Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-14 / 10. szám, csütörtök
XIII Vadászat 2016. január • mvw.ujszo.com ÚJ szó HOBBI I első kézi lőfegyverek a szakállas puskák voltak. Mint oly sok találmány a műszaki fejlődés történetében, ezek a fegyverek is köztes megoldások voltak csupán. Már nem ágyú, de még nem puska. LŐPORTÖLTET, KALIBER Valójában egy kis kaliberű (20-30 mm) vascső a végén zárva és ellátva gyúlyukkal, jobb esetben serpenyővel is. A csövet beágyazták egy fatartóba, vagy mint a képen látszik, készülhetett fémből. A szakállas puska hátsó részét a lövész a vállára fektette és a „cápauszony" formájú szakállat megtámasztotta valamilyen akadályba, pl. falba, ami megfogta a fegyver hátrarúgását. így a lövésznek legalább az egyik keze szabad volt, amivel manipulálhatta a fegyver elsütését, de ezt gyakran egy másik személy állította meg. Már ameny- nyire megállította, mert a keletkező mellékirányú lökések sem lehettek lebecsülendők. Az első ilyen konstrukciók a 14. századból származnak. Ezek a fegyverek pontatlanok voltak, és csak az ellenség riogatására voltak alkalmasak. A szakállas puskát a katona töltötte meg. A személyzet mérte ki a lőport, a fegyvert töltő katona készítette és tömködte be a kenderből vagy nemezből készített fojtást is. A harc engedte időhatáron belül és a katona ügyességétől függőn a töltés hol így sikerült, hol úgy. Ennek eredményeként a golyó is hol így repült ki, hol amúgy. Ma már tudjuk, milyen fontos a pontos lőportöltet, melynek égési sebességét a megfelelően elhelyezett fojtás stabilizálja, ezáltal szavatolja a golyónak a megfelelő mozgási energiát. Mivel • akkor még ismeretlen volt az egységesített csőméret (kaliber), a golyók sem A fegyverekről szóló előző beszámolónkat azzal zártuk, hogy a hadi gyakorlatban általánosan használt nagy méretű ágyúk mindennapi használatra szánt kézifegyverré alakítását elsősorban a lövést kísérő hátralökő erő lekötése, és a fegyver elsütésének műszaki meg- S nldatlansága hátráltatta. Nézzük, ágyán fejlődtek a lőfegyverek a középkortól a 19-ik századig. végezte. A csövet elölről töltötték meg lőporral, melyet lefojtottak. Erre helyezték az ólomgolyót, amit nemezzel fojtottak le. A lőportöltethez megfelelő helyen (csőfenék) volt egy sugárirányú gyúlyuk, melybe felporzóport szórtak és azt égő kanóccal vagy tüzes pálcával gyújtották meg. Az akció és reakció hatására az ólomgolyó kirepülésekor a cső megindult hátrafelé és ezt a hátrasiklást a szakáll ne lehessen égetni. A nagy szélben pedig szikrákat szórva felgyújtott maga körül minden éghetőt. Mivel a kanóc komoly fogyóeszköz volt - óránként 60-70 cm hossz égett el belőle, a------ - katonáknál külön feladatkört töltött be az, aki a “ ^ % tüzet parázs formában szállította, és parancsra / gyújtották be a muskéták (könnyű puska) vagy ___az arquebuse (nehéz puskák) kanócait. A fent említett problémák kiküszöbölésére találtak fel a 15. század végén a szikrát csiholó dörzskerekes elsütő szerkezetet, egyszerűbb rek díszítése. A felporzó serpenyő fokozatosan a nevén a keréklakatot, fegyver oldalára került, és a puskapor szárazon tartása végett fedéllel látták el, ami a kezdetleges biztosító szerepét is betöltötte. A működési elv a következő volt: az elsütőbillentyű meg- -húzása felszabadította a rugó által megfeszített kakast. A kakas előremozdult, és a kakas végébe erősített izzó kanóc belecsapott a nyitott felporzóserpenyőbe. A gyúlyukon keresztül a szúróláng begyújtotta a főtöltetet. A kanócos puska viszonylag egyszerű és olcsó fegyver volt. Harcászati célokra évszázadokon keresztül használták. Még a Rákóczi-féle szabadságharc- -ban is kanócos puskákkal volt felszerelve a gyalogság. A fegyver sok jó tulajdonsága mellett volt egy gyengéje ami abból eredt, hogy a kanóc nagyon érzékeny volt az időjárásra. Nem kellett hozzá eső vagy hó, elég volt a nyirkos levegő ahhoz, hogy a kanóc átnedvesedjék. A kezdeti fegyvereknél a lőpor begyújtására izzított vaspálcát vagy izzó kanócot használtak. Az első egyszemélyes puskák ún. kígyózárral működtek. A kígyózár egy megnyújtott Z alakú kétkarú emelő elvén alapul. A kar alsó része az elsütő billentyű (ravasz) funkcióját tölti be, míg a kar felső részébe erősítették az izzó végű kanócot. A kar a közepén átfúrt csavarral rögzítet tengely körül fordult és egy rugó biztosította, a véletlen lövés ellen. Mihelyt a lövész meghúzta a ravaszt, a kar felső része belecsapott a felpor- zott serpenyőbe, majd a lőlyukon keresztül a szúróláng begyújtotta a főtöltetet. Nem biztonságos megoldás, de abban az időben ilyenre még nem adtak. A kígyózár jelentős haladás volt a tűzfegyverek működtetésében, de az elkö vetkező száz évben tovább fejlődött. A 15. század utolsó évtizedeiben megszülettek az első lakatrendszerek: a rövid lakatok. A lakatrendszerek lehetővé tették az elsütőszerkezetek tökéletesítését, és azóta minden kézifegyver egyik eleme lett az elsütőbillentyű. A kakasokat különböző alakúra kovácsolták, de a legelterjedtebb az S alakú kakas lett. Mivel a tűzfegyvereket az úri réteg vadászatokra is kezdte használni, külön iparággá vált a fegyveA keréklakat akkora változást hozott a középkorban gyártott fegyverek világában, az ezzel szerelt fegyver mechanikája annyira meghaladta a korát, hogy az elmés konstrukció származását egyenesen Leonardo da Vinci alkotásával hozzák összefüggésbe. Az igazság talán más. A keréklakatot nagy valószínűséggel Nümbergben találták fel a 15. század végén. i Jr. Az elöltöltős KÉZIFEGYVEREK
