Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-16 / 290. szám, szerda
www.ujszo.com I 2015. december 16. KÖZÉLET 3 Családi erőszak a roma telepeken A Quo vadis szerint a roma telepeken minden második nő fizikai, és minden nő pszichikai terror áldozata Amikor a hagyomány fájdalmas. A roma telepeken élő nők csak álmodhatnak az egyenjogúságról. (Vladimír Simíőek felvétele) SZALAY ZOLTÁN Minden roma nőt kínoznak Szlovákiában, derült ki a Quo Vadis szervezet felméréséből. A zólyomi központú szervezet egy kétéves felmérés eredményeit hozta nyilvánosságra a napokban. Kimutatták, hogy a nők elleni erőszak a roma közösségekben hatalmas probléma. Szigorú patriarchális rend uralkodik a roma közösségekben, és ez a nők nagyfokú megalázásával jár, mutat rá a Quo vadis felmérése. A férfiak családfői szerepe nagyon erős, a nők alárendeltsége maximális, szerepük a gyermeknevelésre és „Tekintettel a roma nők sarokba szorítottságára, felületes és sértő úgy beállítani őket, mintakik megélhetési forrásként használják az anyaméhüket." Ingrid Košová, Quo vadis a háztartásvezetésre korlátozódik. Művelődéshez és munkához való joguk erősen korlátozott. A Quo Vadis 51 roma telepen végezte el a felmérést, és 202 nőt vontak be. Területileg Besztercebánya megyére összpontosítottak, ahol a legszegényebb roma telepek nagy része található. A felmérés szerint a roma közösségekben minden téren rosszabbak a nők helyzetére vonatkozó adatok, mint országos szinten. Míg országos szinten átlagosan minden ötödik nő esik erőszak áldozatául a családon belül, a roma közösségekben fizikai bántalmazást minden második nő elszenved, lelki terrornak azonban gyakorlatilag minden egyes nő ki van téve. „Ezeknek az adatoknak a fényében, tekintettel a roma nők sarokba szorítottságára, felületes és sértő felelőtlen anyáknak nevezni őket, és úgy beállítani, mint akik megélhetési forrásként használják az anyaméhüket” - mutatott rá a SITA hír- ügynökségnek Ingrid Košová, a Quo vadis elnöke és a projekt koordinátora. A felmérés megállapította, hogy az erőszak brutalitásának foka egyenes arányban növekszik a szegénység mértékével, a keletszlovákiai roma nők így külső segítség nélkül elkeserítő helyzetben vannak. „Ez egy komoly figyelmeztetés az állam, a kormány felé, hogy a nők elleni erőszakot össztársadalmi problémaként kezeljék, amelyet nemcsak a roma közösségekben, hanem az egész társadalomban kezelni kell. A másik aspektus a roma nők szociális helyzete, akiknek sokkal nehezebb élethelyzetekben kell helytállniuk, mint a többségi nemzethez tartozók. Az életszínvonal növelése nélkül nem érhetjük el ennek a riasztó helyzetnek a javulását” - szögezte le Košová. A felmérés az .Amikor a hagyomány fájdalmas” nevet kapta, és a Nyitott Társadalomért Alapítvány civil szervezetek számára létrehozott alapjából 56 ezer euróval támogatták, illetve 12 ezer euróval járult hozzá a munkaügyi minisztérium is. A zólyomi központú Quo vadis célja a diszkriminációellenes harc, főképp a romák és a nők helyzetének javítása. Szegényebb a közösség, nagyobb az erőszak Košová Kotlebának is kiállította a bizonyítványát (Ján Krošlákfelvétele) SZALAY ZOLTÁN A roma nők helyzete azonnali intézkedésekért kiált. A Quo vadis felméréséről és a helyzet javulásának lehetőségeiről Ingrid Kosovával, a Quo vadis vezetőjével és a roma nők helyzetétől szélé felmérés koordinátorával beszélgettünk. Miből indultak ki a felmérés tervezésekor? A Quo vadis 2010 óta foglalkozik a roma nők helyzetével Szlovákiában. Már ezt megelőzően, 2009-ben készült egy felmérés a Szlovákiai Romák Kulturális Egyesülete segítségével a roma nők emberi jogi helyzetéről, amely rámutatott, hogy a roma nők többszörös diszkriminációja komoly társadalmi probléma. Erre a felmérésre kapcsolódtunk mi is egy minőségi felmérésben a roma nőképről. Itt merült fel először a családon belüli erőszak kérdése, ami a roma közösségekben még erősebb, mint a többségi társadalomban. Már ekkor tudtuk, hogy míg a többségi társadalomban minden ötödik nő a családon belüli erőszak áldozata, a romáknál ez az arány magasabb lesz, azt gondoltuk, minden negyedik vagy harmadik nőt fog érinteni. Sajnos még ennél is sokkal rosszabb eredményeket kaptunk. A fizikai bántalmazás a Besztercebánya megyében minden második, a lelki pedig minden egyes roma nőt érint, ami katasztrofális adat. Érdekes lenne ugyanezt a felmérést Kelet-Szlovákiában elvégezni, hiszen minél szegényebb a közösség, az erőszak annál brutá- lisabb. Miért korlátozták a felmérést a Besztercebányai kerületre? Egyrészt azért, mert a szervezetünk zólyomi központú, másrészt mert itt található a legtöbb szegregált roma telep az országban. Kelet- Szlovákiában a legszegényebbek a roma közösségek, de a Besztercebányai kerületben van a legtöbb. Hogy választották ki a telepeket, amelyeket felkerestek? A Roma közösségek atlasza alapján, amelyet 2014-ben aktualizáltak. Ez alapján a Besztercebányai kerületben 91 szegregált és szeparált roma telep található, ebből választottunk ki 51 telepet. A kiválasztott telepek fele a község belterületén, a fele a külterületén fekszik. Hogy fogadták a megkérdezett nők a felmérést? A családon belüli erőszak intim kérdés, hiszen mindenkinek a férjéről, élettársáról, barátjáról van szó. Épp ezért a felmérésben kombináltuk a kérdőíves módszert a csoportos módszerrel (az ún. focus groups). A csoportokban több korosztályból kerültek ki a megkérdezettek. A kérdőíves felmérést olyan nők végezték, akik már hosszabb ideje dolgoznak a roma közösségekkel, tehát intimebb viszonyt tudtak kialakítani a helyiekkel. Képzésben részesültek, hogy azonosítani tudják a nőkön elkövetett erőszakot, és hogy tudjanak kommunikálni a megkérdezettekkel. Egy ilyen felmérést nem végezhet csak úgy bárki, ez specifikus szakmai felkészültséget igényel. Az egyes beszélgetések egy- vagy kétórásak voltak a megkérdezett nők műveltségi szintjétől függően. Minél mélyebbre hatolunk a közösségbe, és minél szegényebb telepről van szó, a kommunikáció annál nehezebb. A nők először gyakran azt válaszolták, soha nem szembesültek családon belüli erőszakkal, a beszélgetés végére azonban nagyon színesen kifejtették, miféle erőszakos cselekedetekkel találkoztak. A csoportos felmérést én magam végeztem, négy helyszínen, és gyakran komolyan elcsodálkoztam, milyen brutális formákban nyilvánul meg az erőszak ezekben az elzárt közösségekben. Összehasonlították már a felmérés eredményeit a szociálisan hátrányos, ám nem roma közösségekben tapasztalt eredményekkel? A többségi társadalomban végzett felmérésekre is támaszkodtunk, például a Szlovák Tudományos Akadémia adataira. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy míg a többségi társadalomban a nők ötödét érinti a fizikai bántalmazás problémája, addig a romáknál minden másodikat. Milyen folytatását tervezik ennek a projektnek? Most arra kell összpontosítanunk, hogy kiképezzünk egy jó csapatot, akik szociális munkásokként elsődleges segítséget tudnak nyújtani. A roma nők nem rendelkeznek elég információval arról, hova fordulhatnak, és ha ki akarnak lépni egy rossz kapcsolatból, nem találják a kiutat. Nagyon kevés Szlovákiában a válságközpontok száma, amelyek a bántalmazott nők számára elérhetőek lennének, ez már régóta nem a szlovák kormány első számú prioritása. Mintha a szemüket is eltakarnák a bántalmazott nők ügye láttán. A válságközpontokban alacsony a roma nők aránya, és ők sem a legproblémásabb helyekről jönnek. Ezért nekünk a jogi védelemre is súlyt kell fektetnünk, és lobbiznunk kell a döntéshozóknál, helyi, regionális és országos szinten is, hogy lépjenek, akár roma, akár más nőkről van szó. Zéró toleranciára és megfelelő büntetésekre van szükség a bántalmazókkal szemben, a problémát ugyanis nem az alkoholizmusban vagy a férfiak elmegyengeségében kell keresni, a nemi egyenlőség kérdéséről van szó, a férfiak és a nők közötti aszimmetrikus hatalmi viszonyról.
