Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-23 / 18. szám, szombat

8 I KULTÚRA 2016. január 23. | www.ujszo.com Az igazmondás határai Moliére Mizantrópját mutatta be a kassai Thália Színház Czajlik József rendezésében Öllé Erik és Petrik Szilárd az előadás egyik jelenetében (Fotó: Thália Sz(nház) RÖVIDEN Ma van A Dal első elődöntője Budapest. Ma rendezik az Eurovíziós Dalfesztivál magyar versenyének első elődöntőjét: a Duna és a Duna World csatornán élőben látható A Dal című show-ból hatan jutnak be a középdöntőbe. A febru­ár 27-i döntőben derül ki, melyik dal és előadó kép­viseli Magyarországot a májusi stockholmi nem­zetközi megmérettetésen. A ma esti műsorban Benji (a Kötéltánc című dallal), a By The Way (Free to Fly), az Egy Másik Zene­kar (Kéne közös kép), Freddie/Fehérvári Gábor Alfréd (Pioneer), Moha­med Fatima (Ott leszek), a Mushu (Uncle Tom), Odett (Stardust), Tolvai Reni (Fire), Török Jázmin (Power of Love) és Veres- Kovács Petra (Singing Peace) lép színpadra. Az idei zsűriben Zséda, Frenreisz Károly, Pierrot és Both Miklós kapott helyet. (MTI) A Saul fia és a filozófia Budapest/Párizs. Mi­után megnézte a Saul fiát, Georges Didi-Huberman francia filozófus 2015 augusztusának végén egy 25 oldalas levelet írt Ne­mes Jeles László rende­zőnek. A Sortir du noir című levélesszé franciául egy kis könyvecskében is megjelent, és a Jelenkor jóvoltából hamarosan magyarul is olvasható lesz. Ki a feketéből lesz a címe a kötetnek, és feb­ruár végén jelenik meg Forgách András fordítá­sában. Didi-Huberman egy „szükséges, követ­kezetesjótékony, ártat­lan” szörnyetegnek ne­vezi a filmet, és mind fi­lozófiai, mind filmtörté­neti, mind pedig művé­szettörténeti szempontból a holokauszt-reprezentá- ció fontos dokumentu­mának tartja. (konyvesblog) JUHÁSZ KATALIN Szeretne ön gondolat­olvasó lenni? Naná, vágják rá most a leg­többen, ám nihány perces gondolkodás után már nem biztos, hogy vonzó lehető- sógnek tűnik a dolog. Kópzeljókcsakel: mostantól mindenki fejébe belelátnak, tudják, mit gondol az illető önökről, miközben hangosan teljesen mást mond. Az emberek közötti kom­munikáció a kétszínűségen alapul. Egyszerűen „nem il­lik” a másik szemébe monda­ni az igazat. A negatív kriti­kát szépen be kell csomagol­ni, sértődés ne essék, mert hát kinek jó az? Az érintett háta mögött viszont már bátran le­het bírálni, sőt becsmérelni is. Az élet egy nagy színjáték. És ez már 1666-ban is így volt, amikor a Mizantrópot bemu­tatták Párizsban. Moliére ezt tartotta a legjobb művének, az akkori nézők viszont nem tudtak megemészteni ennyi őszinteséget, úgyhogy a da­rab megbukott. Hogy aztán száz év múlva, Diderot korá­ban újra felfedezzék és pie- desztálra emeljék. Ahogy ez az örök érvényű daraboknál lenni szokott, minden valamirevaló rendező álma, hogy egyszer színpadra állítsa. Czajlik József most ér­kezett el a Mizantróphoz. A kassai Thália Színházban mi­nimalista díszlettel, visszafo­gott jelmezekkel, Petri György szellemes és gördülé­keny fordításában mutatták be a darabot az őszinteséget nem tűrő, kétszínű közeg és egy igazmondó egyén harcáról, a- melyben végül a közeg győz. Álljunk is meg Fodor Viola díszleténél. Mi ez? Gumiszo­ba? Boncterem? Vagy mind­kettő egyszerre? A fehér szín dominál, stilizált csempefal­ként fedi le az egész teret, kö­zépen egy téglalap alakú be­járattal, amelynek magassága pont nem elég ahhoz, hogy a színészek simán besétáljanak a játéktérbe. Az apró, mégis zavaró akadályt leküzdendő be kell bújniuk, térdüket haj­lítva, fejüket leszegve vagy viccesre stilizálva a bejövetelt - ez már önmagában lehető­séget nyújt a karakterformá­lásra. Kellékekként a legegy­szerűbb székek játszanak, ezek elrendezése, a leülés kü­lönböző módjai is sokat el­mondanak a szereplőkről. Alceste, a főhős (Petrik Szi­lárd) az első jelenetben egye­dül üldögél a színen, és szét­esik alatta a szék. Egyszerű, de hatásos szimbólum. Aztán megjelenik legjobb barátja, Philinte (Öllé Erik), és elkez­dődik a vita az igazmondás határairól. A társaság vala­mennyi tagja amondó, hogy lelki sérülések nélkül lehetet­len az igazságot egymás ké­pébe vágni. A főhős magára marad, és menthetetlenül sod­ródik az egyetlen lehetséges megoldás, a világból való ki­vonulás felé. Czajlik József remek a- rányérzékkel, a rá jellemző apró meghökkentésekkel gombolyítja a történetet, úgy, hogy a Mizantróppal először találkozó néző is jól szóra­CzajIik József rendező remek arányérzékkel, a rá jellemző apró meghökkentésekkel gombolyítja a történetet. kozzon, a „beavatottak” pe­dig a nüanszokban, a szokat­lan megoldásokban gyönyör­ködhessenek. Úgy sejtem, a kassai premi­erközönség 60-70 százaléka nem ismerte a darabot. Ezért (is) volt számomra kivételes élmény a színpadon zajló ese­mények mellett fél szemmel a nézői reakciókat is figyelni. A cinikus hangon megfogalma­zott nagy igazságok, a béklyó­kat nem tűrő őszinteség és a folyamatos képmutatás üt­köztetése, a fordító zsenialitá­sát bizonyító finom versnyelvi humor mindig célba talált. És az még hagyj án, hogy a terem egy emberként nevetett fel a megfelelő helyeken, de több­ször előfordult az is, hogy egy- egy ember szólóban kacagott fel a nézőtéren egy mondaton, amely, úgy tűnik, nála éppen telibe talált. Petrik Szilárd pályafutása egyik legjobb alakítását nyújtja. Lelkes érvelésből a legindokoltabb pillanatokban vált karikírozó gesztusokba, vagy éppen agresszív dühki­törésekbe. Olyan természetes lazasággal mondja a verses szöveget, hogy egy idő után evidenciának tekintjük a sza­vait, szimpatizálunk vele, szurkolunk neki. De érzékel­tetni tudja a kétségeit is, azt, hogy ebben a közegben ő sem képes a végletekig követke­zetes maradni, hogy a szere­lem elvakítja, és hogy ilyen­kor az önkritika az egyedüli lehetséges kiút. Jó partner eb­ben Varga Szilvia a körülra­jongott Celimene szerepében, és Öllé Erik, aki egyszerre csodálja és félti igazmondó barátját. A tenyérbemászó, dilettáns költőt alakító Benkő Géza és a becsületsértési per tárgyát képező borzalmas szonett magyarítója, Csehy Zoltán közösen éri el, hogy a hasunkat fogjuk a nevetéstől. A facér Arsinoe részletgaz­dag karakter lett Szabadi Emőke jóvoltából. Külön említést érdemel Nádasdi Pé­ter és Madarász Máté rap- betéte, amely nagy sikerre számíthat a középiskolás bér­letesek körében. A kassai Mizantróp jól fel­épített, nívós előadás. Re­mélhetőleg sokan lesznek kí­váncsiak rá, és nem csak tíz­szer, tizenkétszer kerül majd színre. N w O N N O fl>\ N 2. C 3: 3 CT> (0 Oí =f o KK fl)* c" "•** N< 3 N. *0' O l/> < O* < *• re r* 3 O' </> 0>N o rr \Z ÉRHETŐ DÉI.-SZ1 OVÁKIÁÉRT ZA ZROZUMITEĽNÉ JUŽNÉ SLOVENSKO RÁKÓCZI SZÖVETSÉG AJÁNLAT: PONUKA: INGYENES MENÜ FORDÍTÁS GRAFIKA MENU ZDARMA PREKLAD GRAFIKA DESSZERT DEZERT MEGVALÓSÍTÁSRA NA REALIZÁCIU 1000 EURÓ 1000 EURO A magyar kultúra napján, tegnap - egyetlen alkalommal - egy még soha ki nem állított tárgyat mutatott meg a Magyar Nem­zeti Múzeum: a kasmír kendőt Szendrey Júlia ajándékozta ba­rátnőjének. A budapesti múzeumban egy héten át kamarakiál­lítás látható a Petőfi Sándorhoz és Szendrey Júliához köthető további relikviákból. (MTi-feivétei) MP150865

Next

/
Thumbnails
Contents