Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-23 / 296. szám, szerda

6 I Karácsony esti filmtippek Az alábbiakban a magyar tévé­csatornák december 24-i kíná­latából szemezgetünk. A Duna 19.20-tól vetíti Franco Zeffirelli örökbecsű alkotását, a Napfivér, Holdnővért. A XII. századi Assisiben játszódó tör­ténetben Szent Ferenc életével ismerkedhetünk meg. Az 1972- es film mindmáig népszerű, ehhez a kiváló színészek és a látvány mellett Donovan zenéje is nagyban hozzájárul. Az Életrevalók című kultikus francia film a mai társadalom­ból merít valós példát, s azon túl, hogy rendkívül szórakoz­tató, katartikus erejű is. Egy tolószékbe került gazdag arisztokrata és egy külvárosi gettóból jött színes bőrű vagány egyre mélyülő barátságát mu­tatja be, rávilágítva a másság elfogadásának fontosságára. (Duna, 21.20) Szintén egy színes bőrű fiatal­ember a főszereplője A szív bajnokai című amerikai film­nek. Michaelt, a hajléktalan di­ákot nem akarja átvenni a jó hírű gimnázium, mivel a teszteken gyengén teljesít. Senki nem tudja róla, hogy anyja drogfüg­gő, apját pedig megölték. Ami­kor egy fehér kisfiú összebarát­kozik vele, édesanyja felkarolja és befogadja a családjukba. Michaelről hamarosan kiderül, hogy nem is olyan ostoba, rá­adásul remek focista. A család még arra is kész, hogy örökbe fogadják. A két főszerepben Sandra Bullock és Quinton Aa­ron látható. (RTL Klub, 22.25). Cameron Diaz a Holiday cfmű filmben (Képarchívum) Aki még nem látta volna a gyakran vetített Holiday című amerikai romantikus vígjátékot, mindenképp karácsony este nézze meg (Viasat3,18.25). Nancy Myers filmjében két összetört szívű fiatal nő mene­külne a nyomasztó karácsonyi magány elől. A romantikus an­gol vidéken élő Iris reményte­lenül szerelmes a kollégájába, aki meglehetősen lekezelően bánik vele. Nem elég, hogy Iris gyengéd érzelmei viszonzatla- nul maradnak, a férfi a karácso­nyi bulin bejelenti, hogy elje­gyezte az egyik kolléganőjüket. Eközben a filmiparban dolgozó hollywoodi Amanda rájön, hogy a barátja megcsalja, ezért kiadja az útját. A két nő az in­terneten akad egymásra, és ki­találják, hogy a karácsonyi ün­nepekre lakást cserélnek. A nyugodt, férfimentes vakáció azonban nem a tervek szerint alakul. A film igazi sztárparádé, Cameron Diazzal, Kate Wins- lettel, lude Law-val és Jack Blackkel. • (juk) KULTÚRA 2015. december 23.1 www.ujszo.com Új ösvényt taposni A fiatal illusztrátort zavarja, hogy mi itt mindent szlovákiai viszonylatban nézünk JUHÁSZ KATALIN Matrka Simon animációs rendezőként végzett a pozsonyi képzőművészeti egyetemen. Jelenleg az első szlovák 3D rajzfilmen dolgozik, de sok minden mást is csinált már. Egyetemi vizsgafilmed, A kis­malac sorsa 2009-ben komoly kar­riert futott be az interneten. Meg­lehetősen pesszimista színben tün­tetted fel benne a diplomások bol­dogulási esélyeit tájainkon. Ilyen rossz szájízzel indultál neki a képzőművész pályának? Lehet, hogy egy tudatalatti érzés munkált bennem. Az elején annyit tudtam, hogy egy okos malac törté­netét szeretném elmesélni. Keres­tem a poént, és azt találtam a leg­jobbnak, hogy a hentes bárdja alatt végzi, a diplomáját pedig szalvétá­nak használják, amikor a húsából készült hurkát, kolbászt fogyasztják. A téma végül is passzolt a szlovákiai hangulathoz, a személyes pesszi­mizmus pedig valószínűleg belém van gyökerezve. Azt viszont nem mondhatom, hogy rossz korszako­mat éltem abban az időszakban. Mondogatták nektek a tanárok, hogy nehéz lesz animációs filmren­dezőként elhelyezkednetek? Nem mondtak ilyesmit, ugyanis nem annyira nehéz elhelyezkedni. Ez az iskola komplex embereket képez, akik tudnak vágni, rendezni, értenek a grafikai programokhoz. Én az egyetem elvégzése után tovább ké­peztem magam grafikai téren, és elő­ször grafikusként találtam munkát. De előtte is, utána is többféle dolgot csináltam. Voltam tanár, raktáros a filmintézetben, dolgoztam színház­ban produkciósként, asszisztens­ként, tolmácsoltam rendezőnek. Az­tán visszakerültem az animációhoz, a Mimi a Liza című rajzfilmsoroza­ton dolgoztam, amely szép sikert ért el esti meseként a Szlovák Televízi­óban, díjat is nyert, könyv formájá­ban is megjelent. A gyerekek imád­ják, pedig a témája eléggé összetett. Egy vak kislányról szól, aki kitalál magának egy látó barátnőt, és a ve­lük történt dolgokat saját szemszö­géből meséli el. Amikor ez a sorozat véget ért, a rendezővel, Katarína Ke- rekesovával egy másik, Websterovci című projekten kezdtem dolgozni. Erről mit érdemes tudni? Ez lesz az első 3D technikával ké­szülő szlovák sorozat. Egy pókcsa­ládról szól. Eléggé pepecselős mun­ka, mert karakterenként nyolc végta­got kell animálnunk, ráadásul négy végtagon még öt-öt ujj is van. A ter­vek szerint négy év múlva kezdik ve­títeni. Egy 11 perces rész elkészítése jelenleg 4-5 hónapot vesz igénybe, mert nekünk nincs akkora tapaszta­latunk ebben, mint mondjuk a Pixar csapatának. Sok mindenre magunk­nak kell rájönnünk. Reméljük, hogy a gyártási folyamat idővel gyorsulni fog, mert fokozatosan belejövünk. Nagyon messze van a hazai ani­máció a világ élvonalától? Kreativitás és a művészi érték te­kintetében egyáltalán nem. Eléggé zavar viszont, hogy mi itt mindent szlovákiai viszonylatban nézünk. Matrka Simon Gyakran mondjuk valamire hogy hú, ez egész jó Szlovákiához képest. Le­het, hogy bátrabbnak kellene len­nünk. Nem a sikeres megoldásokat koppintani, hanem valami egyénivel kijönni, új ösvényt taposni. A ma­gyarországi kollégák ebből a szem­pontból sokkal előbbre tartanak, vi­szont az is tény, hogy ott az animáció régebbi „szakmának” számít. Talán elég, ha annyit mondok, hogy amikor engem felvettek, a pozsonyi animá­ciós szak csupán hat-hét éve létezett, és maguk a tanárok sem képzett rajz- filmesek voltak, hanem különböző rokon területekről kerültek oda. A Pozsonyi Kifli Polgári Társu­lás által kiadott Pozsonyi mesék so­rozat három kötetét is illusztrál­tad. Milyen volt ez a munka? Nagyon élveztem. Ezek a könyvek a mese műfajában dolgozzák fel a városhoz valamilyen módon kötődő híres személyiségek, Bartók Béla, Kempelen Farkas és Lechner Ödön életét. Igyekeztem úgy dolgozni, hogy a rajzok karakteresek legye­nek, és ne csak a kicsiknek szerez­zenek örömet, hanem a szüleiknek is. Az illusztrátor teremti meg a történet képi világát, ezért nagy a felelőssé­ge, fel kell kötnie azt a bizonyos alsóneműt, hiszen a gyermeki kép­zelőerővel veszi fel a versenyt. Sza­bad kezet kaptam, sőt az első két könyv esetében még a tördelést is rám bízták. Csodálatos munka volt, bármikor vállalnék újabb könyvil­lusztrálást. Ha egy boltban kinyitsz egy gyermekkönyvet, szakmai szem­mel nézed, vagy édesapaként? Először mindig szakmai szem­mel, önkéntelenül is keresem a hi­bákat. De tudok olvasóként is vi­szonyulni hozzá. A kisfiamnak ál­talában én választok könyvet, ilyenkor mindkét szempont fontos. Szeretem az olyan mesekönyveket, ahol van mit nézni, ahol sok az apró részlet. Szerintem tévhit, hogy a gyerekek csak az egyszerű rajzokat értik meg. Azt vettem észre, hogy szívesen böngésznek, keresgélnek egy-egy képen. Bevallom, zenészként előbb is­mertem a nevedet, mint vizuális művészként. A Moustache nevű népszerű dunaszerdahelyi zene­karban püfölted a dobokat. Elég korán kezdett érdekelni a ze­ne, a dobolással pedig unokatestvé­rem, Lacza Gergely fertőzött meg, aki néha-néha odaengedett a dobfel­szereléséhez. A dolog egyre komo­lyabbá vált, olyannyira, hogy el­kezdtem dobtanárhoz járni, később pedig bekerültem egy somoijai ze­nekarba. Ezután jött a Royko Pas­sage együttes, majd 2007-től a Mou- satche, aztán ismét a Royko Passa­ge. Amikor gyerekek jöttek a képbe, már nem volt időm próbára járni. Je­lenleg a feleségemmel és egy na­gyon jó barátnőmmel írunk dalokat. A sanzont vegyítjük a púnkkal. Még nem adtunk ki semmit, első stúdió­felvételeinket karácsonyi ajándék­nak szánjuk a barátainknak. Még nem tudom, megmarad-e hobbinak ez a dolog, vagy tovább lépünk vele, az azonban bizonyos, hogy a zenélés örömet okoz nekem. Hat egymásra benned a zene és a vizuális művészet? Szeretek rajzolás közben zenét hallgatni, és érzem, hogy van köztük kapcsolat. Egészen biztosan inspirál a zene, de nem tudnám megfogal­mazni, hogyan. Talán nincsenek is erre szavak. Egy illusztráció a Lechner című pozsonyi meséből

Next

/
Thumbnails
Contents