus probléma lehet az országban, eleinte sok a negatív vélemény, de szerintem nyitottnak és pozitívnak kell lenni. Ebben példát akarok mutatni, pozi­tívnak lenni, felelősséget vállalni, nem gondolkozni azon, hogy mások mit gondolnak. Persze, nem kellemes butaságokat olvasni, de mit lehet ten­ni?! Az embernek végeznie kell a munkáját, sikeresnek kell lennie, és akkor meg tudja változtatni az em­berek véleményét. Tudom, hogy én is megváltoztattam. Ha már a példamutatásról be­szél - abban is példát akar mutat­ni, hogy bátran beveti a fiatal já­tékosokat a nemzeti csapatban? Nem az a lényeg, hogy ki hány éves. Jó játékosokat akarok a csa­patba rakni, nem számít a koruk. Nincsenek fiatal és öreg játékosok. Jó játékosok vannak, és nekünk a legjobbakat kell kiválasztani közü­lük. Ha ezek éppen fiatalok, akkor őket kell meghívni. Ez a filozófiám. Nem hunyhatjuk be a szemünket egy tehetség láttán, hogy inkább egy idősebb játékost hívjunk be. En mindenkinek esélyt adok, aki jó. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy amikor átvette a válogatott irányítását, az elején még nem akart sokat változtatni, és csak a pótselejtezőkre alakult ki a saját csapata. Nem mondhatom, hogy az a gárda, amely az első meccseken játszott, nem az én csapatom volt, hiszen vál­toztattam néhány helyen, de komp­romisszumokat is kellettkötnöm. Egy nagyon sikeres együttest vettem át, amely Pállal az utolsó mérkőzésén győzött Finnországban. Nekem pe­dig meg kellett próbálnom folytatni a sikereket. Sokkal nehezebb egy eredményes csapat irányítását átven­ni, mint egy olyanét, amely korábban nem volt annyira sikeres. Meg kellett találnom a megoldást, hogy ne rom­boljam le, ne változtassak meg túl sok dolgot egyszerre. Lépésről lépésre, edzésről edzésre egyre több minde­nen változtattam, a pótselejtezők előtt pedig azt mondtam a szövetség el­nökének: „Szeretném a saját belátá­som szerint csinálni. Kell néhány változtatás, anélkül nem lehetünk eredményesek.” O pedig mindenben támogatott, nélküle nem tudtam vol­na ezt megvalósítani. Csányi Sándor, az MLSZ elnö­ke minden javaslatát azonnal el­fogadta, vagy voltak önök között konfliktusok? Ha konfliktusaim lennének az el­nökkel, el is hagyhatnám az orszá­got. Soha nem volt semmilyen prob­lémánk. Voltak esetek, amikor meg volt kicsit lepődve, de azt mondta: ,3emd, ez a te dolgod, ez a te mód­szered.” A románok elleni mérkőzésen a lelátóról úgy tűnhetett, túl óvatos volt, túlságosan védekező taktikát választott. A pótselejtezőkben vi­szont mindenkit meglepett a két merész húzásával: előbb Klein- heislerrel, majd Priskinnel. Nem volt egyszerű dolgom. Az első meccs rögtön a szurkolók szá­mára is roppant fontos Románia el­leni mérkőzés volt. Számomra az volt az elsődleges, hogy ne kapjunk ki. Tudtam, hogy ha veszítünk, már pakolhatok is. A románoknak pedig jó csapatuk van. Új edzőként túlsá­gosan nagy rizikó lett volna sok mindenen változtatni. Igyekeztem a lehető legjobban felkészíteni a csa­patot, és nem is kaptunk ki. Jól vé­dekeztünk, és egy kis szerencsével még gólt is rúghattunk volna, de ez rendben van, az ellenfél is így volt ezzel. Azután jött az észak-írországi meccs, ahol pechesek voltunk, a hosszabbításban kaptunk gólt. Jobb, hogy a magyar válogatott a pótselejtezőkön vívta ki a to­vábbjutást, mint ha legjobb har­madikként lehetne ott az Eb-n? Az országnak ez a legjobb. A drukkerek most biztosan tudhatják, hogy nem Törökországnak és Ka­zahsztánnak köszönhetjük az Eb­részvételt, hanem azért vagyunk ott, mert a csapat megérdemelte. Nagyszerűek voltak a pótselejtező­ben, megmutatták, mire képesek. Mire számíthatunk Franciaor­szágban Ausztria, Izland és Por­tugália ellen? Arra, hogy egy jó csapat lesz a pá­lyán, és mindig minden meccset meg akarunk nyerni. Az a célom, hogy magabiztosak legyünk, félelem nél­kül játsszunk. Természetesen sze­retnénk továbbjutni. Kemény cso­portba kerültünk, Ausztria és Por­tugália a favorit, Izland ellen pedig meglátjuk, a továbbjutáshoz meg kellene nyernünk azt a meccset. De minden mérkőzés nyílt, a foci az fo­ci. Nagyon jól felkészültek leszünk, a csapat fizikai állapotával nem lesz gond. A magyar válogatott március­ban Horvátországgal, júniusban Németországgal játszik felkészü­lési meccset. Ez utóbbi bizonyára specifikus lesz önnek. Igen, persze, de mindenképpen erős ellenfelet szerettem volna. Úgy lehet fejlődni, ha a legjobbakkal ját­szunk. Nyilván számomra, Andy Möller számára, és a kapusedzőnk, Holger Gehrke számára különlege­sebb lesz ez a meccs, de nem ez a lé­nyeg. Látni akarjuk, milyen szinten áll a csapat, mégpedig a világ leg­jobb válogatottja ellen. Ez a legjobb felkészülés az Eb-re, az osztrákok elleni meccsre úgy mehetünk, hogy a legjobbakkal már játszottunk. Vagyis a drukkereknek akkor sem kell csüggedniük, ha a ma­gyar válogatott vereséget szenved Németországtól? Fontos, hogy jól értelmezzük az eredményt. Elsősorban azt akarom látni, hogy ki milyen színvonalat képvisel. Össze akarom hasonlítani a játékosokat, és látnom kell, mit kell tennünk még az Eb-ig. Természete­sen szeretnénk jó eredményt elérni, de számomra még fontosabb, hogy a játékosok tapasztalatot szerezzenek a világbajnok ellen. Amikor egy játékos egy nemzet­közileg nem annyira elismert baj­nokságba igazol, a szurkolók sok­szor értetlenül állnak ezelőtt. Mit gondol Németh Krisztián klub­váltásáról, aki a Kansas Cityből a katari Al-Gharafa együtteséhez igazolt? Katarban is vannak kiváló játéko­sok, nagyon profi az infrastruktúra. Szerintem ez egy jó lehetőség szá­mára. Az is előny, hogy a szezon áp­rilis végén befejeződik, így ő utána megkezdheti az Eb-felkészülést ve­lünk. Szerintem jól választott. Ha az Egyesült Államokban marad, nem valószínű, hogy haza tudott volna jönni az edzőtáborokra. Katarban pedig jó csapatban játszik, jó edző irányítja, és gólokat is rúg. Ön szerint mi kell ahhoz, hogy Magyarország rendszeres részt­vevője legyen a nagy tornáknak? Én most már a vb-selejtezőre is építem a csapatot, ez is egy fontos cél. Az Eb után ugyanis kezdődik a selejtezősorozat, és a válogatottnak arra is készen kell állnia. Klubszin­ten is emelkednie kell a színvonal­nak, hogy a klubcsapataink folya­matosan nemzetközi szinten játsszanak. Mi most a válogatottról beszélgetünk, de igazából a klu­bokkal kellene kezdeni, hiszen ha ott megfelelő színvonalon vannak a já­tékosok, akkor aztán mindezt a vá­logatottban is kamatoztatják. Mi most a második lépéssel kezdtünk. Általában az a jellemző, hogy ha a klubfutball fejlődik, akkor a válo­gatott is fejlődik. Jó példa erre Ausztria, ott fejlődtek a klubok, és lett egy ütőképes válogatottjuk. De ez hosszú folyamat, Ausztriában 10-12 évig tartott. Én remélem, hogy a szövetség továbbra is támo­gatni fogja az ötleteimet, és a válo­gatott az Európa-bajnokság után a vb-selejtezőkön is folytatni tudja, amit elkezdtünk. Bernd Storck (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents