Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-01 / 277. szám, kedd
www.ujszo.com | 2015. december 1. KULTÚRA 113 Fény- és vízcseppszobrok 2016. január 24-ig látható a Pozsonyi Városi Galériában Gyula Kosice kiállítása Gyula Kosice: Kinetikus vízcsepp, 2005 (Fotó: GMB) RÖVIDEN Fotókiállítás a Jókai Színházban Komárom. A szabadság fogságában címmel tekinthető meg a Helios Fotóklub tárlata a Komáromi Jókai Színház felső előcsarnokában. A teátrum felelevenített egy hagyományt: szlovákiai magyar képzőművészeknek, fotósoknak kínál fel teret és bemutatkozási lehetőséget, úgy, hogy a 2015/2016-os évad minden bemutatójához egy-egy kiállítás kapcsolódik. A Helios Fotóklub tagjainak bemutatkozását Tauno Yliruusi Börtönkarrier című zenés vígjátékának a bemutatójához időzítették. A fotóklub 195 9-ben alakult meg a komáromi hajógyárban, Gráféi Lajos vezetésével. Jelenleg polgári társulásként működik, s nemzetközi fotóklubként tartják számon. Tagjainak jelentős része a Komáromi járás községeiből látogatja a klubot. Kiállításaikat általában a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli fotógalériájában rendezik. A válogatás a tagok munkáiból a Komáromi Jókai Színházban 2016. január 6-ig tekinthető meg. (k) Adventi koncert Lovász Irónnel Pozsony. Magyarország pozsonyi nagykövetsége és a Pozsonyi Magyar Intézet adventi koncertre invitálja az érdeklődőket december 11 -én 18 órakor a pozsony-óvárosi F erences templomba (Ferencesek tere 2.). Lovász Irén Égi hang / Sacred voice című ünnepi műsora az égi és az emberi világ találkozásának ünnepi pillanata, és a szakrális népköltészet énekelt darabjaira épül. Elhangzanak továbbá Mária-himnuszok, zsoltárok, valamint középkori latin nyelvű gregorián és többszólamú énekek. Közreműködik: Stano Palúch (hegedű), Mizsei Zoltán (ének, orgona, pszaltéri- um, középkori hárfa, udu) és Ágoston Béla (duda, furulya, kaval, saxofon, fujara). Ajóté- konysági estként szervezett koncert után önkéntes adományt lehet felajánlani a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő családokat támogató Carissimi Nonprofit Alap javára. (ú) TALLÓSI BÉLA Pozsony. Gyula Kosice argentin multimadiális művész Hidrokinetizmuscímű kiállítása 2016. január 24-ig látható a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermeiben. A tárlat a Henkel Slovensko Slovensku projekt legújabb eseményeként valósult meg. Az 1999-ben indított művészeti projekt célja, hogy felkutassa és idehaza bemutassa azokat a szlovákiai gyökerű művészeket, akik az ország határain túl lettek sikeresek. Az elmúlt tizenöt év alatt többek között Andy Warhol, Dežo Hoffmann, Ko- loman Sokol, Joe Klamar, Matej Krén, Arthur Fleischmann vagy Nemes Endre alkotásaiból láthattak válogatást a pozsonyi tárlatlátogatók. A felsorolásból kitűnik, festők, fotográfusok, szobrászok, grafikusok alkotják a sort, amely most Gyula Kosice személyében olyan művésszel folytatódik, aki íróként, költőként is alkotott, ám hírnevet szobrászként szerzett magának. A szobrászatot nemcsak alkotóként, hanem elméleti szakemberként is gazdagította: egyike volt azoknak, akik elindították a MADI művészeti mozgalmat. „Az avantgárd vonzásában értem művésszé, és mindvégig megmaradtam avantgárd alkotónak” — mondja Gyula Kosice abban a portréfilmben, amely a pozsonyi kiállításhoz készült, s amelyet a látogatók is megnézhetnek. A Mirbach-palotában 27 szobrászati alkotás és objek látható az Argentínában élő, magyar gyökerekkel rendelkező művész műhelyéből. Ezek mindegyikén megfigyelhető az avantgárd magatartás - a hagyományos művészeti formák felbontása és új kifejezésformák keresése. Gyula Kosice alapvetően az absztrakt geometrikus művészet képviselője. A mértani formák és alakzatok végigkísérik pályáját, miközben a geometrikus alapot folyamatosan fejleszti. Korai művészetét - a MADI mozgalom alapelvét követve - a négyszög alakú formák elhagyása határozza meg. E korszakból több alkotás szerepel a kiállításon: a kerek formák és a többszögű alakzatok, illetve ezek kombinálása jellemző rájuk. Mozgókép című geometrikus kompozíciója (a kiállítás bevezetőjeként) már elővetíti Gyula Kosice későbbi, kinetikus szobrászatát. Mozgásra épülő műtárgyai zömmel olyan formaszerkezetek, amelyeken az egymáshoz rendelt geometrikus alakzatok bizonyos rendszer szerint variálhatók, illeszthetők egymáshoz (mint első híres kinetikus szobra, a Pozsonyban is látható Röyi). Később a variálhatóságot (a mechanikus átalakítás lehetőségét) másfajta dinamizmus váltotta fel: egyes alkotásoknál a neonfény, más műveknél a víz a mozgatóerő. Olyan műtárgy is van a kiállított kollekcióban, amelyen a kettő együtt hozza működésbe a kompozíciót. Ebből nő ki Gyula Kosice „vízvárosi” építészeti koncepciója: a hidrou- niverzumban elképzelt városból is bemutatnak makettet a kiállításon, amelyen néhány alkotás a művész geometrikus alapú köztéri szobrászatát is képviseli. A kelet-európai régióban ez az első olyan nagyszabású kiállítás, amely keresztmetszetet ad Gyula Kosice vizuális művészetéből, illetve bemutatja a hidrokinetizmus és a luminal art általa teremtett tartományait. Az alkotásokat több külföldi gyűjteményből kölcsönözték - egyebek közt a párizsi Pompidou Központból és a győri Römer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumból. A Hidrokinetizmus című tárlatot Pozsonyból Kassára is elviszik, 2016. február 4. és március 6. között a Keletszlovákiai Galériában lesz látható. Gyula Kosice ► 1924-ben született Kassán magyar-zsidó családban. Anyja Berger Eta, apja Fáik József szabó volt. Eredeti neve Fáik Gyula, a Gyula Kosice felvett művésznév. ► 1928-ban a család Argentínába emigrált. A szülők korai halála után Gyula, munkába állt, elemi tanulmányait sem fejezte be. Autodidaktánaktartja magát. ► 1944-ben készítette el első mozgó, kinetikus szobrát- Röyi címmel. ► 1946-ban részt vett a MADI manifesztum kidolgozásában, mely a kortárs absztrakt, geometrikus művészet egyik legfontosabb irányzatának, a MADI-nak az alapvető dokumentuma. ► 1957-től Párizsban élt, a geometrikus és a kinetikus irányzatok, valamint az opart nemzetközi rangú alkotójává vált. ► 1971-ben publikálta The Hydrospatial City Manifest című kiáltványát: a fenntartható fejlődés érdekében újfajta városfejlesztési koncepciótjavasolt. ► 2005-ben BuenosAiresben megnyitotta saját múzeumát. Adele, a rekordhalmozó PUHAJÓZSEF Az emberek úgy vásárolják Adele harmadik stúdióleme- zát, mintha soha többé nem készülne zene. Az angol sztár november 20-án kiadott, 25 című albuma világszerte rekordokat döntöget. Az USA-ban a megjelenés hetében 3,38 millió példányt adtak el a korongból. Az eddigi csúcstartó az NSYNC floridai fiúcsapat volt, amelynek 2000-es No Strings Attached című nagylemezéből 2,416 millió példány fogyott el az első héten. A zenei szakemberek többsége úgy gondolta, hogy ezt a rekordot Adele (TASR/AP-felvétel) senki sem fogja megdönteni, mivel az albumok forgalma folyamatosan csökken, a közönség egyre inkább a dalvásárlásra fókuszál. A 25 az Egyesült Királyságban 800 307 példánnyal nyitott. A brit zene- történet leggyorsabban fogyó nagylemeze eddig az Oasis 1997-es Be HereNow címűalbuma volt, 696 ezer példánnyal. Németországban a kiadás hetében 263 ezer példányt adtak el Adele lemezéből. Itt az eddigi csúcstartó Herbert Grönemeyer német énekes 2007-es albuma,a 12 volt. A hihetetlen eladási adatok javarészt az Adele körüli hatalmas médiafelhajtással magyarázhatók. A legtöbb kritikus csalódott a nagylemezben. Maga az énekesnő is azt nyilatkozta, hogy nem olyan jó, mint az előző két albuma. Mivel Adele és a kiadója nem járult hozzá, a 25 nem hallgatható meg a streamingszolgál- tatóknál. Bolti pénztáros lehet a szép hercegnő London. A leghírhedtebb brit műtárgyhamisító azt állítja, hogy ő rajzolta az 1980-as években azt a női arcképet, amelyet Leonardo da Vincinek tulajdonítanak, és a rajz nem a milánói herceg lányát, hanem egy áruház pénztárosát ábrázolja. A La Bella Principessa címen ismert portré állítólag Ludovico Sforza milánói herceg fiatalon elhunyt lányát ábrázolja. A kép eredete körül többször lángolt fel vita: amikor 1998-ban először dokumentálták, a művészettörténészek megkérdőjelezték, hogy Leonardo műve lenne, és úgy vélték, valamikor a 19. században készülhetett. Amikor tulajdonosa eladta a Christie's aukcióján, csupán 21800 fontot kapott érte. 2008-ban szakértők mégis arra a következtetésre jutottak, hogy a portré valóban Leonardo da Vinci műve. A rajz azóta Olaszországba került, értékét mintegy 150 millió euróra tartják. Shaun Greenhalgh brit képhamisító, aki öt évet ült börtönben, A Forger Tale (Egy hamisító története) című könyvében ír arról, hogy ő készítette a rajzot egy Sally nevű kolleganőjéről az angliai Boltonban, 1987-ban, amikor egy szupermarketben dolgozott. (MTI)
