Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-14 / 288. szám, hétfő
KULTÚRA 8 I 2015. december 14. | www.ujszo.com Ötven éve szívlakó Halász Judit kötete szép ajándék a karácsonyi könyvpiacról az ifjúság? S az élet? Eszre se venni.1' i Miklós SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem születtem varázslónak, állítja most megjelent könyvének címében Halász Judit, aztán közel háromszáz oldalon mégis arról szél a történet, hogy játékával nemcsak a felnőtteknél, hanem a gyerekeknél is nyerő. Ajánlom hát e kellemes olvasnivalót minden felnőttnek, aki volt egyszer gyerek. Vígszínházi kollégája és legkedvesebb partnereinek egyike, Lukács Sándor nyilatkozza róla: „A hetvenes években Darvas Ivánnal versengtünk a kegyeiért Moliére színművében, aztán többször is a feleségem volt, miközben a fiamat kisgyerekként a nézőtéren is elvarázsolta. A titka egyszerű: generációk szívébe tudta belopni magát.” Hogy mi kell ehhez? A tehetség, a kivételes színészi adottság biztos, hogy nem elég. A személyiség varázsa nélkül ember be nem lakhatja a gyermek szívét. A felnőttét sem igazán, de a gyermekét végképp, hiszen ő mindent pontosan érez. Ott nem lehet hamis a báj, álságos a kedvesség, megjátszott a szeretet. Halász Judit azon kevés kivételek egyike, akinek még mindig tisztán, őszintén ragyog a szeme, s mint a mesebeli tündér, el- csitítja a rosszat, elsimítja a bajt, kibékít, rendet tesz, hatalmas szívvel ölel magához egy egész gyereksereget. „En ismerem őt személyesen- írja Bródy János, sok dalának szövegírója. - O tényleg ilyen. Tündér.” Egy játékos tündér, aki a legkisebbeket is komolyan veszi. „Gyerekek előtt fellépni csodálatos, de talán még nehezebb, hiszen a gyerekek benne élnek a játék világában - írja Halász Judit. - Sokkal könnyebben észrevesznek minden hamisságot, álságot, amit csak rá akarnak aggatni a játékra, de valójában nem tartozik hozzá. Megérzik, ha nem őszintén fordulnak feléjük. Az a gyerek, aki este boldogan hajtja álomra a fejét, gyakran megállapítja: ’De jót játszottam!’ Színészként nem szoktunk így fogalmazni, de mi is valami ilyesmi érzéssel fekszünk le este egy jó előadás után.” Ha egy könyv is lehet ,jó előadás”, akkor itt ez az emlékkönyv, amelyből minden fontosat megtud, aki egy nagy ívű pálya, egy izgalmas életút fontos mozzanataira kíváncsi. Halász Judit épp ötven éve tagja a Vígszínháznak, ez alatt az öt évtized Megszűnik a valóság, beleshetünk egy másik szobába, egy másik életbe, egy másik világba, amelyben többször is jelen volt mára csoda. alatt pedig annyi mindent megélt színpadon és kamera előtt, sőt magánemberként is, hogy bőven van mit mesélnie. Igaz szívből kínál igaz történeteket, amelyeket most hallunk tőle először, hiszen ilyen részletességgel, mint ebben a könyvben, nem tálalta még egyiket sem. Hosszú, nyugodt téli este, finom illatú szoba kell ehhez a meséhez, s akkor megszűnik a valóság, beleshetünk egy másik szobába, egy másik életbe, egy másik világba, amelyben többször is jelen volt már a csoda. Legelőször a háború után, amikor elvonult a front, és francia fogságból megjött a papa öccse. Aztán az édesapa is. Van első színházi élmény is. Egy nem igazán ismert mesejáték a repülő varázsszőnyegről. Majd egy jóval későbbi, ám annál fontosabb tény: bekerül a főiskolára, a legendás Pártos Géza osztályába. Majd nem sokkal később Szabó István emlékezetes alkotásába, a Szerelmesfilmbe. Siker, népszerűség, utazások szerte a világban, szerepek, díjak, elismerések hosszú sora, és újabb csodák. Egy baleset, amelynek nem maradtak nyomai. Egy komoly betegség, a- melyből ki tudott gyógyulni. Halász Juditot nemcsak idelent, ott fent, a magasban is nagyon szeretik valakik. Nem ketten és nem húszán, nagyon sokan. És nemcsak azek a pályatársak, akik a Vígszínházból léptek át az égi társulatba. A legnagyobb „rendező” is, minden földi játék Ura. De felvillan a könyvben Örkény István, Várkonyi Zoltán, Gobbi Hilda szeretete is. „Édes Jutkám, magának Jancsi (Rózsa János filmrendező, Halász Judit félje) miatt nem merek nyíltan szerelmet vallani, ezért csak apáskodó szeretettel köszönöm meg, amit a Macskajátékban a darabért és énértem is tesz. A maga nagyszerű művészetéért, kézcsókkal, Örkény István.” Ezzel együtt Várkonyi Zoltán pár szavas gratulációja és a hozzá tartozó magyarázat. „Gratulálok még akkor is, ha nem szereted a szerepet. Vagy 100 alatt már megszoktad? És ha nem, mitől vagy benne olyan jó? Csók, Várkonyi.” S a rövidke csatolmány: „Nem az volt a baj, hogy nem szerettem Egérke szerepét, hanem az, hogy gyakran nem volt könnyű az egyébként csodálatos szi- nésznővel, Sulyok Máriával.” A Pisti a vérzivatarban 1979-es bemutatójáról Gobbi Hilda premierkártyája: „Jutkám! Én leszek, te leszel, ő lesz. Mi leszünk... Ezt biztosan látja szerető barátnőd: Rizi, a jós!” Igen, ez olyan szeretetkönyv. Egy jeles színésznő, egy Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes művész bensőséges vallomása, aki ötvenéves előadói múlttal sem akar mást, mint örömet szerezni az embereknek. De olyan örömet, amellyel szebbé, gazdagabbá teheti a napunkat vagy akár csak egyetlen esténket. Az Ifjúság a legjobb európai film 2015-ben Berlin. Az Ifjúság című film öt jelölésből hármat váltott díjra az Európai Filmdíjak szombat esti átadásán Berlinben. Az olasz, francia, brit és svájci koprodukcióban készült tragikomédia 2015 legjobb európai filmje lett, Paolo Sorrentino kiérdemelte a legjobb rendezőnek, Michael Caine pedig a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrot. A brit színművész az Európai Filmakadémia (EFA) elnökének és igazgatótanácsának Tiszteletbeli díját (Honorary Award) is átvehette a gálán. Az akadémia csaknem harmincéves története alatt eddig ketten részesültek ebben az elismerésben; az egyik alapító, Manóéi de Oliveira portugál filmrendező, forgatókönyvíró, valamint Michel Piccoli francia színész, filmrendező. „Ötven év alatt egyetlen díjat sem kaptam Európában, most meg egy este alatt kettőt is” - mondta meghatódva Michael Caine. Paolo Sorrentino az Ifjúsággal megismételte legutóbbi filmjével, a 2013-ban a legjobb európai mozinak választott A nagy szépséggel elért sikerét. (A nagy szépség 2014-ben a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart is elnyerte.) Sorrentino új munkájában a kritikusok szerint ismét Federico Fellinit idézi - ezúttal a 8!4-hez nyúl -, de Róma után most egy alpesi szállodában játszódik a története, amelynek fő témája megint az időskor. A főhős Fred, a világhírű, visszavonult zeneszerző és karmester (Michael Caine), akit a brit uralkodó mindenáron rá akar venni, hogy vállaljon el még egy utolsó koncertet. A további főbb szerepekben Harvey Keitel, Rachel Weisz, Paul Dano és Jane Fonda látható. Michael Caine mellett a legjobb színésznőnek választott művészt is két díjjal jutalmazta az EFA: Charlotte Rampling a 45 év című drámában nyújtott alakításával kiérdemelt elismerés mellett életműdíjat kapott, míg a kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz, aTarantino-mozik osztrák sztárja az Európai hozzájárulás a világ filmművészetéhez elnevezésű díjat vehette át. A filmszínész elmondta, egyszer azt kérdezték tőle, meg tudja-e becsülni, hogy karrierje mennyiben múlott a szerencsén. Mint mondta, ezen a kérdésen hosszan gondolkodott, és rájött, hogy nagyon pontos választ tud adni: „száz százalékban”. Az EFA összesen 21 kategóriában díjazta az utóbbi egy évben bemutatott európai filmeket. A berlini gálaesten az EFA elnöke, Wim Wenders német filmrendező és a több mint háromezer filmes szakembert összefogó akadémia igazgatótanácsának elnöke, Agnieszka Holland lengyel filmrendező a demokrácia és a nyitott, befogadó, falak nélküli Európa megőrzésére buzdított. Az 1988-ban alapított EFA európai Oscar-díjként is emlegetett elismerését a dokumentumfilm kategóriában a tragikus sorsú brit énekesnőről forgatott Amy — Az Amy Winehouse-sztori című film érdemelte ki. A legjobb európai egész estés animációs film díját az ír- belga-dán-francia-luxemburgi koprodukcióban készült Tenger dala kapta meg. A legjobb európai vígjáték díját Roy Andersson svéd rendező Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című filmje nyerte el, amelyet négy kategóriában jelöltek, de végül csak egy díjat kapott. Számos további alkotást is több kategóriában jelöltek, de az Ifjúság mellett csak A homár című vígjáték kapott egynél több szobrot. A görög Jorgosz Lanthimosz rendezése kiérdemelte a legjobb forgatókönyv díját (Jorgosz Lantímosz és Eftimisz Filippu munkájáért), valamint a legjobb jelmeztervezésért járó elismerést. A közönségdíjat a Marshland című spanyol film kapta meg. (MTI) Christoph Waltz, Charlotte Rampling, Michael Caine és Paolo Sorrentino a berlini díjátadó gálán (TASR/AP feivétei)
