Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-15 / 289. szám, kedd

www.ujszo.com | 2015. december 15. KÖZÉLET I 3 Klímaváltozás: még sok a teendő A párizsi klímaegyezmény aláírása csak tavasszal kezdődik, a megvalósítása évtizedekig tart majd Leonardo DiCaprio is a felmelegedés megállításáért kampányolt Párizsban (AP/TASR-feivétei) SZALAY ZOLTÁN Pozsony. Vegyes fogadtatásra talált világszerte a szombaton Párizsban elfogadott klíma- egyezmény. Sokan áttörésről, történelmi sikerről beszéltek, de egyes környezetvédelmi szervezetek rámutattak a megállapodás hiányosságaira. Az egyezmény aláírásának aktusa 2016. április 21-én kezdődik New Yorkban, és egészen 2017. április 20- ig fog tartani. A dokumentum akkor lép érvénybe, ha legalább 55 olyan állam ratifikálja, amelyek a károsanyag-kibocsátás legalább 55 százalékáért felelősek. A hétvégi megegyezés tehát sokkal inkább egy hosszú távú folyamat kezdetét, mint­sem a lezárását jelenti. A célok és a realitás Az egyezmény célja, hogy az év­század második felére eléljük az úgynevezett klímasemlegesség szintjét. Ez azt jelentené, hogy a ki­bocsátott károsanyag-mennyiség megegyezik azzal a mennyiséggel, amit a természet feldolgozni képes. Hazai viszonylatban ez a károsanyag­„Nevetséges például, hogy Szlovákiában mind­össze egy szélerőműpark üzemel Cerová község te­rületén, négy turbinával." Miroslava Ábelová, Greenpeace kibocsátás mai szintjének ötödére való csökkentését jelentené. .Ahhoz is évtizedekre lesz szükségünk, hogy ennek az értéknek a közelébe éljünk” - figyelmeztet Maroš Stano, a kör­nyezetvédelmi tárca szóvivője. A tárca arra a kérdésünkre, milyen konkrét jogalkotási lépéseket kí­vánnak előkészíteni, hogy a klíma­egyezményben vállalt kötelezettsé­geket teljesíteni tudjuk, csak általá­nos választ adott, és egy 2013-ban elfogadott stratégiai dokumentumra hivatkozott. A klímaváltozás nega­tív következményeihez való alkal­mazkodás stratégiája azonban szin­tén meglehetősen általánosan fogal­maz a célkitűzések terén. A környezetvédelmi minisztéri­um lapunknak adott válaszában ki­emelte a vízgazdálkodás fontossá­gát, amelyen belül utaltak a polde- rek és víztározók kiépítésének szük­ségességére, amivel az áradások és a szárazságok kilengéseit lehetne mérsékelni. (A poldereket elsősor­ban a tengermelléki országokban építik ki, a tengertől gátakkal elzárt területekről van szó, amelyeket me­zőgazdasági célokra is felhasznál­nak, a legtöbb poldert Hollandiában alakították ki.) A Greenpeace elégedetlen A Greenpeace szlovákiai szerve­zete szerint a kormány intézkedései nem elég ambiciózusak, és nem elégséges az alternatív energiafor­rások támogatása. „Nevetséges például, hogy Szlovákiában mind­össze egy szélerőműpark üzemel Cerová község területén, ahol négy turbina található, az ötödik pedig Ostrá Lúka községben, és ez min­den” - állítja Miroslava Ábelová, a Greenpeace Slovensko szóvivője. Állítása szerint hasonlóan gyengén állunk a napenergia, a geotermikus energia és más források felhaszná­lásával. „A kormány nagyon gyak­ran érvel azzal, hogy a megújuló energiaforrások a felelősek az elektromos energia magas áráért, a mi felméréseink azonban mást mu­tatnak” — tette hozzá Ábelová, aki szerint ideje lenne felhagyni a ne­hézipar nagyarányú állami támoga­tásával. Mindenki érintett A környezetvédelmi tárca adatai szerint Szlovákia területén az elmúlt százhúsz évben 1,7 Celsius-fokkal nőtt az átlaghőmérséklet. A klíma- változás következményei mind­annyiunk hétköznapjaira egyre fo­kozottabban hatnak, emlékeztetett a Greenpeace képviselője. „Az időjá­rás szélsőséges változásai, a jéghe­gyek olvadása, a klíma okán fellépő migráció és éhezés mind nagy ve­szélyt jelent. Minden embernek, vállalatnak, államnak be kell kap­csolódnia a klímaváltozás elleni harcba.” Közlekedési, de akár étkezési szokásaink megváltoztatásával is hozzájárulhatunk a klímaváltozás mérsékléséhez a hétköznapokban, mutatott rá Ábelová. „Autó helyett kerékpárral közlekedhetünk, vagy legalább tömegközlekedéssel, re­pülőgép helyett használhatjuk a vas­utat, amikor ezt meg lehet tenni. Korlátozhatjuk a húsfogyasztást, hiszen az állattartás az erdők felszá­molásához vezet, és ezáltal az üveg­házhatásért felelős gázok 18 száza­lékkal magasabb arányát okozza. Fogyasszunk több helyi terméket, amelyeknek nem kell hosszú utat megtenniük hozzánk, takarékos­kodjunk az energiával, szigeteljük be a házunkat” - javasolja Ábelová. Az 1,5 fok betartása merész célkitűzés CZAJLIK KATALIN A párizsi klímacsúcson aláírt dokumentummal ugyan elégedett, de a lényeg szerinte a megállapodás végrehajtása lesz. Pavol FaSko klimatológussal, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet munkatársával beszélgettünk. Hogyan értékeli a klímacsúcs eredményeit? Nagyon pozitívan értékelem, hogy valamennyi résztvevő végre elis­merte, a globális felmelegedés na­gyon akut probléma, amely azonnali intézkedéseket követel. Ez önmagá­ban előremozdulást jelent, hiszen korábban voltak országok, amelyek megkérdőjelezték a kérdés fontos­ságát. Beszélhetünk áttörésről is? Ez nagyon erős kifejezés, ami szerintem akkor lesz indokolt, ha majd a párizsi megegyezés alapján sikerül lelassítani, vagy - ám itt év­tizedekben kell gondolkodni - akár megállítani a globális felmelege­dést. Pavol Faško Reálisnak tartja ezt? Bevallom, az 1,5 fokot nagyon me­rész célkitűzésnek látom. Attól tar­tok, a legszigorúbb intézkedésekkel sem biztos, hogy sikerül elérnünk, hi­szen már most egy foknál tartunk. (Pavol Funtál felvétele) Az egyébként már tudható, hogy az egyes országok számára mit je­lent az egyezmény? Amit a dokumentum tartalmaz, azok a fosszilis üzemanyagok csökkentésére vonatkozó kvóták, illetve a fosszilis és a megújuló energiaforrások arányának a válto­zása. Az elkövetkező időszakban kellene ezeket érvénybe léptetni - itt a feltételes módon van a hangsúly, ami az Egyesült Államok javasla­tára került a szövegbe, amely azzal érvelt, hogy némely döntéshozók számára a direktív nyelvezet aka­dály lehetne. Ez persze magában rejti azt a lehetőséget, hogy amit csak kellene, az nem kötelező, ami módot ad kibúvókra. A másik fon­tos fázis az lesz, amikor az egyes or­szágok elkezdik majd kiszámolni a szén-dioxid-kibocsátás csökkenté­sének közvetlen költségeit, ami né­hány helyen az életszínvonal csök­kenését is jelentheti. Itt is várható majd ellenállás, akár a társadalom­tól is. Mit jelent mindez Szlovákia számára? A mi kiindulási pozíciónk arány­lag kedvező, hiszen a rendszervál­tás után a hazai ipar nagy struktú­raváltáson ment át, aminek kereté­ben számos nagy szennyezést ki­bocsátó gyár megszűnt. Ennek kö­szönhetően már az előző klímae­gyezményeket is tartani tudtuk. Je­lenleg is az a trend, hogy inkább az atomenergia irányába haladunk, ami ebből a szempontból kevésbé szennyező energia. Ezért azt gon­dolom, nagyobb erőfeszítés nélkül eleget tudunk tenni a párizsi meg­egyezésnek is. Megérzik ezt valamilyen for­mában a polgárok is? Mivel nálunk már jelenleg is ha­sonló a trend, nem várok különö­sebb változást ezen a téren. Talán annyit, hogy a kormányok való­színűleg még intenzívebben támo­gatják az alternatív energia felhasz­nálását. Fontosnak tartom azonban, hogy az emberek megértsék, a kör­nyezetünk megóvása mindnyájunk közös ügye, s mindenki tehet is érte valamit. Kicsit hajlamosak vagyunk ugyanis úgy gondolkodni, hogy ami az én küszöbömön túl van, az nem az én gondom. Az utóbbi évtizedekben a nagy szennyezést okozó gyáregy­ségeket átvittük Kínába, aminek kö­vetkeztében ott egyes helyeken álarc nélkül már lélegezni sem lehet. Lát­juk azonban ennek globális hatásait is, így többé nem tehetünk úgy, mintha minket ez a probléma nem érintene.

Next

/
Thumbnails
Contents