Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-12 / 8. szám, kedd

www.ujszo.com I 2016. január 12. KULTÚRA 113 Megkapta az Aranyglóbuszt a Saul fia A nagy győztes Inárritu A visszatérő című mozija: elvitte a legjobb rendezés és a legjobb filmdráma díját Alejandro González Inárritu és Leonardo DICaprio a Golden Globe díjak va­sárnapi átadásán: A visszatérő a legjobb filmdráma, a legjobb rendezés és a legjobb férfi főszereplő díját is begyűjtötte (TASR/AP-feivéteiek) A főbb kategóriák díjazottjai: ► A legjobb musical vagy vígjáték: Mentőexpedíció ► A legjobb filmdráma: A visszatérő ► A legjobb rendező: Alejandro González Inárritu (A visszatérő) ► A legjobb forgatókönyv: Aaron Sorkin (Steve Jobs) ► A legjobb színész (vígjáték): Matt Damon (Mentőexpedíció) ► A legjobb színésznő (vígjáték): Jennifer Lawrence (Joy) ► A legjobb színész (dráma): Leonardo DiCaprio (A visszatérő) ► A legjobb színésznő (dráma): Brie Larson (Aszóba) ► A legjobb női mellékszereplő: Kate Winslet (Steve Jobs) ► A legjobb férfi mellékszereplő: Sylvester Stallone (Creed: Apollo fia) ► A legjobb eredeti filmzene: Ennio Morricone (Aljas nyolcas) ► A legjobb animációs film: Agymanók ► A legjobb eredeti betétdal: Writings on the Wall (007 Spectre- A Fantom visszatér) ► A legjobb külföldi film: Saul fia (Magyarország) ÖSSZEFOGLALÓ Los Angeles. A magyar film is ünnepet ült vasárnap éjszaka a 73. Golden Globe-gálán: a Saul fia megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Aranyglébuszt a Hollywood­ban akkreditált újságírók szervezetétől. Kiemelten fontos kategóriákban gyűjtött be trófeákat Inárritu A vissza­térő című túlélődrámája, valamint Ridley Scott sci-fije, a Mentőexpedíció. Nemes Jeles László, a Saul fia rendezője köszönőbeszédében úgy fogalmazott: „A holokauszt hosszú ideig absztrakció volt, számomra azonban inkább egy emberi arc. Ne felejtsük el ezt az arcot”. A formai újítás sikere Szabó István Oscar-díjas filmren­dező szerint az egész magyar film­szakma megítélésére kedvező hatás­sal lesz Nemes Jeles László filmjé­nek sikere. „A Golden Globe felhív­hatja a figyelmet több másik, az utób­bi időben készült magyar filmre, köz­tük Fekete Ibolya Anyám és egyéb fűtóbolondok című mozijára, Gárdos Péter Hajnali lázára vagy Reisz Gá­bor Van valami furcsa és megmagya­rázhatatlan című művére, ezekre a díj hatására talán jobban odafigyel a vi­lág” - mondta az Oscar-díjas Mep­histo rendezője. Kiemelte: a Saul fia stílusán lehet látni azt a fajta techni­kai szabadságot, amelyet az elektro­nikajelent a modem filmkészítésben. „A film újdonsága éppen a formája. Amit elmond, arról már sok filmet készítettek, megrázó és pontos köny­vek születtek a holokausztról, gon­dolok például Primo Levi beszámo­lóira. Ügy érzem, a Saul fia már en­nek a tudásnak a segítségével találta meg azt a formát, amivel kifejezte a történetet, és ez remekül sikerült.” Az alkotás formai kivételességét emelte ki Réz András filmesztéta is. „Egyedülálló a világon, ahogy a film beszél, nem lehet elmenni mellette, elsodor, megdermeszt” - fogalma­zott. Kifejtette: a Saul fia minden­kire másképp hat, furcsa, dermesztő elveszettség érzését kelti, szinte tudatállapot-módosulást idéz elő, de nem azzal, amiről beszél, hanem az­zal, ahogy beszél. Ismétlők ós visszatérők Úgy tűnik, a különös vizuális meg­oldásokat értékelték idén a díj sorsá­ról döntő filmes újságírók. Érvényes ez a legjobb filmdráma és a legjobb rendezés díjával kitüntetett alkotásra is: Alejandro González Inárritu mun­kája természetes fénynél fényképe­zett, autentikus látványt nyújtó, a zord téli táj élő atmoszférájával ható, fer­geteges mozi. Inárritu sikeres film­nyelvújító: korábbi, újszerű vágás­technikával készült „színházi” film­je, a Birdman tavaly rendezői Oscart Győztesek öröme: Stallone ökle Kate Winslet csókja Matt Damon szelfije hozott számára. Nagy csalódás len­ne, ha az amerikai filmakadémia tag­jai nem díjaznák A visszatérőt. A szülészek közül több visszatérőt és nagy öreget ismertek el a gálán. A visszatérő főszereplője, Leonardo DiCaprio lett a legjobb drámai szí­nész, ő korábban vígjátékért már ka­pott Aranyglóbuszt. Harmadszor kapta meg az újságírók elismerését Kate Winslet brit színésznő, ezúttal mellékszereplőként jutalmazták a Steve Jobs című filmben nyújtott alakításáért. Sylvester Stallone a ve­terán amerikai színész viszont az el­ső földgömbjénék örülhetett, bár 1977-ben már jelölték a díjra az első Rocky-film forgatókönyvéért. Most a Creed - Apollo fia című film Ro­cky Balboájaként részesült az elis­merésben. A sztárt állva ünnepelték kollégái. A drámai alkotások mező­nyében a legjobb női főszereplő Brie Larson lett A szoba című filmben nyújtott megrázó alakításáért. A vígjátékok között a legjobb fér­fi főszereplő díját a Mentőexpedíció hősének, Matt Dantonnak ítélték oda; ő is megérett már az elismerés­re. A színésznőknél ugyanebben a kategóriában Jennifer Lawrence, a Joy című film főszereplője diadal­maskodott. O is nagy visszatérő: a fiatal színésznő korábban a Napos oldal és az Amerikai botrány című filmekért is elnyerte a Hollywood­ban dolgozó külföldi tudósítók szö­vetségének díját. A legjobb forgatókönyv a Steve Jobs-film szkriptje lett Aaron Sor- kintól. A legjobb filmzene Ennio Morricone munkáját dicséri, a világhírű 87 éves olasz zeneszerző évtizedek után komponált újra wes- temfilmhez, Quentin Tarantino Al­jas nyolcas című alkotásához. A tévés mezőny A televíziós alkotások mezőnyé­ben a legjobb drámai sorozat a Mr. Robot, a legjobb vígjátéksorozat a Mozart in the Jungle lett. A sorozatok Aranyglóbusszal ki­tüntetett szereplői között is vannak mozifilmekből megismert sztárok, mint Gael García Bemal vagy Christian Slater. A legjobb miniso­rozat vagy tévéfilm kategóriában a legjobb színésznőnek járó Arany­glóbuszt pedig Lady Gaga kapta az Amerikai horror történet Hotel című évadában nyújtott alakításáért. A Cecil B. DeMille-életműdíjat Denzel Washington vehette át a gá­lán. Tom Hanks a filmszínészek ex­kluzív klubjába, a legendás színé­szek közé sorolta méltatásában, a kö­zönség pedig állva ünnepelte. (MTI, ú) David Bowie szépen elbúcsúzott tőlünk Bowie a Lazarus nyomasztó videoklipjében (Képarchívum) merőben különböző előadók emle­JUHÁSZ KATALIN Nem tudtuk, hogy rákos. Január 8-án még megünnepel­te a világ a 69. ezületésnapját, töretlen alkotóerőt kívánva neki. E napon jelent meg 25. stúdióalbuma, tele radikálisan új zenei megoldásokkal. Hat nappal ezelőtt kiadott, utolsó videoklipjében pedig el is búcsúzott tőlünk, de mi persze nem vettük ószre, inkább bizarrnak tartottuk a képi világot. David Bowie tegnapra virradóra meghalt. „Nézz fel ide, a mennyországban vagyok / Sebeim láthatatlanok / Drámám el nem lopható / Mindenki ismer most / Nézz fel ide, ember, ve­szély fenyeget / Nem maradt vesz­teni valóm / Olyan magasan vagyok, hogy beleszédülök / Leejtettem a mobilom” - így kezdődik a Lazarus című dal, amelynek videójában Bowie egy kórházi ágyon fekve éne­kel, lefedett szemmel, a végén pedig belép egy szekrénybe és magára zár­ja az ajtót. Az egész nagyon nyo­masztó, Bowie rosszul néz ki, de persze azt hittük, ezúttal is egy ka­raktert játszik, egy szerephez smin­kelték ilyenre. Mert David Bowie egész pályafu­tása alatt, csaknem ötven éven át ka­raktereket formált meg. A rockzene kaméleonjának titulálták, de talán inkább a műfaj legérzékenyebb szí­nésze volt. O bozta be a rockzenébe a sci-fi elemeit (Space Oddity, Ziggy Stardust), „feltalálta” a külsőségekre épülő glam rockot és az agyat meg­mozgató art rockot (Low, Heroes), újraértelmezte a popzenét (Let's Dance, Tonight), bátran meglova­golta a junglehullámot (Earthling), a Blackstar című, utolsó album készí­tése közben pedig állítólag Kendrick Lamar lemezét hallgatta rongyosra, azaz megint a legújabb, leginkább előre mutató dolog érdekelte. Mint ahogy állandóan figyelte, mi törté­nik a popzenében. Emellett játszott mozifilmekben, alapított panto­mimtársulatot, szerepelt Az elefánt­ember Broadway-előadásában. Utolsó albuma, a Blackstar hosz- szú, összetett, már-már dzsesszes beütésű dalaiban békésen megfér egymás mellett Bowie sok-sok ze­nei korszaka, mintha mindent egy koktélpohárba öntött volna, amit eddig külön-külön kínált nekünk. Olyan summázás ez, amely egyben új irányt mutat. Azt üzeni, hogy nem kell félni a stílusok összeeresztésé- től, hogy a zenéről komplex módon kell gondolkodni. A vizüalitás szintúgy fontos volt a számára. A Blackstar közel tízperces címadó dalának videója, amely inkább egy avantgárd kisfilm, szintén rengeteg képi utalást tartalmaz Bowie „előző életeire”. Most nyilván sokan, hosszasan fogják elemezni, ahogy a Lazarus klipjét is. David Bowie legnagyobb érdeme, hogy szinte egész pályafutása alatt besorolhatatlan volt. Egymástól getik meghatározó zenei hatásként, a Holdra szállás előtt tisztelgő 1969-es Space Oddity című szerzeménye pedig minden idők legtöbbször fel­használt filmbetétdala.

Next

/
Thumbnails
Contents