Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-05 / 281. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2015. DECEMBER 5. PORTRÉ 17 Háromkirályok voltak ők, a cseh mozi koronázatlan háromkirályai. Brodský, Menšík, Hrušínský Életvitelük, akárcsak elmenetelük azonban nagyban különbözött. V lastimil Brodský a világtól félrevonulva, Prágától távoli nyaralójában szájába helyezte pisztolyát, és meghúzta a ravaszt. Rudolf Hrušínskýt halálos kór győzte le. Erős dohányos volt. Vladimír Menšík egész életében asztmás rohamokkal küzdött. 1988. május 29-ig. Fia, Petr Menšík meséli: „Két nappal a halála előtt apám még kamerák előtt állt, egy televíziós szórakoztató műsor felvételein. Nem sokkal azt megelőzően arra kért, ha örökre lehunyja a szemét, egy lombos fa alatt temessük el. Menekült a nap elől. Nem akarta, hogy egyetlen percig is égesse a testét. ’Csak el ne száradjak!’ - mindig ettől rettegett.” Brünnben, kórházi ágyban érte a halál. Petr Menšík, miután közölték vele a hírt, azonnal édesanyjához sietett, hogy ő mondhassa el neki, mi történt. Véra Menšíková ugyanabban a kórházban feküdt, csak egy másik osztályon. Nem sok ideje volt hátra, orvosai már haza is engedték volna, hogy otthoni környezetben, szerettei körében érje a vég, ám amikor megtudta, hogy férje már nem él, állapota hirtelen annyira leromlott, hogy pár nap múlva meghalt. O is, férje is 1929-ben születtek, és ugyanabban az évben távoztak. Vera Menšíková a színész első felesége volt. Két gyerekük született, Petr és Vladimíra. Feleségéhez nem tudott hűséges lenni, gyerekei ritkán látták. Kicsapongó élete és gyakori részegsége miatt gyorsan kettészakadt a család. Anya, fia és lánya Prágából Brünnbe költöztek, a nagymamához. Vladimír Menšík egyedül maradt a fővárosban. Akkoriban már filmekben is játszott. Brünn és környéke az ő életének is többéves színtere volt. Ivancicében született, abban az idillikus kisvárosban, amelyben Alfons Mucha, a szecesszió nagymestere. Három folyó kapaszkodik össze az egykor királyi előnyöket élvező városban. Természeti szépségei Muchát ugyanúgy megihlették, mint az itt eszmélő Ladíneket, vagyis Vladimír Menšíket. Hétéves volt, amikor a szülei úgy döntöttek, Brünnbe költözik a család, ahol később apja kérésére a gépipari szaktanintézet diákja lett. A színészet iránti vágya azonban legyőzte a családfő kívánságát, s a húszéves Habzsolta az életet Vladimír Menšík itt hagyott világa fiatalember nagy reményekkel indult el a pályán. Tehetsége gyorsan kibontakozott. Mire Prágába került, már az a szóbeszéd járta róla: „Menšíkkel játszani annyit jelent, hiteles színészt, zabolá- zatlan komédiást, ám kiszámíthatatlan partnert kaptál.” Az első két megállapítás nem szorul magyarázatra. Ám a harmadik is csak annyira, hogy fényes elméje, gazdag képzelőereje, színészi ötlettára nem engedte, hogy bármit is kétszer ugyanúgy csináljon. Magánemberként is magas fokon égett. Humorával, nyitottságával, közvetlenségével azonnal a szívébe férkőzött ( bárkinek. Imádta a nőket. Ha kinézett magának valakit, a lehető legkülönbözőbb ajánlatokkal próbálta meghódítani, de minden esetben tartotta magát az illemhez, a lovagiassághoz, az elegáns fellépéshez. A világot is magához akarta ölelni. Rajongásig szerette az embereket. Gyakran hangoztatta: ha lehetőséget kapna a föld, újbóli benépesítésére, boldogan megtenné. Nem kalkulált és nem töprengett. Szeretett. Derűvel, belső ragyogással élte az életet, még a betegségéből adódó kínjai sem szegték a kedvét. Mindent természetesnek vett, senkit nem terhelt a bajaival. „Egy olyan ember, mint én, nem lehet egészséges - vélekedett. - Hogyan jönnének ehhez azok, akik hozzám képest megfontolt, minden káros szenvedélytől mentes életet élnek? Ez egyáltalán nem lenne igazságos.” Drámai és tragikomikus szerepekben ugyanolyan kiváló volt, mint habkönnyű komédiákban, pár perces villámtréfákban vagy a nyolcvanas évek televíziós szórakoztató műsoraiban. Minél nagyobb hibákat vétett az „emberarcú szocializmus”, annál szélesebbre nyitotta kapuit népszerű szórakoztatói előtt. Vigadjon a nép, ne foglalkozzon a rendszer végzetes hibáival, hamis állításaival. Fe- szültségoldónak ott volt Bohdalka, vagyis Jirina Bohdalová, a férfiak között pedig a legjobb: Vladimír Menšík. Poénjait ő maga kreálta, s nem volt magas rangú pártfúnk- cionárius, aki a fejére koppintott volna. Menšík előtt szabad volt a pálya. Forgatott vagy százhúsz filmet, amelyek közül nem egy a csehszlovák filmgyártás kincstárában talált helyet. Az Ikarusz zuhanása, a Limonádé Joe, a Cannes-ban díjazott Ha eljön a macska máig nem veszített értékéből. Karel Kachyňa filmjében, a Szerelmek, esőcseppekben a Bat'a miatt lehetetlen helyzetbe került, szorgalmas cipészmestert alakítja, aki feleség nélkül neveli két fiát. A Marketa Lazarovában ő volt a szodomita vándorszerzetes. Az Egy szöszi szerelmeiben a kisvárosi bálba vetődött tartalékos katonák egyike, aki kitartóan fűzi a nőket. Rengeteget dolgozott. Két szerep között nem tarthatott hosszabb pihenőt. Nem titkolta: ha inni volt kedve, ivott, közben naponta többször kávézott. Amikor úgy érezte, szorul a torkán a hurok, vagy ha már az orvosai is lassúbb tempóra intették, páni félelmében, hogy időnap előtt itt kell hagynia mindenkit és mindent, értelmetlen vásárlásokba kezdett. Egyszer húsz vázával állított haza, hogy ha végleg elmegy, maradjon utána valami. Kivételes színészi tehetségét négy gyermeke közül senki sem tudta továbbvinni. Második házasságában született két gyermeke közül a lánya, Martina lett színésznő, ám sem a színházi, sem a filmrendezők nem kapkodnak utána, így nem maradt más választása, csak a szinkron. Apja már kiskorában ámulatba ejtette környezetét. Tehetsége úgy ragyogott, akár a nap. Igazán elemében a vándorszínészek között érezte magát. Ha meghallotta, hogy Ivanéice felé tartanak, már el is somfordáit otthonról. Gyakori szökései miatt édesanyja spárgát kötött a bokájára, s úgy erősítette az ajtókilincshez, ám így is eljött a nap, amikor furfangos észjárású fiának egyszer csak nyoma veszett. Egy vándor- köszörűs társaságában hagyta el a házat, a mester aztán beajánlotta őt egy országjáró színtársulathoz. Ivanéice szeretettel ápolja Vladimír Menšík emlékét. A főtéren álló régi városháza falai között, a földszinti kiállítótermekben gyűjtötte össze híres szülöttjének, minden idők egyik legjelesebb cseh színészének néhány személyes tárgyát, családi fénykép- albumának több tucat fotóját. Ifjúkora cserkészkendője, apjától örökölt menyegzői öltönye, fehér ingje, fekete csokornyakkendője, notesze, szemüvege, öve, sapkája valahogy azt az érzetet keltik a látogatóban, hogy Vladimír Menšík előtte pár perccel járt ugyanitt, csak most máshol, másokat szórakoztat. Régi történet, harmincöt évvel ezelőtti. Jifí Menzel a Sörgyári capriccio forgatására készült. A barrandovi filmgyár folyosóin elterjedt a hír, hogy a háborúból hozott fulsérülése miatt nagyot halló és eszelősen hangos Pepin bácsi szerepét Vladimír Menšík fogja játszani, tehát parádés alakítás tanúi lesznek a nézők. De mivel a történetbeli sörgyár gondnokát és annak bájos feleségét, Mariskát fiatal színészekben, Jifí Schmitzerben és Magda Vášáryovában látta meg a rendező, Pepin bácsi szerepét korban hozzájuk illő színésznek kellett játszania. így kapta meg a figurát Jaromír Hanzlík. A csaknem húsz évvel idősebb Vladimír Menšík nem tudott belenyugodni a rendező döntésébe. Arcán keserű mosollyal vette tudomásul, hogy kimarad a filmből. „Értem. Gyerekek játszanak benne!” - veregette vállon Jifí Menzelt, és csalódottan ment tovább. „Oscar-díjakból lenne a kerítése, ha angolul játszana” - mondta róla Miroslav Ondŕíček, a leghíresebb cseh operatőr. „Ha Amerikába születik, Hollywood legnagyobb színészei közé került volna” - esküszik Milos Forman, korunk egyik legnevesebb cseh filmrendezője. Senki se kételkedjen szavaikban. Szabó G. László
