Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-18 / 13. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. január 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Adjuk el az államot A mi szempontunkból L étezik az emberi természetnek egy olyan szelete, amely Közép-Európában igen szépen megmutatja magát, és amit talán a következő mondattal jellemezhetnénk: ami az enyém, azzal törődök, ami közös, azzal törődjön más. Az állami szféra ettől a hozzáállástól működik olyan jól. Példa. Szlovákiában működik három egészségbiztosító. Ficótól tudjuk, hogy az államin kívül a másik kettő kapitalista szörnyeteg, nem csinál mást, csak viszi az emberek pénzét. Velem meg az történt, hogy nemrég mindhárom biztosítótól ki kellett kémem egy igazolást. Elmegyek az Unionba, egy szinten az e- gész iroda, kivárom a sort, mondom, mit akarok, a néni kinyomtatja, viszlát. Elmegyek a Dóverába, ők egy mindegy, ki viszi el a p szintrészt bérelnek, kivárom a sort, a néni nyomtat, viszlát. Elmegyek az állami Általános Egészségbiztosítóba, hatalmas épület, portás néni megállít, mit akarok. Megmondom, azt mondja, menjek az iktatóba. Iktatóban a néni éppen tízóraizik. Jó napot. Kémék egy igazolást, tetszik tudni, arról. O, igen. Hozott kérvényt? Hoztam, odaadom, elteszi, viszlát. Mondom, hát az igazolás? Azt majd küldjük. De néni, nekem most kéne, mert határidőre kell elküldeném satöbbi. Hogy ő ebben már nem segíthet. De hisz, mondom, a másik két biztosítóban kinyomtatták szempillantás alatt. Lehet, de itt erre van egy másik emeleten egy másik irodában egy másik néni, akinek ő ezt a papírt átküldi, és a másik néninek van három munkanapja arra, hogy ezt kiállítsa. Szóval eldönthetem, hogy személyesen jövök be érte, vagy ki- küldjék. Akkor bejövök inkább. Aztán eszembe jutott Robert Fico nagy terve, hogy a szlovák állam vegye meg a két magán-egészségbiztosítót, és maradjon csak az állami ízt a rendszerből általános, mert akkor minden jobb lesz, hiszen az emberek pénzét nem nyúlják le a külföldiek. Remélem, ez soha nem fog sikerülni. Sőt, azt is remélem, hogy eladják az általánost is valami külföldinek. Meg eladnak minden állami céget, minisztériumot, adják el még a parlamentet is. Adjuk el az egész államot! Hogy miért? Azért, hogy végre elkezdjen működni. Mert igazából a mi szempontunkból nagyon mindegy, ki viszi el a pénzt a rendszerből. A külföldi biztosító, ahol azonnal kiadják a papírt, vagy a jóval nagyobb apparátussal dolgozó állami, amely az állami költségvetésből, vagyis a mi adóinkból működik, ha működik. Ha nem, akkor meg majd kipótolják a hiányt a költségvetésből, ami az általunk befizetett adóból táplálkozik. így szokott ez lenni: ha a politikusok a külföldiektől akarják megvédeni a köztulajdont, az valószínűleg azért van, hogy ellophassák a belföldiek. Hozzánk tehát az a pénz így se, úgy se jut el. És legalább kevesebbet kell várakozni. NYUGDÍJEMELÉS, GÁZDÍJELSZÁMOLÁS... EZ A FICO MILLIOMOST AKAR CSINÁLNI BELŐLÜNK MEG A VÁLASZTÁSOK ELŐTT! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A képeslap JUHÁSZ KATALIN F vek óta nem küldök karáE csonyi/újévi/húsvéti/egyéb képeslapot. Azt se tudom, árulnak-e még ilyesmit az újságosnál, vagy speciális papírboltba kellene mennem. És fogalmam sincs, milyen címletű bélyeget kellene ráragasztanom - azon egyszerű oknál fogva, hogy én sem kaptam jó ideje senkitől képeslapot. Vagyis nem kellett kötelességből küldenem azoknak, akik vették a fáradságot és bementek egy boltba, válogattak, megfogalmazták a szöveget, szépen leírták (kézzel!), megcímezték, majd elgyalogoltak a postára, beálltak a sorba és feladták. Mintha megegyeztünk volna, hogy nem költünk, nem járkálunk feleslegesen. Ezek után azt vártam, dugig meghalálára telik a virtuális postaládám. Hiszen mi sem egyszerűbb, mint e-mailben kívánni minden jót. Viszont ez sem igaz. Már minden a közösségi oldalon zaj lik. Legalább 350 karácsonyi és újévi üdvözletét kaptam a Face- bookon, és minimum ugyanennyit : küldtem. (Idén a vicces műfaj domi- : nált, a legtöbb küldemény humoros üzenetet tartalmazott mosolygós hóemberekkel, részeg mikulással, falnak csapódó Jézuskával.) Sokan csak egy linket küldtek fáj lmegosztó por- : tálokra, ahol jópofa kisfilm vagy dalocska volt hivatott emelni az ünnep fényét. Különösen örültem a házilag eszkábált, személyre szóló, esetleg saját fotóból kreált virtuális képeslapoknak, amelyeken rajta van a feladó neve (esetleg az enyém is), azaz világosan látszott, hogy az illető szakított időt egy kis alkotómunkára, és : közben tényleg rám gondolt. A papír képeslapok, illetve a postai szolgáltatások iránti kereslet megcsappanása számokban nehezen kifejezhető - a Szlovák Posta nem veri nagy dobra veszteségeit -, újabban azonban a mobilszolgáltatók sem ontják az adatokat. Nem tartom magam reprezentatív mintának, de kíváncsiságból összeszámoltam: 9 karácsonyi és újévi SMS érkezett a telefonomra, én pedig összesen 7-et küldtem el. Ez bizony nem sok. Kissé szégyellem magam, leginkább azért, hogy nem küldtem hagyományos módon, kézzel írt képeslapokat. Szűkebb környezetemben egyébként összesen három olyan embert ismerek, aki küldött. Nyilván csodálkoztak is rendesen azok, akik megkapták. Ha kirámolnám hajdani gyerekszobám alsó szekrényrészét, százával találnék szebbnél szebb képeslapokat, azokból az időkből, amikor még nem volt internet. Tudom, hogy ott vannak, pár éve átnéztem őket. Nem volt szívem kidobni egyet sem. Emlékszem, egy pillanatra különös érzés szállt meg akkor. Rádöbbentem, mennyire öregszem. Hiszen valami olyasmi iránt éreztem nosztalgiát, amit már én sem művelek. Lebegtető hetek KOCURLÁSZLÓ M integy másfél hónap választ el bennünket a parlamenti választásoktól, ezt valószínűleg mindenki tudja, azok is, akik nem olvasnak újságot, nem néznek tévét, mert egyetlen település főutcáján sem lehet úgy végighaladni, hogy a település méretével arányos plakátokról ne mosolyognának ránk többségében jól szituált, öltönyös férfiak, illetve nem öltönyös hölgyek. A plakátokon, a sajtóban, a közösségi médiában, a kultúrházakban, és életünk egyéb területein folyó zajkeltéssel úgy általában az ország lakosságának hozzávetőleg felét sikerül megszólítani. 2012-ben a szavazásra jogosultak ötvenkilenc, 2010-ben ötvennyolc, 2006-ban ötvennégy, 2002- ben - amikor Szlovákia önjelölt alapító atyja még nem volt teljesen legyőzve, sőt... - egyenesen hetven százaléka járult urnákhoz. Éz, és a még korábbi, Mečiar-váltó 98-as nyolcvannégy százalék kicsit kilóg a sorból, a többi választáson tapasztalt aktivitással összhangban inkább az elmúlt három voksolás ötven környéki részvételét érezhetjük relevánsnak. A két, utolsóként említett érték azt mutatja, ha a tét nagy, sok embert lehet - vonzva vagy taszigálva, a végeredmény szempontjából ez lényegtelen - umaközelbe juttatni. 1998-ban az ország irányultságáról volt szó, arról, akaijuk-e, hogy a szervezett bűnözés és a titkosszolgálat közötti határt elmosó, nacionalista bunkó rablógazdálkodás folytatódjon-e. 2002-ben pedig azt kellett megerősíteni, nem akarjuk, hogy visszatérjen. Utána viszont egyetlen párt sem akadt, amely az ország ugyan kisebb, de nem elhanyagolható, minden esetben negyven százaléknál nagyobb részét rá tudta volna venni, hogy öt percet rászánjon a következő négy év irányultságáról szóló döntésre. Úgy is mondhatnánk, a teljes politikai spektrum a fél országgal nem tudta elhitetni, van tétje a választásoknak. Robert Fico mindent megtesz, hogy meggyőzze a szavazókat, az idei választás a bevándorlásról és a menekültválságról szól. Ezek kétségkívül fontos európai témák, biztonságpolitikai, gazdasági, szociális, kulturális és vallási vetületei egyaránt vannak, ám messze nem ezek fogják eldönteni, mi történik ezen a Szlovákiának nevezett 49 036 négyzetkilométeren. A kormányfő számára ez a téma nagyon kényelmes, mivel egyrészt tét nélküli, másrészt addig sem kell az egészségügy, az igazságszolgáltatás, az oktatásügy sanyarú helyzetéről beszélni. A jobboldal egyelőre annak hangoztatásáig jutott, hogy másképp fogja csinálni, mint Fico. Konkrétumokba azonban egyelőre - másfél hónappal járunk a választások előtt - kevesen bocsátkoztak. Egy legalább valamennyire egységes jobboldali összefogás lehetősége egyre kevéssé valószínű, a pártok támogatottsága fordítottan arányos a pártvezetők egojával. A játék már egyre inkább arról szól, ki tudja tovább lebegtetni a Ficó- ékkal való kormányzásra vonatkozó kérdés megválaszolását. El kell ismernünk, a szavazópolgár számára ez nem túl vonzó alternatíva, a pártok helyezkedését igen, önnönmagát viszont nem látja ebben a rendszerben. A pártoknak még van pár hetük, hogy bebizonyítsák, legalább látszólag érdekli őket az állampolgár, mielőtt valamelyik a Smer kaijába omlana. FIGYELŐ Dollármilliárdok embercsempészetből Az Europol szerint tavaly 3-6 milliárd dollár közötti rekordbevétele volt az európai embercsempészhálózatoknak. Rob Wainwright, az EU rendőri szervezetének igazgatója - aki korábban a brit elhárításnál a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni ügyosztályt vezette - a The Independent on Sundaynek azt mondta: az embercsempészet kiterjedtsége már megközelíti a kábítószer-kereskedelemét. Wainwright szerint a konfliktusövezetekből útra kelők 90 százaléka fizetett a bűnbandáknak, fejenként átlag 3-6 ezer dollárt. Mivel becslések szerint tavaly több mint egymillióan indultak Európába, kiszámolható, hogy a bandák 3-6 milliárd dollárra tehettek szert. A bűnözői hálózatok a dél-szaharai országoktól Skandináviáig teljédnek, az Europol csak tavaly 10 700 gyanúsítottat azonosított. Égy-egy menekült akár több bandának is kénytelen üzemi. Akik Szíriából indulnak, már azért is fizetnek, hogy a biztonsági szolgálatok kijátszásával elhagyhassák az országot, utána hamis iratokat vásárolnak Törökországban, és a Görögországba vezető veszélyes tengeri útért is kénytelenek fizetni. (MTI) Mór toloncolnának a németek A balkáni országokból származó menedékkérőknél bevezetett módszert alkalmazva elkülönítik, gyorsított eljárás alá vonják és kitoloncolják Németországból az Észak-Afrikából érkezőket Angela Merkel kancellár és Horst Seehofer bajor miniszterelnök új terve szerint - írta a Welt am Sonntag. Az észak-afrikaiak számának gyors emelkedése miatt haladéktalanul lépni kell, nem lehet megvárni, amíg a törvényhozás a biztonságos származási országok közé sorolja Algériát és Marokkót, ahonnan a legtöbben érkeznek. Az áldozatok beszámolói alapján észak-afrikai férfiak követtek el nők ellen szexuális támadásokat szilveszterkor. A szövetségi bűnügyi hivatal szerint a menedékkérők legnagyobb csoportját alkotó szírek és irakiak nem adnak sok munkát a rendőröknek, kriminológiai szempontból egyáltalán nem „feltűnőek”, de az észak-afrikai Magreb- térségből származó, felnőtt kísérő nélkül érkező fiatalkorúak gondot jelentenek. Köztük vannak „utcagyerekek, akik megtanulták, hogy napról napra valahogy fenntartsák magukat, bűnözés révén is”. (MTI)
