Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-16 / 12. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2016. JANUAR 16. INTERJÚ 13 Még nem hegedt be a seb Új filmjében, az Éva Novában, amely Torontóban elnyerte a FIPRESCI-díjat (Fotó: képarchívum) Nem volt megállása az ünnepek előtt. Emília Vásáryovának ilyenkor mindig hektikusak a napjai, de tavaly szeptemberben elszabadult a pokol. A szlovákiai színjátszás nagyasszonyának új filmje, az Eva Nová nemrégiben került a mozikba, egyik bemutató a másikat követte, egyik városból a másikba utazott, s kedves, családi kötelességei is akadtak. Könyv- és lemezbemutatók, két évé elhunyt férje, Milan Čorba jelmeztervező találkozásunk estéjén az Aréna Színházban kapott in memoriam Sámuel Zoch-díjat. Zsúfolt naptára ellenére nem mond nemet a beszélgetésre, nem látszanak rajta a fáradtság nyomai, talán csak a szeme fénylik kicsivel kevésbé. Soha nem lesz megállás? „Majd, ha meghalok” - nevet jóízűen, s közben fél szemmel a másik asztalnál ülő társaságra figyel. „Az ott a fiam.” Mire kimondja, már cipel is oda hozzá, hogy bemutasson. A karácsonyt hagyományosan a Tátrában töltötte a családdal, de ott sem pihent: egy új darab, a német Dea Loher Ártadanság című drámájának szövegét tanulta. A bemutató február elején lesz a Szlovák Nemzeti Színházban, parádés szereposztásban. Az új évben kicsit fellélegzik, 40 előadás után nem kell Berlinbe utazgatnia. A művésznő ugyanis a pozsonyi Nemzed és az ottani Deutsches Theater együttműködése keretében Dušan Jamrichhal 2004 novembere óta havonta többször is fellépett a német fővárosban a Land der ersten Dinge című darabban, ami nem volt egyszerű. Nemcsak a fárasztó utazás miatt, elő kellett kaparnia minden némettudását. A nyelvtudás kapcsán magától adódik a kérdés, mi a helyzet a színművésze tin tanuló magyar hallgatókkal? Nekik idegen a szlovák nyelv. Sajnálatomra idén először egyeden magyar diák sincs az osztályomban. Nemrég jártam Komáromban, meglátogattam volt tanítványaimat, köztük a Jókai Színház igazgatóját, Tóth Tibort. Előadás után komolyan elbeszélgettünk arról is, hogy miért csökkent a magyar anyanyelvű hallgatók érdeklődése. Nem akarok rémhíreket terjeszteni, de állítólag a kassai Tháliában is gondok vannak. Az egyetemen szlovákul folyik az oktatás, a magyar diákoknak ez nem biztos, hogy ínyükre van. Ráadásul a magyar akcentussal is gondjaik vannak Zömmel semmi probléma nincs azzal, hogy ettől megszabaduljanak Pár napja Oszlik Péter, a nyitrai színház tagja járt nálam az iskolában, s épp megjegyeztem, hogy milyen tiszta a szlovák kiejtése, pedig amikor bekerült az egyetemre, voltak nehézségei. De ő is, hasonlóan a többiekhez, megtanulja a nyelvet, és sokan szlovák színházakban kötnek ki, szlovák filmekben játszanak Most az Eva Nová címűben egy volt tanítványommal, Benkő Gézával szerepeltem együtt, ő nem szereti az állóvizet, több színpadon is megfordult. Annak idején nekem is voltak magyar osztálytársaim, Gálán Géza, Beke Sanyi, Thirring Viola, akit épp nem tudok elérni telefonon, pedig szerettem volna a születésnapján gratulálni neki. Gyakran vendégeskedik cseh színpadokon, ott viszont mindig szlovákul beszél. Prágában előre kikötöttem, hogy maradok a szlovák nyelvnél. Főszerepeket alakítottam, s mondtam, hogy nem szeretnék csalódást okozni. Húsz éve lépek fel cseh színpadokon, a Nemzetiben és más színházakban is, de soha nem fordult elő, hogy valaki megjegyzést tett volna. Prágában dadust játszottam, körülöttem mindenki csehül beszélt, de az általam alakított figura szlovák nyelven szólalt meg. Berlinben viszont vállalkozott a németre. Au pairt alak'tok, aki egy idős hölgyet, egy kelet-németországi államügyésznőt gondoz. Eredetileg zongoraművész vagyok, egy volt titkos ügynök felesége, de ez csak a végén derül ki. A férjem a fordulatot követően öngyilkos lett, a fiam börtönben van, ezért au pairként gondoskodom a megélhetésemről, arról, hogy ki tudjam fizetni az ügyvédeket. A darab a két hölgy dialógusára épül, amelybe bele-belelép két halott: a hölgy 16 éves unokája és az én férjem. Elő kellett kaparnom a némettudásomat, de hálás vagyok a kihívásért, egy kicsit átmozgatta az agysejtjeimet, felelevenítette azt, amit még iskolás koromban beledöngöltem, Ráadásul időközben az angol is előjött. Az Eva Nová rendezőjével, Marko Škoppal a tesszaloniki fesztivál első sajtóértekezletén Marko tolmácsolt, de láttam, mennyire kifárasztja, hogy még az én mondandómat is fordítania kell, a másodikon mondtam, hogy majd próbálok angolul beszélni. Rájöttem, hogy bár mélyről, de ki lehet bányászni azt, amit egykor elrakott az ember. Ráadásul én nem szégyellem, ha rosszul is, de beszélek. A legnevesebb német lapokban megjelent kritikák nagyon elismerően nyilatkoztak játékáról, a darabról. Jó volt a fogadtatás. A bemutatót követően reggel hétkor már hívott telefonon a menedzserünk, s küldte a megjelent kritikákat. Szakavatottan és nagyon tárgyilagosan értékeltek, eltérően attól, amik nálunk olvashatók. Új filmje, az Eva Nová november második felében került a szlovák mozikba. Előtte a torontói fesztiválon is bemutatták, s elnyerte a filmkritikusok FIPRESCI díját, aztán eljutott Tesszalonikibe. A film a szocializmus idején játszódik, egy- bíres színésznőről szól, aki az elvonókúrát követően rendbe akarja tenni az életét. Rengetegszer játszottam már alkoholistát színházban és filmben is. A színházban fokozatosan építem fel az alakot, a kamera előtt annyiban nehezebb, hogy minden részletre pontosan ügyelni kell, fontos, hogy felkészüljön az ember. Épp abban az időben, amikor befejeztem a film forgatását, Tracy Letts Augusztus Oldahomában című, többszörös Tony- és Pulitzer-díjas színművében egy gyógyszerfüggő családanyát alakítottam. Egyébként a szerző a darabot színész nagymamájának írta, s Meryl Streepet ezért a filmszerepért Os- car-díjra jelölték. Ami az Eva Nová forgatókönyvét illeti: három évig tárgyaltunk a rendezővel, előbb azt mondtam, hogy már nincs rá erőm, keressen fiatalabb színésznőt, aztán jött a férjem halála, és mindenre képtelen voltam, nem is érdekelt. Marko később előállt a forgatókönyv új változatával, s azután, hogy többször beszéltünk arról, min lehetne még változtatni, elvállaltam. Marko, aki Zágrábban él, s Közép-Európában sokan ismerik a nevét dokumentumfilmjei révén, a negyvenesek erős generációjának nagyon tehetséges és céltudatos képviselője, nagyon jó munkatárs. Sok mindenkit megkérdez, kíváncsi mások véleményére, meghallgatja a tanácsot, s el is fogadja. Másképp nem is mentem volna bele a közös munkába, egy ilyen nehéz kísérletbe. Most már csak az a fontos, hogy jó legyen a film hazai fogadtatása, mert a nézők egyre kevesebbet járnak szlovák filmekre. Ami még jobban meglep, hogy a csehek sem tülekednek a mozikba saját filmjeikre. De ez talán azért van, mert sok van belőlük. Varga Anikóval, aki a filmben a menyét alakítja, beszélgettem a forgatásról, s rákérdeztem, milyen volt önnel dolgozni. Elmondta, hogy kezdetben izgult, de ön a közvedenségével, nyitottságával eltüntette a távolságot, és bensőséges lett a kapcsolatuk. Nem érzek magamban csodás erőt, azt sem érzem, hogy különb lennék, mint mások. Ismertem őt az egyetemről, bár nem az én osztályomba járt, most össze- barátkoztunk. Hordja nekem a téli szalámit Budapestről, mert én azon nőttem fel, és most is azon élek. Amikor gyerekek voltunk, paprikával, paradicsommal ettük, s most rátaláltam valami új lajtára, mangalicából készül. Ma is azt ettem, meg szilveszterre is tartogattam belőle. Mi a véleménye Anikó játékáról? Csak jót mondhatok, nagyon szorgalmas. Csodáltam a Bárka Színházat, ahol játszott, kár, hogy megszűnt. Anikó most már itt van Pozsonyban, amint egy kis időt szakítok, elmegyek megnézni a színházba, de csak az utolsó pillanatban szólok, hogy jövök, hogy ne izguljanak. Az Eva Nová stábjának volt még egy további magyar tagja: Gadus Erika jelmeztervező, a férjem kedvenc tanítványa, s az ő munkáján a férjem keze nyomát véltem felfedezni. Biztatgattam, mert az volt az érzésem, hogy Milan is így öltöztetett volna be. Többször is szóba hozta a férjét. A seb még nyilván fájdalmas, de már tud beszélni róla? Hosszú idő után ma bementem a színházi műhelybe, ahol a férjem a fél életét töltötte, nemzedékeket nevelt fel. Bizony nehezen szedtem a levegőt. Csendben megöleltem az ott levőket, s inkább kijöttem. De már volt olyan is, hogy együtt sírtunk. A férjem sok mindenkinek segített, süketnémák is dolgoztak ott, Milan megtanult kommunikálni velük, hogy jó szabók váljanak belőlük. Még mindig nyílt a seb, ma nagyon nehéz napom van, minden sarokban őt látom. Rendkívüli ember volt, erre már tizennyolc éves koromban rájöttem. Ő volt az összekötő kapocs sokak között. A tanítványai Varsótól New Yorkig az egész világba szétszéledtek, és lettek sikeresek. Ki és mi volt a legnagyobb támasza férje halála után? A fiaim, az unokák, a munkám. Az unokák annyi örömöt szereznek, Ján és Dorotka is egyetemista, jogra, illetve orvosira járnak, s vannak még kisebbek is. Térjünk vissza a hivatásához: fontos, hogy egy ismert egyéniség - nem akarok olyan kifejezést használni, hogy nagy sztár vagy díva, mert ön nem szereti ezeket - hogyan viszonyul a fiatalabb kollégáihoz? Nem érzek magamban csodás erőt, azt sem érzem, hogy különb lennék, mint mások. Gyerekkorom óta szívesen közeledtem az emberekhez, kimondottan kerestem az idősebbek társaságát. Selmecbányán elüldögéltem a cipész bácsi mellett, egész napokat töltöttem egy cseh szomszédasszony, Pospíšil néni lakásában. S amikor bekerültem a színházba, örültem, ha idősebb kollégáim beültek a nézőtérre. Volt két erős támaszom, akikre mindig támaszkodhattam. Eljártak az előadásaimra, elmondták, hogy mi nem tetszett. Ez igen fontos a mi szakmánkban, nem a mézesmadzag kell, mert abból nem lehet tanulni. S az is, hogy a fiatal színész ne sértődjön meg, hanem hálás legyen az észrevételekért. Marko sem fogadott el minden javaslatot, volt, hogy öthat verziót is elkészítettünk. Többször is említette, hogy eljár a volt diákjai előadásaira. Elfogadják az észrevételeit? Figyelemmel kísérem a pályafutásukat, ha kérdeznek, elmondom a véleményemet. Főleg, ha úgy érzem, túllőttek a célon. Most például Horján Viktorral játszom a GUnaGU-ban, vele sokat beszélgetünk. Idén szeretne lélegzethez jutni, mondta, de nem hiszem, hogy túl sok pihenőt engedélyez magának A nyári szünetig három bemutató vár rám, mindhárom komoly szerep. Az egyiket már említettem, a másik Ingmar Bergman Fanny és Alexandere, a harmadik pedig Viliam Klimáček Sissije, ebben a történelmi drámában, ami nem az osztrák császámő megszokott romantikus története, Ferenc József anyjának, Zsófiának a szerepét osztották rám. Urbán Klára
