Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-08 / 31. szám, hétfő
1 www.ujszo.com | 2016. február 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Ingerküszöbök Hálásak lehetünk a tanároknak és a nővéreknek P énteken Robert Fico rárontott Igor Matovičra. A Smer békés kampányt akart, de amit ez a Matovič csinál, azt már nem lehet bírni - indokolta a kormányfő, hogy miért gyanúsítja egy sok évvel ezelőtti, 122 millió koronás pénzmosással az OĽaNO vezetőjét. A pénzmosás a társadalmilag toleráltabb bűncselekmények közé tartozik, ám 122 millió még koronában is kellően nagy összeg, hogy a minimálbér-közeli összegért dolgozó felhördüljön rajta. A „bűnözőzés” mindig egyfajta határátlépésnek tekinthető a politikai vitakultúrában, s inkább Európa boldogtalanabb, keleti felére jellemző. A posztszocialista térség határain túl nem annyira tipikus a Büntető Törvénykönyv kampányba hívása. Robert Fico ideges, és nem véletlenül. A múlt héten több, releváns közvélemény-kutató ügynökség felmérés is erősen csökkenő Smer- preferenciákat mutatott. Ez akár a nővér- és tanársztrájk által felfokozott helyzetben szinte napi szinten jelentkező Smer-botrányok begyűrűzésével is magyarázható. Az egészségügyi smeres polip egyre jobban lelepleződik, teljes gátlástalanságában mutatva meg magát. Az egészségügy pedig olyan terület, amelyre érzékenyen reagál a választó. Egy sereg téma van, amelyekkel nem lehet választást nyerni, az egészségügy nem ilyen. Mivel maholnap bármelyikünk az egészség- ügyi ellátórendszer szenvedő alanya lehet, fokozott érzékenységgel reagálunk, mikor azt látjuk, egyévi nővérbérbe kerülő öltönyt viselő, jólfésült üzletemberek kiszipolyozzák az állítólag aluldimenzionált egészség- ügyi költségvetést, miközben a betegnek vécépapírt is kell vinni magával a kórházba... Amikor a mérleg egyik serpenyőjében az agyonhajszolt, müszakozó nővér van, sokkal irritálóbb, ha kiderül, milyen drága is a masszázs a Smerben, és abból hány műtősnő és bába családi költségvetését lehetne masszírozni. Hálásak lehetünk azoknak az egészségügyi dolgozóknak (és pedagógusoknak), akik a rájuk nehezedő nyomás ellenére is vállalják, hogy munkabeszüntetéssel tiltakoznak nem javuló helyzetük ellen, mert amit tesznek, csak részben magukért teszik. S általuk lesz a kontraszt erősebb. A kérdés az, mennyi botrány, hány Anka néni és masszőr kell ahhoz, hogy a smeres választó ingerküszöbét elélje? Közhely, hogy, szemben a jobboldali, érzékeny szavazókkal, a szlovákiai baloldali választó nem olyan finnyás. És nem csak azért, mert a releváns szlovák baloldal gyakorlatilag egy pártra redukálódott, így alternatíva nélkül is maradt. 2010-ben Fico úgy tudott választásokat nyerni, hogy előtte négy évig Ján Slotával és Vladimír Mečiarral folytatott liliomtisztaságúnakjóin- dulattal sem mondható kormányzást. Mégis simán nyert, de annyi ereje már nem volt, hogy választási győzelmét kormányzati pozícióra konvertálja. 2012-ben nem volt kérdéses a győzelme, részben azért is, mert a választók meg akarták büntetni a jobboldalt az elfuserált két évért. De még így is túl gyorsan felejtették el Fico hármaskoalíciójának taplóságait és az elcsalt közpénzeket. Fico az elmúlt tíz évben minden parlamenti választást vitt. Ennyi idő akár ahhoz is elég lehetett volna, hogy szavazótábora megismeije az igazi arcát, és rájöjjön, nem ő a Messiás. Képbe kerül az SNS, bénázik a Smer MOLNÁR NORBERT A választási kampány sűrűjében vagyunk, kiszámíthatóan, futószalagon érkeznek a pártok egymás elleni támadásai és a leleplezések. Semmi különös nincs abban, hogy az ellenzék a kormánypártot ócsárolja, a kormánypárt az ellenzéket, az ellenzék az ellenzéket, hiszen nemcsak a fő ellenfelet kell legyőzni, hanem a szekértáboron belül is a lehető legtöbb voksot kell elcsenni a leendő partnerektől. Már csak alig négy hét a világ, közvélemény-kutatások alig két hétig jelenhetnek meg, hát üdvözlet a dzsungelben. Két meglepő momentumra azonban mindenképpen rá kell mutatnunk. A legkevesebbet támadott párt a kampányban az SNS. Noha sok felmérésben előkelő helyen szerepelnek a nemzetiek, s mindegyik kutatás szerint biztos parlamenti bejutók, a többi párt nem fecsérli rájuk az energiáit. Meglepően a média sem. Sőt, JánFigel’KDH-elnök egy múlt heti nyilatkozatában rehabilitálta a temérdek botránnyal kistafírozott társaságot, amikor azt találta mondani, hogy a jobboldal számára Danko pártja koalícióképes, hiszen ez az SNS nem ugyanaz az SNS, mint Slota idejében volt. Mert miben is változott? Puhított a primitív szótárán, és eltávolította Slotát. A többi gyűlölködő politikus maradt, ugyanolyan ostobaságokat beszélnek, mint korábban, csak a máz változott, ugyanaz az ideológia, mint volt, azt meg sem próbálták finomítani. Ez a vémacionalista, antihumánus, Európa- és kisebbségellenes banda hirtelen miért lett elfogadható a KDH és a Sieť számára? Mert azt se felejtsük el, hogy Procházkáék sem határolódtak el a százmilliókat elmutyizó nemzetiektől. Mennyivel jobb Danko, mint Fico? Semennyivel, sőt. Hogy a fészkes fenébe jutott el oda néhány ellenzéki párt, hogy az SNS-ről mint koalíciós partnerről gondolkodjon? Azt azért kevesen gondoltuk, hogy 25 nappal a választások előtt éppen az SNS-nek lesz a legnagyobb koalíciós potenciálja. A másik nagy meglepetés a Smer viselkedése. A gátlástalan szuperprofi csapat egyik pofont kapja a másik után. Meglepően amatőr módon vezeti a nyilvános kampányt. A Smer volt az, amelyik bármit meg tudott ígérni a választónak, s aztán Fico mindent büszkén kipipált a tévékamerák előtt. Most, amikor a nővérek és a tanítók előállnak jogos követeléseikkel, a smeresek nem ígérnek semmit, inkább leállnak vádaskodni, amivel saját magukat szorítják sarokba. Mégsem olyan fontos számukra mindenki, mégsem olyan érzékenyek mindenki problémáira, mint ahogy azt annyira szeretik hangoztatni. A szociálisan érzéketlen kormány. Az áfacsalást és a masszőrbotrányt pedig egyáltalán nem tudták lereagálni, ott bénázott a pártvezetés a kamerák előtt, és egy értelmes magyarázatot sem tudott találni. Annyira kínos volt, hogy kénytelenek voltak előszedni Matovič nyolc évvel ezelőtti adózási botrányát. S mivel az ügy ugyan gyanús, de nem egyértelmű, elkövettek egy újabb óriási hibát. Az ilyesmit ugyanis okos politikusok nem önmaguk oldják meg, hanem névtelen leveleket küldözgetnek szerkesztőségekbe, amelyek közül aztán egy csak rátapad az ügyre. S ahelyett, hogy újságcikkekre hivatkozva ütnék Matovičot, a smeresek a saját bőrüket viszik vásárra, céltáblát rajzolva a mellkasukra. Mert a vízipisztoly néha visszalő. Nagy baj lehet a Smerben. Fico már azt is mondta, ellenzéki képviselőként is látja magát. Egyetlen dologban bízhat a miniszter- és pártelnök: választóit semmi más nem vezérli, amikor voksolnak, csak a vakhit és a kritikátlan szeretet. Történelmi egyházi találkozó - kommunista földön Húsz évig készítették elő, ezerévente egyszer esik meg, és egy kommunisténsk köszönhető a pépa, valamint az „oroszok pópájának" találkozója. Pénteken Havanna repülőterén találkozik Ferenc pápa és Kirill pátriárka, aki egyébként Vlagyimir Pu- tyin feltétlen híve. Ez lesz a katolikus és az orosz ortodox egyház vezetőjének első találkozój a az 1054-es egyházszakadás óta. A Vatikán közleménye felhívott minden keresztényt: buzgón imádkozzanak a találkozó isteni megáldásáért. A pápa egyhetes mexikói útra indul, a repülőtéren találkozik két órára az ortodox egyházfővel, aki hivatalos látogatáson lesz Kubában. Ilarion metropolita, az orosz ortodox egyház külügyi vezetője kijelentette: a pátriárka azért találkozik a pápával, mert összefogásra van szükség a közel-keleti keresztény- üldözés ellen. „A Közel-Keleten, az Észak- és Közép-Afrikában, valamint más térségekben a szélsőségesek igazi népirtást hajtanak végre keresztények ellen, ami sürgős lépéseket követel és szoros együttműködést a keresztény egyházak között” - tette hozzá. Megjegyezte, a két egyház közötti régi nézeteltérések továbbra is fennállnak, különösen a Rómához igazodó ukrán görög katolikus egyházzal kapcsolatos vita. Ezeket az ellentéteket azonban félreteszik. Isten malmai... A találkozó előkészítése két évtizede kezdődött. 1996-1997-ben intenzív tárgyalások folytak II. Alek- szij akkori pátriárka és II. János Pál pápa semleges területen (esetleg Magyarországon tartandó) megbeszéléséről. Erre nem került sor, az ortodox egyház szerint azért, mert nem sikerült megállapodni az ukrán görög katolikusok ügyében, akik Nyugat-Ukrajnában megszüntették a moszkvai patriarchátus három egyházmegyéjét, és Lvivből Kijev- be tették át központjukat, valamint a moszkvai patriarchátus szerint az ő kánoni területén katolikus hittérítés zajlott. A Vatikán szerint pusztán a kis katolikus közösség lelki gondozása történt az ortodox területeken. Castro, a közvetítő A két egyházfő találkozóját Raúl Castro kubai elnök közvetítésével hozták tető alá, aki tavaly Ferenc pápát látta vendégül. A Vatikán cserébe a kubai-amerikai kapcsolatok normalizálásában játszott fontos szerepet. Az újabb kori pápák találkoztak már a konstantinápolyi (isztambuli) ökumenikus pátriárkákkal, akik jelképesen az ortodox kereszténység lelki vezetői, „elsők az egyenlők között”. A keleti rítusú kereszténységen belül viszont az orosz egyháznak van meghatározó súlya, amely 165 milliót képvisel a világon élő 250 millió ortodox hívő közül. Friss felmérések szerint Oroszország 144 milliós lakosságának mintegy háromnegyede orosz ortodoxnak vallja magát, igaz, csak a kisebb részük gyakorló hívő. A két előző pápa, II. János Pál és XVI. Benedek sikertelen kísérleteket tett arra, hogy egyeztessen az orosz pátriárkákkal a keresztény egységről. Párbeszédért hallgatás Ferenc pápa 2014 novemberében kijelentette, megmondta Kirillnek: „Élmegyek, ahová csak akarja. Hívjon és én megyek.” A két egyház teológiai bizottságai többször is összeültek az elmúlt években, és az orosz egyház külügyi vezetője is megfordult Rómában. Ferenc pápa komoly figyelmet fordít a többi keresztény felekezettel folytatott párbeszédre, ezért Oroszországgal kapcsolatban a Vatikán hallgatott, illetve óvatos irányvonalat követett, és tartózkodott az ukrajnai konfliktusban történő orosz szerepvállalás bírálásától. Kirill 2009-ben kezdődött pátri- árkasága előtt az orosz egyház kül- ügyeinek irányítója volt, jól ismerik a Vatikánban. 2012-ben azt mondta, az ukrán görög katolikus hívők római katolikusok által történő elhó- dítása már nem annyira égető probléma. II. Alekszijhez képest Kirill politikailag aktívabb, növelni kívánja az egyház súlyát az orosz belpolitikában. Míg elődje megpróbált távolságtartó lenni a Kremllel, az új pátriárka nyíltan támogatja Vlagyimir Putyin orosz elnököt. (MTI)
