Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-14 / 10. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2016. január • wmujszo.com Személyes | V Akiknek nemcsak hobbija, hanem élete az utazás Amikor először pakoltam be életem első nagyszabású stoppolására, a létező összes felesleges dolgot begyömöszöltem a táskámba. A cél Olaszország volt, és mivel az egészet egy hátizsákos útnak terveztük, igyekeztem a lehető legkevesebb, viszont egyben a leghasznosabb dolgot bepakolni. A tengerhez érve vettem észre, hogy bár tű és cérna, kenőcs a lehetséges sebeimre, és iránytű volt nálam, a strand- papucsomat, na, azt otthon hagytam... Eddigi életem során ez a stoppolás volt a legnagyobb kaland, amit átéltem külföldön, ráadásul egy számomra nagyon kedves emberrel. Van valami igazán varázslatos és tanító jellegű a közös stoppolás- ban, szabadban alvásban, tengerpartkeresésben, túrázásban, meg úgy mindenben, ami az ember komfortzónáján kívül esik, és amiben kipróbáltathatja saját magát. VISSZA ÁZSIÁBA Egy számomra nagyon kedves barátnőm, Libi december elején bejelentette: két hónap múlva irány Ázsia! A kijelentése annyira nem volt meglepő, mert már egy ideje ez (is) a kávézásaink egyik fő témája volt. Viszont ezúttal nemcsak egy, a levegőben lebegő ötletről beszéltünk, hanem egy hús-vér elhatározásról. A már említett kirándulásom volt az, ami egy úgynevezett ablak volt a világra, és amikor belenéztem, eldöntöttem, hogy még nagyon sokszor át akarom élni az utazás élményét. Barátnőm sincs ezzel másképp. Tavasszal a nepáli földrengésektől elrettenve itthon aggódtunk érte, miközben ő ott valahol a hegyek között boldogan sétált fel egy csapattal a lelki béke és a már hayas csúcsok felé. „Ekkor értettem meg igazán, mi a különbség aközött, hogy a családdal, barátokkal vagy a pároddal mész valahova egy megtervezett kirándulásra, vagy számodra csupa ismeretlen emberrel három hétre a világ másik felére. A teljesen új környezet, a helyi életérzés három hét alatt teljesen magával ragadott. Számomra az utazás egy olyan dolog, ami többre sarkall, arra hogy még több helyre jussak el, a jövőbeli lehetőségeimhez mérten" - mesélte Libi az egyik teázás alkalmával. Nekem eddig kevés tapasztalatom van ezzel, de mi van azokkal, akiknek ez az élete? Akik az otthonukat néha sokáig a hátukon cipelik, akiknek ez nem nyaralás, nem téli szüneti kiruccanás, hanem állandó útkeresés, megtalálás, utazás, maga az élet! MATERIÁLIS ÉS LELKI SZEMPONTOK Elutazni messzire, közeire, autóval, biciklivel, stoppal, vonattal, busszal, hajóval. Egyedül, ketten, hárman, négyen, sokan, kevesen, változóan. Megtervezni, szervezni, kinyomtatni, bejelölgetni fontos helyszíneket, pénzt gyűjteni rá. Nem tervezni, spontán nekiindulni, kérdezni, keresni, találni, felfedezni. Libi szabad, nincs, ami visszatartsa, várja őt a világ és megannyi kaland. Csodálom őt ezért az elhatározásáért, és vele együtt örülök a már megélt és a leendő élményeknek. ,Amikor hazajöttem tavasz- szal, már akkor tudtam, hogy vissza szeretnék még menni, új élményekért, és hogy ha lehetőségem lesz rá, ismét érezni azt a békét, amit ott, akkor egy havas hegyoldalon ülve éreztem. Velünk szemben a nyolcezer méter magasságú hegyek terültek el, felettünk keselyűk repültek. Ültünk egymás mellett hárman a hegyoldalban, és én még soha ilyen békességet nem éreztem azelőtt. Egyikünk se érezte szükségét annak, hogy megszólaljon. Ez volt a teljes nyugalom, remélem, lesz alkalmam ezt érezni ismét" - mesélte a legutóbbi találkozásunkkor. Rendben, kész az elhatározás, az ember utazó lesz. Mi kell hozzá? Óriási nagy elszántság, továbbá mérlegelés, a sok-sok miért. Miért menni? Miért, kiért maradni? Ha menni, akkor meddig és mennyi időre? Miért ne?! Sehol sincs az megírva, hogy az embernek egy helyen kell maradnia, főleg akkor nem, ha még szabadon, más emberi lényért való felelősség nélkül él. A kérdések megválaszolása után nincs más hátra, mint a válaszok szerinti alapos tervezés. Más intézkedéseket igényel egy-egy hónapos kiruccanás a világba, és más intézkedéseket a fél évig is elhúzódó kinn lét. MIELŐTT AZ EMBER ÚTRA KELNE... Szerintem én könyvet tudnék írni arról, hogy milyen alkalomra, hogyan és mit pakoljunk be. Viszont a strandpapucsos esetem is egyértelműen rámutat arra, hogy a szándék ellenére azért nem kéne. Libi a nepáli úján jött rá, hogy nincs pótolhatatlan dolog, amit ne lehetne nélkülözni vagy épp beszerezni, ha szükséges. „Máraz oda úton eltűnt a csomagom, és a háromhetes túrára egy nap alatt kellett újra vásárolnom a szükséges holmikat Katmanduban. Érdekes módon feleannyi holmit vásároltam újra, mint amennyit az útra eredetileg bepakoltam. Sokkal kevesebbre van szükségünk, mint hisszük. Ha valami otthon marad, majd útközben pótolom" - vonta meg a vállát. A bátorság nem az utazáshoz kell, hanem ahhoz, hogy el tudd hagyni az otthonodat - olvastam valahol a neten, és teljesen egyet kell értenem vele. Bepakolni, elkészülődni, az egy dolog. Nekivágni a világnak, na, az az igazán nagy megmérettetés! De például búcsúzkodni a sze- retteidtőL.egyáltalán kell? Hiszen az ember még úgyis visszajön. Visszajön? Van-e vissza? Lehet-e azt tudni egyáltalán? Libi pár hétig biztosan távol lesz, utána pedig majd alakul, ahogyan alakul. Tavasszal én is tervezek újra utazni, ezúttal Dél-Fran- ciaországba. Szeretném meglátogatni a muzsikus barátaimat, gyakorolni a francia nyelvet, megtanulni okszitánul. Jókat enni és aludni, elnyújtózni, partokon, erdőkben sétálni. Mindenki, aki már belekóstolt az utazás ízébe, az szereti. És nem kell nagy hegyekben, távoli esőerdőkben gondolkodnunk. Itt van körülöttünk annyi felfedeznivaló, hogy kár lenne elhalasztanunk a kifogások miatt. Varga Bianka (Cséfalvay András felvétele) A VándorLáss alapítóját. Kovács Zoltánt és feleségét, 'Katalint is megkérdeztem arról, nekik mit is jelent az utazás, a vándorlás. Hiszen kikre, ha nem rájuk, a családjukra mondhatnánk azt, hogy ez az életük? „Nekem az utazás nemcsak a többhetes nagyszabású utakat jelenti, hanem az egynapos kiruccanásokat is, mivel olyankor is érzem azt a semmihez sem hasonlítható bi- zsergető érzést. Úton lenni boldogság, megérkezni halál... Rajongok az építészetért, lenyűgöznek a hegyek, imádom a tengert, de az utazásaim során is leginkább az EMBER érdekel. Hogyan is élnek mások, mit tanulhatok az útitársaimtól, hogy érzi magát a családom útközben és figyelem magamat is. Nekem az utazás a lét elviselhető könnyűsége" - árulta el Kati. „Számomra ez egy folyamatosan jelen lévő valóság. Minden egyes utazás külső és belső utazás egyben, amely minden esetben önmagunkhoz visz közelebb. Szeretek lassan, mindent alaposan végigízlelve tapasztalni. Emberek, kultúrák, életmódok, városok, ízek, illatok, tájak, növények és állatok, folyók, végtelen gleccserek, csúcsok, tengerek és esőerdők hívogatnak ellenálhatatlanul. Ahol jól érzem magam, ott órákat, napokat, heteket vagyok hajlandó üldögélni bármiféle cél vagy elképzelés nélkül, csupán érezve, élvezve a hely szellemét. Tényleges mozgásban vagy éppen mozgás nélkül, de folyamatosan úton vagyok. VándorLáss az életem" - vallja Kovács Zoltán.
