Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-05 / 3. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. január 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 17 Fico harmadszor? A legvalószínűbb forgatókönyv eléggé rémisztő perspektíva o GÁL 1W ZSOLT szlovákiai politika gyémántszilárdságú alaptörvénye, hogy a többség minden parlamenti választáson a nagyobbik rosszra szavaz, így most is előre borítékolható a Smer győzelme. Robert Fico pártja természetesen megnyeri a márciusi választásokat, messze a legtöbb szavazatot fogja szerezni. Az igazi kérdés az, hogy képes lesz-e egyedül folytami a kormányzást. A legvalószínűbb, hogy nem, egy koalíciós partnerre szüksége lesz, és az SNS-t fogja választani. Bár egy jobboldali „tákolmány” (hogy Fico kedvenc szavajárásával éljünk) létrejöttét sem lehet kizárni, ez egyre inkább sci-fi kategória, rendkívül kedvező csillagállás szükségeltemé hozzá. Ahogy az lenni szokott, ez a legkevésbé valószínű forgatókönyv lenne a legelőnyösebb az ország számára, beleértve ebbe a nagyobbik rosszra szavazó többséget, Fico választóit is. Igen, nekik is akkor lenne jobb, ha nem imádott vezetőjük állna az ország élén. A legvalószínűbb forgatókönyv ellenben minden tekintetben visszafordíthatatlan károkat okozna. A Smer teljesen kiiktatná a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerét, az Alkotmánybíróság, az ügyészségek, és az igazságszolgáltatás úgy általában (de egyéb ellenőrző hivatalok meg a közmédiák is) már kizárólag a Smer által kinevezett, és évekre bebetonozott emberekkel lenne tele. Ok továbbra is politikai megrendelésre dolgoznának, értsd, a magas szintű politikai korrupciós ügyekben egyetlen egy embert sem ítélnének el, ezzel párhuzamosan egyre több átlagember életét keserítenék meg, tétlenségüket kompenzálandó. Egy szem ellenzéki köztársasági elnök ezen mit sem tudna változtatni. Mivel az evéssel jön meg az étvágy, a Smer egyre gátlástalanabbul csinálna mindent, a demokratikus intézményrendszer leépítését, a korrupciót, az ellenzékének ellehetetlenítését, az állandó harcot vélt vagy valós ellenfeleivel szemben. Röviden, Szlovákia egyre jobban hasonlítana Orbán Magyarországára (meg lassan hozzátehetjük, hogy Kaczyn- ski Lengyelországára). A gazdasági növekedés nem feltétlenül tűnne el, de egyre inkább az uniós költségvetésből érkező nettó transzfer függvénye lenne, miközben az ország felzárkózása a Nyugathoz megakadna. A növekedés hosszú távú fenntarthatósága ellehetetlenülne, még jobban eluralkodna az „utánunk a vízözön” típusú politizálás, még több populista látszatcselekvéssel megspékelve. Az égetően szükséges alapvető, érdemi reformokra semmi esély, szóval szóba sem jönne az államigazgatás racionalizálása, folytatódna az egészségügy meg az oktatásügy vergődése, a leszakadó régiók stagnálása. Ehhez csatlakozhatna a külpolitikai ámokfutás - a szövetségeseink (és pénzügyi támogatóink) ellen, és ellenségeink mellett. Bár a racionális agyféltekém nagyon is mást mond, még mindig nem adtam fel a reményt, várom a csodát, talán azért, mert ennyire sötét a legvalószínűbb alternatíva. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Áfástejadó tehén (Ľubomír Kotrha karikatúrája) LÖVÉSZÁROK A jövőnk a tóti A kisiskolák megmaradása rég téma a közbeszédben, hiszen még 2013 decemberében, egy tiltakozó megmozdulás, az ún. koporsós tüntetés árnyékában született a közoktatási törvény módosítása, amely bevezette az alap- és középiskolai osztályok minimális tanulói létszámait. A döntésben leginkább aggasztó részlet az, hogy a kiváltó ok, vagyis az osztályalapú finanszírozás bevezetése azóta egy jottányit sem mozdult előre. Ezért az MKP, ha márciusban bejut a parlamentbe, első lépései egyikeként kezdeményezni fogja a törvény e részének teljes törlését, hiszen az időközben elfogadott kozmetikai átalakítás, amely egy évvel kitolta a szabályzat hatályba lépését, felemásra sikerült. Sokan nem is sejtik, hogy az alapiskolák felső tagozatán már a zajló iskolaévben alkalmazni kellene, de az illetékesek szemet hunynak a törvénysértés felett. Falvainkban tudják, rendszerszintű megoldásra van szükség, hogy a hatalmasjelentőséggel bíró intézményeik, az oktatás és a kultúra kérdésein messze túlmutató iskolák továbbra is helyben képezhessék a felcseperedő nemzedékeket. Amíg azonban nem nyílik mód ilyen végkifej let elfogadására, a kínálkozó lehetőségek és a mentő körülmények figyelembe vételével kell megtalálni a probléma átmeneti megoldását. A törvény minisztérium által kiadott értelmezése ugyanis kimondja, hogy a megszabottnál alacsonyabb létszámmal is működhet iskola, ha a fenntartó bármilyen forrásból vállalja a többletfinanszírozást. Az MKP elnöke a pedagógusok szövetségének vezetőjével közösen Magyarország miniszterelnökéhez fordult áthidaló támogatásért. A kérés reakció volt azokra a kijelentésekre és ígéretekre, amelyek a december elején zajlott Magyar Állandó Értekezleten és annak sajtótájékoztatóján hangzottak el a magyar kormány vezetői részéről. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy főként a hazai politikai színtéren és hazai forrásokból kellene megoldani a problémát, ám végső soron örülni kell a külső segítségnek, hiszen nemzetrészünk bölcsőit kell megtartanunk, mert a jövőnk minden értelemben az iskolában van. Mindez most még égetőbb kérdés, mert az új esztendő első napjaiban ismét felmerült az iskolák újraállamosítása. 2002-ben a rendszerváltás egyik vívmányaként az iskolák és óvodák azok fenntartói jogkörébe kerültek, akik számára a legtöbbet jelentik. Ma a szlovák kormány olyan helyzetbe kényszeríti az ön- kormányzatokat, hogy inkább mondjanak le intézményeikről, és többé se iskolatanács, se polgármester ne szólhasson bele az „állam dolgába”. Ha ezt nem szeretnénk, minden lehetőséget meg kell ragadnunk. A jövőnk a tét! A. Szabó László, az MKP oktatási és kulturális alelnöke Politika és futball TOKÁR GÉZA N em valami stabil a szlovák pártrendszer: amint távozik egy meghatározó vezető, az egyes alakulatok vagy széthullnak, vagy jelentősen romlanak politikai kilátásaik. A mostani parlamenti ciklust 25 képviselő fejezi be frakción kívüliként, két párt parlamenti klubja teljesen szétesett, és gyakorlatilag az összes ellenzéki formáció átrendeződött - a szerencsésebbek jól igazoltak. A választások előtti helyezkedés ajobboldalon inkább emlékeztetett a focibajnokságok átigazolási szezonjára, semmint valamiféle értékelvű versengésre. A képviselők átszivárgása nem egyedi, a szlovákiai politikában rendre egy-két tucat honatyát találtunk máshol a választási időszak végén, mint az elején. A mostani mozgások nem az igen masszív Smert, hanem a megosztottságában is tovább bomló ellenzéket érintették. Ha nincs Vladimír János asszonyveréssel és korrupcióval tarkított (Dél-Szlovákiában szinte visszhang nélküli) botránya, továbbá Pavol Paška ügyei, akkor Fico pártjának sikerült volna az a bravúr, hogy parlamenti frakciója egységben viszi végig a négy évet (persze nem törődve a kritikákkal). Stabil a csapat. Az ellenzéknek már nem sikerült ez, az átrendeződések ráadásul annyira ingatag közeget hoztak létre, hogy - ha focinyelven mondanánk - csökkent a saját nevelésű játékosok aránya. Négy év alatt leépült az SaS, maga a pártelnök, Richard Sulik külföldre igazolt, Brüsszelbe, a játékosok egy része pedig lelépett, mivel rendre nézeteltéréseik voltak az edzővel. Ezt a teljesítményt is alul tudta múlni Pavol Frešo, aki olyan tragikomikusán építette le az egykor jobboldali mintapártnak tartott SDKU-t, hogy szó szerint mindenki otthagyta a klubot - persze lehet, hogy Frešo egy összeférhetetlen zseni, de eddig ez nem derült ki. A kereszténydemokrata KDH megőrizte egységét, de leginkább beltenyészetként működik: adott a párt magja, s a fiatalabb politikusok nemigen tudnak labdába rúgni, ezért rendre távoznak: ez volt Daniel Lipšic, Jana Žitňanská és Radoslav Procházka esete is. A Híd magyar magja stabil, a szlovák képviselőket viszont folyamatosan cserélgeti a többi jobboldali párt mintájára: az OKS után Andrej Hrnčiar turócszentmártoni polgármester is ment, a pozsonyi nagyvárosi szavazókat és a kávéházi értelmiséget megszólítani képes Lucia Žitňanská pedig jött, mivel gyenge a jobbszél. Az Egyszerű Emberek frakciójában történt változásokon csak azért nem érdemes meglepődni, mert a párt egyébként is a szervezett káosz elvén működik, kiemeli a tehetségesebb régiós játékosokat, aztán vagy lesz belőlük valami, vagy nem. Az egyes pártoknak nincs saját identitása, vagy nagyon gyenge. Ha szerencséjük van, pont sikerül összeállítaniuk egy nyerő tizenegyet, ami elég lesz a parlamentbejutáshoz (a nagypályásoknak járó szponzori hozzájárulásokat érintő párhuzamokat inkább ne feszegessük). Csapatidentitás híján viszont nem a smeresek, hidasok, hálósok csapnak össze, hanem Fico-, Bugár-, Žitňanská-, Procházka- vagy éppen Matovič-rajongók. így nehéz kiépíteni a brandet, legfeljebb egy-egy játékosnak drukkolhatunk. És ha már foci - az sem jó, hogy Szlovákia a színvonalat leszámítva pont olyan, mint a Bundesliga. Csak az a kérdés, hogy mennyivel nyer a Bayern... akarjuk mondani, a Smer. FIGYELŐ Az oroszok lőtték le a maláj repülőgépet A Bellingcat weboldal szerint az orosz 53. légelhárító rakétadandár katonái lőtték le a maláj utasszállítót Ukrajna felett. A nyílt adatbázisok alapján működő tényfeltáró oldal december közepén juttatta el jelentését az esetet vizsgáló holland hatóságnak - írta a The Guardian. A gép 2014-es lelövését taglaló jelentés egy változatát már tavaly októberben nyilvánosságra hozták. Mostanra már a rakétakilövő kezelőszemélyzetet is sikerült azonosítaniuk, az erre vonatkozó információkat azonban csak a holland ügyészekkel közölték. Az oldal előbb a Twitteren és az „orosz Facebookon”, a Vkontakte közösségi oldalon megosztott felvételek alapján rekonstruálta a légvédelmi rakéta indítójárművének útját Oroszországból Ukrajnába és vissza. Azóta a rakétadandár katonáinak közösségi oldalainak tanulmányozásával a személyzetet is sikerült megtalálniuk. „Tanulmányozzuk a jelentést, hogy használható-e egy büntetőeljárásban” - nyilatkozta Wim de Bruin holland ügyészségi szóvivő. A holland légügyi hatóság tavaly őszi jelentése szerint is egy szakadár területről indított légvédelmi rakéta pusztította el a maláj gépet. Az oroszok tagadják a vádakat. (Női) „Meghódítanák az egész világot" Miloš Zeman szerint az illegális bevándorlást a Muzulmán Testvériség szervezi. A cseh államfő erről a cseh közrádióban beszélt. Állítását a marokkói külügyminisztertől, valamint az Egyesült Arab Emírségek egyik politikusától szerzett információkra alapozta. Szerintük a Muzulmán Testvériség az arab országokat és az egész világot meg akaija hódítani, és számos arab ország támogatja őket. „Ez az ideológiájuk. Az iszlamistáknak ahhoz nincs erejük, hogy háborút indítsanak Európa ellen. De egy hatalmas migrációs hullámot el tudnak indítani, hogy hatalmukba kerítsék Európát. Ez ma már valóság néhány nyugat-európai nagyvárosban” - fejtette ki Zeman. Rámutatott: csak Törökországban több mint 25 ezer embercsempész dolgozik, ez több, mint az egész cseh hadsereg. Ezt a hálózatot valaki a háttérből szervezi. A Muzulmán Testvériséget Egyiptomban hozták létre, ma már Szíriában, Palesztinában és Irakban is működik. (MTI)
