Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-02 / 278. szám, szerda

6 KULTÚRA 2015. december 2. lwww.ujszo.com RÖVIDEN Spiró György Rozsnyón Rozsnyó. A Könyvkuckó hol­napi vendége Spiró György lesz. A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselőjével az idén megjelent Diavolina című regényéről beszélget az est házi­gazdája, Ambrus Ferenc a 100P bárban, 16.30 órától. Szó lesz a Gorkij életének izgalmas fejeze­teit prezentáló új regényről, a Diavolináról, Spiró György ko­rábbi műveiről, a Tavaszi tárlat­ról, a Fogságról, az Ikszekről és a szerző színpadi műveiről is. <]uk) Virtuális guiágmúzeum Prága. Virtuális gulágmúzeumot készít a csehországi Archipelag Szövetség, a gyűjtemény jövő tavasztól látogatható. A valódi gulágok maradványainak alapján számítógépes 3D technikával re­konstruálják a táborokat, és mindezt látogathatóvá teszik a világhálón, a www.gulag.cz cí­men. Az eredeti gulágok Orosz­országban nem látogathatóak, ezért döntöttek úgy, hogy leg­alább virtuálisan megteremtik ezt a lehetőséget. A projekt egyes részei már most is megtekinthe­tők, az információk magyarul is olvashatók. A 20. század elején létesített több mint ötven szovjet munkatáborban 15-18 millió ember raboskodott. A rabságot becslések szerint mintegy másfél millióan nem élték túl. (MTI) Katalógusbemutató a Bremer-kúriában Pozsony. Holnap 17 órakor mu­tatják be a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Mayer Éva Lélekterek - Soulspaces - Duchovné priestory cimű kata­lógusát. A művész eddigi mun­kásságát összefoglaló kiadványt Csanda Máté művészettörténész mutatja be. A bemutató Mayer Éva2016. január 10-ig aBrämer- kúriában látható (N)OMEN című kiállításának kísérőrendezvé­nyeként valósul meg. (tb) Várostörténet a falon Egy tehetséges tinilány fotói az 1910-es évekből a Pozsonyi Kifli egyesület naptárában JUHÁSZ KATALIN Az idei pozsonyi karácsonyi vásár talán legérdekesebb „portékája" az a falinaptár, amely egy fiatal lány, bizonyos Augusta Neulinger fotóin keresztül mutatja be a századelő Pozsonyát. A tizenkét legkifejezőbb képet a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás történészei választották ki. A Gucki becenevű Augusta 1893- ban született, és 99 évet élt. Első fényképezőgépét 15. születésnapjára kapta édesapjától. Lelkesen fotózta családját, barátnőit és szülővárosát. Mivel a Szentháromság-templom szomszédságában nőtt fel (a Neulin­ger család üzemeltette a Pipához címzett vendéglőt), gyakran belváro­si utcarészletek szolgálnak a családi képek hátteréül. De a lakásbelsők is izgalmasak, megelevenedik rajtuk a korabeli divat, a polgári életforma. A mintegy kétszáz üvegnegatív egy bécsi garázsból került elő, és egy idős pozsonyi polgár jóvoltából jutott el a Pozsonyi Kiflihez, amely a század- forduló többnemzetiségű Pozsonyá- nak történelmi és kulturális értékeit ápolja és népszerűsíti. Ismeretter­jesztő internetes portált üzemeltet­nek, gyűjtik és digitalizálják a régi képeslapokat, térképeket, dokumen­tumokat, igyekeznek erősíteni a po­zsonyi lokálpatriotizmust. „Kálmán László, a Neulinger csa­lád barátja hozta haza Bécsből az egész hagyatékot. Egy szabadtéri rendezvényen jött oda a standunkhoz és kínálta fel nekünk a negatívokat. Azt mondta, figyelemmel kiséri a te­vékenységünket, nézegeti a honla­punkat, tudja, hogy digitalizálással is foglalkozunk, ezért úgy gondolja, nálunk lesznek a felvételek a legjobb helyen - meséli ifj. Papp Sándor tör­ténész, az egyesület egyik alapítója. — A naptár csak az első lépés. A közel­jövőben szeretnénk album formájá­ban megjelentetni a többi fotót is, il­letve feldolgozni a család történetét.” A naptárt lapozgatva azonnal ki­derül, hogy ezek a fényképek nem­csak kordokumentumként értékesek, AVenturutca A Városi díszliget (Sad Janka Kráľa) hanem átütő hangulatuk, sajátos bá­juk van. Guckinak volt érzéke a fo­tózáshoz. A komponálás és a beállí­tások komoly tehetségre vallanak, és a korabeli technikához képest a fotók minősége is kiváló. Megérdemlik, hogy ne egy levéltárban porosodja­nak, hanem a város története iránt ér­deklődők nappaliját, előszobáját, irodafalát díszítsék. A Neulinger lányok hárman vol­tak. A gondtalan ifjúságnak 1910- ben hirtelen vége szakadt, mivel édesapjuk váratlanul meghalt. Nél­küle a Pipához címzett vendéglő sem prosperált. El kellett adniuk, és a csa­lád az Apácapálya utcába költözött. Gucki ikertestvére, Nini beleszere­tett egy jóvágású császári tisztbe, hozzáment feleségül, ám nem sokkal Rudi fiuk születése után meghalt. A gyermeket Gucki nevelte, és attól kezdve őt fotózta a leggyakrabban. A fiút tízéves korában az apja magával vitte Bécsbe, a nagynéni pedig, úgy tűnik, nem tudta feldolgozni Rudi el­vesztését, mert letette a fényképező­gépet, és többé nem érdekelte a fo­tózás. Húgával, a Mitzinek becézett Máriával élt közös lakásban Po­zsonyban, majd mindketten nyugdí­jasotthonba kerültek, ott haltak meg. A két „tantit” sokan ismerték a vá­rosban. A negatívokat megmentő Kálmán László amolyan fogadott keresztfiuk volt, gyakran járt fel hoz­zájuk. „A Pozsonyi Kifli Facebook- oldalán sorra jelentkeznek azok, akik emlékeznek a két nénire. Egy hölgy például náluk lakott albérletben. Né­hány napja írta valaki, hogy Rudi, akiből orvos lett, nemrég halt meg Bécsben” - mondja ifj. Papp Sándor. A háromnyelvű falinaptár 1000 példányban jelent meg a fővárosi önkormányzat Ars Bratislavensis programjának támogatásával, és máris nagy az érdeklődés iránta. A Pozsonyi Kifli hagyományt szeret­ne teremteni, évente adnának ki naptárt régi családi fotókból. Ez a második (tavaly a kárpáti németek múzeumának anyagából jelent meg egy naptáruk), és ha sikerül elég tá­mogatót találniuk, akár magazin formában is el tudják képzelni a családi hagyatékokból származó fotográfiák megjelentetését. A Szőttes nagyszabású emberkísérlete Átjárások címmel mutatta be hétfőn új műsorát a pozsonyi Szőttes Kamara Néptánc­együttes az Új Színpadon, telt ház előtt. A cím a különböző zenei műfajok egymásra hatását kívánta jelezni, mégsem vált világossá számomra, mi keresnivalója volt a színpadon a sztár­vendégek zömének. Ezt a műsort ugyanígy való­színűleg nem sok helyen láthatja a közönség, hiszen meglehetősen ne­héz összeverbuválni hozzá olyan neveket, mint Papadimitriu Athina, Vadkerti Imre, Derzsi György, va­lamint a Balogh Kálmánnal, Csík Jánossal és Dresch Mihállyal felvo­nuló Esszencia zenekar. Ez utóbbi, világszínvonalú etno-folk-dzsessz formáció blokkjai voltak az est csúcspontjai, jó lenne meghívni őket önálló koncertre is, a most otthon hagyott énekesnőjükkel együtt. Ki­derült, hogy az Esszencia brácsása- hegedűse, Lakatos Róbert igazi dzsóker, a néhol kortárs komolyze­nére hajazó imprózás mellett mások nótázását sem derogál neki kísérni. Mert bizony nótázás is volt, to­vábbá Hamvadó cigarettavég, Egy rózsaszál szebben beszél, és bármi­lyen szépen énekelték ezeket a sztárvendégek, nem volt közük a Szőttes táncaihoz. Sőt, legtöbbször megtörték az est ritmusát. A legkínosabb tizenöt perc szá­momra az volt, amikor az Apró Szőt­tes tagjai ott álltak a színpad két ol­dalán, és toporogva várták, mikor fe­jezi be az Esszencia. Az est rendező­jének, Gémesi Zoltánnak ekkor tá­madt kedve énekelni egyet Csík Já­nossal és Dresch Mihállyal. Ez érez­hetően nem volt benne a forgató- könyvben, és a közönség kuncogá­sából ítélve többen éreztük úgy, hogy inkább a műsor utáni bulin lett volna a helye. A szép viseletben pompázó tizennégy aprónép között csak két fi­úcska volt, úgyhogy kedves pozso­nyi szülők, kéretik elgondolkodni azon, hogy foci helyett néptáncra is lehet járatni a srácokat. Mert ilyen összetételben elég nehéz elmozdulni a körbe-körbe sétálós gyermekjáté­koktól a táncprodukciók irányába. A „felnőttek” között igazi veterá­nok is vannak, az összkép így olyan volt, mintha csak egy falusi táncmu­latságban lennénk. A táncosok több tájegységen vezettek végig minket, voltak vág-, garamközi, bogyiszlói, kalotaszegi, mezőségi táncok. A Szőttesnek egyértelműen ott a helye a hazai magyar amatőr együttesek él­mezőnyében. Diószegi László, az is­mert koreográfus azt mondta róluk, hogy túlzott magamutogatás és fel­gyorsított tempók helyett a paraszti így ropták világ nyugodtságát, lassúbb életvite­lét mutatják. Talán azt gondolta a rendező, hogy ez ide kevés lesz, ezért rakta tele a műsort oda nem illő ele­(Somogyi Tibor felvétele) mekkel? Átjárások helyett inkább kí­sérletet láttunk arra, lehet-e sok em­bert szerepeltetni egy színpadon, ke­vés kapcsolódási ponttal. Quk)

Next

/
Thumbnails
Contents