Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-20 / 15. szám, szerda
KELET- ES KOZEP-SZLOVAKIA 2016. január 20., szerda 15. oldal FÓKUSZBAN i *1* Ilii Éisfe ď. Mivel a kifogásolt közbeszerzést néhány éve nem a város, hanem egy általa megbízott cég végezte, a település bíróság útján szeretné visszaszerezni a büntetés Összegét (Leczo Zoltán felvétele) Vissza kellett adni a milliós támogatás Királyhelmec. A bodrogközi település szeretné felújítani a helyi szlovák alapiskola épületét, a beruházás költségeit állami vagy európai uniós támogatásból fedezné. Királyhelmec az oktatási intézmény modernizálásához az építésügyi és régiófejlesztési minisztériumtól még 2010-ben kapott 1,2 millió euró támogatást. A pénzből kicserélhették volna az ajtókat és az ablakokat, újjáépíthették volna az épület tetőzetét, a hőszigetelés és új berendezési tárgyak megvásárlása is a tervek között szerepelt. A településnek a sikeres pályázat kapcsán csupán a tervezett beruházás költségeinek öt százalékát kellett volna vállalnia, ugyanis az elnyert 1,2 millió eurót vissza nem térítendő támogatásként kapta. A Közbeszerzési Hivatal vizsgálata szerint azonban az ezután lefolytatott közbeszerzési eljárások szabálytalanok voltak, ezért a város nemcsak hogy nem kapta meg a kért támogatást, hanem még egy kb. 40 ezer eurós bírságot is ki kellett fizetnie, (leczo) Hat éve használják a címert A hét végén búcsúztatják Skultéty Csabát LECZO ZOLTÁN BACSKA A bodrogközi község 2009-től használatos címerében zöld alapon arany göröngyökön nyugvó, fölfelé fordított ezüst ekevas látható. A címer ugyanúgy, mint több más falué, a település régi - 1787-ből származó - pecsétjének motívumai alapján készült. Bácskának az volt a helytörténeti szerencséje, hogy már a 13. század elején a leleszi konvent birtokába került, mert így természetesen szerepel a neve az 1214 köré datált, neves leleszi alapítólevélben. Itt Be- cheka vagy Bechaka alakban olvasható, a másolatok eredetétől függően. A kb. száz évvel később itt járt pápai adószedők már Bachka formában jegyezték le, ami lényegében kiejtésben egyezik a ma is használatos megnevezéssel. A 16. század közepén megírt Vármegyei közgyűlési okiratokban a mai magyar kiejtést megközelítő Baczka névalakot használták. A zömmel német és cseh anyanyelvű katonai térképészek, akik 1784 táján jártak a Bodrogközben, ebben az esetben nemcsak a hallásukra hagyatkoztak, hanem minden bizonnyal elolvasták vagy leíratták - bár e korban még a községi bírók sem tartoztak a betüvető emberek közé - a község nevét. így került a jegyzékükbe helyesen immár a Bacska név. Csehszlovákia megalakulása után, 1920-ban csak nevének írott formája változott, a Baéka hivatalos nevet kapta, ami a második világháborús inter- mezzót nem számítva a mai napig érvényes szlovák megnevezési forma. Legközelebb Hodos címerét mutatjuk be. LECZO ZOLTÁN Szombaton, január 23-án, 13 órakor, a badacsonytomaji Szent Imre Plébániatemplomban gyászmise keretében búcsúztatják Skultéty Csaba írét, újságírót, publicistát, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársát. A szertartás után hamvait a badacsonyi Szent Anna-kápolnában helyezik végső nyugalomra. Az életének 95. évében, 2015. december 15- én elhunyt Skultéty Csaba lelki üdvéért egy nappal korábban, 2016. január 22-én, pénteken, 18 órától a tabáni Alexandriai Szent Katalin- templomban mutatnak be engesztelő áldozatot. Skultéty Csaba 1920. december 31 - én született Nagykaposon. Tanulmányait szülőhelyén, majd a késmárki német gimnáziumban végezte, Ung- váron érettségizett. 1939 és 1944 között Budapesten közgazdasági tanulmányokat folytatott és doktorátust szerzett. 1945 januáijában a főváros ostromakor szovjet hadifogságba esett, ahonnan megszökött. 1947-ben Párizsba disszidált, ahol a Sorbonne- on nemzetközi jogi diplomát szerzett, majd posztgraduális politológiai tanulmányokat folytatott a belgiumi Bruges-ben létesített Európa Kollégiumban. 1951-től 1984-ig Münchenben a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, előbb a hírszerkesztőség tagjaként, majd húsz éven át Ambrus Márton néven nemzetközi politikai szakértőként tevékenykedett. A rendszerváltáskor hazatelepült. Skultéty Csabának 2000-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök kisebbségkutatási munkássága, publicisztikai tevékenysége és egész életútja elismeréseként a Magyar Köz- társasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta, 2005-ben Nagykapos díszpolgárává választották. Gyakran járt haza szülővárosába, néhány éve legutolsó könyvének, a Vannak vidékek, féltett kishazák - az én Ung megyei Nagykaposom címűnek is itt tartotta bemutatóját. Akkor így vallott szülővárosáról: „Nagykaposhoz nagyon kötődöm, és úgy hiszem, ez a vonzódás kölcsönös, hisz a város díszpolgári címmel is megtisztelt engem. Amikor 90 éves lettem, rádöbbentem, hogy arról a Nagykaposról, melyben én gyermek voltam, majd ahol életem első húsz évét mint fiatal kamasz töltöttem, a mai embereknek - az ifjúságtól nem is szólva - szinte semmiféle ismerete nincs. Ezért határoztam úgy, hogy megírom ezt a könyvet. Ugyanis ha azokat az emlékeket, melyeket a várossal kapcsolatosan magamban őrzök, nem vetem papírra, gyanítható, hogy örökre elvesznek. (...) Tudom, hogy a távolság megszépíti a dolgokat, mégis azt hiszem, ez a város akkoriban a béke szigete volt. (...) Engem - keresztapám, Mécs László pap költő közbenjárására - nem a szomszédos állami, hanem a jóval távolabb fekvő katolikus elemi iskolába Skultéty Csaba (1920-2015) (A szerző felvétele) írattak be. Ez egy amolyan Petőfi korabeli, egytermes, nyolcosztályos intézmény volt. Itt én voltam az egyetlen »úri gyerek«, az osztálytársaim közül néhányan magáztak is emiatt, amiről nagyon rövid idő alatt leszoktattam őket. A könyvben közölt egyik felvételen például látható, hogy minden gyerek mezítláb van, csak én viselek szandált. Amikor a többiek mezítláb fociztak a rongylabdával, én is lehúztam a szandálomat és csatlakoztam hozzájuk, mert nem akartam különbözni tőlük.” Bacska évszázadokig a Bácskaiaké volt Bácska ismert birtokosai 1280 táján a Guth-Keled nemzetségből származó Bácskaiak és Báthoryak voltak, akik a 15. század első feléig egyedüli urai voltak a községnek. Később több birtokosa is volt, pl. a Bacskayak, az Anárcsyak és a Tegzesek, majd a Bácskái család kihalása után 1640-ben Anárcsy kapitány és általa a Vay család kapta meg a falut. Mivel Vay Ádám részt vett II. Rákóczi Ferenc szabadság- * harcában, I. Lipót Barlogh Istvánnak adományozta. Később birto- \ kosa volt Bencze Éva, valamint a Beöthy, a Bátory, a Csapy, f a Rákóczi, a Deregnyey, a Bojty és a Csemyey család, (bogoly)
