Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-23 / 18. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. JANUAR 23. 171 tosan le vannak osztva a feladatok - a kétkeziek is. Mire megérkezünk a Nemzeti Színház rakodórámpájához, kisebb csúszásban vagyunk. A műszak már felkészülve vár, ahogy Rubold Ödön is - őt bízta meg Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház ura a Kölyöknapok sorozatának szervezésével, ő hívta meg Budapestre a Csavar Színház produkcióját. A nemzet első számú teátruma havi rendszerességgel ingyenes tematikus vasárnapi matinét kínál a gyermekes családoknak; „a mienk” a vízkereszt jegyében fogant, és kézműves-foglalkozások mellett két előadásra hívja a közönséget. Egy debreceni csapat A rút kiskacsát mutatja be, utána a mi kultúrkommandónk következik, ugyanott, a Gobbi Hilda Színpadon, így a díszletek beépítésére, a beállásra most kevesebb idő jut. A kis kényelmetlenségen a rutin és a profizmus segít át. Gyorsan kiderül, hogy a művészházaspár bejáratott munkamegosztás szerint dolgozik. Kiss Szilvia ügyel a jelmezekre, veszi számba a kellékeket, Gál Tamás ragadja meg a nagyrészt raklapokból álló díszletelemeket, a hangszereket. Miután két lifttel leereszkedtünk a Nemzeti gyomrába - „innen nincs lejjebb”, poénkodnak a helyi erők -, a fúró is az ő kezébe kerül, míg párja a kellékeket helyezi el a megfelelő helyeken. Pár perc alatt a habitusbeli eltérések is megmutatkoznak: Szilvia igényli, hogy pontosan megfogalmazza a problémát, és jól artikuláltan kimondja a megszületett megoldást is, míg Tamás inkább a természetes alakulás és a rávezetés hívének tűnik, aki szerint minden elrendeződik, hisz mindenki tudja a dolgát. Déli tizenkettőre az Azördögbeü! elfoglalja a játékteret. Villámgyors megbeszélés a technikusokkal, hol változzanak a fények, mikor kapcsoljon be a mikroport, majd a nézősereg mint siserehad bevonul. Érthető módon nagyon népszerű programról van szó, a telt ház enyhe kifejezés, hiszen a pótszékek, sőt a pótpárnák is elkelnek - ezeken a padlóra ülhetnek le a legkíváncsibb és legmerészebb nézők, akik azt sem bánják, ha bevonják őket a játékba. Mert az Azördögbeü! csak így két-, illetve háromszemélyes előadás (a Csavarhoz közben rendben megérkezett Mester László, azaz Pintyő, aki a népi hangszereket szólaltatja meg). Gál Tamás, a mesebeli szegény ember a lehető legnagyobb természetességgel emeli ki a lelkesen jelentkező tömegből a nyuszit és a medvét, akik megküzdenek a pokol őt zaklató ördögeivel, azaz Kiss Szilvia reinkarnációival; később pedig szemérmes feleséget is talál magának a közönség soraiban. A nyuszi fiit, a medve kötelet húz, a feleség festeget, a szegény ember pedig boldogan él, míg meg nem hal, de még halála után is megizzasztja az alvilág lakóit. Magyar népmese, tele abszurd elemekkel, látszólag egyszerű formába öntve, de pár perc alatt kiderül, a Csavar Színház nagyon is profin játszik a nézővel. A lehető legkülönfélébb hangulatokat és érzéseket kelti életre, az egyik pillanatban szinte elandalít, aztán egy váradan fordulattal, egy furcsa mondattal meghökkent, majd nevetésre késztet... miközben egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet. A Rükverc is készül „Igazi vérbeli csepürágók vagyunk De valahol itt kezdték a görögök is: két ember felment a színpadra, hogy színházat csináljon - nevet Gál Tamás a fellépés után. - Egyébként Vidnyánszky színháza is ebből a pontból indult Kárpátalján, és a mai napig minden rendezésében visszaköszön ez a tapasztalat, persze ultramodern színházi formákba öltöztetve. Ezért is lehet az ő színháza igazi modern magyar színház. Ráadásul a színházpolitikája is ennek megfelelően alakult: fontosnak tartja, hogy a Nemzetiben megmutassa a magyar vándorszínjátszás továbbélését, mert ez is a magyar színházkultúra szerves része. Mi meg örülünk, mert a Csavarnak presztízst jelent egy ilyen meghívás.” A program a Nemzeti büféjében fejeződik be: egy kávé mellett itt csadakoznak a minitársulathoz a Budapesten élő barátok, többek között a Czajlik család. Szóba kerül, hogy márciusban közösen köszönnek be a Nemzetibe, a kassai Thália Színház Rükverc című előadásával, Czajlik József rendezésével. Kerékgyártó István drámája a kassaiak megfogalmazásában tavaly végigjárta a legfontosabb szlovákiai fesztiválokat, s ez volt az az előadás, amellyel Gál Tamás férfi főszereplőként elnyerte a legrangosabb szlovák szakmai elismerést, a hazai kritikusok által odaítélt Deszka díjat. Nem véletlen hát - bár nem is törvényszerű —, hogy a produkció a magyar szakma érdeklődését is felkeltette, nemrégiben a múlt évad 40 legfontosabb magyar előadása közé is beválogatták Hazafelé tartva egyebek mellett arról beszélgetünk, milyen ho- zadéka volt a Deszka díjnak. ,A felvidéki magyar közegben, Pozsonytól Királyhelmecig hatalmas elismeréssel találkoztunk - meséli Gál Tamás. - Például sok iskolai fellépésünkön ezzel vezettek fel bennünket. Arra hegyezték ki a történetet, hogy szlovákiai magyarként, magyar iskolából indulva - természetesen amellett, hogy minél jobban megtanulod az államnyelvet - bármit elérhetsz. Azt nem mondhatnám, hogy a díj kapcsán felkérések sorát kaptam volna szlovák vagy magyarországi színházaktól. Czajlik József meg akarta köszönni a munkát egy új szereppel, Kassán viszont én nem tudtam vállalni két darabot egy évadban. Azt sem mondhatom, hogy a Komáromi Jókai Színház megkeresett volna. Nincs bennem tüske, de azt gondolnám, egy ilyen díj után, ami a magyar színházak elismerését is jelenti a szlovák szakmai közegben, az a minimum, hogy megkínálnak egy szereppel. De Komáromban ennyire nincs rám szükség. A pozsonyi színművészetin végzett színészek közül, aki névben, tudásban valamit számított, tisztelet a kivételnek, szinte senki sem maradhatott ott. Nem szeretem az olyan kijelentéseket, hogy a magyarországi színészek elvették a Jókai Színházat. Mert akkor mi mit keresünk Sopronban vagy Budapesten? De az is tény, hogy a művészeti vezető holdudvarába tartozó színészeken kívül mások nem kapnak lehetőséget Komáromban. Persze, attól még minden működik tovább. Mi pedig úgy vagyunk ezzel: oda menjünk, ahol kellünk, ahol nékünk öröm lennünk. Ennyi.” Szlovákiai magyar dráma Lehetőségekből, tervekből persze nincs hiány. A legfrissebb öröm, hogy Gál Tamást - hosszabb kihagyás után - ismét megtalálta a film. A Pírko című drámát Prágában forgatta Petr Svobodával és Lucia Gažiovával, a bemutatót áprilisban tartják. A film egy intézetből kikerült lány történetét meséli el, akit megkörnyékez a maffia, leánykereskedők kezébe kerül, majd próbál kitörni az ördögi körből. „Az alkotók szerint nagyon jól sikerült. Én még nem tudom, mit is várhatok ettől a szereptől. Kegyeden film, én pedig a negatív főszereplőt játszom, a drogkereskedő bűnözőt” - jegyzi meg a színművész. Akinek egyébként a Csavarral is nagy tervei vannak: „Ügy érzem, a kortársakkal adósok vagyunk. Nagy álmom egyszer egy felvidéki, élő, fiatal szerző drámáját színpadra állítani. Magyarországon, Erdélyben, a Vajdaságban ez megtörtént, élő a kapcsolat az írók és a színházi szakma között. Czajlik folyamatosan erre törekszik, de valahogy az íróink nem akarnak drámát írni. És persze itt van a színházak felelőssége is. Nem elég drámapályázatot hirdetni. Az írókat motiválni kellene, bele kellene vonni egy próbafolyamatba, hogy a szöveg az alatt szülessen meg. A szerzőknek ugyanis nincs betekintésük a színházba, nem érzik ezt a stílust, az improvizációk pedig segítenének az írásban. Hogy született például a Rükverc? Hogy lett belőle darab? Máté Gábor elolvasta a prózai művet, aztán azt mondta Kerékgyártó Istvánnak, hogy színre vinné a Katonában. Odatett mellé egy dramaturgot, és megszületett a színpadi változat. Persze, mi erről egyelőre álmodni sem nagyon merünk, olyan alacsony a költségvetésünk. Amíg 3000 eurót kapunk egy darab elkészítésére a kormány- hivataltól, addig a díszlet- vagy a jelmeztervező is luxus. A nagy álmokhoz már pénz kell. Nem nagy pénz, de pénz.” A végszó azért pozitív kicsengésű: „Belekóstoltunk a szabad életbe. Mi találjuk ki, milyen darabot akarunk csinálni. Nem várjuk, milyen szerepet oszt ránk a művészeti vezetés, mi választunk - hangsúlyozza Gál Tamás. - Nálunk nincs alulmotivált ember, nálunk minden szerep főszerep. Folyamatosan tudatosítjuk, hogy egyszer jót csinálni nem elég. Tartani a színvonalat, fejlődni, ez a kihívás. Egy élet nem elég, hogy kitapasztaljuk, milyen lehetőségek vannak a színházban.” Szöveg: Lakatos Krisztina Fotók: Somogyi Tibor A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1,
