Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-15 / 289. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2015. DECEMBER 15. MANCHESTER UNITED 13 Kevés a kulcspassz kísérletezgetett a csapaton belül. A kritikák már ekkor kezdtek megjelenni, azonban az első szezon miatt még mindenki türelmesebb volt. A bajnokságban sikerült megszerezni a Bajnokok Ligája indulást érő 4. helyet, így újra a BL-ben szerepelhetett a csapat - nem sokáig. A kritikák az idei szezonra végleg megerősödtek, főleg a korábbi játékosok emelték fél szavukat Van Gaal filozófiája ellen: Gary Neville, Roy Keane, Paul Scholes, Peter Schmeichel és Rio Ferdinand is egyaránt azt az agresszív támadófutballt hiányolja a csapatból, amely a Ferguson-féle Unitedre oly jellemző volt. „Mit látunk a Unitedtől? Örökös oldalpasszok, meddő labdabirtoklás, unalmas fiitballstílus. Ahogy elnézem a csapatot, felmerül bennem a kérdés: Van Gaalnak van valami problémája a támadókkal?”- tette fel a költői kérdést Paul Scholes a Telegraph hasábjain, Rio Ferdinand pedig egy szóval megválaszolta, miben van különbség Van Gaal és Ferguson csapata között: mindenben. Jogosak-e a kritikák? Részben valószínűleg igen. Tény, hogy a Manchester United idei - és tavalyi- meccsei még véletlenül sem látványosak, rengeteg a 0-0-s eredmény, a támadójáték akadozik, ellenben a védekezés nagyon stabil, ennek köszönhetően nagyon kevés gólt kapnak. Ebben azonban De Geának is elévülheteden érdemei vannak. A csapat nagyon fegyelmezett játékot játszik, amelyben mindenkinek pontosan meg van határozva a szerepe, védekezésben és támadásban egyaránt, s ettől a forgatókönyvtől nem lehet eltérni. Ennek eredményeként a támadójáték mondhatni steril, nincsenek váradan megoldások, a támadások előre meg vannak írva, így a rendszer egy idő után könnyen kiszámíthatóvá válik. Ez a fegyelmezettség a védekezésnél a csapat előnyévé válik, ám rúgott gólok nélkül még senki sem nyert mérkőzést. a rendszer legfontosabb előnyeként a futómennyiség optimalizálását nevezte meg. Ügy gondolja, hogy a modern futballban az egyik legfontosabb a játékosok terheltségi szintjének a lehető legnagyobb mértékű csökkentése, és erre a pozíciós játék tökéletesen megfelel, hiszen ebben a labda mozog a legtöbbet, s a játékosok általában már egy előre elfoglalt pozícióban várják a labdát. Az első szezon többnyire az építkezésről szólt, Van Gaal folyamatosan A támadások főleg a széleken futnak végig - mint ahogy a Ferguson- érában is -, a belső középpályások ennek megfelelően főleg a szélek felé húzódnak, így támogatást biztosítanak a szélsőknek, valamint ezzel az ellenfél védelmét is megpróbálják széthúzni. Ennek megvan az a hátránya, hogy a középső területek sokszor üresen maradnak, így a két oldal közötti összeköttetés hiányos, nem megfelelő. Ezért gyakran előfordul, hogy saját magukat szigetelik el a széleken, így az egyeden opció a támadásban a beadás marad. Vízszintes irányú labdajáratás nagyon ritkán fordul elő, pedig ez az eredményes pozíciós játék alapvető eleme, amely során az ellenfél vízszintes irányú mozgatásával a cél a felpasszok lehetőségének kialakítása; tehát addig mozgatni az ellenfelet, amíg meg nem nyílik egy passzsáv a támadók felé - gondolEvra, Nani, Van Persie, Vidia és Chicharito, tehát teljesen új gerince lett a Manchester Unitednek, amelyből szinte csak Wayne Rooney vezető szerepe maradt meg. A csapatnak teljesen új játékfilozófiája lett, amelyet pozíciós játéknak hívnak. Egyszerűen megfogalmazva ez egy labdatartásra épülő, támadó koncepció, amelynek alapvető része a sok passz annak érdekében, hogy a saját játékosainkat a lehető legjobb pozíciókba juttassuk. Ennek természetesen rengeteg értelmezése van, bármilyen formációban meg lehet valósítani, bár a formációk eredményességében azért van különbség. Van Gaal az Ajaxban 3-4-3-as formációt alkalmazott, ahol a csapat erőssége a középpályás rombusz volt, és ezért nevezik Van Gaalt az úgynevezett rombuszjáték- felpassz-visszapassz kombinációk- szülőatyjának. A Barcelonában a 4-3-3-as felállás támadóbb formájában bízott, a Bayern Münchennél és a Manchester Unitednél pedig egyaránt a 4-2-3-1-es formáció a domináns a keze alatt, mint napjaink legnépszerűbb játékrendszere. A Van Gaal-féle stílussal egy alapvető probléma van: kockázatos. A taktika esszenciális része, hogy az ellenfelet be kell szorítani a saját kapuja elé, melynek során a védelem mögött hatalmas területek keletkeznek, tehát megfelelő játékosállomány — valamint karakán edzői filozófia - nélkül szinte leheteden ezt a stílust eredményesen megvalósítani. Ezért fordulhat elő az, hogy az európai klubfutballban csupán néhány aa- pat játszik ehhez hasonló stílusban: a Barcelona, a Bayern München, a PSG, vagy a kisebb csapatok közül a Rayo Vallecano. Unalmas passzok, meddő fölény És hogy mik a rendszer előnyei? Egy korábbi interjúban Van Gaal Paul Scholes kendőzetlenül kritizálja Van Gaalt (Fotók: sita/ap, képarchívum) Padlón a csapat, a BL-ben nem sikerült a továbbjutás "It's just a sideways, possession, boring style of football, and you have to ask: does he have a problem with forward players?" junk csak a Barcelona labdajáratására. Az oldalpasszok mennyisége ennek ellenére megvan, azonban a váradan, előre irányuló kula- passzok nagyon hiányoznak, és így sokszor aak hosszú labdákkal próbálkoznak a támadók irányába, több-kevesebb sikerrel. A rengeteg hosszú labda a holland futball alapvető eleme, ám a mai modern futballban, ahol a védelmek egyre kompaktabbak és szervezettebbek, ez a stílus már kevésbé eredményes. A MU további problémája, hogy felállt védelem ellen a labdatartásuk sebessége lassú, így az ellenfeleknek több idejük van reagálni. Emellett - bármi lyen furcsán is hangzik - gyakran túl gyors a játékuk. Ez alatt azt kell érteni, hogy sokszor túl gyorsan jutnak el a védekező harmadból a támadó harmadba, s emiatt a csapat nem tud egységesen mozogni, a támadó alakzat elveszti kompakt- ságát, és így nem tud hatékonyan helyzeteket kialakítani, valamint a visszatámadásuk sem lesz olyan eredményes, mert túl sok a terület az egyes aapatrészek között. Guus Hiddink szelleme kísért A MU letámadása kellően agresz- szív, így a labdabirtoklásuk is magas, az ellenfelek többnyire védekezni kényszerülnek, ám sokszor pont ezt tudják kihasználni, mivel kontrákból igenaak verhetőek a vörösök A magas labdabirtoklási mutató az, ami elsősorban stabillá teszi a Manchester United védekezését, hiszen az ellenfelek labda hiányában nem tudnak támadásokat vezetni, ám arányaiban nézve még így is túl sokszor tudnak az ellenfelek helyzetbe kerülni. A aapat egyik legnagyobb problémája az, hogy a rendszer fontosabb, mint a rendszert kitöltő egyének. Tehát Van Gaal nem igazítja a rendszerét a aapat játékosaihoz, hanem ehhez a rendszerhez próbált meg játékosokat igazolni. A szélsők nagyon kevés alkalommal tudnak egy az egyben támadni a szélsőhátvédek ellen, Rooney egyszerűen súlytalan a rendszerben, a középpályások nem tudják megfelelően diktálni a játék ritmusát, a támadásokba belépő középhátvédek pedig sokszor aak céltalanul indítanak a támadók irányába. Szokás mondani, hogy jó pap holtig tanul, és ez az edzői szakmára is fokozottan érvényes. Van Gaal nem hajlandó a már évtizedek óta kialakított rendszerén változtatni, és leginkább ez okozza a vesztét Machesterben. Az a futball, ami évekkel ezelőtt még működött, a mai futballban már egyszerűen nem eredményes. A jövőre nézve radikális változás nem várható a játékstílusban, Van Gaal nem az az edző, aki pár rossz eredmény hatására változtatni fog aapata stílusán, ám jövője erősen kérdéses Manchesterben. Van Gaal pályafutása némiképp emlékeztet egy honfitársa, Guus Hiddink tündöklésére és bukására. Hiddink vezetésével 2002-ben Dél- Korea az ország történelmének legjobb fociját mutatta be, 2006-ban így tett Ausztrália, 2008-ban pedig az Európa-bajnokság talán legizgalmasabb fociját mutató Oroszország. Igaz, később aztán Hiddink nem tudta kijuttatni az oroszokat a 2010-es vb-re, sem pedig a törököket a 2012-es Európa-bajnokságra, vagyis túl a hatvanon a mater elveszített valamit a személyiségéből vagy a szakmai tudásából. Ez akár Louis van Gaallal kapaolatban is igaz lehet. Beregi István LOUIS VAN GAAL ■ Született: 1951. augusztus 8., Amszterdam ■ Iskolái: Amszterdami Testnevelési Akadémia 1968-73 ■ Labdarúgáson kívüli karrierje: Testnevelő tanár a Don Bosco Szakközépiskolában, Amszterdamban 1977-88 között Játékospályafutása: • RKSV De Meer-Amsterdam, első csapat, 1969-71 • Ajax, tartalékcsapat, 1971-73 • FC Antwerp, 1973-77 ■ Telstar-Velsen, 1977-78 ; Sparta-Rotterdam, 1978-86 • AZ Alkmaar, 1986-87 Edzői pályafutása: • AZ Alkmaar, 1986-88, másodedző • Ajax, 1988-91, másodedző • Ajax, 1991-97, vezetőedző • Barcelona, 1997-2000, vezetőedző « Holland válogatott, 2000-02, szövetségi kapitány • Barcelona, 2002-03, vezetőedző • Ajax, 2003-04, technikai Igazgató • AZ Alkmaar, 200S-09, vezetőedző • Bayem, 2009-11 vezetőedző • Holland válogatott, 2012-14, szövetségi kapitány • Manchester Utd, 2014-, menedzser Edzői sikerei: • Ajax Bajnokok ügája-győztes 1994-95 Bajnokok Lígája-döntös 1995-96 UEFA-kupa-győztss 1991-92 Interkontinentális Kupa-győztes 1996 UEFA Szuperkupa-győztes 19% _______ H olland bajnok 1993-94, 1994-95,1995-% Holland Kupa-győztes 1992-93 Holland Szuperkupa-győztes 1994,1995 • Barcelona UEFA Szuperkupa-győztes 1997 Spanyol bajnok 1997-98,1998-99 Spanyol Kupa-győztes 1997-98 • AZ Alkmaar Holland bajnok 2008-09 Bayem München Bajnokok Ligája döntős 2009-10 Német bajnok 2009-10 Német Kupa-győztes 2009-10 Különleges kitüntetései: Lovag, Hollandia Orange-Nassau- rendjének kardos tagja, 1997 Rinus Michels-díj, 2006-07, 2008-09 Az év edzője Hollandiában, 2009
