Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-06 / 30. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. FEBRUAR 6. 17 „Ha rendeznék egy Amerikai pitét, biztos lenne százötvenezer néző” Tizenhét év után rendezett újra filmet Kern András. A Gondolj rám című „dramedy” egy Vámos Miklós-novellát dolgoz fel, főhőse egy jól menő sebészorvos, akiről kiderül, hogy halálos beteg. Családját szeretné megkímélni az elvesztése okozta fájdalomtól, ezért „ördögi” tervet eszel ki, amely azonban végül a visszájára fordul. A színész-rendezővei készült beszélgetésünkből kiderül, mennyi a filmben a személyes motívum, miért jó orvost játszani, és megéri-e minden áron a nézettségre hajtani. Elégedett a film eddigi fogadtatásával? Nagyjából kilencezren nézték meg az első héten a mozikban, ez elég kevésnek tűnik. Persze azt mondják, manapság már ez is valami, indulásnak jó. Akkora közönségsiker azért nem lesz, én azt hiszem. A kritikák vegyesek. Nem, az ember sose elégedett, azt szeretné, hogy egymillióan nézzék meg, és mindenki ájuljon el tőle. De ez persze nem így van manapság. Némely kritikusa szerint túlságosan nosztalgikus, a kilencvenes években ragadt mozi lett a Gondolj rám. Mit jelent az, hogy nosztalgikus? Talán a Sztracsatellára emlékeztet egy kicsit, de szerintem ez nem baj, hiszen mindkettőt én csináltam. Hogy ettől kilencvenes évekbeli lenne, azt nem hiszem. De nem szeretnék a kritikusokkal vitatkozni, írjanak, amit akarnak. „Van amikor valami úgy feszíti az embert, hogy filmet kell csinálni” - nyilatkozta korábban. Mi ez a valami? Nehéz megfogalmazni. Sok minden, érzések, gondolatok, dialógusfoszlányok, képek, megható pillanatok, poénok, amelyek eddig nem lettek elmondva, bemondások, amelyek eddig nem jutottak el a közönséghez. Ilyesmi. Mi fogta meg annyira Vámos Miklós novellájában, ami miatt úgy érezte, hogy ezt mozivászonra kell vinni? Maga az alapodét. Hogy egy pasas megbetegszik, és aztán tönkreteszi a saját életét, hogy megkímélje a hozzátartozóit a gyásztól, a hiányától. Aztán hirtelen történik valami, ami miatt vissza akarja csinálni az egészet, de már késő. Gondoltam, ebből jó filmet lehetne forgatni. Mennyire tudott azonosulni a főhőssel, Borlai doktorral? Nem kell azonosulni, el kell játszani, persze a lehető legjobban. Kicsit ugyan magamra írtam a karaktert, sokban hasonlít hozzám. Az azonosulás viszont egy furcsa szó, ha például III. Richárdot játssza az ember, akkor sem lesz belőle gyerekgyilkos. Csak megpróbálja eljátszani a lehető leghitelesebben. A saját életéből vett momentumok is megjelennek a filmben? Igen. Például az én anyám menekült meg úgy a nyilasoktól, ahogy a filmben Borlai doktor elmeséli a lányának. Hogy milyen jól lehet menni ezen a folyosón, azt meg azért mondom, mert az Oldás és kötés című filmben láttam a Latino- vitsot jól menni egy folyosón. Már akkor, harmincöt-negyven évvel ezelőtt azon gondolkodtam, hogy milyen jó lehet orvost játszani, mert olyan jól lehet menni a folyosón. „Azt már egyre világosabban látom, hogy ebben a szörnyű kereskedelmi világban meg kell veszni minden egyes nézőért, meg kell bolondulni, csak nézzenek minket, és ne másokat nézzenek. Értem ezt most már. Az egész világ művészetének (...) mindenkinek meg kell felelnie a közönség igényeinek” - mondja Bárdos András könyvében. Mennyire volt fontos szempont a Gondolj rám készítésekor, hogy megfeleljen a film a közönség elvárásainak? Ezt a nyilatkozatot nyilván ironikusan értettem. Ilyen lett a világ, de ezzel én nem nagyon tudok azonosulni. Ha meg akarnék felelni az elvárásoknak, akkor csináltam volna egy vígjátékot, amiben tizenhat éves fiúk rohangálnak egy gimnáziumban, azon gondolkodnak, hogy kit lehetne megdugni, amerikai pitét esznek, meg disznó vicceket mesélnek. Akkor biztos lenne száz- ötvenezer nézőnk. Az én filmemnek nem a közönség kiszolgálása az elsődleges célja, hanem az, hogy elmeséljen valamit, hozzászóljon a világhoz. Ha ez nem így lenne, saját magamat hazudtolnám meg. Hajói tudom, Andy Vájná kérésére kicsit több humort csempésztek a filmbe, hogy „vígjátékabb” legyen. Ez inkább csak javaslat volt a részéről. A poénok mellett még néhány LGT-számot tettünk be utólag, hogy némileg derűsebb legyen a film. Szóval igen, elvittük egy kicsit a sötétebbtől a világos felé, de nem akartuk „túlhumorizálni”, mert azt igazából maga a film sem engedte, ledobta magáról. Mennyire akar hiánypódó lenni a Gondolj rám? Mennyire gyakori műfaj a „dramedy” a magyar filmpiacon? Fogalmam sincs. Nem akar hiánypótló lenni, ez eszembe sem jutott. Ilyen elvi dolgokkal egyébként sem foglalkozik az ember filmkészítés közben. Egyszerűen csak jó filmet akar csinálni. Mostani filmjében elég hangsúlyos szerepet kapott a főszereplő zsidó származása. Szerintem egyáltalán nem kapott nagy hangsúlyt, de mivel eddig ez nem jött elő, most a kicsi hangsúly is nagynak tűnik. A zsidóság csak két helyen kerül szóba a filmben, először akkor, amikor a főhős vitatkozni kezd a családjával meg az apósával, hogy aztán a végén jól összevesszen mindenkivel. Sikerül is kihoznia az apósából a látens antiszemitát, és ennek aztán nagyon örül. A film végén pedig elmeséli az édesanyja történetét a lányának, hogy közelebb kerüljön hozzá. Sok mindenről szó eshet egy filmben, most erről is szó esett, ez nekem olyan természetes, mint egy pohár víz. Tervezi, hogy a közeljövőben ismét a kamera mögé ül? Én szívesen csinálnám, csak éppen nem tudom, mit. Most éppen ezen gondolkodom. Kacsinecz Krisztián ZENEBONA Lipót császár, ha komponál N em telhetett el egyeden éjszaka se, hogy az ablakunkból ne hallottunk volna legalább egy utcai szerenádot - jegyezte föl az I. Lipót kori Bécs zenei életéről egy utazó. I. Lipót császár nemcsak zenepártoló uralkodó volt, hanem kiváló zeneszerző is. Olyan termékeny zenei környezetet teremtett, melyben a barokk reprezentáció minden monumentális gesztusrendszere és intimitása egyszerre érvényesülhetett. A Best of Leopold című CD I. Lipót korának zenei anyagából válogat, és az 1697-es évet helyezi központi szerepbe. A cím abban I. Lipót császár (Képarchívum) az értelemben fókuszál I. Lipót „legjobb” alkotásaira, hogy magát az általa megteremtett udvari zenei környezetet is teljes joggal fogja fel fejedelmi alkotásként. 1697. november 5-én, Lipót neve napján öt tudós hölgy mérkőzött meg egy császári „dispután”, mely arról szólt, vajon a saját érdemeink visznek-e minket előbbre vagy a vakszerencse. Az esemény zenei programját az operaszerzőként is jól ismert Antonio Draghi alkotta meg, akinek három, e rendezvényen elhangzott szerzeménye szerepel is a CD-n. A rendkívül szellemes, kifinomult eleganciát és olaszos szenvedélyt tükröző melódiák kiérlelt arányérzékről tanúskodnak. Az erény és a szerencse barokk territóriumába azonban elkerülhetetlenül belopózik a szerelem is. Lipót szerzeményeiben talán több a „meglepetés”: a Chiare fonti finom áradása és kibontása azonnal behozza a megzengett alpesi forrás csillámló áradását, és a szárnyas Ámorhoz intézett vallomás finom erotikája is azonnal hat. Lipót kiváló csembalójátékos is volt, kompozícióiban is ügyesen alkalmazta ezt a hangszert. A CD legjobb zeneszerzője azonban még mindig Giovanni Bonon- cini marad, akinek virtuóz csellómuzsikája egyszerre ad számot saját koráról és ragadja meg a zenébe kódolt örökkévalóság utáni folyamatos vágyódás felkavaró szépségét. Meditativ „drámaiságot” teremt, miközben a tételek lényegében a CD tartóoszlopaivá válnak, melyekre Lipót és Draghi kompozíciói rakoncádan borostyánként kapaszkodnak föl. Jánosházi Péter csellójátékának narratív ereje van: az érzelmi töltet fokozatosan hagyja érvényre jutni és kibontakozni a zenei gondolatot, vagy szükség esetén merészen provokálja ki a drámát. Ida Aldrian mezzoszopránja különösen gyönyörűséges, Anna Magdalena Auzinger szopránja pedig csupa fény, csupa hajlékonyság, merő barokk grazia. A CD-n közreműködik továbbá Peter Zelenka, David Bergmüller, Susanne Pumhösl, Wilhelm Spuller és Sheng-Fang Chiu. Az eredmény pedig egy különösen érzékeny zenei időutazás. Csehy Zoltán Best of Leopold, Klangrede LC 09288,2015. A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
