Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-28 / 22. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2016. január 28. SPORT 119 Orosz háziverseny Medvegyeva jobban izgult, mint az orosz bajnokságon (TASR-fe!vétei) Az első találkozás BŐDTITANILLA Három orosz áll az első három helyen a női rövidprogram után a pozsonyi műkorcsolya- és jégtánc-Eb-n. A hazai Nicole Rajičová a kilencedik helyről várhatja a pénteki kűrt, a magyar Tóth Ivett a tizedik. Jevgenyija Medvegyeva vezet, Jeleňa Ragyionova a második, Anna Pogorilaja a harmadik. A címvédő Európa-bajnok Jelizaveta Tukta- miseva nincs itt Pozsonyban, aho­gyan a két évvel ezelőtti győztes, Ju­lija Lipnyickaja sem. Az orosz baj­nokságon nem kerültek be az első háromba, a szövetség kritériumai pedig könyörtelenek. Ha az orosz bajnokság minden résztvevője eljöhetne az Eb-re, le­het, hogy a top 10-ben nem is lenne más nemzetiségű versenyző. A mostani éllovasok azonban nem akarták összehasonlítani a két ver­seny színvonalát. Ünnepi hangulat „Ez az első Eb-m, úgyhogy job­ban izgultam, mint az orosz bajnok­ságon” - mondta Medvegyeva, aki 72,55 pontot kapott a rövidprog­ramjára. Lírai gyakorlatában telje­sen kihasználta az új pontozási rendszer adottságait, az első ugrását 1 perc 45 másodperc után mutatta be, mivel a program második felé­ben bemutatott ugrásokra bonusz- pont is jár. Jeleňa Ragyionova egy világhírű francia dalra, a Je t’aime-re korcso­lyázott, s már ezzel megfogta a kö­zönséget, a korcsolyázásával pedig még inkább. „Úgy érzem, az Európa- bajnokságon sokkal ünnepibb a hangulat, mint az orosz bajnoksá­gon” -jegyezte meg a tavalyi ezüst­érmes. Anna Pogorilaja leduplázta a ritt- bergert, de ehhez képest elég jó pon­tokat kapott, s a harmadik helyen áll, bár viszonylag nagy a lemaradása honfitársnőitől. „Nem lehetek elé­gedett, de a körben majd igyekszem javítani” - jegyezte meg a tavalyi bronzérmes, aki szerint nemhogy az orosz bajnokságot nem lehet az Eb- vel összehasonlítani, hanem még két Eb-t is nehéz. Nem kockáztatott Ováció fogadta, amikor jégre lé­pett, ováció fogadta minden ugrását, a meghajlását és a pontjait is. Nicole Rajičová megjavította idei legjobb­ját a rövidprogramban, és könnye­zett a meghatottságtól, amikor be­fejezte az utolsó forgást. 57,24 pon­tot kapott, ezzel a kilencedik helyen áll, de a negyedik Roberta Rodeg- hierótól csak valamivel több, mint három és fél pont a lemaradása. S még közelebb is lehetne hozzá, ha a megpróbálta volna a tripla-tripla kombinációt, amit egyszer már megcsinált, élete első GP-versenyén, a Skate Americán. „Az edzésen gondjaim voltak a kombinációval, ezért nem akartam feleslegesen ide­geskedni és kockáztatni” - magya­rázta Rajičová, aki így is elégedett volt az eredménnyel. Nyugodtan és jól Elégedett lehetett Tóth Ivett is - a magyar korcsolyázó tripla toeloop, tripla toeloop kombinációval kezdte a rövidprogramját, s bár a második toeloopban két lábra érkezett, ez csak egy aprócska hiba volt egy nagyszerű programban, amely 55,54 pontot ért. „Ez az eredmény felülmúlta az el­várásaimat. Az volt a célom, hogy egy jó rövidprogramot fussak, és be­kerüljek a kűrbe. Sikerült jól le­nyugtatni magam, ahhoz képest, hogy ez egy Európa-bajnokság. Most nem izgultam annyira, mint egyéb versenyeken. Az is segített, hogy ismerős volt a csarnok, két éve versenyeztem itt egy országos baj­nokságon. Emlékeztem a pályára, ez önbizalmat adott - mondta lapunk­nak Tóth Ivett, akinek a szülei a földrajzi közelség ellenére a tévéből nézik a versenyt - Nekem úgy job­ban megy, ha egyedül vagyok, és csak magamra koncentrálok.” Ha már az élet olyan igazságta­lan, hogy először találkozni vala­mivel csak egyetlenegyszer lehet, az ember legalább úgy próbálja visszaidézni az első találkozások emlékét, hogy másokat is megis­mertet szerelme tárgyával. Például a műkorcsolyával. Különös ez az Európa- bajnokság. Nem kellett sehová utazni, nem kell hotelszobában aludni, ugyanarra indulok el dél­előttönként, mint bármelyik más napon. Csak valahogy túl sok kül­földi ismerős csöppent hirtelen ide Pozsonyba... Jó érzés évről évre találkozni azokkal a kollégákkal, szurkolók­kal, barátokkal, akik minden év­ben ott vannak a nagy versenye­ken, de ha már egyszer ezt az Eb-t Pozsonyban rendezik, ez egy re­mek alkalom, hogy az itthoni ba­rátaim is kipróbálják, milyen élő­ben korcsolyát nézni. Ha már úgyis annyit beszélek nekik a kor­csolyáról, és ők ezt türelemmel végig is hallgatják, ennyit mini­mum megérdemelnek. Volt ugyan közöttük olyan, aki inkább a Távol-Keletre menekült a lehetőség elől, dé szerencsére mások készen álltak a kihívásra. Villámtanfolyam a pontozási rendszerről, a főbb favoritok is­mertetése, a „kinek szurkolunk?” kérdés megválaszolása és a, jaj, de jó, hogy itt vagytok” mondat sokszori elhangzása után már jön is a női rövidprogram utolsó cso­portja, s rögtön az elején Jeleňa Ragyionova. „O jó lesz.” „Jó, akkor leteszem a vizet, hogy tudjak tapsolni.” Ragyionova pedig fantasztikus. Szól a Je t’aime, az ugrások töké­letesek, Ragyionova lágy, légies és mégis óriási energia sugárzik belőle. Vége a programnak, várom a reakciót. „Hát én kész vagyok. Letettem a vizet, hogy tudjak tapsolni, de nem akartam tapsolni, mert az meg­szakította volna...” Megszakította volna a csodát. Hát valami ilyesmi a műkorcsolya. Még van négy nap az Eb-ből. Aki teheti jöjjön el. Andrej Kiska államfő is köszöntötte Hilda Múdrát, Ondrej Nepela egykori edzőjét, aki január 1-jén töltötte be a kilencvenet (TASR-feivétei) DIVINTOL PLJUSCSENKOIG Pozsony ezt megelőzően négy alkalommal adott otthont műkorcsolya-Eb-nek vagy vb-nek. Ezeket idézzük most fel. Két hazai diadal Pozsony először 1958-ban láthatta vendé­gül a kontinens legjobb műkorcsolyázóit. Abban, hogy megkapta a rendezés jogát, óriási szerepe volt az ígéretnek, hogy a szlo­vák nagyvárosban fedett pályán rendezhe­tik meg az Európa-bajnokságot. Egy évvel korábban ugyanis Bécsben a szabad ég alatt került sor az Eb-re, és az időjárás nemigen kedvezett neki. Az új pozsonyi fedett stadi­onban óriási volt az érdeklődés a versenyek iránt (aki nem fért be, az a kirakatokba he­lyezett tévékészülékeken követte a történé­seket), s a hazai versenyzők kiválóan telje­sítettek: a férfiaknál Karol Divín, a párosok között a Véra Suchánková, Zdenék Doležal kettős nyert aranyat Csehszlovákiának. Nepela a dobogón Az első pozsonyi Eb a másodikra (és az egész szlovák sporttörténetre) is hatás­sal volt: Ondrej Nepelát ugyanis éppen az 1958-as kontinensviadal után vitte le édesanyja a jégre. Nepela 1966-ban kilen­cedikes tanuló volt, és már második kon­tinensviadalán vehetett részt. A később az évszázad szlovák sportolójának választott Nepela ezen az Európa-bajnokságon állt először dobogón, a bronzérem lett az övé. Ezután még hét Eb-n indult, s mindannyi­szor érmet szerzett. Csehszlovákia elköny­velhetett egy bronzot jégtáncban is a Jitka Babická, Jaromír Holan kettős révén, ám a közönség kedvence Hana Mašková volt, aki begipszelt kézzel versenyzett, s így is alig maradt le a dobogóról. Éjszakai kihallgatás Ondrej Nepela 1972-es olimpiai aranya után már szeretett volna profinak állni, de ebbe a fejesek csak úgy egyeztek bele, ha a pozso­nyi vb-n még jégre lép. Nepelának már nem nagyon fűlött a foga a felkészüléshez, de vé­gigcsinálta, és meg is nyerte a vb-t. Milan Duchoň versenyigazgató számára viszont a páros kűr marad örökre emlékezetes: a szovjet Rodnyina, Zajcev kettős gyakorlata közben elhallgatott a zene, s bár a közönség gyorsan kapcsolt, és tapssal helyettesítette a zenét, Rodnyináék pedig megnyerték a vb-t, az állambiztonság elővette Duchoňt. Egész éjjel zajlott a kihallgatás, és Duchormak sokadszor is el kellett magyaráznia, nem szovjetellenes szabotázs történt, pusztán a hálózat nem bírta a terhelést. Beethoven bukfence Alekszej Jagugyin a második helyről vár­ta a férfikűrt, de rögtön az elején elszáll­tak az esélyei, hogy megelőzze Jevgenyij Pljuscsenkót. A Gladiátor filmzenéjére korcsolyázó Jagugyin azonban gladiátor­hoz méltóan küzdött, és a programja vé­gén méltán borult zokogva a jégre. Az a kűr ékes példája annak, hogy nem mindig a győztesekre emlékezünk. Jégtáncban az olasz Barbara Fusar-Poli, Maurizio Margaglio kettős nagyszerű Rómeó és Jú- > lia kűrt futott. Legfőbb riválisaik, a fran­cia Marina Anissina és Gwendal Peizerat Beethoven utolsó éjszakájának megidézé- sével próbálták velük felvenni a versenyt, de megbotlottak, gurultak egyet a jégen, s elbúcsúzhattak az aranytól, (bt)

Next

/
Thumbnails
Contents