Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-30 / 24. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2016. JANUAR 30. OTTHON 17 Ökörszemfészek N agyon régen Rémusz bácsi meséit néztem nagy örömmel a magyar tévében. Az egyes bábfilmeket a furfangos nyálról, a ravasz rókáról és a többi állatról élőszereplős előjátékkal vezették be és zárták le. Meg sem fordult akkor a fejemben, hogy a „néger bácsi”, aki a fehér kisfiúnak mesél, nem igazi „néger bácsi”, hanem egy magyar színész, akinek feketére kenték a fizimiskáját. Végül az is kiderült, hogy Rémusz bácsi nem is létezett, ő csak Joel Chandler Harris amerikai író, újságíró szüleménye. Lain Shakespeare, Joel Chandler Harris ük-ükunokája az „Ökörszemfészek" verandáján (Fotók: SITA/AP, wrensnest.org/Jonathan Hillyer) A történetek - az afrikai folklórból eredő mesék — először 1879-ben jelentek meg az Adanta Constitution című újságban, és hamar népszerűvé váltak az egykori rabszolgák körében használt sajátos nyelvezetű, tanulságos történetek. Rémusz bácsi, a fekete szolga a meséből egy deszkakunyhóban élt, és maga Chandler ha nem is szolgasorba, de szintén szegénységbe született, jó ideig egy kunyhóban élt ír származású anyjával a Georgia állambeli Eatenton városkában. Nem ebbe a lakba fogunk betekinteni, hanem a 19. század utolsó negyedében a Nagy-Britanniában és az Egyesült Államonban elterjedt Anna királynő-stílusban átépített atlantai házba, ahova 1884-ben költözött az író, és egészen 1908- ban bekövetkezett haláláig ott lakott egyre gyarapodó családjával együtt. Itt írta cikkeit és gyermekkönyveit, novelláit. Még az író életében a Wrens Nest (ÖkörszemJoel Chandler Harris atlantai háza erkélyén fészek) nevet kapta a ház. Ehhez a névadáshoz pedig egy aranyos történet fűződik: Chandler gyermekei egyszer egy ökörszemet találtak a postaládában, a madárka ide rakta a fészkét. Nem zavarták el, inkább ők, a ház lakói csináltattak egy új postaládát. Utolsó éveiben az író egészségi problémákkal küszködött, amelyek főként alkoholizmusából eredtek. Chandler azonban életében rendkívüli népszerűségnek örvendett, és elismeréssel beszéltek, írtak róla pályatársai és barátai, köztük Mark Twain. Házát kiváltképp jelentős történelmi épületnek nyilvánították az Egyesült Államokban, és ma múzeumként működik, amelyet a Rémusz bácsi Emléktársaság (Uncle Remus Memorial Association) kezel. Olykor az Atlantában és környékén élő fiatal, kezdő írók számára rendeznek workshopokat az épületben, nyáron a telken is vidám összejöveteleket, kulturális programokat, mesedélutánokat tartanak. Ilyenkor a ház és környéke tele van élettel, mint egykor, amikor itt élt az író hat gyermeke. Urbán Gabriella Az emeleten ugyan kialakítottak egy dolgozószobát, ám Chandler ezt szinte sosem használta, a legszívesebben a saját hálószobájában szeretett alkotni. Esther LaRose Harris férje halála után érintetlenül hagyta ezt a szobát. Természetesen a bútorokat és a különböző tárgyakat takarítás és felújítás során elmozdítják, de mindig ugyanarra a helyre kerülnek vissza, ahol Chandler halála napján voltak. .Az 1991-es renoválás során ezt a postaládát is felújították Rémusz bácsi (Horváth Jenő) a magyar tévében is mesélt Chandler hat gyereke közül két lány, Lilian és Mildred ezt a szobát kapta. Itt maradtak a babák, a teniszütők, a fényképek... A Chadler-házban - bár nem teljességében - ma is azok a bútorok vannak, amelyeket az író életében használtak. A felvételen a tágas nappali.
