Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-29 / 298. szám, kedd

KÖZÉLET www.ujszo.com | 2015. december 29. I 3 Procházka: politikai egyensúly kell A Sieť elnöke úgy véli, Szlovákia több migráns befogadását is vállalhatná, de a kvótákat elutasítja Egyesítené a jobboldalt CZAJLIK KATALIN SZALAY ZOLTÁN A KDH-ból érkezett, a 2014- es elnökválasztás egyik meglepetése lett, a Sieť elnökeként pedig a legerősebb jobboldali párt élén vág neki a 2015-ös parlamenti választásoknak. Radoslav Procházkával beszélgettünk. A jobboldalt ma számos érdek osztja meg. Ön régóta azt állítja, hogy az egyetlen megoldás az vol­na, ha létrejönne az egységes, erős jobboldal. Hogy képzeli el a jobb­oldal egységesítésének folyamatát? Ebben a folyamatban kulcsszere­pet játszanak a választók már már­cius 5-én. Mi egy olyan tervvel vá­gunk neki a választásoknak, amely­nek része a személyes felelősség- vállalás a közéletben, a generáció- váltás, a működő állam modellje, ám egyúttal azt is kitűztük magunk elé, hogy kapjunk mandátumot az em­berektől annak az igyekezetnek a megvalósítására, hogy a középré­teg oldalán legyen egy szilárd, összetartó erő, amely visszahozza a szlovák politikába az egyensúlyt. Az, hogy milyen erős mandátumot kap a Sieť a választóktól, határozza majd meg, mennyire reális ez az am­bíció. Ami magát a folyamatot illeti, a legcélszerűbb az volna, ha rövid­del a választások után az, akinek eh­hez meglesz az ereje és a mandátu­ma, felajánlja a többieknek egy összetartó parlamenti frakció kiala­kítását. Itt azonban még nem kellene ennek a folyamatnak véget érnie. A választási időszak közepére meg­valósulhatna azon pártok egyesülő közgyűlése, amelyek részt akarnak venni ebben a folyamatban, ame­lyek egy tető, egységes irányítás alá akarnak kerülni. A választási idő­szak második felében az emberek­nek már szokniuk kellene ezt a már­kát, ezt az új szövetséget, amely 2020-ban indulhatna a választáso­kon. Valahogy úgy, ahogy ez Spa­nyolországban, Ausztriában, Né­metországban és másutt is van. Nem gondolja, hogy tekintettel a jobboldal széttagoltságára ez egy kicsit idealista elképzelés? Hosszú évek óta az a jobboldal célja, hogy a Smer ellenpólusát hozza létre, de ez valahogy mégsem akar működni. Úgy gondolom, ez egy merész ambíció, de nem irreális. Nagyon fontos szavuk lesz ebben az embe­reknek. Meglátjuk, mutatkozik-e majd keresletet e gondolat iránt, vagy sem. Még ha nem is mindenki, de a választók nagy része tudni fog­ja, hogy számunkra, a Sieť számára a választások egyik témája egy ilyen egyesülés feltételeinek a kialakítása. Ha az alternatíváról, az egyensúly­ról beszélünk, egy tizenöt százalé­kos és három hétszázalékos pártnál hatékonyabb ellensúlyt képvisel egy nagy párt, amelynek az ereje a Sme- réhez hasonlitható. Egy párt, amely­nek megközelítőleg hasonló vagy nagyobb az ereje, mint a 30-35 szá­zalékos szocialistáknak. Miért fulladtak kudarcba a Híd­dal és a KDH-val folyó tárgyalá­sok? Kudarcról nem beszélnék. Köz­vetlenül a tárgyalás után elmondtam, már maga a kommunikáció ténye is nagyon fontos, mert azt mutatja, nin­csen közöttünk lövészárokharc, ami meggátolná, hogy találkozzunk és normálisan elbeszélgessünk. Meg is lepődtem, mert abban egyeztünk meg, hogy nem fogunk negatív dol­gokat az emberek elé tárni, tehát azt, amiről nem egyeztünk meg. Meg­egyeztünk arról, hogy fontos meg­akadályozni a szavazatok elveszését a jobboldalon, és ezen kell dolgoz­nunk. A beszélgetés egyik résztvevő­je azonban meglepetésemre kudarc­ként próbálta azt beállítani, és még a felelőst is kereste. De rendben, ilyen a régi politika. Az emberek ezt isme­rik, és szerintem már elegük van be­lőle. Nem egyeztünk meg abban, ho­gyan határoljuk be időben ezt a meg­állapodást, és mi legyen a végső cél­ja. Meggyőződésem, hogy az egyez­ségnek akkor van értelme az emberek számára, ha valóban a jobbközép megszilárdulásához vezet. A kollé­gák inkább a választásokig tartó együttműködést hangsúlyozták, aminek a célját nem igazán sikerült megértenem. A beszélgetés egyik résztvevője azt is kijelentette, ne be­széljünk arról, mi lesz a választások után. Szerintem pedig épp ez a fon­tos. Abban az esetben, ha ez a három párt nem lenne elég egy kormány- koalíció megalakításához, és ott lenne Igor Matovič és az OĽaNO-NOVA, őket megbízható partnereknek tartanák? Tekintet­tel arra is, hogy az OĽaNO-NOVA jelöltjei aláírtak egy nyilatkozatot arról, hogy nem fognak a saját kor­mányuk ellen szavazni. Már magában az érdekes, hogy ilyesmit papírra kell vetni, hiszen ennek természetesnek kellene len­nie. Szlovákiában azonban ez, úgy látszik, nem természetes, ha ilyen kötelezettséget kell valakiknek vál­lalni. Egy ideje azt is állították, hogy biztosan koalícióként indulnak, mert alulról súrolnák a lécet, ha nem ko­alícióként indulnának. A mi alapál­lásunk azonban nagyon könnyen érthető: mi senkit nem zárunk ki a priori a választások utáni rende­zésről szóló tárgyalásokból. Ha március 6-án megcsörren telefonja, s Robert Fico meghívja önt egy találkozóra, mi lenne a vá­lasza? A kommunikáció fontos. Mi nem fogjuk senkinek az orra előtt bevág­ni az ajtót csak azért, mert nem ér­tünk egyet a mostani kormányzásá­val. A jelenlegi állás szerint úgy fest, hogy a Smer és a Sieť lesz a két leg­erősebb párt a parlamentben. Az egyensúly érdekében ezért fontos, hogy erős mandátumot kapjunk az emberektől. De bárki hívjon is fel, nem fogom azt mondani, szóba sem állok veled. S ha Fico konkrétan azt ajánlja önnek, lépjen koalícióra a Smer- rel? Akkor felteszem a kérdést: el tud­ják képzelni, hogy az offshore cé­geket teljesen kizáijuk a közszférá­ból? El tudják képzelni, hogy a po­litikusok személyes anyagi felelős­séget viseljenek a döntéseikért? El tudják képzelni, hogy a kis- és kö­zépvállalkozók járulékait csökkent­sük? Vagy hogy kizárjuk a pénzügyi csoportokat az egészségügyből? Tehát bizonyos feltételek mel­lett lehetségesnek tartja a koalíci­ót a Smerrel? Van egy tervünk, amit meg aka­runk valósítani, s keresni fogjuk en­nek a leghatékonyabb módját. Ha kiderül, hogy ez ilyen vagy amolyan formációban lesz lehetséges, nem fogjuk azt mondani az embereknek, hogy fütyülünk a voksaitokra, fü­tyülünk a tervünkre, mert ez és ez nem tetszik nekünk. Azonban nagyon valószínű, hogy a választóik többsége azért szavaz önökre, mert nem akarnak egy újabb Smer-kormányt. Nem lenne korrekt nyíltan megmondani ne­kik, mit várhatnak önöktől ezen a téren? Mi azt mondjuk, ma nem látunk okot rá, hogy azt higgyük, a Smer tá­mogatná a programunk sarkalatos pontjait. Ezért nem látunk okot arra sem, hogy egy ilyen koalícióról gondolkodjunk. Ugyanakkor mi nem valami vagy valaki ellen har­colunk. A mi programunk nem Fi- córól szól, hanem egy jól működő állam létrehozásáról. Azzal együtt, hogy szeretnénk erős mandátumot kapni a jobboldal egyesítésére is. i (Somogyi Tibor felvétele) Az önök két legfőbb témája az offshore cégek betiltása, illetve a politikusok anyagi felelősségvál­lalásának bevezetése, amihez már leadták a petíciójukat a parla­mentben több mint százezer alá­írással. Mért pont ezt a két témát állították középpontba? Alapfeltételnek tartjuk ezt a két kérdést. Ez nem egy öncélú dolog, a cél a magasabb életszínvonal, a működő állam megteremtése. Ez a tartalom, amelyhez az említett két eszközt használnánk. A személyes felelősségvállalás huszonöt éve hi­ányzik a közszférából, és ehhez szo­rosan hozzátartozik a törvény előtti egyenlőség elve. Önök viselik az anyagi felelősséget, ez a szabály vonatkozik minden alkalmazottra, a vállalatok ügyvivőire, a vállalko­zókra. Az offshore cégek és bennük a strómanok pedig a közbeszerzések túlárazottságának az okai. Ha az embereknek megbízható módon akarunk egy működő államot kínál­ni, ahol támaszkodhatnak az egész­ségügyre, ahol a gyerekeik, unokáik minőségi, modem oktatásban része­sülnek, ahol működni fognak a bí­róságok és a hivatalok, ahol javul a közúti infrastruktúra, mindezek előfeltétele a törvény előtti egyen­lőség és igazságosság, ennek eszkö­zei pedig az anyagi felelősségválla­lás és az offshore cégek kizárása. A kampány egyik fő témája a migrációs kérdés. Ön a kormány politikájáról azt nyilatkozta, hogy annak egyes részeivel egyetért, de elutasítja az uszító retorikát. Nem gondolja, hogy a kettő elválaszt­hatatlan egymástól? Nem feltétlenül. Nézzük meg, mi a helyzet: Robert Fico ma verbális szinten az egyik legagresszívebb migrációellenes politikus Európá­ban. Ám mondjuk Csehországgal ellentétben, ahol már régóta beszél­nek a dologról, de eddig még egy menekültet sem fogadtak be, hoz­zánk már megérkeztek az első ke­resztény családok. Nem gondolom, hogy a kormány álláspontja csak olyan módon kommunikálható, hogy az hisztériát gerjesszen az em­berekben. A mi álláspontunk az, hogy igenis védeni kell az EU külső határát, s hogy az EU talán egy kicsit igazságtalan volt Orbán Viktorral szemben, amikor lefasisztázta őt azért, mert a regisztrációt követelte az Európába érkezőktől. Nem képmutatás Szlovákia ré­széről, hogy úgy tesz, 149 menekült befogadásával kivette a részét a megoldásból, miközben már 880 ezren érkeztek Európába? Azt gondolom, Szlovákia elég si­keres ország ahhoz, hogy többet is vállaljon, de nagyon fontosnak tar­tom, hogy ez kontrollált módon tör­ténjen, azaz jogunkban álljon eldön­teni, kit akarunk befogadni. Ön tehát elutasítja a kvótákat? Igen, s legfőképpen az állandó kvótákat ellenzem. Ha akár ezer fő is idekerül az ideiglenes kvóták alap­ján, azt mondom, rendben. Az állandó kvóták esetében azonban már más számokról beszélhetünk, ez két év alatt akár 40 ezer fo is lehet. A kvótarendszer nem tökéletes, de eddig ez az egyetlen valamire­való kísérlet arra, hogy a mene­kültválságot közösen s vala­mennyire igazságosan oldjuk meg. Mi lehet az alternatívája? Az ún. hot spotok. Tehát az EU-n kívül kell kialakítani biztonságos zónákat, ahol a menekültstátuszért folyamodók kivárhatnák a folyamat lezajlását. Ezáltal ellenőrzötté s le­gálissá válna a folyamat. Ugyanak­kor meggyőződésem, hogy szüksé­günk van az egyezségre Törökor­szággal. Ám ha szolidaritásról be­szélünk, miért csak az EU-ra redu­káljuk azt? Hol az ENSZ, hol van­nak a Perzsa-öböl gazdag államai? Ha tehát kvótákat akarunk, kérem, de akkor legyenek globális kvóták, és máris más számokat kapunk Szlo­vákia számára. Hogyan értékeli, hogy a Híd a Smerrel szavazott az alkot­mánymódosításkor a terrorelle­nes intézkedések keretében? Határozott véleményem van erről, de nem fogok nekimenni Bugámak, úgy, ahogy azt egyes ellenzéki kol­légák teszik egymással. Csak egy dolgot fűznék ehhez: nem kell hu­szonöt évet leülni a parlamentben ah­hoz, hogy az ember megértse: ha nem értünk egyet a kormánypárt jogalko­tásával, nem fogunk csak úgy velük szavazni ott, ahol szükségük van ránk. Meg fogják szólítani a kam­pányban a magyar szavazókat? Igen, bár ez számomra mint a Sieť gazdája számára kissé összetettebb, mivel noha nemzetiségileg vegyesen lakott területen élek (Somotján - a szerk. megj.), csak körülbelül húsz magyar szót ismerek. Viszont a lis­tánkon ott van Cséfalvay Katalin, akinek egyik anyanyelve a magyar, Gogh Ferenc, Nagyfödémes polgár- mestere, Szabados Szonya a Duna- szerdahelyi járásból vagy épp Szlá- dicsek Tibor, Vedrődújfalu (Slo­venská Nová Ves) polgármestere. Én nem látom okát lemondani a más nemzetiségű választókról, hiszen minden állampolgárnak jó szolgálta­tásokra van szüksége az államtól, és mindenkinek egyenlő joga van ezek­hez, a nemzetiségétől függetlenül. Úgy gondolom, a mi tervünk vonzó lehet a más nemzetiségűek számára is. Az interjú teljes változatát lapunk internetes oldalán, az ujszo.com hon­lapon olvashatják.

Next

/
Thumbnails
Contents