Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-29 / 298. szám, kedd

www.ujszo.com | 2015. december 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Vissza szlovák kézbe? Több szempontból is aggályokat ébreszt a hazai tőkések térnyerése GÁL A piaci verseny újbóli korlátozása, a bennfen­tes kereskedelem és a politika befolyásolásá­nak növekvő rizikója miatt sem szerencsés a hazai pénzügyi cso­portok folyamatos térnyerése a gaz­daságban. A Szlovák Villamos Műveket 66%-ban tulajdonló olasz Énei egyelőre mintegy egyharmadnyi részesedést ad el a „cseh” EPH-nak, vagyis jórészt a szlovák J&T pénz­ügyi csoportnak. A Sberbank Slo­vensko Rt. 99,5 százalékát a Penta veszi meg az orosz tulajdonosoktól. Csak két hír az elmúlt napokból, hogyan folytatódik a szlovák pénz­ügyi csoportok térnyerése és ezzel párhuzamosan a külföldi tőke kivo­nulása bizonyos ágazatokban. Bár a tőke „nemzetisége” a gaz­daságban eredendően nem jó vagy rossz tényező, az ország két legbe­folyásosabb befektetői csoportjának nyomulása több rizikót is felvet. Az első a verseny korlátozása. Az ún. vertikálisan integrált állami mono­póliumok lebontásának az energeti­kában épp az volt a célja, hogy megnyissa a szektort a verseny előtt. Azaz, hogy ne egyetlen állami cég termelje, szállítsa, majd elosztóhá­lózatokon a fogyasztókhoz eljuttas­sa az áramot. A relatíve sikeres szétbontás és privatizáció most részben visszafordult: A J&T egy­szerre lesz résztulajdonosa az ára­mot termelő SE és a Közép­szlovákiai Áramszolgáltató (SSE) vállalatnak, arról már nem is be­szélve, hogy a hazai gázipari óriás SPP-ben is 49%-os, de többségi menedzsmentjogokat biztosító tu­lajdona van (a teljesen állami kis­kereskedelmi gázszolgáltatót kivé­ve). Az állami monopóliumok he­lyett magánmonopóliumok alakul­gatnak, szabad verseny helyett oli- gopolisztikus piac. Valami hasonlót építget a Penta az egészségügyben: egészségbiztosító, gyógyszertárhá­lózat, rendelők és regionális kórhá­zak egyre bővülő hálózata. A második rizikó az érdekütkö­zésből adódó problémák és a benn­fentes kereskedelem veszélye. A két csoport igencsak széles portfoliójá­hoz pénzügyi vállalatok is tartoz­nak: bankjaik a saját vállalataikat hitelezhetik, nyugdíjalapjuk a saját cégük részvényeit vásárolhatja, eb­ből problémák adódhatnak, de az egyre átláthatatlanabb tulajdonosi struktúra és függőségi viszony- rendszer önmagában is gond. Ehhez járul a politika befolyáso­lása, amely mindkét csoport „erős oldala”, ennek még nagyobb nyo- matékot ad a kezükben lévő bővülő médiabirodalom. Itt már nem túlzás nemzetbiztonsági szintű kockázat­ról beszélni. Tovább emelik a tétet a diktatúrákkal ápolt jó kapcsolatok: a kínai CEFC (China Energy Com­pany Limited) például a J&T Fi­nance Group résztulajdonosa. Nem kizárt, hogy az EPH csak a kínaiak­nak készíti elő a terepet az energeti­kában, azon meg végképp ne lepőd­jünk meg, ha a CEFC az EPH-ban szerezne részesedést. Mivel a kínai cég mögött katonai, titkosszolgálati és politikai érdekek is sejthetők, ezért nem rizikómentes a térnyerése. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gaz­dasági tanácsadója Hóembertelenség (Peter Gossányi rajza) Büszkék a merénylők hozzátartozói A november 13-i párizsi me­rényletek elkövetőinek két hozzátartozója is azt mondta, büszkék a támadókra - igaz, teljesen ellentétes értelemben gondolták. A legfiatalabb terrorista, a húsz­esztendős Bilal Hadfi anyja egy bel­ga televíziónak arról beszélt, büszke arra, hogy fia saját magán kívül sen­kivel nem tudott végezni. Egy másik öngyilkos merénylő, Samy Ami- mour felesége viszont pár nappal a támadások után egy e-mailben arról írt ismerősének, büszke arra, hogy a férje részt vett a terrortámadásban. bátorítottam, hogy vágjon bele, hajtson végre terrortámadást a fran­cia nép ellen, melynek annyi vér ta­pad a kezéhez” - írta a jelenleg Irak­ban lévő francia állampolgárságú nő. Hozzátette: amíg a franciák támad­ják az iszlámot és a muszlimokat, addig bárki célponttá válhat, nem­csak a zsaruk és a zsidók, hanem mindenki. Amimour egyike volt annak a há­rom öngyilkos merénylőnek, akik a Bataclan koncertteremnél 90 em­berrel végeztek. A 28 éves terrorista tavaly győzte meg az akkor még fi­atalkorú, gimnazista, most 18 éves nőt, hogy szökjön utána Szíriába, akivel eleinte Rakkában, majd az iraki Moszulban éltek. A Le Párisién című francia lap szerint nemrég gye­rekük született. Távozása után a nő tavaly nyáron vette fel ismét a kapcsolatot korábbi ismerősével, akinek több e-mailt is írt. Azokban visszaköszön az Iszlám Állam terrorszervezet propagandá­ja. Például arról írt, hogy bútorozott, felszerelt, két fürdőszobás lakásban él, és sem bérleti díj at, sem rezsit nem kell fizetnie. „Ez aztán a mesés élet!” - írta egyik levelében. Később a ter­rortámadásokra is utalt. „Hamaro­san megtudja Franciaország és az egész koalíció, milyen az, amikor saját területükön dúl a háború” - fo­galmazott a terrorista özvegye. Bilal Hadfi anyja viszont azt mondta a MaghrebTV belga csator­nának - amely népszerű a Belgium­ban élő marokkóiak körében -, fo­galma sem volt arról, hogy fia a szél­sőségesek hatása alá került, amíg nem telefonált Szíriából, jóllehet korábban azt mondta, hogy Marok­kóba megy nyaralni. Úgy vélte, a terroristák kihasználták, hogy a fia kiábrándult Belgiumból, ahol folya­matos diszkrimináció érte. Fatima Bilal azt is elmondta, elment meg­látogatni azt a helyet Párizsban, ahol fia öngyilkos merényletet hajtott végre. (MTI) A mi gazdasági kivándorlóink TOKÁR GÉZA arácsony ünnepe idővel átlényegül, a mi régiónkban meg különösen: ebben az időszakban hazajönnek azok, akik nyugatabbra dolgoznak, beköszönnek a nagyszülőknek és a rokonoknak, majd felpakolják a bejglit és visszamennek valamelyik nagyvárosba. Másként működik a világ, mint tíz éve - sokkal mobilisabban, azaz több utazással és kevesebb kötöttséggel. Az Európai Bizottság egykor még 2006-ot nyilvánította a munkavál­lalói mobilitás európai évének, hogy kiegyenlítse a munkaerőpiaci ano­máliákat. Ez a törekvés tíz év alatt, és főleg a határok kinyitása után annyira bevált, hogy az utóbbi időszakban meredeken felfelé ívelt és többszörösére nőtt a külföldre költöző, vagy külföldön tartósan munkát vállaló magánszemélyek száma. Nemcsak a lazuló szabályok, hanem a költözéssel kapcsolatos félelmek és aggályok mérséklődése miatt is. Manapság elég kinyitni a Facebookot vagy valamelyik internetes alkal­mazást, hogy megnézzük, merre élnek ismerősök, milyen módon talál­juk meg a környék legjobb éttermét, vagy ki adhat tanácsot egy-egy munkajogi probléma megoldásához. Könnyebben útnak indulunk és könnyebben ki is tudunk kötni valahol, ha a szükség úgy hozza, akár véglegesen is. Ez a jelenség pedig csak tovább gyorsítja régióink leépü­lését és a helyi szintű megoldások iránti igények csökkenését: ha valaki könnyebben költözik, akkor odébbáll, ha valami az adott helyen éppen­séggel nem tetszik neki. Helyben foglalkozni a problémákkal sokkal több energiát és elszántságot igényel. A 2015-ös év értékelésénél többen is kiemelik a társadalmi apátiát, vagy azt, hogy látszatproblémákkal, esetleg saját magunkat nem érintő problémákkal foglalkoztunk egész évben. Es tény: mi élő menekültet nem igazán láttunk, legfeljebb a híradókban (kivéve például a hősieket), terroristával és ukrán szeparatistával meg sehol sem találkozhattunk. Mégis jobban képbe kerültünk velük, mint a saját nyomorunkkal és problémáinkkal kapcsolatosan. Pedig a munkanélküliség felszámolása, a régiók közti különbségek kiegyenlítése, a romák felzárkóztatása, hor- ribile dictu, a kisebbségi vonzatú problémák sokkal előrébb helyezked­nek el egy képzeletbeli fontossági listán. Ám mindezek mobilis vilá­gunkban kevésbé tűnnek fontosnak - s akinek egyedüli lehetősége a maradás, az eléggé el lehet keseredve, vagy különleges elhivatottság­tudata van. Ezekhez a körülményekhez igazítják mondanivalójukat a politikusok és a politikai pártok is. Mennyire változtathat ezen bárki 2016-ban? Jó kérdés, valószínűleg együtt kell élnünk a jelenséggel. Am az ingázó fiatalok nemcsak veszte­séget jelentenek, hanem például lehetőséget is új ötletek, kezdeménye­zések meghonosítására az itteni közéletbe. Ha valahol ez sikerül, az tiszta haszon. FIGYELŐ Hackerek fenyegetik a Fideszt A magyar hatóságok vizsgálják a kormányt megfenyegető Anonymus-videót - írta a Nép- szabadság. Bencsik Balázs, a Nemzeti Kibervédelmi Intézet vezetője a lapnak azt mondta, fenntartásokkal kezeli a támadást bejelentő videót. Azt állította, már tudják, honnan küldték a Daily Newsnak írt levelet, erről azonban a nyomozás érdekében nem árult el részleteket. A lap szerint a Nemzeti Kibervé­delmi Intézet eddig semmijeiét nem tapasztalta annak, hogy tá­madás készülne az állami infor­matikai rendszerek ellen, de meg­erősítették a kormányzati rend­szerek informatikai védelmét. A Daily News Hungary című por­tálhoz még december 15-én futott be egy e-mailhez csatolt videó- üzenet, amelyben az Anonymus hackercsoport háborút hirdetett a Fidesz és a kormány ellen, mert szerintük a kormány diktatúrát épített ki, rosszul bánt a kisebbsé­gekkel és a déli határon épült ke­rítéssel kizárta a menekülteket. A portál december 23-án hozta nyil­vánosságra a hírt. Bencsik Balázs hozzátette: az Iszlám Állam ellen a közelmúltban meghirdetett Anonymus-háború sem tűnik túl sikeresnek, ám tudnak igen ko­moly károkat is okozni, ezért kell a fokozott figyelem. (NOL) Csináljanak valamit Varsóval! Az éles belföldi és külföldi bírá­latok ellenére Andrzej Duda len­gyel elnök tegnap aláírta az alkot­mánybíróságról szóló törvény- módosítást. Már ez előtt több német lap cse­lekvésre szólította fel az EU-t az új lengyel kormány tevékenysége miatt. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemelte, rosszat sejttet az a sietség, amellyel a nemzeti konzervatívok gyakorlatilag kiiktatták az alkot­mánybíróságot. Nem csupán a törvény tartalma jelzi a demokra­tikus és jogállami normák nyil­vánvaló megvetését, hanem az is, ahogy keresztülverték a parla­menten. A kormány már bejelen­tette, hogy ellenőrzése alá vonja a közszolgálati médiát, és küszö­bön áll az államigazgatás vezetői pozícióinak betöltése politikai kritériumok alapján. Ámit a Jog és Igazságosság (PiS) párt tesz, annak semmi köze a normális de­mokratikus hatalomváltáshoz. A szintén konzervatív Die Welt szerint a lengyel kormány politi­kai ámokfutást hajt végre, egy paranoid kormányzó csapat igyekszik gyorsan átépíteni az ál­lamot, mielőtt fellázadnak a pol­gárok. Nem kevesebb fenyeget, mint egy diktatúra, ezúttal nem kommunista, hanem nemzeti konzervatív-írta a Die Welt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents