Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-13 / 36. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2016. FEBRUÁR 13. INTERJÚ 1 3 A TV2 tehetségkutatójában, a Rising Starban tűnt fel. Peter Srámek akkor még csak pár szót tudott magyarul. A vágsellyei fiú, a pozsonyi konzervatórium diákja időközben népszerű sztár lett Magyarországon, tavaly a Sztárban sztár versenyében saját maga nagy meglepetésére második lett Gáspár Laci mögött. Hétről hétre változott, egyszer Pé- terfy Bori bőrébe bújt, s remekelt, ugyanilyen jól hozta a döntőben Hernádi Judit titokzatosan szenvedélyes karakterét a Sohase mondd című számával. A jelmez, a maszk nem okozott gondot, ezt profikra bízták, az viszont az előadó dolga volt, hogy mimikával, gesztusokkal, sőt hangban minél közelebb kerüljön az eredeti alakhoz. Érdekes módon Peter legjobban Zámbó Jimmytől félt, pedig odaát általa lett híressé. Óriási volt a várakozás, hogy milyen lesz, mit mutat. „Főként azt volt nehéz elrendezni a fejemben, hogy olyanokkal vagyok versenyben, akiket már 10-15 éve ismernek a szakmában, s hogy ők egy év leforgása alatt maguk közé fogadtak, kollégának tekintenek. Örültem, hogy egyáltalán felkértek a szereplésre.” A fiatal fiú nagy hévvel, lelkesen beszél. Nem tudja leplezni örömét. Mert egy dolog az, hogy bekerült a versenybe, a másik, a rendezők nem bánták meg, hogy egy aránylag ismereden szlovákiai énekest szerződtettek. A nézők körében fergeteges sikert arattak produkciói. Mindenki maga választhatta ki, milyen produkcióval lép fel? Megadtunk az elején bizonyos dalokat, hogy mi lenne jó, de abból semmi nem került be a műsorba, a tévé maga választott. Rendre az előző kör végén tudtam meg, hogy legközelebb mivel lépek fel, s az mindig sokkolt, mert akadt olyan is, amelyet nem is ismertem. Kicsit megnehezítette a dolgomat, hogy eközben még az Édes életet forgattam, s ha két dalt is be kellett gyakorolni, nem volt könnyű. Az Édes életen kívül koncertezik is. Unatkozni nincs ideje? Rengeteg koncertem van, hála istennek Ráadásul a pozsonyi konzeratóriumban tanulok s ha eg>' kis időm van, iskolában vagyok Megegyeztem a vezetéssel, nagyon támogatnak, ez nagy segítség, ezért minden tiszteletem a tanáraimé. Mindazt, amit tőlük tanultam, színészet, mimika, mozgás terén, kamatoztattam a Sztárban sztár műsorában. Megtanítottak, hogy felszabadultan lépjek ki a színpadra, idegesen nem lehet, mert akkor nem tudom azt adni, ami bennem van. A sportolók is mondogatják, hogy a verseny előtt kell egy kis izgulás, enélkül nem is lenne jó eredmény, de aztán minden elmúlik. A színészek úgy tartják, hogy a színpadon még a betegség, a láz is. Ez így van. A múlt nyáron 39 fokos lázzal énekeltem, kinn ugyaneny- nyi volt a meleg, mégis óriási volt a siker, kétszer is visszahívtak, de utána tüdőgyulladással a kórházban végeztem. A hét végén öt-hat fellépésem volt, nem mondtam le őket. Tudom, hogy betegen nem okos dolog szerepelni, de nem akartam csalódást okozni a közönségnek. Már sokszor mondtam, hogy a nézők jelentik számomra a második családot. Nélkülük én sem léteznék. Szeretik, amit csinálok, remélem, még a nyár előtt sikerül elkészíteni a második albumomat. Az első a karácsonyi volt. Peter Srámek Karácsonya mindjárt aranyalbum lett. Egy hónap alatt kétezerhétszáz darabot adtak el belőle. A második, most készülő albumon csak a saját számaim lesznek. Maga is ír dalokat? Egyelőre még nem, de nem kizárt, hogy ezen már lesz sajátom is. óta próbáltam magam megmutatni, de Szlovákiában nem kaptam rá lehetőséget. Mit gondol, miért? Mert ha nem lenne tehetsége, Magyarországon sem rúgott volna labdába. Az egész csak a lehetőségről szól? Vagy a szerencséről? Ezeken a versenyeken nem hiszem, hogy csak a szerencse döntene. Viszont a szerencse abban rejlik, hogy lehetőséget kapjon az ember. Éz nagyon fontos. Ha megkapja, kihasználhatja, már tőle is függ, hogy él-e vele, vagy elfecsérli az alkalmat. Nem hiszem, hogy Magyarországon alacsonyabb lenne a mérce, ezért is lepett meg annyira, hogy Szlovákiában majdnem hat éven át próbálkoztam, de nem sikerült. barátokat is találtam. Csepel ugyan kicsit távol van a belvárostól, de ez nem gond. S a magyar nyelv? Azzal hogy is állunk? Lassan, de biztosan. Ez a lényeg. (Itt már magyarul folytatja, de szlovákul még sokkal könnyebben fejezi ki magát). Jár nyelviskolába, vagy van magántanára? Nincs, csak magam tanulok úgy, hogy beszélgetek. Ha valamire szükségem van, a mobilos fordítóval segítek magamon. De nincs probléma, mindig megértetem magam, ha valamit nem tudok, megkérdezem, s azt már meg is jegyzem. S nem szégyellek beszélni, még ha nem helyesen mondom is. Az embereknek ez még tetszik is, mert őszinte. Magyar környezetben hamarabb fog menni a tanulás. Amikor az Édes életet forgattuk, megismerkedtem egy hölggyel, aki Magyarországon szlovákot tanít, s megbeszéltem, hogy ha egy kicsit több időm lesz, segít a tanulásban. Ha ott akarok élni, el kell sajátítanom a nyelvet. Az, hogy önálló lett, nagy próbatétel, de talán még nagyobb, hogy emberként megállja a helyét, mert nem könnyű élni a hirtelen nyakába szakadt sztársággal. Sokaknak kisiklik az élete, mert nem tudnak magukkal mit kezdeni. És még kevésbé, ha a nagy sikerek után jön egy hullámvölgy. Felkészültem rá. Jó ideje mozgok ebben a világban. Szlovákiában is jelentkeztem versenyekre, még gyerekként is. Tizenhárom éves korom A szlovákiai tévécsatornák is szerveztek tehetségkutató versenyeket Oda nem jelentkezett? Dehogyisnem! Mindegyikbe. De sehol nem jutottam a képernyőre. Mintha nem is léteznék. Érdekes, és a mai napig nem értem. Milyen érzés népszerűnek lenni? Vagy már most tapasztalja a hátulütőit? Még nagyon friss az én népszerűségem. Csak azt érzékelem, hogy Szlovákiában nyugalmasabb az életem, itt nem ismernek. Igaz, már Pozsonyban is megesett, hogy az egyik plázában megszólítottak. Egyébként kellemes érzés, hogy ismernek, örülök, ha látom az embereken az érdeklődést, ha eljönnek a koncertre. Eddig még mindig telt ház volt. Úgy gondolom, hogy szívvel teszem, amit teszek, azért, hogy a közönségnek örömöt szerezzek. Karel Gott mesélte, hogy számtalanszor meghűlt a koncertjei után, mert huzatban álldogált hosszú perceken át, de nem volt szíve az autogramra várakozó nézőket visszautasítani. O mindig ugyanolyan emberszerető maradt. És ezt szeretném én is, remélem, hogy ilyen vagyok, s ezt nem kell tanulnom. Abból indulok ki, hogy én is voltam rajongó, s beálltam a sorba, hogy aláírást kapjak, hogy lefotózzanak a kedvenc énekesemmel, nekem sem lett volna kellemes, ha lekezelnek. Ki volt a legnagyobb kedvence? Szlovákiában Jožo Ráž, de ő nem viselkedett túl kedvesen, kaptam ugyan fotót, de közölte is, hogy ezzel befejezte. Erre én képtelen lennék. Én minden rajongót tisztelek, mindegyiknek örülök. A Rising Star után úgy fogalmazott, szeretne olyan megoldást találni, hogy közel legyen mindkét ország közönségéhez. Ezt továbbra is fenntartom. Annak örülök, hogy újabban nagyon sok fellépésem volt Szlovákiában is. Hogyan tovább? Két-három éven belül hol szeretné látni magát? Nem szeretnék megtorpanni, dolgozni akarok. Most fogom forgatni a második klipemet, már mondtam, hogy nyárra új albummal készülök. Van egy nagy álmom: egy szép napon telt házas koncertet adok a Budapest Sponcsarnokban. De ez nem két-három év kérdése, még nagyon sokat kell dolgoznom. Gyerek vagyok még, huszonkét éves, még van időm. De az tetszik, hogy a legfiatalabb nemzedéktől a legidősebbekig hallgatják a dalaimat. Urbán Klára Milyen stílus áll legközelebb Peter Srámekhez? Sohasem akartam magam beskatulyázni. Azokat a dalokat szeretem, amelyeknek a szövege mond valamit, de melodikusak. Szeretem a szimfonikus zenét, a hegedűt, a jól megkomponált zenét, a közönségem is ezt kedveli, ezért akarok ebbe az irányba haladni. Vannak saját zeneszerzői, szövegírói? Csicsai Norbert írt nekem dalokat, és szeretném megkérni Kaszás Pétert, Zámbó Jimmy dalszövegíróját. Apropó, most milyen a kapcsolata Jimmy családjával? Jó. A testvéreivel és a családjával is. Azzal, hogy elköltözött a szüleitől, saját lábára állt, hirtelen felnőtt. Ügy hiszem, igen. Jobban megbecsülöm a pénzt. Nem vagyok elkényeztetett gyerek, de így mégis más. Most, hogy hosszabb idő után hazajöttem, az az érzésem, hogy ellustultam. Mindenről gondoskodnak körülöttem, semmit nem kell csinálnom. Budapesten mindent nekem kell elvégeznem, a takarítástól a mosogatásig. De már otthonosan érzem magam, lett mindig elénekli Jimmy Szállj velem című slágerét, ez a kedvence. Mire Árpi felajánlotta, menjek fel a színpadra, így a koncert végén én is felléptem az említett dallal. Teljesen sokkos állapotban voltam, a nézők viszont felállva tomboltak, Jimmy mamájának, aki aznap jött ki a kórházból, is nagyon tetszett. Ráadást kértek, de Jimmytől nem tudtam több számot, így Petr Műk egy dalát adtam elő, s Jimmy hódolói azonnal szívükbe zárták a cseh énekest is. Ez volt az első fellépésem Magyarországon, akkor még beszélni se tudtam. Később megNekik, illetve a véledennek is köszönheti, hogy Magyarországon befutott? Igen. Tény, hogy Zámbó Jimmy emlékkoncertjén énekeltem először, nagy imádója voltam, s tudtam, hogy szeptemberben és januárban koncerteket szerveznek a tiszteletére. Egy alkalommal a szü- linapomra édesanyám azzal lepett meg, hogy elvitt a Zámbó Jimmy- díjátadóra. Ott a szünetben megkértem Jimmy testvéreit, Zámbó Árpit és Mariettát, hogy közös fotót készíthessek velük, mire Árpi valamit mondott nekem, de nem értettem. Édesanyám sietett segítségemre, hogy csak fotót akarok. Nem beszél magyarul, mondta neki, de Jimmy dalait nagyon szered, s a fellépésein a szlovák számok melhívtak egy válogatóra, amelyen azt azt embert igyekeztek felkutatni, akinek a hangja legjobban hasonlít Jimmyéhez. Ott említette Árpi, hogy lesz egy tehetségkutató Magyarországon, nem akarom-e kipróbálni. Miért ne akartam volna?! Ha nem láttak volna fantáziát Peter Srámekben, nyilván nem akad fönn a szitán. így gondolom én is. A Rising Star hosszú műsor volt, ott kellett helyt állnom. S aztán óriási lehetőséget kaptam a TV2-n a Sztárban sztár című műsorban. Mennyit változott az élete az említett két műsort követően? Rengeteget. A Sztárban sztár alatt majdnem három hónapig nem voltam otthon. Budapesten béreltem egy lakást, Csepelen lakom, s nagy változás, hogy nincs mellettem a családom, a barátaim. Édesanyám látogat meg rendszeresen. Második családom a közönség
