Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-29 / 298. szám, kedd
www.ujszo.com | 2015. december 29. KULTÚRA 117 Harmincnyolc kettő Egy szerelem története, egy előkerült levélköteg, egy regény, egy film - ez a Hajnali láz „Törődjön bele, Miklós...": Schruff Milán és a Lindholm doktort alakító Máté Gábor a film egyik jelenetében (Fotó: A Company) LAKATOS KRISZTINA Milyen regényt ír egy filmrendező egy mélyen személyes, családi történetből? És ha megírta, milyen filmet forgat belőle? Gárdos Péter öt évvel ezelőtt megjelent, Hajnali láz című könyvéből idén lett irodalmi szenzáció a magyar és a nemzetközi könyvpiacon, közvetlenül az ünnepek előtt pedig a mozivásznon is megjelent a holokauszt-túlélő szülők különleges körülmények között fogant szerelmének története. A belseni koncentrációs tábort túlélt Gárdos Miklóst 1945 májusának végén több sorstársával együtt egy svédországi rehabilitációs táborba küldi a Nemzetközi Vöröskereszt. A tífusz és tébécé következtében súlyos beteg fiatalembernek hat hónapot ad a kezelőorvosa. Minden nap hőmérőzéssel indul, és a helyzet mindig ugyanaz - harmincnyolc kettő közben a diagnózis szerint a kór felzabálja a tüdejét. Miklós mégsem hajlandó beletörődni az ítéletbe. Házasodni akar. Megszerzi 117, szintén Svédországban kezelt magyar lány címét, és megindítja a hadműveletet, hogy megtalálja az egyetlent. Reich Lili is megkapja a levelet, elolvassa és elfelejti. Aztán egy veseroham miatt kórházba kerül, szigorú ágynyugalomba - és mégis válaszol. Miklós pedig az első posta után tudja: ő az. December elején személyesen is találkoznak, három hónap múlva pedig már a stockholmi zsinagógában állnak a hüpe alatt. 1946 nyarán együtt térnek haza; Miklós még a vonaton lehúzza a vécén a hőmérőt. Gárdos Péter regénye szigorúan, gazdaságosan szerkesztett szöveg. Az elbeszélő (a fiú) epizódok sorából fűzi össze a történetet, miközben nem lép túl a szülők által megszabott kereten. Az elsődleges forrás az apa halála után előkerült levélköteg, amely hitelesen őrizte meg az „itt és most” fontos történéseket, benyomásokat, a szereplők lelki állapotának rajzát. Az így kirajzolódó képbe finoman szövi bele a szerző a szülők szűkszavúan felidézett emlékeinek, a családi anekdotává szelídített históriáknak a kiegészítő szálait. Valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha azt gondoljuk, Gárdos Péterben már a regény írásakor is a filmrendező dolgozott, hiszen a szöveget különösebb változások nélkül sikerült forgatókönyvvé, filmes jelenetté, filmbeli párbeszéddé konvertálni. Aki úgy ül be a moziba, hogy olvasta a könyvet, csak kapkodja a fejét, ahogy sorban jönnek az ismert helyzetek, mondatok. Persze a két médium hatásmechanizmusa alapvetően más, ami a Hajnali láz esetében elsősorban a hangsúlyok eltolódásában érhető tetten. A könyv olvasható aparegényként, anyaregényként, de legfőképpen szerelemregény, amelynek középpontjában egyértelműen Miklós és Lili áll - a küzdelmük, hogy kicsikarjanak maguknak az élettől egy kis boldogságot. Ehhez képest Gárdos Péter nagyrészt fekete-fehérben forgatott, helyenként a korabeli dokuLibri mentumfelvételek eszközeit felvillantó filmjében erőteljesebb dimenzióként jelennek meg a történet további rétegei: a svédországi rehabilitáció zárt világa, amely számos ponton a lágerek tapasztalatát idézi; a túlélők mikroközössége az egyéni és mégis tipikusnak tekinthető sorsvariációkkal; a kérdés, hogy korlátozható-e az ember joga a személyes döntések tekintetében, ha a korlátozást a jó szándék vezérli... Ez a „ki- terjesztés” bizonyos értelemben a film előnyére válik. Másrészt viszont nehéz eltekinteni attól a ténytől, hogy a szereplők meglehetősen illusztratív játéka is ludas abban, hogy a Hajnali láz a mozivásznon egy idő után inkább ügyesen szerkesztett tablóként hat, s éppen a személyesség fogy el belőle. Piti Emőke és Schruff Milán- a két főszereplő - kedves és fiatal, új felfedezés a magyar film számára, de itt és most alapvetően egydimenziós figuraként hat. Különösen akkor, ha mondjuk a Kronheim rabbi szerepében látható Scherer Péter pár percben is komplex alakításával vetjük össze a teljesítményüket. Ezzel együtt a Hajnali láz egy emlékezetes, nagy történet. Legalább egyféleképpen - kinek-kinek ízlése szerint: olvasva vagy nézve - érdemes magunkkal vinnünk 2015-ből. RÖVIDEN Elhunyt Haskell Wexler operatőr Los Angeles. Kilencvenhárom éves korában vasárnap elhunyt Haskell Wexler kétszeres Oscar- díjas amerikai operatőr, a '60-as, '70-es évek filmművészetének újító szellemiségéről ismert meghatározó alakja. Első játékfilmes munkája Elia Kazan Amerika, Amerika című drámája volt, amellyel azonnal nagy elismerést és ezáltal sok megbízást szerzett. Első Oscar-díját az Elizabeth Taylor és Richard Burton főszereplésével készült, Nem félünk a farkastól című 1966-os filmért kapta: ez volt az utolsó fekete-fehér film, amelynek operatőrét díjazták. Második Oscar-díját a Dicsőségre ítélve című drámáért vehette át. Hírhedt volt a rendezőkkel való összetűzéseiről, Milos Forman például megvált tőle a Száll a kakukk fészkére munkálatai során (ezért szerepel a neve mellett Bili But- leré is a stáblistán). Wexler egyike volt azon kevés operatőrnek, aki a nagyközönség számára is elég ismert volt ahhoz, hogy csillagot kapjon a hollywoodi Hírességek sétányán. (MTI) Tovább lesz nyitva A magányos cédrus Budapest. A nagy érdeklődés miatt egy hónappal meghosz- szabbították a Csontváry Kosztka Tivadar életművének nagy részét bemutató budapesti kiállítás nyitvatartását. A magányos cédrus - Csontváry géniusza című tárlat így 2016. január 31 - ig lesz látható a budai Várban, a Honvéd Főparancsnokság felújított épületében. A júliusi megnyitástól máig mintegy 90 ezer látogatót vonzott „az évtized kiállításának” kikiáltott összeállítást. 17 teremben Csontváry csaknem 100 festménye és grafikája tekinthető meg, amelyek körülbelül 40 százaléka Pécsről érkezett, de kölcsönöztek képeket magángyűjtőktől is. (MTI) ANKÉT MIT HOZOTT A PÁLYÁJÁN 2015? Ml VOLT A LEGEMLÉKEZETESEBB KULTURÁLIS ÉLMÉNYE? Hushegyi János muzeológus, zenész, Pozsony Munkahelyemen, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában nyár végén átvettem volt kollégámtól a ’A kurátori feladatokat, és így Jr új kihívások elé néztem. ~ ,Vm Nagy öröm volt számomra, hogy a „Népeimhez” - történetek az I. világháborúból című vándorkiállítás felelősévé neveztek ki, remek lehetőség volt megismerni a többi szlovákiai magyar múzeum munkatársait. Zenészként pedig annak örültem, hogy a nagy fesztiválokon kívül kisebb zenei rendezvények is létrejöttek. A szervezők kezdenek rájönni, hogy egy kis élőzene bármilyen eseményt gazdagabbá és érdekesebbé tehet. Számomra a huszonharmadik alkalommal megrendezett, pozsonyi Livin' Blues fesztivál volt nagyon jelentős: a blueszene terén ez az egyik legnagyobb szlovákiai fesztivál, és nagy öröm volt számunka, hogy a The Butchersszel mi is felléphettünk itt. Lax Judit színművész, Kassa É Az anyaszínházamban, a Tháliában idén kaptam egy igazi komikus szerepet, Marianne-t a Nebántsvirág című operettben, amiért hálás vagyok, és amit mindig örömmel játszom. Az új évadban pedig először léphetek színpadra Shakespeare-műben, Luciana szerepében a Tévedések vígjátékában. Nagy kihívás, tiszteletre méltó feladat. Élményem több is volt 2015-ben: a Kasabian-koncert a Sziget Fesztiválon, az Örkény Színházban látott Macskajáték Pogány Judit és Molnár Piroska virtuóz előadásában, és nem utolsósorban Dán Bárta koncertje a kassai Jazz For Sale fesztiválon. Dan Bártát először volt lehetőségem élőben hallani. Nagyon erős, szuggesztív művész. Az előadásmódja, a hangja, a zenei világa teljesen magával ragadott, katartikus élmény volt a koncertje. Juhász R. József performer, költő, Budapest Az idei volt az eddigi leggazdagabb év az életemben. 10 ország 16 városában 28 performanszot és 2 workshopot valósítottam meg. Két művészeti találkozót szerveztem 12 hongkongi és 18 szlovák és magyar művész részvételével. Performanszaim 3 kötetben szerepeltek Franciaországban, Olaszországban és Budapesten. A legjobban mégis annak örültem, hogy megszületett az unokám. A legemlékezetesebb élményeim idén az utazásaimhoz fűződtek. Egyszerre két gyerekkori álmom teljesült: ellátogattam a Machu Picchura és a Szentföldre. Szakmai szempontból pedig a budapesti OffBien- nálét említeném, ahol páratlan művészeti összefogás eredményeként több mint száz kiállítás és rendezvény valósult meg egy hónap alatt, úgy, hogy a szervezők semmilyen állami támogatást nem vettek igénybe. Korpás Éva népdalénekes, Komárom Az egész évet a Fecském című, népdalfeldolgozásokat tartalmazó új lemezem elkészítésének szenteltem, a bemutatója december 11 - én volt a Komáromi Jókai Színházban. így pályámon az volt a legörömtelibb pillanat az évben, hogy munkánk gyümölcse megszületett, és hogy ünnepi keretek között be is mutathattuk ezt a hanganyagot a közönségnek. Megható, olykor-olykor könnyeket előcsalogató, felemelő élmény volt nem csak számomra! A zenészekkel való közös munkától, élményektől, a zenei sokszínűségtől rengeteget gazdagodtam, még ha hosszú út vezetett is idáig. Persze a többi műsoromat sem tettem ez idő alatt félre, hiszen szerencsére a felnőttek és a gyerekek egy része vágyik az igényes zenére, legyen szó akár népzenéről, akár világzenéről. Bízom benne, hogy a következő évben is ezt fogom tapasztalni. (juk)
