Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-17 / 291. szám, csütörtök
101 KULTÚRA 2015. december 17. | www.ujszo.com Isztambul, őrült svédek, muszlim Párizs (Képarchívum) LAKATOS KRISZTINA Mennyi könyve van otthon egy könyvkereskedőnek? Erre a kérdőére nem jött pontos adat Győry Attilától, a dunaszer- dahelyi központú Családi Könyvklub kereskedelmi vezetőjétől. A hozzávetőleges becslés a „sok". Kap-e karácsonyra könyvet egy könyvkereskedő? Erre viszont határozott igen a válasz. „Mint ostyára a fagyi: Jonas Jo- nasson új regénye, a Gyilkos Anders és barátai lesz a karácsonyi olvasmányom. Ez a könyv a szerző alapján zöld kártyát kapott tőlem. Ha létezik Rejtő jenőnek reinkarnációja, akkor ez a svéd író az; ennyire hülye nem lehet senki. Jonasson regényei már-már a ponyvát súrolják, de beleékelődve a svéd humorba és az érthetetlen svéd életstílusba. Fergetegesek” - mondja Győry Attila, aki hozzáteszi, nincs egyedül, amikor könnyedebb olvasmányt választott az év végére. A karácsonyi könyvpiacon is a lektűr, a szórakoztató irodalom fogy a leginkább, elsősorban romantikus könyveket, krimit olvasnak az emberek. A kortárs szépirodalomra szűk réteg kíváncsi; egy olyan fontos - és nem mellesleg: a Charlie Hebdo elleni merénylet kapcsán nagy hírverést kapott - könyvből, mint Michel Houellebecq Behó- dolása hazai viszonylatban néhány példány fogy el, míg mondjuk E. L. James Szürkéjének negyedik kötetét tízszer annyian választják. Mi azért inkább a Behódolásnál maradunk. „Már a magyar kiadás borítója is telitalálat: Mona Lisa burkában. Houellebecq a regény elején egy kiégett, egyedülálló férfiember életstílusát mutatja be. A fikcióban néhány hét múlva választásokat tartanak Franciaországban, és megtörténik, amire senki sem számít: győz a muszlim párt. A főhős két-három hétre eltűnik, majd amikor visszatér Párizsba és a munkahelyére, a Sorbonne-ra, azt tapasztalja, hogy máris óriási változások történtek. Először csak azt látja, hogy eltűntek az utcákról a miniszoknyás lányok, az egyetemről a női tanárok... Nagyon szórakoztató olvasni, milyen pragmatikusan viszonyul a változásokhoz a francia társadalom: azzal, hogy a nők eltűnnek a munkaerőpiacról, visszaesik a munkanélküliség, és ez alapvetően mindenkinek bejön; maga a főhős cinikusan úgy tekint az áttérésre, mintha egy pártba lépne be - végül is, miért ne tenné meg, ha ez kell az érvényesüléshez... Személy szerint ezért is nem félek Európa iszlamizálódásától: az iszP Elif Shafak Győry Attila lám vírusa mi vagyunk, az évszázadokon át nagyon zárt vallás fellazulását éppen az hozza el, ha a nyugati világ a maga hozzáállásával beszáll az igaz hitbe. Houellebecq könyvén nagyon sokat lehet agyalni, nagyon jó szellemi játék, nagyon jó könyv.” Győry Attila szerint az utóbbi években feljövőben van egy műfaj, amely évtizedeken át a szépirodalom mostohagyerekének számított - ez pedig nem más, mint a történelmi regény. Ebből a termésből egy török írónő, Elif Shafak Az építészinas című történelmi regényét ajánlja: „Simán el tudnám képzelni az életemet Isztambulban, ha ott vagyok, gátak nélkül zabálok mindent, a csodás épületeket, a hangulatot. Ez a könyv pedig nagyrészt éppen a városról szól, II. Szulejmán koráról, a 16. századi Isztambulról, ahogy épülnek a mecsetek, a hammamok, a bazár... Elif Shafak könyvében minderről, a város életéről, szerelemről, harcokról Dzsihán mesél, aki fiatal fiúként, potyautasként érkezik Indiából az Oszmán Birodalom fővárosába, ott elefántidomár lesz az udvarnál, részt vesz Szigetvár ostromában, aztán a szultán főépítészének, Szinán mesternek a segéde lesz.” S.f avagy olvassunk kreatívan! AJÁNLÓ Aki gyerekkorában arról álmodozott, hogy egy könyvtári könyvben majd különös iratokat, fecnikre írt titkos üzeneteket talál, amelyek segítségével felgöngyölíthet egy igazi rejtélyt, annak bátran ajánljuk J. J. Abrams könyvét, az S.-t. (Magyarul a közelmúltban jelent meg a Geopen Kiadónál.) Abrams nevét mostanában gyakran halljuk, ő az új Star Warsfilm írója és rendezője, és páratlan kreativitása a könyvében is megnyilvánul. Az S. ugyanis nem egyszerű könyv. Szigorúan véve az S. egy doboz, amely a titokzatos V. M. Straka Thészeusz haj ój a című regényét rejti. Könyvtári példány, 1949-ből, minden teljesen korhű - a kötés, a tördelés, a betűtípus. Ezt a példányt azonban nem mi olvassuk először, hanem egy lány és egy fiú, akik az iskolai, padok közti levelezések mintájára váltanak rövid üzeneteket a lapszéleken. Néha megjegyzést fűznek a cselekményhez, máskor el-elej- tenek egy-egy információt a magánéletükről, s mindeközben azt kutatják, ki is ez a V. M. Straka. A lapok közül pedig mindenféle előkerül: fénymásolt cseh nyelvű újságcikk, régi fotó, egy képeslap Brazíliából, furcsa papíriránytű, emlékbe elrakott szalvéta... Nem kell sokat keresni az interneten ahhoz, hogy megtaláljuk a „kulcsot” az S.-hez, hogy milyen sorrendben érdemes olvasni a főszöveget, a lábjegyzeteket meg a könyvben egymásnak üzengető fiatalok kézzel írt megjegyzéseit. De az S.-ben-szerintem-épp az a jó, hogy különlegességével szinte kiköveteli a kreatív olvasást. Vagyis: olvassuk úgy, ahogy jólesik! Nem kell az elején kezdeni, vegyük ki a legizgalmasabbnak tűnő kézzel írott levelet vagy a figyelmünket leginkább megragadó újságcikket, és kezdjük azzal! Vagy éppen a fiú és a lány levelezésével, a főszöveget figyelmen kívül hagyva. Az elején úgyis kusza lesz, a végére meg majd csak összeáll. Vagy nem, de nem is az a fontos, hanem a felfedezés izgalma és a játék. Hát felejtsük el a kötelező olvasmányokat, az „első betűtől az utolsóig” merevségét, és játsszunk! Semmit sem kell, és mindent lehet! Elvégre éppen ez volna az olvasás lényege. Bőd Titanilla Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz Évről évre megtanuljuk egy-egy kortárs orosz szerző nevét: idén Vodolazkin a nagy felfedezett. A kritika csak „orosz Umberto Ecóként” emlegeti a jeles középkorkutatót, akinek Laurosz című regénye a 15. századba visz bennünket. El valahol Oroszországban egy különleges képességekkel megáldott orvos, aki sorba járja a pestises falvakat, meggyógyítja, akit lehet, és elkíséri a halálba a gyógyíthatatlanokat. Messze földre eljut a híre, de ő maga sehogy sem lel nyugalmat: tudja, hogy élete nagy bűnét nem lehet jóvátenni. A Laurosz a középkori téma ellenére izgalmas modem regény, amelynek középpontjában a szeretet és a szenvedély között vívódó ember áll. (Európa Könyvkiadó, 2015) Szvetlána Alekszijevics: Elhordott múltjaink A friss Nobel-díjas fehérorosz írónő legújabb regényét nem csak az irodalmi elismerés miatt ajánljuk: Alekszijevics megújította a nem fikciós irodalmat. Évtizedek óta gyűjti a posztszovjet térség történeteit a közelmúlt fáradhatatlan krónikásaként. Polifonikus regény-vallomásaiban emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a 20. század, a kommunizmus bukása óta eltelt két és fél évtized. Milyen embert hozott létre a szocialista társadalom? Milyen ösztönöket épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Meg tudtunk, meg akartunk-e változni az új helyzetben? Alekszijevics efféle kérdésekre keres választ új könyvében is. (Európa Könyvkiadó, 2015) Lily King: Eufória Egy női regény, de a sémáktól eltérő, intelligensebb fajtából: Lily King könyve három tehetséges, fiatal antropológusról szól, akik olyan szerelmi háromszögbe bonyolódnak, amely nemcsak egymáshoz fűződő viszonyukat, hanem karrierjüket és végső soron az életüket is veszélybe sodorja. A két világháború között játszódó történetet Margaret Mead antropológus életének eseményei ihlették. Mead a 60-70-es évek tudományos életének elismert alakja volt, aki a Csendes-óceán déli területein, illetve a Délkelet-Azsiában élő törzsek szexualitáshoz fűződő viszonyát vizsgálta. (T arandus Kiadó, 2015)
