Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-07 / 4. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. január 7. VÉLEMÉLY ÉS HÁTTÉR I 5 Karácsonyi interjúk A szeretet ünnepe lehetne kicsit a belátás ünnepe is K arácsony táján az ember hajlamos elragadtatni magát, ha az élet nagy kérdéseiről gondolkodik. Ilyenkor—a téli napforduló és az ünnepekben rejlő misztikum hangulatában - könnyen hihetjük, hogy sokkal jobban értjük nemcsak a saját belső világunkat, hanem a körülöttünk lévő társadalmat is - amely, bár valóságosságáról megoszlanak a vélemények, mégiscsak egy fennálló struktúra. Az egyik konzervatív hetilap karácsonyi számában olvashattunk nagyin- terjút az egyik legismertebb magyar pszichológussal, aki először módszeresen kielemezte, miért károsak a társadalomra a különféle kuruzslók és sarlatánok (manipulálják és függő viszonyba kényszerítik a pácienseiket), és hogy a pszichológusi szakma miért szorul háttérbe Magyarországon, majd az interjú végén általánosabb közéleti kérdésekre is kitér. (Persze nem annyira magától, hanem a riporter hathatós segítségével.) Miután kifejti, hogy a magyar kormány hozzáállása a menekültügyhöz a miniszterelnök elvi meggyőződésén alapszik (ugyanis mindenáron meg akarta védeni népét, megóvni annak integritását), elmagyarázza, miért téves az esély- egyenlőségre törekvő politika. Vannak ugyanis „szentségeként értelmezhető törvények, mint például a házasság védelmének törvénye, amelyeket nem módosíthatunk holmi „népakaratnak” engedelmes- kedve. Ezért például az Egyesült Államok nagy hibát vétett, amikor megnyitotta a házasság védelmének törvényét a közvélemény előtt. Érdekes, jutott eszembe, hogy egy pszichológus nem gondol arra, hogy egy nép tagjainak a lelkében nem feltétlen ugyanaz a szentség lakik, hogy nem feltétlen ugyanazt akaija mindenki. Ennek a beszélgetésnek a fő tanulsága azonban számomra az volt, hogy még mindig, újra és újra hajlamosak vagyunk magunkba feledkezni, hagyni, hogy elsodorjon a bensőséges, édes pátosz, és még véletlenül se próbálunk meg kívülről magunkra tekinteni. Pedig a szeretet ünnepe lehetne kicsit a belátás ünnepe is. Aztán az is eszembe jutott, vajon mi a különbség aközött, amikor valakit sarlatánnak nevezünk azért, mert egy bizonyos „megoldást” akar a páciensére kényszeríteni, és aközött, amikor egy szakképzett, elismert pszichológus „szent” törvényekről beszél, amelyekhez ember nem nyúlhat - ha pedig valaki ezt máshogy látja, az eltévelyedett bárányka. Szerintem nem sok. Sőt, az utóbbiban van még valami félelmetesebb, mert vélt mindentudásának könnyen hatalmi fedezetet teremt. Aztán az is eszembe jutott, amit egy másik helyen olvastam, egy emigráns „magyar úrral”, az író Alexander Brodyval rögzített beszélgetésben, aki fiatal korában Neumann Jánossal és Einsteinnel szokott ebédelni szombatonként, és leginkább a szerénységükért csodálta őket. Brody azt mondta az interjúban, ma Magyarországon kevés a szerény ember, mindenki mindent tud, talán ezért állnak így a dolgok. Végül arra jutottam, ünnepekkor túl sok inteijút közölnek az újságok, mert hálás műfaj, és ilyenkor a közéletben úgysem történik semmi. MIT JÁRKÁL MINDENKI NAGYÍTÓVAL? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az idei választás tétje MARIÁN LEŠKO A államfő újévi beszéde nem tetszett a kormánypártnak, f~~m és megmorogta egy ellenzéki párt is. Ám a Smer csak I M J közvetve bírálta Andrej Kiskát, az SaS viszont nyíltan, JĽ. mert az elnök szerinte elmulasztotta a lehetőséget, hogy „magasabb szintre emelje a társadalmi vita színvonalát”, és a konstruktív bírálat is ráfért volna a kormányra. A nyilatkozatot Richard Sulik és Ľubomír Gaiko írta alá, ám az csak arról tanúskodik, hogy az SaS vezetői ugyanolyan szövegértési problémákkal küzdenek, mint a felmérések szerint az alapiskolások nagy része. Velük szemben Robert Fico pontosan megértette, mit mondott az elnök, és azt is, hogy rátapintott a lényegre. Szlovákiában mindig az a párt vagy oldal nyerte a választásokat, amely képes volt meggyőzni a szavazók többségét arról, hogy szerinte mi a választások igazi tétje. 1994-ben több szubjektum is arról próbálta meggyőzni a választókat, hogy meg kell állítani azt az úthengert, amit Vladimír Mečiar indított be hírhedt aranyidai beszédével. Kudarcot vallottak, mert Mečiamak sikerült meggyőznie az embereket arról, hogy csakis ő tudja megvédeni őket a rendszerváltás utáni zavaros és bizonytalan időkben. 1998-ban és 2002-ben aztán Mečiar hiába próbálkozott a visszatéréssel, mert az emberek többsége jól tudta, a választások tétje az, hogy csatlakozhatunk-e aNATO-hoz és az EU-hoz. 2006-ban Fico azért győzött, mert az emberek többségét meggyőzte, hogy szociális alternatívát jelent a kormányzó jobboldallal szemben, amely nyolc év alatt politikailag és morálisan lejáratta magát. Négy évvel később a választások már arról szóltak, hogy folytatódjon-e a Fico-féle szervezett korrupción és kli- entelizmuson alapuló kormányzás. És Fico veszített. Azonban az önmagát 2011 októberében megsemmisítő jobbközép kormány nemcsak a 2012-es választások tétjét határozta meg, hanem annak eredményét is. Hogy mi a mostani választások tétje, azt Andrej Kiska a napnál is világosabban mondta el. Kijelentette, szeremé, ha a voksolás arról szólna, hogy „mi az, amiben idehaza előbbre kell lépnünk”. Hogy hogyan kellene irányítani az országot, hogyan kellene működniük az állami intézményeknek, hogyan teljesíti feladatait a kormány, és tesz-e az önkény, a káosz, a kliensrendszer megszüntetéséért. Hozzátette, üdvös lenne, ha nem politikailag manipulált voksolásra kerülne sor, amelynek egyetlen témája a menekültek és bevándorlók lennének. Mert ez a válság nem érinti oly mértékben Szlovákiát, hogy „gazdaságilag, szociális tekintetben, kulturálisan, sőt biztonsági szempontból drámai fenyegetéseknek lennénk kitéve”. Bár Kiska egyetlen pártot vagy politikust sem nevezett meg, a Smer koncepciójáról beszélt, és hát persze Fico rögtön magára is ismert. Villámgyors reagálásában sajnálkozását fejezte ki, hogy „az állampolgárok biztonságáért felelősséget nem vállaló közjogi méltóságok mennyire alábecsülik a migrációs válság biztonsági következményeit”. Még két hónap, és megtudjuk, hogy politikai manipulációval most mekkora előnnyel lehet választásokat nyerni Szlovákiában. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Hajnalban hívogat a bolgár kormányfő Ha nem tud aludni, Bojko Bo- riszov bolgár miniszterelnök akár az éjszaka kellős közepén is képes felhívni minisztereit, hogy államügyeket vitasson meg velük. A Trud című lapnak adott interjújában az egykori karatézó, majd testőrként dolgozó kormányfő azt mondta, ha felébred éjszaka, gyakran hajnali 3^1 óra tájban is felhívja kormánya tagjait, és rájuk küldi a rendőrséget, ha nem veszik a telefont. „Ha nem válaszolnak, rendőrségi járőröket küldök a lakásukra, hogy közöljék velük, fel kell venniük a telefont” - mondta Boriszov. Főleg a családos minisztereknek okoznak gondot ezek a váratlan éjszakai telefonhívások, nem egyszer hallotta a telefonban, amint a feleség azt kérdezi, „ki az az idióta, aki ilyenkor keres telefonon?”. (MTI) Orbán Viktort nehéz helyzetbe hozták a lengyelek FELEDY BOTOND avid Cameron nyakába vette Európa fővárosait, ma Budapest kerül sorra. A brit kormányfő az uniós reformelképzeléseihez gyűjt támogatókat. Ä lengyelek megtörték az eddigi közép-európai egységet, így Orbán Viktorra nehéz tárgyalás vár. Cameron brit konzervatív miniszterelnök nagyon szeretné maga mögött tudni az általa javasolt népszavazást arról, hogy az Európai Unióban maradjon-e a sziget- ország. Ehhez pedig fel kell mutatnia odahaza, hogy mit csikart ki Brüsszeltől, hiszen - többek közt - a nagyvállalati támogatói sem szeretnék, ha London kilépne, és Cameron is a bentmaradás mellett kampányol. Csakhogy valójában már rég nem az Európai Bizottsággal vitázik, hanem a többi tagállam kormányával. London egyik első követelése éppen az volt, hogy korlátozzák a Közép-Európából beáramló munkavállalók számát. Ezt például a külföldi munkavállalóknak járó szociális juttatásokat megnyirbálásával, vagy az arra való jogosultság időbeni kitolásával szeretné elérni. Tehát például egy Londonban dolgozó lengyel állampolgár csak évekkel később juthatna olyan segélyhez, amely a briteknek az első perctől jár. Áz érvelés úgy szól, hogy előbb be kell fizetni a közös kasszába, és csak utána lehet kivenni. Ez nem tűnik földtől elru- gaszkodottnak a tory szavazók szemében. A kelet-európai kormányok eddig hevesen ellenezték e tervet, miközben az euroszkeptikus brit igényeket többen helyeslik és támogatják közülük - ne legyen uniós föderalizáció, ne hagyják ki az eurót nem használó országokat a gazdasági döntéshozatalból, egyes hatáskörök visszakerülhessenek Brüsszeltől a tagállamokhoz. Van tehát közös nevező, az áthidalhatatlannak tűnő szakadékot eddig az az elvárás jelentette, hogy a középeurópai polgárokat ne különböztethessék meg britanniai munka- vállalásuk idején. A visegrádi országok erről közös nyilatkozatot is kiadtak a decemberi uniós csúcson. Most azonban nehéz helyzetbe került Orbán Viktor, mert a mai magyar-brit találkozó előtt a lengyel külügyminiszter bejelentette, hogy mégis hajlandók elfogadni bizonyos kurtításokat. De nem akármit kémek cserébe: azt sejtették, hogy egy állandó katonai NATO-bázis létrehozása lengyel földön meggyőzhetné őket. A következő NATO-csúcs pedig éppen V arsóban lesz... Kérdés, hogy ezek után Orbán Viktor mennyire tudja tartani a keményvonalas elutasítást, vagy Magyarország is keres egy kompromisszumos megoldást. SZALAY
