Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-28 / 22. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. január 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Csak az MKP-n múlik Tehetnénk egy lépést az önkormányzatiság felé SZALAY ZOLTÁN agyon felháborodtak az MKP székházában, amikor számon kértük rajtuk, hogyan teszik meg javaslataikat a nemzeti jelentőségű intézmények kiválasztására a budapesti Magyar Állandó Értekez- - letnek. Rámutattunk arra is, az elosztott pénz nagyobbik része közvetlenül az MKP-hoz kötődő szervezeteknél köt ki. Amikor kértük a pártot, avasson be bennünket a jelölés mechanizmusába, ingerült és elutasító választ kaptunk, miután azonban leírtuk, hogy a folyamat átláthatatlan, ezt alattomos támadásként értékelték. Pedig lehetett volna máshogy is. Ha például az MKP nem ért egyet azzal, hogy a múltban akár Szlovákiában, akár Magyarországon átláthatatlan módon és politikai alapon zajlott a kultúrára szánt pénzek elosztása, most megtehetné, hogy egy jobb példát mutat be. Mindenkinek, aki eddig rosszul csinálta. Az MKP vezetése ezzel szemben azzal válaszolt a visszaélésgyanúra, hogy emlékeztetett, mennyi botrány övezte A. Nagy László, a Híd által jelölt kisebbségi kormánybiztos működését évekkel ezelőtt. Nem könnyű elhinni, de ezek szerint az MKP-ban komolyan gondolják, hogy a visszaélésgyanúra a legjobb válasz rámutatni, korábban is voltak visszaélések, mások részéről is. Ezzel közvetetten nem saját bűnösségüket bizony gatj ák? Az MKP vezetése nem cáfolta, hogy a párt országos elnöksége jelöli ki az intézményeket, amelyek a forintmilliókat kaphatják. Viszont még csak a látszatát sem akarja kelteni annak, hogy elfogulatlan testületre bízná ezt a jelölést - pedig ez lehetne az MKP által oly sokat emlegetett önkormányzatiság felé tett egyik első lépés. Persze, ez még nem zárná ki feltétlenül, hogy rossz döntések szülémének, de legalább egy demokratikus struktúrajönne létre, amelyet aztán lehet korrigálni. Most ilyen struktúra nincs, pártpolitika van csak, semmi más. Pedig csak és kizárólag az MKP-n múlik, hogy az adott lehetőségeken belül teszünk-e egy lépést az önkormányzatiság felé, vagy maradunk a régi,, jól bevált” módszereknél. Ezért aztán a Bethlen Gábor Alap támogatásairól szóló ügy túlmutat önmagán, és arról is szól, hogy amikor végre saj át kézbe kap valamit a szlovákiai magyarság, mit tud kezdeni vele. Például hogy a köz elé tárj a-e az ügyeket, amelyek a közt ; érintik, hogy azok intézésébe beleszólhasson más is a pártpolitikuso- ; kon kívül. Ez pedig egyáltalán nem ; jelentené, hogy-tegyük fel-a Cse- madok kiszorulna a nemzeti j elentő- ségű intézmények közül. Viszont az egész folyamat átlátható feltételek mellett zajlana, és esetleg olyan szervezetek is esélyt kapnának, I amelyek eddig nem kaptak. Vagy a : civilek is csak akkor jók, ha felszáll- nak a pártvonatra? Az MKP elnöke szerint a párt a választások előtt inkább a választókat érintő kérdésekkel szeretne foglalkozni. Mintha annak a pénzcsomag- ; nak a szétosztása, amelyet a magyar ; kormány-felettébb nagylelkűen- : felaj ánl a szlovákiai magyaroknak, ; nem a választókat érintené. Mintha a : hazai magyar kultúra helyzete nem a : választókat érintené. Épp ez, amikor : az embereknek választaniuk kell, : lenne a legalkalmasabb időpont, hogy a párt bemutassa, túl tud lépni saját árnyékán, példát tud mutatni. Egyedül rajta múlik. Robert Fico személyesen adja fel gázzal főző Kovács Ernőné kisnyugdíjasnak és férjének a fejenként járó 5 eurós gázár-visszatérítést (Cartoonizer) Az európai jövő alternatívái FELEDY BOTOND U lrike Guérot német politológus már a berlini fal leomlásakor a Bundestagban dolgozott, majd igazi győzelemként élte meg 1992- ben a pillanatot, amikor aláírták az Európai Unió megalapításáról szóló szerződést. Akkor írták le az elhíre- sült „ever closer union” kifejezést, vagyis azt, hogy folyamatosan mélyíteni fogják az integrációt. Kedden Budapesten arról beszélt az Európa Pontban, hogy ez az álom hogyan tört össze a 2008-as gazdasági válságot követő intézményi válság közepette. Közel nyolc éve nézi, hogy az annak idején vágyott unió hogyan csúszik szét, bomlik elemeire és törnek fel a 19. századi nemzetállami reflexek. Ezért saját kutatóközpontot vezet Berlinben, amely az európaijövő alternatíváit tálja fel. Februárban jelenik meg új könyve, egy igazi 21. századi utópia, ami az Európai Köztársaságról szól. Egy olyan képzeletbeli politikai alakulatról, amelyben nincsenek államok, hanem régiók - provinciák - alkotják, amelyek autonóm módon működnek, de a központi irányítás csak európai szinten létezik. Ezt az utópia szerint egy közvetlenül választott európai elnök vezeti - egy kicsit az amerikai rendszer mintájára, kétkamarás kongresszus segítségével. így az európai szenátusba két főt küldene minden provincia, míg az alsóházban népességarányos lenne a képviselet. Sokat lehetne vitatkozni a koncepcióval, kezdve rögtön a megvalósíthatóságával. A lényeg azonban nem az, hogy egyetértünk-e, vagy szeretnénk-e ilyen Európában élni. (Egyébként inkább egy ilyenben, mint egy középkori mintára szétdarabolt, a világ régióinak versenyében lemaradt Európában, ha ezek közül kellene választani.) Az a fontos, hogy meijünk a megszokott kereteken kívül gondolkodni, vagy, ahogy ezt a kreatív fővárosokban szokták mondani: think out of the box. A jövő fürkészésekor az az egyik kihagyhatatlan tényező, amit szem előtt kell tartanunk, hogy bármilyen forgatókönyv lehetséges. Egész pontosan, minden lehetséges, amire gondolni merünk. Máshogy fogalmazva, a most létező világunk is csak gondolatban létezett először, és abból teremtődött meg a mai politikai rendszer, demokrácia és nemzetállam. Ezek is mind olyan narratívák, amelyek hosszú évek alatt képződtek le a világunkban. Most tehát az a fontos, hogy olyan új narratívák alakulhassanak ki, amelynek alapján a jövő Európája megteremtődhet. Mert egyelőre csak az biztos, hogy a régi, 28 tagú unió ebben a formában nem tudja megoldani a problémáinkat. A választás mint katalizátor KOCURLÁSZLÓ ? ppen sétából jöttünk haza a gyerekkel, amikor láttam, hogy a posE faládákból a Smer kampányújságja mered kifelé. Mivel én már tudom, kire szavazok, az újságot a postaládák alá készített dobozba tettem. Nemsokára hazajött a feleségem, kezében egy smeres kampányúj sággal. Valamelyik szomszéd valószínűleg megsajnált, hogy a mi postaládánkban nincs, és nekünk adta a sajátját. Vannak még önzetlen emberek! Levinni már rest voltam, így a kukában landolt. Este moziba mentünk, anyám jött vigyázni a gyerekre. Ajtót nyitok, a kezében egy smeres kampányúj ság. A postaládátokban volt - magyarázta. Bizonyára felsőbb hatalmak akarhatták ennyire, hogy mindenképp eljusson hozzám, így nem küzdöttem tovább sorsom ellen, hanem átlapoztam. Kb. az volt benne, amit vártam. „Migráncsozás”, biztonság, szociális csomagokkal kérkedés, anélkül, hogy annak a költségvetésre gyakorolt hatásáról szó lenne. Végül is, egyik párt kampánykiadványa sem a The Wall Street Journal. Sőt, az utolsó oldalon érdekes infografika is volt a jobboldali pártok fragmentálódásáról, az előző oldalakra jellemző csúsztatások nélkül. Csak sima névsorolvasás. Jobboldali szavazóként szomorúan kellett megállapítanom, sajnos, ennek bizony minden sora igaz. A Smer kampány lapjától elvonatkoztatva, terjedelmi okokból távirati stílusban fussunk végig a (kvázijjobboldal személyi változásain. Vesszőfutásszerű lesz! A sort a még a 2012-es választások után a KDH-ból Jana Žitňanskával kéz a kézben kiszálló Daniel Lipšic kezdte, megalapítva az Új Többséget (NOVA). Szintén a kereszténydemokraták hálójából bújt ki Radoslav Procházka, a Sieť alapító atyja. A Sieť más mezejébe is bekaszált, a Hídból Andrej Hrnčiari, az SDKÚ-ból Miroslav Beblavýt és Martin Fedort vitte. Ja, mi az az SDKÚ? Igen, valamikor volt egy ilyen párt, de szinte követhetetlen, hogy Pavol Frešo kezében mi történt vele. Azért próbáljuk meg. Mikuláš Dzurinda, Ivan Miklós és Magda Vášáryová független lett. A KDH-t is megjárt Lucia Žitňanská a Híd listáján kapott előkelő helyet. Jozef Mikuš kereszténydemokrata lett, Eugen Jurzyca viszont rájött, hogy ő végül is liberális, így az SaS-nél kötött ki. Viliam Novotný leborotválta a bajszát és a Šanca médiapárthoz csatlakozott. És a tragikomikus pont: amikor már csak ketten maradtak az SDKÚ-ban, Ľudovít Kaník is kilépett - és pártot alapított. Remélem, nem hagytam ki senkit... Marián Kvasnička az Állami Számvevőszék elnökválasztása körüli násztáncok idején szállt ki a KDH-ból. Két dudás egy csárdában nem fér meg, tartja a közmondás, Alojz Hlina, a kocsmáros-tutajos ezért rövid úton faképnél hagyta Igor Matovičot, úgy mint Mikuláš Huba és Mária Ritomská. Hlina és Ritomská pártot is alapított, nevük a támogatottságukhoz hasonlóan nem lényeges. Ezt az utcai harcos volta ellenére a reálpolitika alapjait bíró Hlina felismerte, és végül a KDH listáján landolt. Az SaS-nek is megvolt a maga szakadása. A távozó elégedetlenkedő liberálisok előbb Lipšic konzervatívjaival kokettáltak, majd egy részük átugrott a SKOK pártba, mások visszasomfordáltak anyapártjukba. Lipšic pedig, látván a hitvány preferenciákat, Matovičcsal lépett frigyre. A politikához pártok kellenek(?), egy-egy párt alakulása elé így alapból sem pozitív, sem negatív előjel nem biggyesztendő, mert ez természetes mozgása a rendszernek. Ám az a népvándorlás, amit fentebb legalább nyomokban vázolni próbáltunk, nem a 4. és a 8. század között, hanem az elmúlt három évben játszódott le. Jó, jó, kicsit rapid, de még ez sem lenne feltétlenül baj, ha mindez az értékrendbeli sokszínűség virágba borulása lenne. De nem az. Nincs energiánk még egyszer felsorolni e tengernyi személyi változást, de bizony túlnyomó többségükre nem ideológiai, hanem nagyon is személyi okokból került sor. A hazai jobboldal egyidejűleg küzd értékválsággal és témaválsággal. Megkopott arcai csak Ficót tudj ák negálni, az „újarcúak” pedig a saját régijeiket. E helyzetben a választó nem feltétlenül a sokszínűséget fogja észlelni. Pont jókor jön ez a választás, hogy a természetes^) kiválasztódás kegyetlenségével bizonyos szempontból katalizálja a jobboldalon zajló folyamatokat. FIGYELŐ Vahabiták tórítenek Belgrádban A radikális iszlám nézeteket valló vahabiták már Belgrád külvárosában toboroznak, tevékenységüket humanitárius munkának álcázzák, és főként a roma lakosságot célozzák meg - írta a Vecsemje No- vosztyi szerb lap. Főleg Bosznia- Hercegovinából és a dél-szerbiai Szandzsákból származó „térítők” környékezik meg az embereket, a radikális, iszlamista tanokat „csendben, az iszlámhívők köreit kerülve” terjesztik. Általában azokat a muszlint vallású, szegény romákat keresik fel, akik nem tartják magukat az iszlám szokásokhoz. „Anyagi segítséget, külföldi munkát és a gyerekek iskoláztatását ígérik, és azokat a családokat, amelyek megfelelő alapanyagnak minősülnek, eltávolítják a helyi tisztességes imámoktól, s meggyőzik őket, hogy a szerbiai iszlám közösség nem jól értelmezi az iszlám tanítását” - magyarázta egy forrás a lapnak. A szélsőségesek soha nem a hívő muszlimokat akarják megnyerni, hanem a tanulatlan és a hitükben megingott embereket. Eledin Asceric, az iszlám közösség egyik vezetője elismerte, vannak olyan személyek, akik haszon- szerzés céljából valamifajta agitá- ciót folytatnak, és a muszlim roma lakosság valóban veszélyeztetett, mert fogékony a manipulációra. Darko Trifünovic, a Belgrádi Egyetem biztonságpolitikai professzora szerint csendes iszlami- záció folyik a romák körében, a szélsőségességet leggyakrabban emberi jogi szervezetek tevékenységének álcázzák. (MTI)
