Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-11 / 286. szám, péntek
www.ujszo.com I 2015. december 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Terror-multi Nemzetközi üzletláncként terjeszkedik az Iszlám Állam FELEDY BOTOND E gyre több helyen tűzik ki az Iszlám Állam lobogóját. Szinte úgy teljed az „ISIS-licensz”, ahogy például egy sikeres étteremlánc hódítja sorra az országokat. Merthogy nem sok közös van azokban a szervezetekben, amelyek ugyanazon lobogó alatt, de egymástól több száz, néha több ezer kilométerre masíroznak és gyilkolnak. A friss hírek szerint Afganisztánban is megjelent az ISIS. Arról van szó, hogy a helyi tálibok közül né- hányan megelégelték a „tesze-tosza” hozzáállást, és vissza akarnak térni a valódi radikális útra, amit a kilencvenes években egyszer már megszenvedett az ország. Csakhogy a tálibok között már vannak olyanok is, akik a kormánnyal való tárgyalás gondolatát sem vetik el. így a szakadás elkerülhetetlenné vált, és az ISIS fekete zászlaját választották. Merthogy az olyan „márka” lett, amellyel a fiatalokat lehet radikalizálni és új rétegeket tudnak bevonni a harcokba. Egyszóval utánpótlást biztosít. Az afgán ISIS, amelynek vezetői egyébként pakisztániak, nem sokban hasonlít a szíriai-iraki változatra. Más vallási irányzaton alapszik, legalábbis eddig nem rombolt le vallási helyeket, szentélyeket, síremlékeket. Nem tud olajjal kereskedni, legfeljebb ópiummal, és más geopolitikai valóság veszi körül. Az afrikai Maliban Timbuktut 2012-ben kezdték el lerombolni a fundamentalista iszlamisták. Akkor még nem volt ISIS, de a gyújtogatás és kegyetlenkedés már létezett. Ma már Afrikában is lobognak az Iszlám Állam zászlói. Ilyen zászlókat pedig már európai területeken is találhatunk, a legutóbbi két példa Románia és Bosznia. Az ISIS most érte el a zenitet, amikor a radikálisok úgy érzik, hogy érdemes másolni. Amikor a szír-iraki területről kibombázzák . őket, lassan megfordul a dolog, mint ahogy az al-Kaidával történt. Persze még évekig lesznek Jemenben és más közel-keleti régiókban fiókszervezetei, kikiáltott vezetői, egészen addig, amíg nem növi ki magát egy újabb szervezet. A globális al-Kaida brand után most az ISIS brand fiit, de ez nem jelenti azt, hogy ne készülne valahol a következő - alighanem Szíriában. Igény van rá. A radikális közösség kitermeli a következőt, akárki akárhol bombázza le az aktuálisan legnagyobb terrorista emyőszervezetet. Ez a kérdés nem katonai, hanem a globális identitásválság, a muszlim társadalmak egyenlőtlenségei és evolúciója, a perifériák és a centrumok közötti visszaélések függvénye. A lokálisból globálissá nőtt terrorizmus komplex jelenség, legyőzése nagyon sokáig fog tartani, a terror és a féíelem még évekig velünk marad. Másfelől ez azt jelenti, hogy növelni kell a nem katonai megoldásokat, a puha erő ügyes bevetését, de a politikusok éppen a drága, ám látványos fegyveres akciók irányába indultak. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Női problémák LAMPL ZSUZSANNA mbemek lenni nem könnyű. De ha már azok lettünk, nem pedig egér, madár vagy alma a fán, nem csak örömeink vannak, problémákkal is szembe kell néznünk. Vannak tipikus női problémák. Nem olyasféle, hogy reggel mit vegyünk fel, mert ez ma már sok férfinak is dilemmát okoz, hisz ők is szeretnek jól kinézni. Van azonban egy lényeges különbség: őket nem elsősorban a kinézetük alapján Ítélik meg, a nőket azonban gyakran igen. Munkaerő-toborzó ismerősöm szerint azokban a szervezetekben, ahol a végső döntést férfi hozza, a női alkalmazott kiválasztásánál sokszor a kinézet a legfontosabb szempont. Ezt „reprezentatív külső“ címszó alatt elrejtik az egyéb szempontok, tehát a megfelelő végzettség, nyelvtudás és egyebek közé, mert olyan rendelést ma már mégsem illik leadni, hogy kell egy szép csaj. A reprezentatív külsőt pedig meg tudják indokolni azzal, hogy a nő emberekkel lesz kapcsolatban. Ahogy egy munkaerő-piaci kutatásnál mondta nekem egy üzletvezető: „egy csinibabajobban mutat a pult mögött”. Magas pozícióknál is működik ez a szempont, kicsit „finomítva”: ha több alkalmas jelölt van, és nem kimondottan nőt akarnak, akkor elsőként a férfi az esélyes, csak azután a nő, s több nő közül az, amelyik szebb, pontosabban jobban tetszik a megrendelőnek, vagyis végső soron az ő ízlésén múlik. A szerinte csúnyábbnak, öregebbnek pechje van. Mondhatnánk, a főnök is ember, a személyes szimpátiát nem lehet figyelmen kívül hagyni, főleg ha egyébként két egyformán megfelelő jelöltről van szó, s az vesse rá az első követ, akit sosem befolyásol a külcsín. Ami mellesleg nem zárja ki a belbecsét! Csakhogy a szép nőnek sem egyszerű! Egy multicégnél magas pozícióban levő okos, több nyelven beszélő, hozzáértő, a munkáját kifogástalanul végző, szép nő mesélte, hogy amikor először jött a német igazgató, neki szólt, hogy főzzön kávét. A nő kedvesen, de határozottan felvilágosította, hogy mint tudja, hiszen ő vette fel, neki ennél a cégnél más dolga van. A főnök dohogva utasította a kávéfőzésben illetékest, aki persze szintén nő volt, mert ugye nem jellemző, hogy a kávét férfi főzze. Ezután utasította a menedzsemőt, hogy ha nem is ő főzi a kávét, azért ha majd vendégek jönnek, ő hozza be, hadd lássák, micsoda nők dolgoznak nála. Ha ez bók akart lenni, eléggé félresikerült, egyébként meg a nő nem annak vette. A bent ülő férfi menedzserek kaján mosollyal figyeltek. Történt ez azután, hogy a nő nagy nehezen elfogadtatta magát velük, mivel sokáig abból indultak ki, hogy egy szép nő biztosan buta, ennek megfelelően is kezelték, és sokat sírt emiatt. Szabad a Smarral kormányozni? MÓZES SZABOLCS M iért kellett kisegíteni a Smert az alkotmány módosításánál? Hogyan lehet ezt kimagyarázni? Kell-e egyáltalán valakinek magyarázni? Két héttel ezelőtt azzal fejeztem be a kisebbségi nyelv- használati törvény tervezetének végszavazásáról írt kommentáromat, hogy a történet elvezet minket a szabad-e a Smerrel kormányozni című politikai dilemmához. Vagyis ahhoz a vitához, amelyet még nem folytatott le a honi magyar közélet és társadalom. Akkor nem gondoltam volna, hogy csak pár nap kell ahhoz, hogy ismét visszatérjünk rá. Kedd óta folyik az értelmezési verseny, hogy mi is történt: a Híd egy vállalható kompromisszumot kötött, vagy szimplán a Smer kampányszekerét tolta meg, esetleg egy gesztust tett a kormánypártnak, bejelentkezve koalíciós partnernek? Majdnem mindegy, ugyanis Ficóék várhatóan nem egy ilyen „gáláns tett” alapján fognak dönteni a Híd mellett, előtte a KDH és az SNS is ott van a sorban. Rendkívül valószínűnek tűnik, hogy a leendő partner e három párt közül fog kikerülni. Jövő márciusban így két komoly változás is lehet. Eddig a jobboldali pártok nem léptek koalícióra balos-populista pártokkal, pontosabban a HZDS-szel és a Smerrel. Vagy populista kormány - precízebb politológiai skatulya híján nevezzük így - vagy jobboldali (vagy legalábbis jobboldali vezetésű) kabinet alakult. A másik tabu a magyar pártok együttműködése az ellentétes blokkal. Országos szinten eddig sem a HZDS, sem a Smer nem jöhetett szóba - a helyi, regionális színtér ebből a szempontból mindig más volt. Romániában ugyanakkor már többéves múltja van a jobbra és balra nyitás politikájának, az RMDSZ egymás utáni ciklusokban különböző preferenci- ájú kérőknek is igent mondott. Arról Erdélyben is eltérnek a vélemények, hogy az ottani magyar közösség ebből profitált-e vagy sem. Alapvetően minden párt célja az, hogy kormányra kerüljön, mert - különösen az ellenzéket kínpadra ültető közép-európai viszonyok között - csak így van esélye programja legalább részleges megvalósítására. Ellenzékből négy évig csak a padot verheti és panaszkodhat, parlamenten kívülről azt sem hallani. A Smemek ugyanakkor magyar (és jobboldali) szempontból elég rossz pedigréje van, ezért a Hídnál alapvetően három plusz egy dilemma merülhet fel (és az MKP-nál is, ha bejut netán a parlamentbe). Mennyiben rontja ez a párt elfogadottságát saját választói és eddigi természetes politikai partnerei előtt, el tud-e érni annyit a kormányban, hogy az eredményként négy év múlva elég legyen az újabb választási kampányban, valamint nem kannibalizálódik-e a nagyobbik partner? Ahogy látjuk, a három kérdés szorosan összefügg egymással. Esetünkben viszont a plusz egy a lényeges. A Híd ugyanis magát magyar pártnak is vallja, a magyar választók számára pedig kiemelten fontos, hogy az általuk preferált politikusok - a klasszikus politikai célok mellett - mit tudnak elérni a magyarság megmaradása szempontjából. Ez az a pont, amely a leginkább pesszimizmussal tölthet el mindenkit, aki a Smerrel való együttműködésre, mint lehetőségre tekint. Ficóék korábbi tevékenysége ugyanis megmutatta a Smer korlátáit, a négyéves közös kormányzás legfeljebb kozmetikai változásokat hozhatna. Még a jobboldali, kisebbségi kérdésben lényegesen toleránsabb pártokkal is nehéz.volt alapproblémákat megértetni, nemhogy a Smerrel. Nos: szabad-e akkor a Smerrel kormányozni? A vitát lassan el kellene kezdeni a szlovákiai magyar közéletben. FIGYELŐ Utcanévtáblák: nem jár fájdalomdíj A Maros megyei törvényszék ítélete szerint nem jár fájdalomdíj azoknak a marosvásárhelyi lakosoknak, akiket tetemes bírsággal fenyegetett meg a városi rendőrség, ha nem veszik le házaikról a kétnyelvű utcanévtáblákat. A bírák 12 marosvásárhelyi lakos polgári perében mondták ki az elutasító ítéletet. A panaszosok a kilátásba helyezett bírsággal egyenértékű fájdalomdíjat kértek a polgármesteri hivatalnak alárendelt helyi rendőrségtől. A rendőrök április végén 30 ezer és 50 ezer lej (7000 euró, illetve 11 600 euró) közötti bírságot helyeztek kilátásba azoknak, akik nem veszik le 48 órán belül házuk faláról egy civil szervezet önkéntesei által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákat. A rendőrség a reklámtörvényre hivatkozva járt el, a törvénytelen reklámozásra vonatkozó büntetési tételeket helyezte kilátásba. Ugyancsak a reklámtörvény alapj án büntette meg azokat az önkénteseket is, akiket tetten ért a táblák kihelyezése közben. A számukra kirótt bírságokat érvénytelenítette a bíróság, az ítéletben azt is kimondta, hogy nem tekinthető reklámtáblának a kétnyelvű utcanévtábla. A bírsággal fenyegetett 12 lakos korábban büntető feljelentést is tett a rendőrség ellen, az ügyészség azonban nem indított bűnvádi eljárást a fenyegetés ügyében. Románia a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának a 2008-as ratifikálásával vállalta, hogy a kisebbségek nyelvén is feltünteti a helyneveket. A charta szakértői a legutóbbi, 2012-ben készített Románia-jelentésükben kitértek arra, hogy a helynevekbe az utcanevek is beletartoznak. A román közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, amelyeken a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban nem rendelkezik külön az utcanevekről. Marosvásárhelyen a magyarság 2001 óta küzd sikertelenül a kétnyelvű utcanévtáblákért. (MTI)
