Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-30 / 299. szám, szerda
www.ujszo.com | 2015. december 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Márciusi év vége Kormánykoalíció a Smerrel? Halálos is lehet ez az ölelés NAGY ANDRÁS lovákiában az idei politikai év nem decemberben fejeződik be, hanem csaík 2016. március 5-én. Minden, ami az elmúlt hónapokban történt és az elkövetkezőkben történni fog, a választásoknak van alárendelve. Meggyőződésem, hogy ha Szlovákia nem pár hónappal a választás előtt állna, hanem mondjuk fél évvel azután, a szlovák miniszterelnök jóval békülékenyebb, de legalábbis EU-konformabb hangot ütne meg a menekültekkel kapcsolatban, mert nem érezné annyira a veszélyt, hogy szembemegy a választók többségének véleményével. Mert a Smer valójában semmi mást nem csinál, mint folyamatosan kiszolgálja a többséget. A kormányfő nem vállal fel olyan konfliktust, amely miatt csökkenhetne a támogatottsága, inkább ideológiát gyárt ahhoz, hogy megmagyarázza, miért jó nekünk a populista álláspontot védeni. Az igazi államférfi a népakarat ellenében is képes döntéseket hozni, mert látja a jövőt, a döntés fontosságát, és annak következményeit. Ennek tökéletes példája Angela Merkel. Viszont amikor a szlovák kormányfő azt mondja, hogy harcol a többséggel, valójában az európai józan észt képviselő többséggel szemben a hazai populizmus többségét védi. Ugyanazt teszi, amit a környező országok vezetői, Orbán, Zeman, vagy az új lengyel kormány. Ez az európai közösség aktív aláásása. Több mint valószínű, hogy a tavasszal kezdődő új politikai év, illetve a négyéves kormányzati ciklus főszereplője is Fico lesz. Legyőzni ezen a választáson nem lehet, ám a jobboldali pártoknak meg kell mutatniuk, hogy legalább némileg megnehezítik a győzelmét. Szlovákiát nem igazán érheti nagyobb csapás, mint újabb négyéves egypárti Smer- kormányzás. Láthatjuk, hogy a demokratikus intézmények milyen szintű leépítéséhez vezetett a Fidesz- kormány második ciklusa Magyar- országon, és milyen átalakításokba kezdtek a konzervatívok Lengyelországban. Biztos, hogy ha Fico újra egyedül kerül hatalomra, kedvet kap a rendszer hasonló szintű átalakításához, és bizonyos ötleteihez megszerezheti az alkotmányos többséget is. Ám nem érdemes ennyire előreszaladni. A kérdés inkább az, hogy a parlamentbe jutó jobboldali pártok milyen módon lesznek képesek fékezni a Smer dominanciáját és hatalomgyakorlását. Természetesen mindenki rávágja: úgy, hogy valamelyik behódol, kiegyezik a Smerrel. Hiába tűnik ez ilyen egyszerűnek, hiszem azt, hogy egy jobboldali párt sem kívánkozik önként a Smer karjaiba. Mindenki tudja, ez az ölelés halálos lehet. A koalíciós partnert a többszörös túlerőben lévő Smer a kormányban, az ellenzéki pártok pedig kívülről szorongatná. Tehát a választás nem arról fog szólni, hogy a Smer vagy a jobboldal szerez-e többséget, inkább arról, hogy milyen mértékben lehet meggyengíteni a jelenlegi hatalmat. Jobboldali többségre még legalább négy évet várni kell, ám a Smer egyeduralma elvileg megroppantható. Ä kérdés, hogy kinek lesz hozzá mersze. Ki védi meg a szalonnabőrt? VERES ISTVÁN utóbbi évek egyik legidegesítőbb rejtélye, hogy miért nem lehet normális szalonnát kapni. Normális alatt most éppen azt értem, hogy a bőre is fogyasztható. Valamikor, az Aranykorban, mielőtt azt a bizonyos almát letépték volna, illetve mielőtt elindult a Dallas, csakis ilyen szalonnákat lehetett kapni. Hentesnél, házaknál, mindenütt. És valahogy nem mutatkozott igény az elrágha- tatlan bőrű, instant szalonna iránt. Most meg már csak ilyen van. Bármennyire is bizonygatja a hentes, hogy két hétig sóban tartotta, meg rendesen pácolta, hiába érezni a szalonna ízén, hogy ez így volt, és rendesen füstölték, a bőr a legtöbb esetben használhatatlan. Még a kutyának is komoly munka szétrágni. Égy ideig azt hittem, hogy ez csak a nagyüzemi készítésű szalonnákra érvényes, de idén végérvényesen beláttam, hogy a probléma a kisüzemi szalonnákat is érinti. Innentől kezdve pedig kijelenthetjük, hogy vélhetően nem a módszer, hanem az alapanyag okozza a gondot. Megváltozott a malacok bőre? Megkeményedett, a globális felmelegedés hatásaival szembeni védekezésképpen? Vagy egy új tápszer mellékhatása a használhatatlan szalonnabőr szindróma? Jó lenne a dolognak utánajárni, mert a fenntartható fejlődés szempontjából a fejlődésnek ez az iránya nem igazán fenntartható. A szalonnával szembeni alapvető követelmények egyike ugyanis már több száz éve az, hogy meg lehessen enni. Az egészet. így meg eldobódik a bőre, vagyis szemét termelődik. Arról nem is beszélve, hogy a szalonnaszerető embernek csalódás, ha a bőrt nem eheti meg. Ennek a sok boldogtalan embernek a szavazatát könnyen besöpörhetné az a politikus, aki a következő időszakban fényt derít a szalonnabőr devalválódásának okaira (és megoldási lehetőségeket kínál, természetesen). „Szavazzon ránk, és a szalonnabőr is megpuhul” - állhatna az ígéret az óriásplakátokon. „Gyorspácolás nem, rágható sza- lonnabőr igen! ” - ez lehetne a másik sorozat. Választások előtt három héttel pedig jöhetne a harmadik plakátsorozat: „Az Ön szalonnáját is megvédjük a profitorientált eljárásoktól!” De tényleg, csináljon már valaki valamit. Helyünk a válságban MARIÁN LEŠK0 A régi igazságot, mely szerint mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek, kiegészíthetjük azzal a felismeréssel, hogy minden év kritikus számunkra, de vannak még kritikusabbak. Az éppen búcsúzó év is ezek közé tartozott. Timothy Garton Ash tekintélyes brit publicista szerint 2015 pontosan 1989 ellentéte volt. Akkor lehullott a vasfüggöny a határokon, idén pedig zsilettpengés drótkerítéseket építettek. Négy nagy válságot visz át magával Európa a következő évbe. Az euró- zóna válsága még nincs végleg lezárva, bár a görög csőd már nem a legégetőbb probléma. Döbbenten állunk a felismerés előtt: ó, azok a régi szép idők, amikor azzal volt elfoglalva egész Európa, hogy vajon holnap megy- e csődbe Görögország vagy holnapután, és ennek milyen hatása lesz ránk. A másik súlyos válsághelyzet az ukránok elleni orosz agresszió - bár a konfliktust most .jegeli” Moszkva, de Putyin bármikor előránthatja a jégszekrényből. És itt van a két friss probléma, a menekültválság és a brexit, vagyis Nagy-Britannia lehetséges távozása az unióból. Mindegyik válság alapvető hiányosságokra mutat rá. Az euróválság bizonyította, téves az az elképzelés, hogy a közös pénz közös gazdaságpolitika nélkül is működhet. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a viszonylag kicsi Görögországban ütött be a ménkű, és nem Olaszországban vagy Spanyolországban, mert azt a számlát a gazdag Európa se tudná állni. Az Ukrajna elleni orosz agresszió azt mutatta meg, mekkora a különbség az unió „puha ereje” és a tényleges katonai erő között. Gazdaságilag az unió nagyhatalomnak tekinthető, de katonailag annyira gyenge, hogy a nagyhatalmak nem veszik komolyan. A menekültválság pedig leleplezte, hogy azokat az értékeket, amelyekre az Európai Unió épül, nem minden tagállam vallja magáénak. Végezetül pedig a brexit a nemzetállami és az uniós jogkörök érvényesítése közti állandó feszültség megtestesülése. Ezek a válságok megosztják az uniót. Az euróválság a déli és az északi államokat állította szembe egymással, mert teljesen mást gondolnak arról, hogy milyen okok váltották ki, és teljesen eltérő elképzeléseik vannak magáról a válság kezeléséről. A menekültválság megmutatta, mekkora a különbség a keleti és a nyugati tagállamok között, ha nem pusztán szónokolni kell a szolidaritásról. Mindez úgy csapódhat le, hogy kelet és nyugat között ismét ellenőrzések lesznek a határon, sokan már ezt sem záiják ki. Donald Tusk volt lengyel kormányfő, az Európa Tanács jelenlegi elnöke mintegy mentegetőzésképpen néhány hete azt mondta, Európa egyik válságát sem olyan országok idézték elő, mint például Lengyelország vagy Szlovákia. Ez természetesen igaz. De amikor Európa szorult helyzetben van, egyáltalán nem mindegy, hogy a probléma részei vagyunk-e, vagy a helyzet megoldásában veszünk-e részt. Lengyelországban idén választások voltak, és a lengyelek nem Európa mellett szavaztak. Nálunk márciusban lesznek a választások. Hát... Sok szerencsét 2016-ra. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Az évr amikor a nómet frász visszaért Németországban 2015-ben a lakosság helyzete tovább javult, pörög a gazdaság, az év végére mégis annyira erős aggodalom alakult ki a társadalomban, amely eddig csak nagy krízisek idején volt jellemző. Az év utolsó heteiben társadalomtudósok a közhangulat drámai mértékű és ütemű romlását tapasztalják és a „germán angst” (félelem, aggodalom) visszatéréséről beszélnek. Ezt a lelkiállapotot szokás már-már bénító hatású óvatosságként jellemezni. Az Allensbach közvélemény-kutató intézet szerint a második világháború óta hatszor fordult elő hasonló hangulatromlás: a koreai háború elején (1950), a berlini fal építésének évében (1961), az első és a második olajválság idején (1973,1979), a 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások után és a globális pénzügyi, gazdasági válság elmélyülésének évében (2008). A „német frász” kialakulása a terrorfenyegetettség mellett olyan dolgoknak tulajdonítható, amelyek megkérdőjelezik a németek hazájukról alkotott képének elemeit. Az egyik ilyen a fő nemzeti sport, a labdarúgás körüli korrupciós botrány. A Der Spiegel szerint a németek egy „fekete kasszából” szavazatokat vásároltak a FIFA-nál, hogy 2006-ban megrendezhessék a vb-t, s az ügyben a „Császár”, Franz Beckenbauer is benne volt. Még nagyobb bajba került a Volkswagen, a német gazdaság, Jtoronaéksze- re” a kipufogógázok körüli csalással. A szorongást azonban mindenekelőtt a beláthatatlan következményekkel fenyegető menekültválság erősítette fel. A kormány nem ismerte fel időben, hogy soha nem látott menekült- hullám kezd hömpölyögni Németország felé, s a békeidőben hatékony államigazgatásról kiderült, hogy nem bírja a szélsőséges terhelést. Először az örömittas lelkesedés volt jellemző, sok németet töltött el büszkeséggel, hogy hazája 70 évvel a náci diktatúra után a szabadság, a remény földje a menekültek számára. Az eufóriát káosz és nyugtalanság váltotta, városok, egész tartományok kerültek állandósult rendkívüli állapotba, s nem látni a hullám végét, és a nemzetközi válságok kezelésben nagy tapasztalattal rendelkező kancellár, Angela Merkel elképzeléseiről szakértők szerint csak az állapítható meg, hogy megvalósíthatóságuk kérdéses. A Die Welt szerint a kancellár ugyan azt állítja, van terve, de ez nem igaz, csak politikai akarat van, hogy legyen terv, de nincs. (MTI) 2015
