Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-09 / 6. szám, szombat
SZALON ■ 2016. JANUÁR 9. www.ujszo.com Testközelben a Síita ünnep (Az expedíció képarchívumából) templomot. A templom lenyűgöző látványt nyújt. Ahol nem festmények vannak, ott más díszítőelemek borítják a falakat” — mesélt az adjunktus. Szemben a szent tűzzel Irán ősvallásának a zoroasztrizmust tekinthetjük. Az iszlám térhódítása előtt az egyistenhívő, dualisztikus, mazdaizmusként is ismert vallás határozta meg az itt élők mindennapjait. A zoroasztrizmus még ma is jelen van Iránban és Indiában. „Teheránban egy tűztemplomban láthattuk, hogyan bánnak a szent tűzzel. Jazdban megtekintettük a zoroasztristák legszentebb helyét. A valódi szentély egy barlang a sivatagban, egy zarándokhely, ahol évente egyszer összegyűlnek a hívek” - magyarázta Ciernik Beáta. Hozzátette, a közel-keleti vallás nem sokat változott az elmúlt mintegy ezerötszáz évben, kivéve a temetkezési szokásokat. „Ma már nem a hallgatás tornyaiban tartják a szertartásokat, muszáj a földbe temetkezniük. A vallás szerint a holttest tisztátalan és nem érintheti a földet, ezért speciális sírokba temetnek” - mondta a kutató. Zoroaszter próféta követői a halált a gonosz átmeneti győzelmének tekintik, hitük szerint sok démon van jelen a halálkor. Ezért az ősi gyakorlat szerint halottaikat még a halál napján a hallgatás tornyába vitték. A felül nyitott, kerek, ablaktalan, magas falú toronyban a holttestet egy pap levetkőztette és a keselyűknek, illetve a varjaknak áldozta. A napszítta csontokat később egy gödörbe dobták. A hallgatás tornyai többnyire messze voltak a mindennapi élettől, hogy a gonosz és a halál pusztítása ne gyakorolhasson befolyást az emberek életére. Folytatódik a projekt Az expedíció csak a projekt egy állomását jelentette. Jövőre konferenciákat szervez a tanszék a témában, tanulmányokat írnak az utazáson begyűjtött információkból, amelyeket különböző fórumokon- pl. a vallástörténeti tanszékek kiadványában, az Axis Mundiban- közölnek. A tanításban is nagy hasznát veszik az expedíción ösz- szegyűjtött információknak. A vallástörténeti tanszék diákjai szembesülhetnek azzal, hogyan élik meg az ünnepeket és a mindennapokat a tanulmányozott vallás hívei. „Tovább kutatjuk Macúch személyét, felvettük a kapcsolatot a lányával. Folytatódik a mandeusok kutatása a diaszpórákban, Münchenben és Dániában. Visszamennénk Iránba, és ehhez támogatókat keresünk, mert •akadémiai körökben nehéz forrást találni. Egy-egy ilyen kutatás utat nyit a világ felé, és nagy lehetőségeket kínál” - mondta a további tervekről Somogyi Katalin. Bartalos Éva Az örmény templomokat nem díszítik, Iránban van a két kivétel 17 Múlt és jelen hálójában Vajda Barnabás munkásságának legutóbbi állomásai Vajda Barnabás egy szabad hang kelet-európábán (Képarchívum) 0sa*toci»mtuiM txxaiMomi Vajda Barnabás Hidegháború és európai integráció V ajda Barnabás jelenkortörténész, történeti szakíró, egyetemi oktató. Munkáiban elsősorban a hidegháború korszakát érinti - ide értve egyebek mellett a nemzetközi kapcsolatokat és a kommunista városkutatást —, valamint a történelemdidaktika kérdéseivel foglalkozik. Az alábbiakban legutóbbi két könyvét ismertetjük, rálátást biztosítva a szerző vizsgálódási horizontjának centrumára. Egy szabad hang Kelet-Európábán Az 1949 decemberében megalakult Szabad Európa Rádió (SZER) hangja olyan támadássorozatot indított a vörös Kelet felé, melynek semmiféle fal, szögesdrót és határőrség sem tudott ellenállni, s így sikeresen nyitott kapukat abba az elzárt világba, amit szovjet blokknak neveztek. A SZER a falak közé zárt embereket - minden kommunista propaganda ellenére - arra emlékeztette: nem normális egy olyan rendszerben élni, amely leginkább ahhoz a csizmához hasonlít, ami „örökké egy emberi arcon tapos”. Munkája révén Vajda Barnabás is ahhoz a történészi csoporthoz csatlakozott, melynek figyelme a 2000- es évektől főként amiatt irányult fokozottan a SZER-re, mert feloldottak olyan állami, intézményi és magánarchívumokat (köztük igen jelentősek a CIA SZER-rel kapcsolatos levéltári forrásai), melyek révén a rádió szerepe, intézményi rendszere és kapcsolatai tovább voltak árnyalhatok. A kötet a téma iránt érdeklődők számára kétségkívül megkerülhetetlen, hiszen magyar nyelven elsőként taglalja a rádió és Csehszlovákia viszonyát. A munka elején a SZER-ötlet születéséről és annak kivitelezéséről olvashatunk, figyelmet szentelve a szervezeti felépítésnek, a médium propagált és valós anyagi fenntartórendszerének, illetve a New York- München központok viszonyrend- szerének is. Ebben a szövegrészben jelenik meg először a Szabadságharang, „melynek képe később lógóként rákerült a SZER iratainak fejlécére, [s mely] többszörös szimbolikával bírt. Nemcsak az 1776-os amerikai függetlenségre utalt, hanem szervesen kapcsolódott hozzá egy Abraham Lincoln-idézet is: [...] Hogy e világban Isten hatalma alatt újjászülessen a szabadság . Vajda Barnabás hangsúlyt fektet a SZER Csehszlovákiához fűződő, a politikai események által nagyban befolyásolt viszonyára, s ilyenformán arra is, hogy kik voltak azok a jelentős személyiségek, akik a rádió, s főként a csehszlovák rész- leg/szerkesztőség megalakulásánál nagy szerepet játszottak. Az ország jelentőségét a Nyugat szemében mi sem bizonyíthatná jobban, minthogy „[a] csehszlovákok 1950. július 4-én sugároztak először adást Csehszlovákiának - s egyúttal ez volt a SZER legelső műsora is”. A bejelentkezés pedig - mint a későbbiekben mindig - a következőképp hangzott: „Volá hlas svobodného Československa, rozhlasová stanice Svobodná Evrópa " - azaz: Itt a szabad Csehszlovákia hangja, a Szabad Európa rádióállomás. A szerző nem feledkezik meg a csehszlovákiai magyarság kérdéséről sem. Ezen téma kapcsán főként arra koncentrál, hogy ha megjelent, milyen kontextusban, formában és jelentőségben tette azt a SZER anyagain belül. A könyvet olvasva részletes információkat kapunk azokról a ballonos kampányokról, melyek nagyban összefonódtak a rádió propagandatevékenységével, majd szó esik a SZER amerikai menedzsmentjének ténykedéséről is. A következő fejezet a CIA SZER- re tett hatását taglalja, s annak a titkosszolgálat szárnyai alól történő kibújásáig jut el. Ezen a ponton válik jól láthatóvá, hogy az amerikai társadalom főként addig tekintett pozitív szemmel a SZER-re, amíg azt nem az állam által fenntartott — kvázi befolyásolt — szervezetnek hitte. A SZER-t mint munkahelyet is megismerhetjük; szó esik a támogató nagyvállalatokról, de arról is, hogy mi tette olyan közkedveltté az állomást. „[A] SZER-ben tudatosan alakították az »otthoni adó érzetét« azáltal hogy minden területen: politikai hírekben, vallásban, sportban, kultúrában stb. olyan műsorokat közvetítettek, mint amilyenek akkor készültek volna, ha a célországban nem lett volna kommunizmus. ” Az Eg)' szabad hang Kelet-Európá- ban végére érve - miután alaposan megismerjük a rádió műsorainak felépítését, s azt, miként szerezett a szerkesztőség hallgatói visszajelzéseket, hogyan teljesített hallgatói kívánságokat - könnyen lehet, egyetértünk majd a szerző konklúziójával, mely szerint „minden korlátja (politikai és újságírói deter- mináltsága, ideológiai befolyásoltsága stb.) ellenére a SZER mindvégig sokkal közelebb állt a szabad sajtó fogalmához, mint az ideológiailag kiherélt kommunista sajtó bármelyik terméke”. A tény, hogy csupán az egyik fél tartott attól, hogy a másik elvrendszer teret nyer a saját területén és felforgató hatást fejt ki, magáért beszél. Hidegháború és európai integráció Vajda Barnabás a következő mondattal nyitja legújabb kötetét: ,A hidegháború történetét magyar nyelven már megírták: Fischer Ferenc 2005-ös áfogó munkája, A kétpólusú világ 1945-1989 [...] mára etalonná vált.” Majd egy kicsit később így fogalmaz: Joggal vetődik fel a kérdés: Miben tud újat hozni ez a könyvľ A kötet három pontjával bizonyosan eloszlatja az elődöket méltató és hosszan soroló első oldal, illetve a kötet első mondata nyomán fogant esedeges kételyeket. Vajda munkája elsősorban egymás mellett futtatja és értelmezi azt az egyébként össze is tartozó, egymásból következő és egymás által generált „két történelmet”, a hidegháborúét és az európai integrációét, melyeket előszeretettel értelmeznek egymástól függetlenül, nem épp helyesen. Ezt az „összetartozást” erősítik például a németkérdés vonatkozásai, melyek mindkét, a hidegháborús és az integrációs értelmezési horizont felől is meghatározó jelentőségűek. Másodsorban: a könyv sikeresen teszi magát fokozottan aktuálissá azáltal, hogy a közelmúlt eseményeit a megfelelő helyeken sorra párhuzamba hozza a főcímben megfogalmazott témák bizonyos szegmenseivel, s nem fél olyan súlyos kérdéseket sem boncasztalra helyezni, mint például hogy a 2014-es ukrajnai válsággal ténylegesen kiújult-e a hidegháború. A harmadsorban említést érdemlő újítás a didaktikus „hogyan?” szemlélet, aminek apropóján a szerző - a szimpla eseménytörténetet a háttérbe szorítva — a hidegháborút és a mellette negyven-ötven évig párhuzamosan zajló európai integrációt a folyamatok dinamikája, mikéntje, mechanizmusai és általában véve működése felől tárgyalja. Vajda a hidegháborút fejtegető koncepciók bemutatása után maga is több irányból közelíti meg a témát. A kor világrendje bipoláris, kétközpontú alapon nyugodott, ami a világtörténelemben korábban soha nem tapasztalt szituáció volt. A diplomácia terén maradtak már bejáratott eszközök, de a nukleáris fenyegetés éppúgy része lett a közbeszédnek. Katonai szempontból a két fél folyamatos és intenzív „fegyverkezési hajszája” jellemezte a kort, a két pólusnak azonban meg kellett tanulni egymás mellett élni, hiszen mindenki számára nyilvánvalóvá vált: „aki ezt a fegyvert - az atombombát - elsőnek beveti, az másodikként hal meg”. A nukleáris arzenál eszeveszett bővítését követően azonban talán még nagyobb prioritás lett annak korlátozása. Az idevágó szerződéseket, melyek közül a SALT I. és II., valamint a START a legismertebb, Vajda ugyancsak sorra veszi, egészen napjainkig. Egy későbbi fejezetben a felszabaduló gyarmatok két szuperhatalom közti helyezkedését veszi górcső alá a történész, majd a németkérdés mentén kronológiai sorrendben vázolja azokat a lényegi doktrínákat, eseményeket és szerződéseket, amelyek a hidegháború és az európai integráció alapját jelentették, s melyek által összefonódott a két történelem. A Hidegháború és európai integráció című kötet második fele az EU rendkívül szövevényes intézményrendszerén kalauzol végig bennünket. Röviden bemutatja a hat fő szerv, az Európai Tanács, az Európai Bizottság, a Miniszterek Tanácsa, az Európai Parlament, az Európai Bíróság, valamint az EU Számvevőszéke munkáját, miközben a bemutatók java aktuális tud lenni: a legtöbb esetben fel vannak tüntetve a „ma” s a közelmúlt tisztségviselői is. Vajda Barnabás legújabb könyvéért minden, a nem túl távoli múlt és a jelen Európájának politikai rendszere iránt érdeklődő olvasó hálás lehet, legfőképpen azok, akik kissé elveszve érzik magukat ebben a szövevényben, mert a szerző munkája kétségkívül jó kalauzuk lesz. Baka L Patrik A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1.
