Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-23 / 296. szám, szerda
H KARÁCSONY ■ 2015. DECEMBER 23, www.ujszo.com Turbó legszebb karácsonya Három nappal karácsony előtt Turbó kutyánk beteget jelentett. Erős gyomorrontás. Meg kellett tőle vonni a kaját, infúziókra hordtuk. Az állatorvos ötnapos kúrát írt elő, így a két évvel ezelőtti karácsony Turbó betegségéről szólt. Minden kutya valószínűtlenül szenvedő, könyörgő szemekkel tud nézni, de a mi Jack Russell terrierünk mindegyiken túltesz. Főleg, ha ételről van szó. Míg mi a karácsonyi vacsoránkat habzsoltuk, Turbó szomorú szemmel guberált a karácsonyi asztal mellett - három napja nem evett. A főfogás előtt ajándékbontás. De mit kapott Turbó? Újra elhangzik a kérdés: de mit kapott Turbó? Turbó! Hol van Turbó? Rossz érzés kap el. Rohanunk a konyhába. A kutya az asztal közepén áll, szájából a diós pisztráng feje lóg, a többit gyakorlatilag egészben lenyelte, mert rágni nem volt ideje. Turbó a rosszbajt hozta ránk. Alapvető kérdés: mit keresett az asztal közepén? Soha nem csinált ilyesmit. Eleve nem ehetett volna, a pisztráng apró szálkái élet- veszélyesek a kutya számára, a dióra pedig allergiás! Turbónak kutya baja sem lett. Ez volt élete legszebb karácsonya. Molnár Norbert Legyünk nyitottak A nyolcvanas évek elején még munkanap volt december 24-e, és amíg a szülők dolgoztak, az öcsém ijesztgetésével múlattam az időt. Rettegett a szekrénybe rejtett Mikulás-jelmeztől, mi sem volt egyszerűbb, mint bezárni őt oda. Alig múltam tízéves, az öt évvel fiatalabb testvérem azonban nem hagyta annyiban, és rám zárta a mosdó ajtaját, de az is lehet, hogy én menekültem oda és zártam be magam a haragja elől. Karácsony napján, kora délelőttől a szülők hazaérkezéséig ültem egy sámlin, és mesékkel vigasztaltam az akkor már zokogó testvéremet, mert az ajtó beragadt és félt egyedül. Kizárásos, illetve ebben az esetben „bezárásos” alapon is ez maradt a legemlékezetesebb karácsony. Fogalmam sincs, milyen meglepetés volt a fa alatt, mert a legnagyobb ajándék a tanulság volt, amit leszűrtünk a történtekből: hagyjuk a kulcsokat, ajtókat, ne emeljünk egymás közé falakat karácsonykor. Legyünk nyitottak és szeressük egymást. Férjem az asztali áldás után édesapámhoz hasonlóan négy diót vesz a kezébe, és békét remélve a világ négy égtája felé hajítja. Otthon a lányok homlokát megkenték mézzel, hogy megédesítsék a férfiak életét, ezt a szokást is megtartottuk. Mátyusföldi és soproni nagymamák menüje keveredik: karácsonyi ostya, mézzel és fokhagymával az előétel, majd aszalt szilvával főzött tejszínes lencseleves következik, végül rántott ponty kerül az asztalra sokféle egészséges körettel. Elmaradhatadan a püspökkenyér, amit együtt sütünk a gyerekekkel és amit ajándékba kapnak a nagyszülők. A szenteste szűk családi körben zajlik, éjféli misével, másnap látogatjuk meg a szülőket. Száz Ildikó Fekete-fehér világ Ezen a karácsonyi fotón kétéves vagyok, és épp ismerkedem egy felfújható néger babával. Ki gondolta volna, hogy a szocializmus sötét évtizedeiben a hazai játékgyártók arra is gondoltak, hogy ne csak fehér bőrű babákat termeljenek?! (A múltkor sokáig bóklásztam egy hatalmas, csillogó-villogó játékboltban, pont egy kislánynak kerestem valami normális karácsonyi ajándékot. Nem emlékszem rá, hogy találkoztam volna néger babával.) Ez az ajándék egyben szüleim felvilágosultságáról is árulkodik, akik fontosnak tartották, hogy már ilyen zsenge korban megtudjam, vannak, akiknek sötétebb a bőrszínük, mint az enyém, mégis remekül lehet velük játszani. Juhász Katalin Béke, nyugalom Az én legkedvesebb ajándékom egy vadnyugati Lego-készlet volt, amelyből egy seriffhivatalt (irodát és börtönt) és egy indián tábort lehetett felépíteni. Volt hozzá egy csomó legófigura: indián, seriff és bandita. A seriffet Woodynak neveztem el a Játékháború című mesében szereplő seriff-rongybaba után. Eposzi csatákat bonyolítottam le a cowboyok és az indiánok között, szinte bármikor képes voltam órákra belefeledkezni ezekbe a harcokba. Egész sokáig a szobám éke volt a seriffhivatal és az indián tábor is, sőt, valamelyik szekrény alján még ma is megvan ez a készlet. Az eddigi karácsonyaink mindig nyugodtan teltek, ajándékozás, vacsora, mendikálás és éjféli mise a program minden évben, és ezt a megszokott ritmust eddig még semmi sem törte meg. A szilvesztereink már mozgalmasabbak. A legemlékezetesebb az volt, amikor az éjféli tűzijátékoktól annyira megrémült a Herkules nevű kutyánk, hogy bevágtatott a házba, egyenesen a szüleim hálószobájába a franciaágy alá. Sehogy sem tudtuk kicsalogatni, még csonttal sem. Csak azután tudtuk nagy nehezen kihúzni az ágy alól miután minden elcsendesedett. Mészáros György Csomagküldő Jézuska Kisgyerekként nem is magát az ajándék kibontását élveztem a legjobban (persze, azt is nagyon), hanem a kívánságcedi megírását. Nagyobb papírlapra nem volt szükség, már akkor is szerény voltam © Miután anyukám megnyugtatón, hogy a Jézuska akkor is tudni fogja, milyen Legóra gondolok, ha nem írok róla többsoros jellemzést, a papírkát nagy izgalom közepette a nappali ablakába tettem. Néha már aznap este eltűnt, néha csak másnap reggelre - annál nagyobb örömöt, hogy a láthatadan Jézuska elvitte azt, „átszállva” második emeleti bérházunk falán, nem sok minden tudott okozni alsó tagozatos diákként. Későbbről, amikor már tisztában voltam a dolgok menetével, is van egy, nekem mindenképp emlékezetes ajándékom. Úgy 12 éves lehettem, és anyuék úgy gondolták, hogy már nemcsak a játékoknak, hanem ruhának is örülnék, ezért a rendszeresen postázott csomagküldő cég katalógusából rendeltek meg ezt-azt. Akkoriban ezek a cégek a fénykorukat élték, így az sem okozott riadalmat, hogy még három-négy nappal szenteste előtt sem érkezett meg semmi. Telefonos érdeklődésünkre megnyugtattak, hogy már úton van a csomag, azt azonban nem közölték, hogy a rendelési tételek közül egyedül azt a női fehérneműt tudták elküldeni, amit anyu csak töltelékként írt a listára, hogy túllépjük az x összeget, mivel így alacsonyabb lesz a postaköltség. A 90-es években a háztartások még nem is álmodtak internetről, így aztán nem volt más megoldás, anyu egy díszes papírlapra - eltérő módon becsomagolva, hogy se én, se a testvérem ne sejtsük, ugyanaz lesz a „meglepetésünk” — ráírta, hogy „Ez itt a Neckermann szvetterének (pulcsijának, pólójának stb.) helye”. Aztán karácsony után az újra kinyitó üzletekben szépen lassan bepótoltuk a dolgokat. Orosky Tamás A Kisjézus és a pampák királya A minap, amikor Andival épp mézeskalács díszeket aggattunk rögtönzött albérleti karácsonyfánk ágaira, próbára tettem magam, fel tudom-e még idézni a saját versikémet gyermekkorom bedehemes játékából, amelyet a vajkai és doborgazi házakat járva adtunk elő. Mindjárt beugrott a harmadik, majd a második pásztor szövege, csak az elsőé - ez voltam én - késett valahol a tudatom homályos messzeségében. Aztán előkecmergett az is. „Engedelmet kérek, hogy e házba minden szó nélkül belépjek.” így indult, és abban a pásztordalban csúcsosodott ki, aminek hallatára az idős vajkai és doborgazi bácsik könnytől fátyolos tekintettel révedtek vissza saját gyermekkorukba. A kedvencem az volt, amikor bede- hemestül bevonultunk egy-egy jól kifutott nyári konyhába, ahol a helyiek épp egy latin szappanoperát néztek (még szenteste előtt jártunk), és hiába verseltünk a csodálatos szellemről, a jámbor bárányról, a fénylő csillagról, vendéglátóink egy töredéknyi pillanatra sem vették le a szemüket a villogó kis képernyőről, ahonnan szétgombolt ingű latín férfiak és nyafogva sikoltozó latin nők tették hozzá a magukét a mi sztorinkhoz. így talált egymásra és fonódott egybe pár pillanatra a sötét csallóközi éjszakában a Kisjézus története a pampák királyáéval, míg a végén nem köhintettünk egyet, nyomatékosává, hogy az ötvenkoronáson a sor. Vajon így lehet-e még ma is, jut most eszembe. Már egyik sztori útját sem követem túl közelről, de azért érdekelne a kérdés, vajon melyik éli túl a másikat: a palesztin sivatag, vagy a latin-amerikai pampa meséje. Szalay Zoltán Mindenkinek meglepetés Természetesen minden ajándék kedves, de az évek múlásával elhomályosodik a Barbie-nappali, a Lego, bátyám gőzmozdonya, vagy az első könyvespolcom, amit a testvérem készített. Minden karácsonykor akad olyan ajándék, ami megérdemli az Év Ajándéka címet. Két éve nagy volt a meglepetés és a kacagás a fa körül. A szüleim mindig igyekeznek praktikus ajándékkal is meglepni. Profi ajándékbontogatóként sejtettem, mit rejt a díszesen becsomagolt lapos téglatest. Természetesen ágynemű volt benne, aminek alapból örültem, de a kicsomagolás után ujjongva szorítottam magamhoz az egyébként valljuk be, nem túl rendkívüli darabot. A túláradó öröm oka az volt, hogy a takaró másik oldalán a zöld-fehér vonalak helyett több meat mosolygó rajzolt majom díszíti a huzatot. „Majmok! Majmos ágyneműt kaptam” - visítottam örömömben és anyukám zavartan nézett rám, mert az üzletben csak a dizájnos csíkokat látta. Azóta is mindig elmondja, hogy ha tudta volna, hogy majmok vannak az ágyneműn, nem veszi meg. Én meg örülök, hogy nem tudta, mert azóta is ezzel takarózom a legszívesebben. Bartalos Éva
