Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-11 / 34. szám, csütörtök
Rögtönzött stúdiónkban főfényként halogén lámpát használtunk, az árnyékokat alulról neonnal semlegesítettük, állvány híján székre szereltük a háttérfényt, a derítőlapot pedig egy radiátor mögött találtuk - nemcsak a hőt, hanem a fényt is remekül visszaveri. Hirtelen ötlettől vezérelve Niki kezébe egy rádiót adtam. Ez a trükk egyébként segíthet akkor is, ha modellünk nem tud mit kezdeni a kezével, mert így tud valamibe kapaszkodni. Ez lehet a táskája, vagy akár a saját karja, álla is. Anikó haját a meglehetősen sötét háttérből díszítőfénnyel (ebben az esetben hajfénnyel) emeltem ki, szinte izzik a képen. Modellem arcának bal felét világítja meg a szórt főfény, jobbról alufóliával derítettem. A stúdiófotózás Kevés hobbifotós engedheti meg magának, hogy profi műteremben fényképezzen, ezért ezúttal a „sufnitu- ning" stúdiófotózásról szólunk néhány szót. műtermi képeket akarunk készíteni, felejtsük el a fényképezőgépünk beépített villanóját. Mindenképpen olyan fényforrásokra lesz szükségünk, melyek gépünk- től függetlenül mozgathatók. A rendszervakuk megfelelő fényerőt biztosítanak, köny- nyen mozgathatók, azonban egyrészt drágák, másrészt pedig úgysem elég belőlük egy darab. Ezenkívül kell hozzájuk egy vakukioldó, ami exponáláskor elsüti a gépen kívül elhelyezett vakut. Végül pedig az is gondot okozhat, hogy nem adnak folyamatos fényt, ezért nehéz az expozíciót beállítani. A mi amatőr körülményeink között jobban járunk, ha beszerzünk egy-két állandó fényű világítótestet. A legegyszerűbb, ha vásárolunk (vagy kölcsönkérünk) pár halogén fényforrást, például néhány kerti lámpát. Ezek megfelelő derítéssel jó szolgálatot tesznek improvizált stúdiónkban (1-es kép). Az ilyen lámpák fénye éles árnyékot vet (5-ös kép), így tegyünk a fényforrás elé pauszpapírt, fehér műanyag lapot, tejüveget - bármit, amivel szórt fényt érhetünk el. Jó választás lehet a kínai boltban fillérekért kapható fehér esernyő is. Mindenképpen vigyázzunk, hogy az átforrósodó izzó ne gyújtsa, olvassza meg ezt az előtét kell ahhoz, hogy műtermi portrét készítsünk barátnőnkről vagy gyermekünkről (kutyánkról, nagymamánkról)? Elsősorban fény (nem is akármilyen), másodsorban megfelelő háttér (itt már nem olyan szigorúak a szabályok), ezenkívül egy megfelelő méretű szoba (minél nagyobb, annál jobb), derítőlap (ezt köny- nyen barkácsolhatunk), de jól jön egy sminkes is, akit a fotózás idején stylistnak fogunk szólítani. Az ő feladatát nyugodtan rábízhatjuk a szomszéd Jutkára, aki olyan szép szemöldököket tud rajzolni. A legfontosabb a megfelelő világítás. Ha profi MIÉRT NEM SIKERÜLT? Jarkát megkértem, hogy ugoijon egyet, mert az olyan jól mutat a fotón. A padlónak igen, a modell fejének nem szabad lett volna lemaradnia a képről. És arra sem figyeltem, hogy a háttérből eltüntessem a konnektorokat. Ez egy úgynevezett high-key fotó. A fehér háttér, az árnyékok teljes hiánya, a rengeteg fény az előző képpel ellentétben teljesen más hangulatúvá varázsolta Anikó portréját. lapot! Szükségünk lesz egy főfényre, ami a kép alapvilágítását adja. Ezt lehetőleg helyezzük a fényképezőgép fölé, hogy minél inkább a semleges hangulatú, természetes napfényt utánozza. Ez sem kőbe vésett szabály persze, mindent az dönt el, milyen hangulatú portrét akarunk készíteni- az alulról megvilágított arc például kimondottan ijesztő hatást kelt. Az arc árnyékban hagyott részére derítőlappal vigyünk fényt - jó szolgálatot tesz egy összegyűrt, majd kisimított alufólia, vagy az autósboltban kapható fényvisszaverő. Szép hatást kelt, ha modellünkre hátulról egy úgynevezett díszítőfényt vagy hajfényt irányítunk, amely a fejét, arcát körbevilágítva kiemeli a háttérből (3-as kép). Ami pedig a hátteret illeti, a profi stúdiók „végtelenített" tekercspapírra állítják a modelleket, ez csak egész alakos portréknál érdekes, mivel eltünteti a padló és a fal találkozásának vonalát. Nekünk elég, egy világos vagy sötét - de mindenképpen minta nélküli - függöny vagy fal. Aki pedig kedvet kap a műtermi fotózáshoz, annak ajánljuk, hogy próbáljon ki egy profi stúdiót: fényparkkal, profesz- szionális derítőkkel, hátterekkel. Nagyobb városokban vannak fotóstúdiók, ahová óránként 10-20 euróért beengednek amatőröket is. Nagyon izgalmas dolog ilyen helyen kísérletezni, érdemes kipróbálni. juhász László (A szerző felvételei) Ügyeljünk, hogy modellünk elég messze álljon a háttértől, nehogy árnyékot vessen rá (5-ös kép). Ha ez elkerülhetetlen, egy lámpával külön világítsuk meg a hátteret, így eltűnnek a zavaró árnyékok. Ha nem profi modellel dolgozunk, fontos instrukciókat adnunk neki: hogyan tartsa a kezét, merre nézzen, mosolyogjon- e, lényeg, hogy ne érezze elveszettnek magát. Természetes hatást szemmagasságból fotózva érhetünk el. Gépünket szereljük fotóállványra, hogy alacsonyabb ISO értékkel dolgozhassunk, mégse mozduljon be fotónk. Ha van rajta, kapcsoljuk ki gépünkön a rázkódáscsökkentést - ez a funkció állványra szerelt fényképezőgépen nem működik megfelelően. Vigyázzunk, mert az áll és az orr csúnya árnyékot vethet a nyakra, arcra. Ilyenkor állítsunk föfényünk magasságán, használjunk derítőlapot. IIV I Fotósuli 2016. február • www.ujszo.com ÚJ SZÓ HOBBI I 12. RÉSZ
