Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-01 / 277. szám, kedd

www.ujszo.com | 2015. december 1. KULTÚRA 113 Fény- és vízcseppszobrok 2016. január 24-ig látható a Pozsonyi Városi Galériában Gyula Kosice kiállítása Gyula Kosice: Kinetikus vízcsepp, 2005 (Fotó: GMB) RÖVIDEN Fotókiállítás a Jókai Színházban Komárom. A szabadság fogsá­gában címmel tekinthető meg a Helios Fotóklub tárlata a Ko­máromi Jókai Színház felső elő­csarnokában. A teátrum felele­venített egy hagyományt: szlo­vákiai magyar képzőművészek­nek, fotósoknak kínál fel teret és bemutatkozási lehetőséget, úgy, hogy a 2015/2016-os évad min­den bemutatójához egy-egy ki­állítás kapcsolódik. A Helios Fotóklub tagjainak bemutatko­zását Tauno Yliruusi Börtön­karrier című zenés vígjátékának a bemutatójához időzítették. A fotóklub 195 9-ben alakult meg a komáromi hajógyárban, Gráféi Lajos vezetésével. Jelenleg pol­gári társulásként működik, s nemzetközi fotóklubként tartják számon. Tagjainak jelentős ré­sze a Komáromi járás községei­ből látogatja a klubot. Kiállítá­saikat általában a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli fotó­galériájában rendezik. A válo­gatás a tagok munkáiból a Ko­máromi Jókai Színházban 2016. január 6-ig tekinthető meg. (k) Adventi koncert Lovász Irónnel Pozsony. Magyarország po­zsonyi nagykövetsége és a Po­zsonyi Magyar Intézet adventi koncertre invitálja az érdeklő­dőket december 11 -én 18 órakor a pozsony-óvárosi F erences templomba (Ferencesek tere 2.). Lovász Irén Égi hang / Sacred voice című ünnepi műsora az égi és az emberi világ találkozásá­nak ünnepi pillanata, és a szak­rális népköltészet énekelt da­rabjaira épül. Elhangzanak to­vábbá Mária-himnuszok, zsol­tárok, valamint középkori latin nyelvű gregorián és többszóla­mú énekek. Közreműködik: Stano Palúch (hegedű), Mizsei Zoltán (ének, orgona, pszaltéri- um, középkori hárfa, udu) és Ágoston Béla (duda, furulya, kaval, saxofon, fujara). Ajóté- konysági estként szervezett koncert után önkéntes adományt lehet felajánlani a fogyatékos­sággal élő gyermekeket nevelő családokat támogató Carissimi Nonprofit Alap javára. (ú) TALLÓSI BÉLA Pozsony. Gyula Kosice argentin multimadiális művész Hidrokinetizmuscímű kiállítása 2016. január 24-ig látható a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermeiben. A tárlat a Henkel Slovensko Slovensku projekt legújabb eseményeként valósult meg. Az 1999-ben indított művészeti projekt célja, hogy felkutassa és ide­haza bemutassa azokat a szlovákiai gyökerű művészeket, akik az ország határain túl lettek sikeresek. Az el­múlt tizenöt év alatt többek között Andy Warhol, Dežo Hoffmann, Ko- loman Sokol, Joe Klamar, Matej Krén, Arthur Fleischmann vagy Ne­mes Endre alkotásaiból láthattak vá­logatást a pozsonyi tárlatlátogatók. A felsorolásból kitűnik, festők, fotográfusok, szobrászok, grafiku­sok alkotják a sort, amely most Gyu­la Kosice személyében olyan művésszel folytatódik, aki íróként, költőként is alkotott, ám hírnevet szobrászként szerzett magának. A szobrászatot nemcsak alkotóként, hanem elméleti szakemberként is gazdagította: egyike volt azoknak, akik elindították a MADI művészeti mozgalmat. „Az avantgárd vonzá­sában értem művésszé, és mindvé­gig megmaradtam avantgárd alko­tónak” — mondja Gyula Kosice ab­ban a portréfilmben, amely a pozso­nyi kiállításhoz készült, s amelyet a látogatók is megnézhetnek. A Mirbach-palotában 27 szobrá­szati alkotás és objek látható az Ar­gentínában élő, magyar gyökerekkel rendelkező művész műhelyéből. Ezek mindegyikén megfigyelhető az avantgárd magatartás - a hagyomá­nyos művészeti formák felbontása és új kifejezésformák keresése. Gyula Kosice alapvetően az absz­trakt geometrikus művészet képvi­selője. A mértani formák és alakza­tok végigkísérik pályáját, miközben a geometrikus alapot folyamatosan fejleszti. Korai művészetét - a MADI moz­galom alapelvét követve - a négy­szög alakú formák elhagyása hatá­rozza meg. E korszakból több alkotás szerepel a kiállításon: a kerek formák és a többszögű alakzatok, illetve ezek kombinálása jellemző rájuk. Mozgó­kép című geometrikus kompozíciója (a kiállítás bevezetőjeként) már elő­vetíti Gyula Kosice későbbi, kineti­kus szobrászatát. Mozgásra épülő műtárgyai zömmel olyan formaszer­kezetek, amelyeken az egymáshoz rendelt geometrikus alakzatok bizo­nyos rendszer szerint variálhatók, il­leszthetők egymáshoz (mint első hí­res kinetikus szobra, a Pozsonyban is látható Röyi). Később a variálható­ságot (a mechanikus átalakítás lehe­tőségét) másfajta dinamizmus váltot­ta fel: egyes alkotásoknál a neonfény, más műveknél a víz a mozgatóerő. Olyan műtárgy is van a kiállított kol­lekcióban, amelyen a kettő együtt hozza működésbe a kompozíciót. Ebből nő ki Gyula Kosice „vízváro­si” építészeti koncepciója: a hidrou- niverzumban elképzelt városból is bemutatnak makettet a kiállításon, amelyen néhány alkotás a művész geometrikus alapú köztéri szobrá­szatát is képviseli. A kelet-európai régióban ez az el­ső olyan nagyszabású kiállítás, amely keresztmetszetet ad Gyula Kosice vizuális művészetéből, illet­ve bemutatja a hidrokinetizmus és a luminal art általa teremtett tartomá­nyait. Az alkotásokat több külföldi gyűjteményből kölcsönözték - egyebek közt a párizsi Pompidou Központból és a győri Römer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumból. A Hidrokinetizmus című tárlatot Pozsonyból Kassára is elviszik, 2016. február 4. és március 6. között a Kelet­szlovákiai Galériában lesz látható. Gyula Kosice ► 1924-ben született Kassán magyar-zsidó családban. Anyja Berger Eta, apja Fáik József szabó volt. Eredeti neve Fáik Gyula, a Gyula Kosice felvett művésznév. ► 1928-ban a család Argen­tínába emigrált. A szülők korai halála után Gyula, munkába állt, elemi tanulmányait sem fejezte be. Autodidaktánaktartja magát. ► 1944-ben készítette el első mozgó, kinetikus szobrát- Röyi címmel. ► 1946-ban részt vett a MADI manifesztum kidolgozásá­ban, mely a kortárs absztrakt, geometrikus művészet egyik legfon­tosabb irányzatának, a MADI-nak az alapvető dokumentuma. ► 1957-től Párizsban élt, a geometrikus és a kinetikus irányzatok, valamint az op­art nemzetközi rangú alkotójává vált. ► 1971-ben publikálta The Hydrospatial City Manifest című kiáltványát: a fenntart­ható fejlődés érdekében újfajta városfejlesztési koncepciótjavasolt. ► 2005-ben BuenosAiresben megnyitotta saját múzeumát. Adele, a rekordhalmozó PUHAJÓZSEF Az emberek úgy vásárolják Adele harmadik stúdióleme- zát, mintha soha többé nem készülne zene. Az angol sztár november 20-án kiadott, 25 című albuma világszerte rekordokat döntöget. Az USA-ban a megjelenés heté­ben 3,38 millió példányt adtak el a korongból. Az eddigi csúcstartó az NSYNC floridai fiúcsapat volt, amelynek 2000-es No Strings Atta­ched című nagylemezéből 2,416 millió példány fogyott el az első hé­ten. A zenei szakemberek többsége úgy gondolta, hogy ezt a rekordot Adele (TASR/AP-felvétel) senki sem fogja megdönteni, mivel az albumok forgalma folyamatosan csökken, a közönség egyre inkább a dalvásárlásra fókuszál. A 25 az Egyesült Királyságban 800 307 példánnyal nyitott. A brit zene- történet leggyorsabban fogyó nagy­lemeze eddig az Oasis 1997-es Be HereNow címűalbuma volt, 696 ezer példánnyal. Németországban a ki­adás hetében 263 ezer példányt adtak el Adele lemezéből. Itt az eddigi csúcstartó Herbert Grönemeyer né­met énekes 2007-es albuma,a 12 volt. A hihetetlen eladási adatok java­részt az Adele körüli hatalmas mé­diafelhajtással magyarázhatók. A legtöbb kritikus csalódott a nagyle­mezben. Maga az énekesnő is azt nyilatkozta, hogy nem olyan jó, mint az előző két albuma. Mivel Adele és a kiadója nem járult hozzá, a 25 nem hallgatható meg a streamingszolgál- tatóknál. Bolti pénztáros lehet a szép hercegnő London. A leghírhedtebb brit műtárgyhamisító azt állítja, hogy ő rajzolta az 1980-as években azt a női arcképet, amelyet Leonardo da Vinci­nek tulajdonítanak, és a rajz nem a milánói herceg lányát, hanem egy áruház pénztá­rosát ábrázolja. A La Bella Principessa címen ismert portré állítólag Ludovico Sforza milánói herceg fiatalon el­hunyt lányát ábrázolja. A kép ere­dete körül többször lángolt fel vi­ta: amikor 1998-ban először doku­mentálták, a művészettörténészek megkérdőjelezték, hogy Leonardo műve lenne, és úgy vélték, vala­mikor a 19. században készülhe­tett. Amikor tulajdonosa eladta a Christie's aukcióján, csupán 21800 fontot kapott érte. 2008-ban szak­értők mégis arra a következtetésre jutottak, hogy a portré valóban Le­onardo da Vinci műve. A rajz az­óta Olaszországba került, értékét mintegy 150 millió euróra tartják. Shaun Greenhalgh brit képha­misító, aki öt évet ült börtönben, A Forger Tale (Egy hamisító törté­nete) című könyvében ír arról, hogy ő készítette a rajzot egy Sally nevű kolleganőjéről az angliai Boltonban, 1987-ban, amikor egy szupermarketben dolgozott. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents