Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-05 / 3. szám, kedd

161 KULTÚRA 2016.január5. lwww.ujszo.com Elment a képírás utolsó nagymestere Zsigmond Vilmos A szarvasvadászt tartotta a legjobb filmjének, bár mindet szerette, mert mindnek „volt értelme" Zsigmond Vilmos (1930-2016) (MTi-feivétei) ÖSSZEFOGLALÓ Budapest/San Francisco. Életé­nek 86. évében, január 1-jén kaliforniai otthonában elhunyt Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr, a kortárs filmművé­szet egyik legismertebb, egye­di látásmódú alkotója. 1978- ban kapott Oscar-dijat Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmjének operatőreként, mert „sajátos technikájával a digitális effektusok korát megelőzve volt képes meghökkentő látványt nyújtani". Zsigmond Vilmos haláláról több amerikai lap is megemlékezik. A Hollywood Reporter mesternek ne­vezi az elhunyt művészt, és Holly­wood egyik legbefolyásosabb, leg­nagyobb hatású operatőijeként mél­tatja. A lap idézi Steve Postert, az Operatőrök Nemzetközi Szervezeté­nek elnökét, aki megjegyzi, hogy Zsigmondot 2003-ban a céh tagjai minden idők tíz legnagyobb hatású operatőijénekválasztottáik. „Az egyik legnagyobb tiszteletben álló tagunk volt, inspirált és támogatott sokunkat. Mindannyian tudtuk, milyen óriás volt” - fogalmazott Poster. Végigfilmezte '56-ot „A világítás mestere”, „a fény mű­vésze” Szegeden született, az ottani piarista gimnáziumban érettségizett. A legendás Illés György tanítványa­ként 1955-ben végzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán. Több főiskolai tár­sával végigfilmezte az 1956-os for­radalom eseményeit, az országot no­vemberben hagyta el Kovács Lász­lóval, táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel. A képek be­járták a világsajtót, a két fiatalnak nagy szerepe volt abban, hogy a Nyu­gat tudomást szerzett a budapesti tör­ténésekről. (A filmeket a rendszer- váltás után visszajuttatták Magyaror­szágra.) Kitűnni Amerikában... Zsigmond Vilmos az USA-ban te­lepedett le, 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot. Évekbe telt a beil­leszkedés, de képes volt kitűnni, hasznosítani tudta azt a tudást, amely megkülönböztette az amerikai kollé­gák többségétől: ismerte az európai filmszemléletet, a szovjet mozgó­képművészettől a francia és az olasz új hullámon át a magyar alkotókig, és ezek összessége határozta meg a vi­zuális látásmódját. Amikor az ame­rikai film új rendezőgenerációja megjelent, hirtelen fontos lett Zsig­mond Vilmos „másféle” műveltsége. Operatőri látásmódja - a hangulati világítás, az emberi arc középpontba állítása, az emberi történetek bemu­tatása ésarealistaábrázolás-az 1960- as években kibontakozó amerikai független filmes mozgalom, az Új Hollywood felé vitte. Zsigmond Vilmos több műfajban kipróbálta magát: fényképezett zenés filmet (a The Band búcsúkoncertjét megörökítő Az utolsó valcert), víg­játékot (Az eastwicki boszorkányok, Maverick), az HBO számára egy Sztálinról szóló életrajzi filmet, ero­tikus thrillert (Sliver, Vágyak vonzá­sában), többször dolgozott Woody Allennel (Melinda és Melinda, Kasszandra álma). 1985-ben A folyó című drámáért, 2007-ben a Brian De Palma rendezte Fekete Dália fényké­pezéséért jelölték Oscar-díjra. De Palma később úgy nyilatkozott róla, hogy az egyik utolsó képíró nagy­1978-ban kapott Oscar-díjat Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások A szarvasvadász egyik sűrű atmoszférájú oroszrulett-jelenete. Michael Ci- című filmjének operatőreként. Még háromszor jelölték az amerikai filmaka- minő 1978-as moziját mind a mai napig az egyik legszebben fényképezett há­démiaelismerésére. (Képarchívum) : borúsfilmkénttartjákszámon. mester, akivel számos szakmai vitája volt, ám különleges értékei megkér- dőjelezhetetlenek. Szebb, mint a valóság A szülőhazájával mindvégig kap­csolatot tartó operatőr 2002-ben fényképezett először magyar filmet: a Bánk bán című Erkel-opera film- változatáért Káéi Csaba rendezővel megosztva megkapta a legjobb ope­raadaptációért járó díjat a világ egyetlen filmoperatőr fesztiválján, a Cameraimage-n. 2006-ban egyik közreműködője volt A lyukas zászló című 1956-os dokumentumfilmnek, s ő volt az operatőre A halálba tán­coltatott lány című, Hules Endre ál­tal rendezett filmnek (2011). A kritikusok által a fények és ár­nyékok festőjének nevezett Zsig- mondVilmos 1999-ben megkapta az Amerikai Filmoperatőrök Társasága életmű-kitüntetését, a 2014-es cannes-i filmfesztiválon átvehette az operatőri életműdíjat, Magyaror­szágon is számos kitüntetéssel jutal­mazták. Tudását többször is mester- kurzuson adta tovább Magyarorszá­gon és az Egyesült Államokban. Úgy vélte, a digitális technika még nem éri el a hagyományos film szintjét, és felületességre késztet. Számára mindig az volt a cél, hogy a filmjei szebbek legyenek, mint a valóság. „Végtelenül kedves és barátságos ember volt, ami természetesen hoz­zátartozik az operatőri munkához. Az operatőrök azok, akikre először ránéznek a színészek, hogy jó volt-e, amit csináltak. A rendezőt is kérde­zik, de azért az operatőr szemét is keresik. És az ő barátságossága, nyugalma biztosan nagyon sokat számított mindenkinek, aki ráné­zett” - emlékezett az elhunytra Sza­bó István filmrendező. (MTI, ú) 2002-ben fényképezett először ma­gyar mozgóképet: a Bánk bán című Erkel-opera filmváltozatát Bestseller lett egy „betiltott” szerelmes regény Izraelben Jeruzsálem. Magasba szökött a Határ-élet című, egy arab fiú és egy zsidó lány szerelméről szélé izraeli regény eladott példányszéma, miután az oktatási minisztérium kizárta a művet az irodalom érettségi olvasmányainak köréből - adta hírül az izraeli sajtó. A minisztérium december végi, közfelháborodást kiváltó döntését azzal indokolta, hogy a regény elő­segítheti az asszimilációt. A tárca il­letékes bizottsága szerint egy ilyen mű tovább szíthatja a palesztin-iz­raeli viszályt, az ifjúság pedig hajla­mos a romantikára, és nem látja át az asszimiláció összetett kérdését. „Az oktatási rendszer nem arra ne­vel, hogy a fiatalok nem zsidóval há­zasodjanak, nincs mit tenni” - véle­kedett Dália Fenig, a minisztérium pedagógiai bizottságának helyettes vezetője a döntésről, de a közfelhá­borodás nyomán mégsem zárta ki, hogy a következő tanévben az érett­ségizők listájára kerüljön Dórit Ra- binián könyve. „Nap mint nap fog­lalkozunk a kérdéssel, hogy mi ke­rüljön be atananyagba és mi ne. Meg­vizsgáltuk, és ez a téma - zsidók és arabok szerelme - már szerepel más művek kapcsán a tananyagban, így a Dórit Rabinián „botránykönyve" egy izraeli zsidó lány és egy palesztin fiú története (Képarchívum) tanárok meg tudják vitami - mondta Fenig. - Nagyon nehéz időszakban vagyunk, mélyül a viszály, és úgy véltük, hogy ez a könyv most éppen többet árt, mint használ.” A határozat nyomán azonban szé­les körű nyilvános vita indult, a helyi lapok tele lettek az alkotásban leírt történettel, és a könyvesboltok né­hány nap alatt kifogytak a műből. Sok irodalomtanár jelezte, hogy noha nem szerepel a központi listán, kötelező olvasmánnyá teszi a regényt. Ezt az­zal indokolták, hogy fontosnak tart­ják a kötetben megfogalmazódó di­lemmák megbeszélését diákjaikkal, és egyúttal segítségével áttekinthetik a hatalom által „betiltott” vagy „nem támogatott” irodalom kérdéskörét is. Az izraeli zsidó lány és a palesztin fiú New Yorkban j átszódó története a politikusok figyelmét is felkeltette, miután nyilvánosságra került a mi­nisztériumi határozat. Jichák Hercog, a parlamenti ellenzék vezetője Face- book-oldalán bírálta a döntést. A til­takozás nem volt hiábavaló, mert egyrészt szinte mindenki ezt a re­gényt olvassa, és már újabb kiadását tervezik, másrészt az izraeli polgár­jogi szövetség kérvénye nyomán Je- huda Weinstein államügyész felszó­lította az igazságügyi minisztériumot a döntés felülbírálására. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents