Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-21 / 294. szám, hétfő

141 SPORT 2015. december 21. lwww.ujszo.com „A legjobbkor vonultam vissza” BŐDTITANILLA Másfél óve vonult vissza a versenyzéstől, de nem unatkozik - több show-ban is fellép, saját akadémiát nyitott, és éppen leadta a szakdolgozatét. Tornáé Verner életét ma is a műkorcsolya tölti ki, bár a stressz nélkül jól megvan. A 2008-as Európa- bajnokkal Prágában beszélgettünk. A 2016-os Eb-t Pozsonyban ren­dezik, egy évvel később Ostrava lesz a házigazda. Nem sajnálja, hogy az ön pályafutása csúcsán sem Szlo­vákia, sem Csehország nem adott otthont világversenynek? Nagyon jó lett volna, másrészt is­merem már magam, és tudom, hogy óriási nyomás is lett volna. Nem tu­dom, hogyan viseltem volna az egé­szet. Pozsonyban mindig szerettem versenyezni, többször korcsolyáz­tam ott, mint egész Csehországban együttvéve, és biztosan nagyszerű lesz a pozsonyi Eb-n, de én szíve­sebben versenyeztem távol az ottho­nomtól. Nem érzi úgy, hogy túl korán vonult vissza? Egyáltalán nem. 27 éves voltam, amikor a 2014-es vb után befejeztem az amatőr pályafutásomat, ez a mai világban nem korai. A fiatal srácok sokkal jobban bírják a terhelést, a négyfordulatos pedig teljesen termé­szetes számukra, kiskoruktól fogva erre készülnek. Amikor én felnőt­tem, a négyfordulatos azt jelentette, hogy az ember top 5-ben van a vb-n. Ma egy vb-kűr 24 résztvevője mind tudja a négyest. Szerintem épp a leg­jobbkor vonultam vissza, a sport­águnk egyre nehezebbé és megter- helőbbé válik, szerintem a jövőben egyre korábban és korábban fognak visszavonulni a korcsolyázók. Jelenleg mivel foglalkozik? Több show-ban is fellépek, az egyik a „No, megállj csak” című me­se, ami egy cseh produkció, de sze­repelek Pljuscsenko Hókirályában és a szintén Pljuscsenko nevéhez fű­ződő Kings on Ice-ban. Dolgozom a Cseh Olimpiai Bizottságban is, alap- : Tomáš Verner elemében van a Hókirály előadásain (Natasa Ponarina felvétele) iskolákat látogatunk, emellett meg­alapítottam a saját korcsolyázó­akadémiámat, a múlt héten adtam le a diplomamunkámat marketing és menedzsment szakon, és éppen most készítek elő egy másik projektet is az olimpiai bizottság számára. Hiányzik önnek valami a verse­nyek világából? Kétféle korcsolyázó van, az egyik imádja a versenyek légkörét, tele stresszel és adrenalinnal, a másik pedig nem. Én ez utóbbi csoportba tartoztam. A versenydrukk egyálta­lán nem hiányzik, a közösség azon­ban igen. A lehető legfantasztiku­sabb csapat tagja voltam, Koprivová asszonnyal, Michael Huthtal és Ca­rolina Kostnerrel. A rajongóktól kapott egyik be­ceneve „Sluníčko”, azaz napocs­ka, mert mindenkivel mindig na­gyon jól kijött. Megmaradtak a régi barátságok? Csak egyetlen srác volt, akivel nem voltam jóban, a többiekkel tényleg jól kijöttem. Brian Joubert például máig az egyik legjobb bará­tom, ha összefutunk Pljuscsenkónál, a Hókirály előadásain, mindig rop­pant mód szórakozunk. Ilyenkor tu­datosítom, milyen szerencsés va­gyok, hogy abból élek, amit imádok. A Hókirályról az interneten szemkápráztató fotókat találni. Van rá esély, hogy ez a nagysza­bású show egyszer a környékünk­re is ellátogasson? Ez egy nagyon nagy formátumú előadás, de sajnos úgy gondolom, hogy a kisebb államokba nem fog el­jutni, mert anyagilag, szervezési szempontból és logisztikailag is na­gyon komoly igényeket támaszt. A Hókirálynak nem éri meg eljönni Prágába, két előadás után pedig menni tovább Ostravára, ez a pro­dukció nagy stadionokat kíván. Ed­dig csak három helyszínen, Szent- pétervárott, Moszkvában és Szocsi- ban mutattuk be. Eleinte tényleg az volt a terv, hogy ez az előadás tur­nézni fog, de most már látszik, hogy ez kivitelezhetetlen. Kevesebb kor­csolyázó lép fel ugyan benne, mint a „No, megállj csak”-ban, de vannak benne akrobaták, bűvészek, komoly videótechnika, jobb, mint a Madon­náé volt. Ez a legjobb show, amiben valaha felléptem. Ugyanúgy teljesítenie kell, mint egy versenyen? Nagyon sokat számítanak a rész­letek, csakúgy, mint a versenyeken. Egy Eb vagy vb előtt az edzések már nem a mennyiségről szólnak, hanem a részletek csiszolásáról, és ugyan­ezt éreztem a Hókirály bemutatója előtti néhány hétben is. Az előadás producere Jana Rudkovszkaja, Pljuscsenko felesége, aki pontosan kiismeri magát a sportágban, nagyon jól tudja, mit jelent egy dupla axel vagy egy tripla flip, és kőkeményen megköveteli, hogy mindenki ugor­jon legalább öt különböző triplát. Neki producerként el kell adnia ezt a produkciót, és ez nem egy olyan show, amiben csak tripla toeloopo- kat ugrálnak. Tehát itt is van rajtam nyomás, saját magammal szemben is. Pljuscsenko minden előadáson ugrik legalább egy tripla axelt, én sem aka­rok elmaradni mögötte. Pljuscsenkót egyébként a ba­rátjának mondhatja? Amióta csak ismetjük egymást, barátként kezeljük egymást. Sosem voltam olyan beképzelt, hogy azt hittem volna, én az ellenfele vagyok. Szerettem volna természetesen el­jutni az ő szintjére, de reálisan ez so­sem történt meg, vagyis a rivalizálás nem nyomhatta rá a bélyegét a ba­rátságunkra. Másrészt ők Brian Joubert-rel is jó barátok, pedig Jou­bert legyőzte őt a 2004-es Eb-n. Ha együtt vannak, megvitatják a jelenlegi versenyeket? Szóba jön Juzuru Hanju világcsúcsa? Néha igen, de inkább csak hecc­ből, Briannel ugratjuk Jevgenyijt. Én és Brian már nem akarunk vissza­térni, Jevgenyij viszont igen, ezért néha előhozzuk neki ezeket a dol­gokat. De nem diskurálunk a műkorcsolya modem irányzatairól, arról beszélgetünk inkább, hogy ép­pen ki hol építkezik! Jevgenyij új szenvedélye a vadászat, a múltkor elmesélte, hogy elejtett egy 80 kilo­grammos hódot. Én nem is tudtam, hogy egy hód ekkorára nőhet, de az­tán felszolgálták nekünk Szentpé- tervárott a show után. Az ízéről in­kább nem nyilatkozom. Cíger elégedett a második hellyel Árosa. A fehéroroszok 4:1 -es legyőzését követően Svájctól rávezetések után 3:2-re kikapott az Arosa-kupa döntőjében a szlovák jégkorong-válogatott, amely így a második helyen végzett a négyes tornán. A szlovák hokisok egy csoportjá­nak bojkottja miatt a szezon máso­dik felkészülési tornájára is aránylag tapasztalatlan csapattal utazott el Svájcba Zdeno Cíger szövetségi ka­pitány. Ennek ellenére a pénteki nyi­tányon meg tudták lepni a rutinos fe­héroroszokat. Jól működött a véde­kezésük, támadásban pedig kihasz­nálták az egyébként fölényben ját­szó beloruszok hibáit. A 4:1-es szlo­vák győzelemmel végződő meccsen Michal Hlinka és Pavol Skalický is megszerezte első gólját a válogatott­ban, ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a csapat szinte helyzetet sem tudott kialakítani a két, öt-öt percig tartó emberelőnyében. „Mindig jó érzés nyerni, főleg egy olyan csapattal, amely mindent be­lead a meccsbe. Az emberelőnyök során ugyan szenvedtünk, de ez in­kább az összeszokottság hiányából és az idegességből fakadt. A lényeg a védekezésen és a kollektív teljesít­ményen volt, amely szép sikert ered­ményezett” - nyilatkozta Cíger. A szombati döntőben a szlová­kok a Norvégiát 2:l-re legyőző Svájccal találkoztak. A mérkőzés első harmadában a svájciaknak vol­tak helyzeteik, de a címeres mezben debütáló kapus, Michal Valent a kezdeti idegesség után egyre maga­biztosabban védett. A szlovákok nagymértékben neki köszönhették, hogy 40 perc után csak 2:1-es hát­rányban voltak. A harmadik harmad elején váratlanul egyenlíteniük is si­került, de a hátralévő percekben is­mét Valentnak kellett parádéznia, aki még egy büntetőt is megfogott. Mivel a hosszabbításban nem esett gól, a nyitrai hálóőr újabb rávezeté­sekkel nézhetett szembe, de ezúttal kevésbé volt sikeres: két gólt kapott, míg szlovák részről Bakos volt csak eredményes, így 3:2-re Svájc győ­zött, Szlovákia a második helyen végzett a négyes tornán. „Az első válogatottbeli gólnak mindenki örül, de a győzelmek szeb­bek, ezért inkább csalódott vagyok, mint boldog” - nyilatkozta a meccs után Andrej Kudma. A szlovákok legjobbja, Valent pozitívabban érté­kelt. „Kitűnő légkörben játszhattuk a döntőt, kár, hogy a rávezetések nem jöttek össze. De emelt fővel mehe­tünk haza, mert jól szerepeltünk a tor­nán” - fogalmazott a 29 éves kapus. Cíger minden csapatrésszel elé­gedett volt. „A kapusainknak nehéz dolguk volt, de egyikük sem maradt szégyenben. A csatárok tudtak ér­vényesülni, a védők pedig nemcsak gyorsaságukkal, de keménységük­kel is kitűntek. Jó torna volt, elége­dett vagyok - jegyezte meg Cíger. - Fiatal játékosaim voltak, akiknek minél több meccset kell játszaniuk. Árosában jó teljesítményt nyújtot­tak, keményen küzdöttek, senki sem vette félvállról a feladatait. A meccsek legvégéig harcoltunk, ami örömmel tölt el.” A következő felkészülési tornára februárban kerül sor Zsolnán, a szlo­vákok ismét Fehéroroszországgal és Svájccal találkoznak. (TASR, SITA) Andrej Kudrna (18-assal) pályafutása első válogatott gólját szerezte (TASR)

Next

/
Thumbnails
Contents