Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-21 / 294. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2015. december 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Éljünk tovább! Ha autóba ülsz, fél lábbal a temetőben vagy, fél lábbal a börtönben KOCUR LÁSZLÓ inte nem múlik el hét, hogy ne történne va- 1J lamilyen borzasztó ÉLJ baleset az utakon. A múlt hétvégén két, emberéletet is követelő frontális ütközés volt, s idén december elejéig összesen 12 564 közlekedési baleset történt. Az emberek az ilyen tudósításokat olvasva egy pillanatra elborzadnak, szömyülködnek egyet, de vezetési szokásaikon kevesen hajlandók vál­toztatni. Tomáš Bella újságíró kollé­ga tréfásan megjegyezte, elkerülhet­nénk a közlekedési baleseteket, ha a megengedett sebesség felső határát 30 km/órában határoznánk meg. A törvényhozásban egy ilyen javaslat valószínűleg csekély támogatást kapna, és nem csak amiatt, mert a parlamentben található autók lóerő­száma meghaladja a Nagytapolcsá- nyi Nemzeti Ménesét. A gyorshajtás mellett azonban számos oka is van a balesetek nö­vekvő számának. Ezek egy részét a sofőrök nem tudják befolyásolni. A nagyvárosokban és a nagyobb váro­sokban ilyen az úthálózat általános leterheltsége. Városaink nem ennyi autóra lettek tervezve. Közlekedési dugók sokféle okból keletkezhetnek, de elsősorban sok autó kell hozzá... A másik ilyen az utak állapota, foként az alacsonyabb osztályúaké. Erről bizonyosan minden gépjárművezetőnek van személyes tapasztalata. Ha egy kátyús „kaland­pályán” való haladást még valami­lyen rendkívüli körülmény bonyolít, könnyen kész a baleset. A balesetek legsérülékenyebb résztvevői a gyalogosok és a kerék­párosok. Idén decemberig 241 gya­logos és biciklis vesztette életét köz­lekedési balesetben. Vannak falvak Szlovákiában, ahol ennél kevesebben élnek... Az áldozatok közül sokan láthatatlanul mentek a halálba, rossz látási viszonyok mellett ütötték el őket, úgy, hogy ruházatukon nem vi­seltek fényvisszaverő elemet. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy olyan emberek járnak közöttünk, akik nem hajlandók saját testi épségük meg­óvására pár centet fordítani, mikor a különböző fényvisszaverő elemeket helyenként már utánunk is dobják. Csak fel kellene venni... Az infrastrukturális okoknál jóval gyakrabban történik baleset az em­beri figyelmetlenség és felelőtlenség miatt. A minap egy kamion kis híján letarolt egy buszmegállót egy Po­zsonyhoz közeli településen, mert a sofőr elrántotta a kormányt, hogy el­kerülje az ütközést egy autóval, amely elsőbbségadás nélkül hajtott ki elé. Miért nem lehet megállni egy stoptáblánál? Ez okozta egyébként az egyik hétvégi halálos balesetet is. Gyerek, amikor beülsz az autóba, fél lábbal a temetőben vagy, fél láb­bal meg a börtönben - figyelmezte­tett két évtizeddel ezelőtt autósiskola-oktatóm. Nekem eddig szerencsém volt, egyelőre mindkét helyszínt sikerült elkerülni. De nem mindenkinek. A kedves olvasó hóci­pője valószínűleg tele van azzal, hogy karácsony előtt mindenki az érzelmeire próbál hatni, de amikor elfordítjuk a slusszkulcsot, hogy még gyorsan vegyünk pár ajándékot, gondoljunk arra, a szembejövőket is várják valahol. Muszáj nyalni a hátsó felét. A thaiföldi királyi ebről bélyegsorozatot is kiadtak (Facebook) Ha megsérted a király kutyáját Hűséges, bátor, és Thaiföld új filmcsillaga: ő nem más, mint az uralkodó, Bhumibol Abdul- jadedzs kutyája. A királyi ebről készült rajzfilm iga­zi kasszasiker lett a politikailag in­gatag országban, viszont a kutya „megsértése” miatt három év börtön­re ítéltek egy férfit. Tongdaeng kóbor kutya volt. A ki­rály 1998-ban fogadta be, s a palota arra használja, hogy az uralkodó ta­nácsait „elvigye a nép közé”, a rajz­film is erre épül. Thaiföld mélyen megosztott a ta­valy májusi katonai puccs óta, és a nemzeti egységet megtestesítő 88 éves királyt kórházban ápolják, egészségi állapota miatt nagy a bi­zonytalanság. A politikai elit a hata­lomért és a befolyásért harcol, a mo­narchiához hű katonai kormány pe­dig igyekszik egységet erőltetni a népre. Bhumibol király gazdasági és tár­sadalmi tanításai országszerte ismer­tek, és félistenként tisztelik. Nem vé­letlenül: Thaiföldön van érvényben a világ egyik legszigorúbb felségsérté­si törvénye, amely lehetetlenné teszi az uralkodó bármilyen bírálatát s még a szerepéről szóló vitát is. A rajz három történetet mesél a ki­rály által 2002-ben írt, érzelmekben gazdag könyv alapján, amelyből az egész ország megismerhette a jószá­got. A király példázatnak is szánta a művet, hogyan kell viselkedniük há­lás alattvalóinak. A rajzfilm 4 millió euróba került, és egyelőre a második legnépszerűbb film a thaiföldi mo­zikban. A múlt héten a katonai törvény­szék egy férfit azért ítélt el felségsér­tés címén, mert becsmérelte a király kutyáját. Azzal merítette ki a felség­sértés tényállását, hogy egy manipu­lált fotót osztott meg az interneten, amely „illetlen” pózban ábrázolja a király kutyáját. Emellett lájkolt egy képet, amely a vád szerint előnytelen az uralkodóra nézve. A férfi börtön- büntetésének másik oka, hogy meg­osztott egy képet, amely olyan felté­telezett korrupciós hálót ábrázol, amely a katonai kormányzatot is érinti. A hatóságok letartóztattak egy má­sik férfit is, aki szintén lájkolta a kor­rupciós ábrát. O éppen sérvműtétre várt, szinte a műtőasztalról vitték el. Felségsértés miatt ítéltek hét év bör­tönre egy nőt a katonai kormányzatot bíráló egyetlen internetes bejegyzés miatt. A gyerekeit egyedül nevelő nő bűnösnek vallotta magát, ezért ere­detileg 14 éves büntetését megfelezte a bíróság. A király kutyáját érintő ügyről az egyik helyi lap is beszámolt, majd a következményektől tartva eltávolí­totta honlapjáról a cikket. Az Inter­national New York Times thai kiadá­sa is törölte a királyi kutyáról szóló tudósítását, ez már a harmadik thai té­májú cikk volt a hónapban, amelyet a lap visszavont. (MTI) I 5 Posztkommunista határok MOLNÁR NORBERT A a biztosan tudjuk, hogy miről fog szólni a jövő év |TTpSzlovákiában. A választásokról és az új kormány m ■ összeállításáról. De miről szólt az idei év itt, K.- JĽ. mk m A Európában? Az éretlenségünkről, a kicsinyessé­günkről és az önzésünkről. Amikor az Európai Unió tagjává váltak a visegrádi országok, részben indokolatlan eufória uralkodott a négy ország társadalmában. Ezt tuda­tosan táplálták a politikusok is. K.-Európa 15 évvel korábban rázta le magáról a kommunista igát. 2004-ben erősen élt a népben az állam min­denhatósága, vagyis azt remélte, minden problémát megold helyette. S ha nem az állam, majd az unió. Hiszen ez az unió jobb klub, mint a szov­jet volt. A nép és a politikusok mindezt úgy képzelték el, hogy semmit sem kell tenni, innentől fogva élvezzük az EU előnyeit, szelektíven vá­logathatunk a kínálatból, s ami nem tetszik, azt nem tesszük magunkévá. Ezt az érzést a politikusok még tovább erősítették azzal, hogy elhitették a néppel, a csatlakozási tárgyalások folyamán lezárt fejezetekkel gyakor­latilag mindent teljesítettünk, innentől fogva csak a torta, csak a hab. Szlovákia egy kicsit más helyzetben volt a Mečiar-korszak miatt, így nekünk sokkal nagyobbat kellett harcolnunk önmagáért a csatlakozásért, hogy aztán 2009-re a legjobb tanulóvá váljunk, és schengenestül, eurós- tul mindent teljesítve, a visegrádiak közül a mai napig egyedüliként, tel­jesjogú tagjává váljunk az uniónak. Nyugodtan leírhatjuk, hogy a Mečiar-korszaknak köszönhetően, hiszen ennek az országnak sokk kell ahhoz, hogy teljesíteni tudjon, s ha nincs Mečiar soft-diktatúrája, akkor Szlovákia sokkal egyszerűbb, de kockázatosabb utat járt volna be. A többi visegrádi most próbálgatja ugyanazt, amin Szlovákia ’98-ban túl­lépett. De naivak lennénk, ha nem vennénk észre, hogy a Fico-korszak is valamilyen szinten visszakacsintás a kilencvenes évekre, csak éppen még nem annyira láthatóan, mint a többi országban. De ami késik, nem feltétlenül múlik. Jövőre választunk. Idén a csipegetés és a bunkóság időszakát éltük. Míg Európa jobbik fele komótosan ugyan, de emberi mivoltát nem feladva próbálta megol­dani az év legfontosabb problémáját, a menekültkérdést, mi, itt K.- Európában a dühöngő kis negatív törpe szerepében mondtunk sorozato­san nemet arra, amit Európa akart ebben a kérdésben, s ami még csak különösebben meg sem terhelt volna bennünket. Állami hirdetések je­lennek meg a menekültek ellen, aláírásokat gyűjtünk szerencsétlen sorsú emberek ellen, folyamatosan unióellenes szövegeket nyomatunk felsőbb politikai szinteken. Mire jó ez? A német külügyminiszter már nyíltan beszél arról, hogy a különutasok nem lesznek a schengeni rendszer ré­szei, vagyis az unió által kínált egyik legnagyobb pozitívumot veszít­hetjük el. Mindezt azért, hogy önző, ostoba politikusok a saját céljaik el­éréséért akár az ország lakosságának is ártsanak. A lakosság intenzív bólogatása mellett. Na és azért, mert mi csak csipegetni szeretnénk a brüsszeli tányérból. Lökjétek a pénzt, mi pedig magasról tojunk rátok. Azért nem tartozunk még mindig Európa jobbik feléhez, mert úgy vi­selkedünk, úgy gondolkodunk, mint egy posztkommunista ország. És ha nem tudunk gyorsan átlépni az árnyékunkon, a posványosban maradunk. És mindegy, ki lesz a miniszterelnök, mert ő mindig csak a társadalom pillanatnyi elmeállapotát tükrözi. FIGYELŐ Magyar határzár: vissza a túlórapénzt! Karácsony előtt kapta kézhez több tucat magyar rendőr azt a felszólító levelet, amelyben több százezer forintnyi túlóradíj visszafizetését követeli tőlük - írta a Magyar Nemzet. Mindannyian a déli ha­tárnál teljesítettek szolgálatot, leg­többször napi 16 órában. A Tettre- kész rendőrszakszervezet szerint tisztességtelen jogalap nélküli el­járásról van szó, és ha kell, bíróság előtt is kiállnak kollégáik igazáért. A felszólításban azt közölték a rendőrökkel: az illegális migráció miatt Csongrád és Baranya me­gyébe történt átrendelésükkor, szeptemberben és októberben több túlszolgálatot számoltak el nekik, mint amennyit teljesítettek. Ezért követelik, hogy a levél kézhezvé­telétől számított 8 naptári napon belül fizessék vissza a különböze- tet. Arra hivatkoznak, hogy az ORFK rendészeti főigazgatójának október 20-i állásfoglalása alapján „a csapatszolgálati századok át- rendelése során a pihenőben töltött időszak készenlétnek minősül. Ha ezen időtartam alatt tényleges szolgálatteljesítésre nem került sor, úgy sem rendes szolgálat, sem túlszolgálat nem számolható el.” Ez azért kulcsfontosságú, mert a készenléti szolgálatért csupán bruttó 90 forintos órabér jár, míg a túlszolgálatért normál munkadíjat, óránként bruttó két-háromezer fo­rintot kell fizetni. Az ORFK azt közölte: az elrendelt túlszolgálatok elszámolásának el­lenőrzése most is tart, így még nem tudják megmondani, hány rendőr­nek és összesen mennyi túlóradíjat kell visszafizetnie. A Tettrekész rendőrségi szakszer­vezet körülbelül negyven kollégá­ról tud, akiktől 200-260 ezer forint közötti összeget vennének vissza, de az érintettek száma várhatóan emelkedni fog. Egyelőre a Komárom-Esztergom megyei rendőrök kaptak ilyen felszólítást. Augusztusban hat határvadász egységben összesen 2016 rendőrt küldtek a szerb határ védelmének megerősítésére, köztük 876 rendőr-szakközépiskolai tanulmá­nyait még be nem fejezett próba­idős fiatalt. Azt megelőzően ezer helyi rendőr és háromszáz készen- létis próbálta útját állni a beván­dorlóknak. (mno)

Next

/
Thumbnails
Contents