Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-04 / 255. szám, szerda
201 SPORT 2015. november 4. | www.ujszo.com Már mindketten be akarták fejezni, aztán egymásra találtak Anna Marie Pearce és Magyar Márk nyolc hét alatt készült fel az első közös versenyére Magyar Márk és Anna Marie Pearce májusban vett részt próbakorcsolyázáson, előtte már mindketten a visszavonulást fontolgatták. Közös fő céljuk az olimpiai részvétel. (Cristiano lera felvétele) BŐDTITANILLA 2010 után ismét lesz magyar műkorcsolyázó páros az Európa-bajnokságon. Magyar Márk és új partnere, az amerikai Anna Marie Pearce a pozsonyi Ondrej Nepela Emlékversenyen szerezte meg az Eb-induláshoz szükséges minimális technikai pontszámot. Találkozásukról, a kezdeti nehézségekről és céljaikról is beszélgettünk velük. Mindketten több partnerrel is versenyeztek már. Hogyan találtak egymásra? Márk: Én már egy ideje partnert kerestem, mivel egy hosszabb sérülés után partner nélkül maradtam. Anna Marie-t az IcePartnerSearch weboldalon láttam meg először, és az egykori edzője is írt nekem. Nem válaszoltam azonnal, mert akkor még próbáltam tovább keresni, hogy Európában maradhassak, de ez nem jött össze. Ezután újra felvettük egymással a kapcsolatot, és megegyeztünk egy próbakorcsolyázásban, amire Chicagóban került sor. A próbakorcsolyázáson az elejétől fogva minden remekül ment? Anna Marie: Igen. Korábban több ilyen próbán is részt vettem, de Márkkal minden rögtön könnyen és kényelmesen ment. Márk: Teljesen természetes volt együtt korcsolyázni. Márk hosszú időt kihagyott sérülés miatt. Nehéz volt a visszatérés? Márk: Két éve műtötték a válla- mat, ezért egy teljes szezont kihagytam. Utána hiába kerestem partnert, nem sikerült. Nem jutottam el versenyre. Hitt még benne, hogy sikerül partnert találnia? Márk: Közel voltam hozzá, hogy befejezzem. Azt mondtam magamnak, ha idén májusig nem lesz partnerem, akkor vége. És pont májusban volt a próbakorcsolyázásunk, éppen a határidő lejárta előtt. Ez volt az utolsó esélyem. Anna Marie-nak is több partnere volt korábban. Miért kellett újra partnert keresnie? Anna Marie: Amerikai színekben versenyeztem, de az előző partneremnek csípőműtéten kellett átesnie. Eredetileg úgy volt, hogy megvárom, amíg felépül, de aztán bonyolódni kezdtek a dolgok, elhúzódott a felépülése. Márkhoz hasonlóan én is úgy voltam vele, talán inkább befejezem, és a tanulmányaimra koncentrálok, de akkor jött az ajánlat, hogy Márkkal korcsolyázzak magyar színekben, és erre nem lehetett nemet mondani. Ez egy tökéletes lehetőség! Márk: Mivel nincs másik magyar páros, már most biztos, hogy ott leszünk az Európa-bajnokságon, hiszen megszereztük a minimális technikai pontszámot. Milyen érzés amerikaiként Magyarországot képviselni? Anna Marie: Kicsit furcsa. Soha nem versenyeztem nemzetközi szinten amerikai színekben. Az előző partneremmel bekerültünk a válogatottba, de aztán jött a műtét. Nagyon csalódott voltam, hogy nem tudtunk élni ezzel a lehetőséggel, és kicsit aggódni is kezdtem: néhány év múlva itt az olimpia, és nem lesz elég időnk rá, hogy megfelelő szinten felkészüljünk. Aztán megtaláltam Márkot. Nagyon rendes volt tőle, hogy hajlandó volt elköltözni Amerikába azért, hogy együtt korcsolyázhassunk. A magyar szövetség is mindent megtesz azért', hogy sikeresek legyünk. Egyszóval: tökéletes! Milyen gyakran jönnek Magyarországra? Anna Marie: Én most, az Ondrej Nepela Trophy előtt jártam először Magyarországon. Különleges dolog egy másik országot képviselni, mert most nemzetközi szinten találkozom azokkal a versenyzőtársakkal, akikkel korábban otthon versenyeztem. De mindannyian támogatnak, és a magyar szövetség is rendkívül kedvesen fogadott. Jól érzem magam. Márk, nehéz volt meghoznia a döntést, hogy kiköltözik Amerikába? Márk: Nyitott voltam erre, mert világéletemben mindig költözködtem. Amikor korcsolyázni kezdtem, még nem párosban, egy ideig Pozsonyban is edzettem. Később, már párosozóként Lengyelországba kerültem, hogy Dorota és Máriusz Siudek irányítása alatt készülhessek. Vagyis nem volt számomra új, hogy a korcsolya miatt költözök. Az új dolog az volt benne, hogy most a tengerentúlra kerültem, és nem tudom olyan gyakran meglátogatni a családomat és a barátnőmet. De Chicagóban csakis a korcsolyára tudok koncentrálni, és ez a fő célom. A jégen kívül is együtt töltik az idejüket Chicagóban? Anna Marie: Nem, pedig biztos szórakoztató lenne. De én a városban lakom, Márk pedig egy kicsit távolabb, egy külvárosban. Én emellett egyetemre is járok, ami sok időt elvesz. Egyszer majd szeretnék a marketing és reklám területén elhelyezkedni. Márk, nincs honvágya az Egyesült Államokban? Márk: Néha van, főleg hétvégén, amikor nincs dolgom, és unatkozom. Olyankor jó lenne találkozni az otthoni barátokkal. A kapcsolattartás az időeltolódás miatt sem egyszerű, edzés után hazaérek, fáradt vagyok, de rájövök, hogy még haza kell telefonálnom, mert itthon már este van. De egyébként sokkal jobban bírom, mint gondoltam, rosszabbra számítottam. Egyedül lakik? Márk: Nem, egyelőre az edzőinkkel lakom, Stefánia Bertonnal és Rockne Brubakerrel. Szerencsére elég nagy házuk van ahhoz, hogy kaphattam ott egy szobát. Remélem, hamarosan találok egy albérletet, de egyelőre ennél fontosabb ügyeket kellett intéznünk. Anna Marie: Igen, csak nyolc hetünk volt felkészülni az első versenyünkre! Amikor együtt kezdtek korcsolyázni, mely elemeket tanulAz új magyar páros Pozsonyban mutatkozott be nemzetközi közönség előtt (Rudolf Anna felvétele) ták meg a legkönnyebben, és mi ment a legnehezebben? Anna Marie: Az emelések voltak a legkönnyebbek. Mivel az előző partneremnek csípőproblémái voltak, nem mindig voltak stabilak az emeléseink. Remek érzés most végre azt csinálni fent a magasban, amit akarok. Márk: Az viszont eltartott egy darabig, amíg elsajátítottunk minden olyan elemet, amelyhez fontos a jó időzítés, mint a dobott ugrások vagy a pörgetett emelések. Különféle technikákat tanultunk meg korábban, de mégis van néhány egyforma hibánk. Oda kell figyelnünk, hogy ezeket ne kövessük el. De szerencsére Stefánia és Rockne személyében remek edzőink vannak. Stefánia és Rockne idén házasodott össze, néhány éve még mindketten nemzetközi szinten versenyeztek, Stefánia olasz színekben Ondrej Hotárekkel, Rockne pedig amerikai színekben több különböző partnerrel is. Milyen érzés ilyen fiatal edzőkkel dolgozni? Anna Marie: Remekül működnek együtt csapatként. Egy kicsit olyanok, mint a jó zsaru meg a rossz zsaru. Magyar párosok ► Magyarország a 20. század első felében párosnagyhatalomnak számított, négy olimpiai bronzot és egy olimpiai ezüstöt nyert ebben a számban. (Kékesy Andrea és Király Ede 1948-ban ezüstérmes lett, Rotter Emília és Szollás László 1932-ben és 1936-ban bronzérmes, a Nagy Marianna-Nagy László kettős pedig 1952-ben és 1956-ban lett harmadik a téli játékokon.) ► Az Eb-ken Magyarország párosban hét aranyat, hat ezüstöt és négy bronzot szerzett. ► A vb-ken öt arany, három ezüst, öt bronz a magyar párosok mérlege. ► 1977 és 2007 között viszont egyáltalán nem is rendeztek párosversenyt a magyar bajnokságon, mert nem volt versenyző. ► A2010-estallinni Eb-n azamerikai születésű, magyar származású Trefil Kristóf és amerikai partnere, Victoria Hecht szerepelt magyar színekben. ► Ezt megelőzően az 1970-es kontinensviadalon volt magyar páros, Farkas Éva és Korpás Tamás személyében. Melyikük a rossz zsaru? Anna Marie: Azt nem mondhatom meg! De nagyszerű munkát végeznek, s bár nem régóta edzősköd- nek, már messzire jutottak. Tényleg nincs közöttünk nagy korkülönbség, de ezt soha nem éreztem hátránynak. Márk: Nagyon egyértelmű a választóvonal a barát és az edző között. Nincs olyan, hogy túl sokat lógunk együtt kint, és elfeledkezünk róla, hogy ők nem haverok, hanem az edzőink. Mindig megvan a tisztelet. Fantasztikus korcsolyázók voltak, amíg versenyeztek. Rockne felhúzza a korcsolyáját, és még most is olyan dupla axelt ugrik, hogy haza akarok menni, mert én soha nem fogom tudni úgy megcsinálni. A programjainkat Stefánia készítette, és fantasztikus volt tapasztalni, mennyire kreatív. Anna Marie: Igazi példaképek számunkra. A rövidprogramjukat a Mission Impossible II filmzenéjére, a kürt pedig egy Frank Sinatra- válogatásra futják. Ki választotta a zenéket? Márk: Ez a rövidprogram már össze volt nekem vágva. Sietnünk kellett, nyolc hetünk volt a felkészülésre, szóval három nap alatt el kellett döntenünk, milyen zenét fogunk használni. Megmutattam ezt a zenét Anna Marie-nek és az edzőinknek, és szerencsére tetszett nekik. Mivel nem volt sok időnk, nem kerestünk tovább. De jól érezzük magunkat benne, nem csak vészmegoldás volt. Anna Marié: A kűrhöz Rockne választotta a zenét. Olyan zenét kerestünk, ami kifejezi a személyiségünket. Az is fontos volt, hogy elég nehéz program legyen, de ha valami nem sikerül, vagy hibázunk, a zene akkor is passzoljon a programhoz. Márk: Először az instrumentális verziót próbáltuk, de az nem illett a kűrhöz, túl lapos volt. Akkor jött Rockne az ötlettel, hogy énekkel együtt legyen a zene. Az első perctől fogva szerettük. Ez igazán a mi programunk. Anna Marie: Az első rész a „My Way”, és ezzel nagyon tudunk azonosulni, a mi helyzetünkre is illik. Eleinte nem tudtuk, hogy folytatjuk-e, de aztán megtaláltuk egymást, és mindent a magunk módján csinálunk. Keressük önmagunkat, együtt. Márk: A másik rész, a „Fly Me to the Moon” is sokat jelent számunkra, hiszen az a célunk, hogy minél magasabbra jussunk. Részt akarunk venni az olimpián, ez a fő célunk. S mik a céljaik az idei szezonban? Márk: A zágrábi Golden Spinen is szeretnénk elindulni. Aztán jön decemberben a négy ország közös bajnoksága Trinecben, majd az Eb Pozsonyban. Szeretnénk megszerezni a vb-részvételhez szükséges pontokat is. Ha a Nepela-versenyen hibátlan rövidet futottunk volna, összejöhetett volna, mert 26 pont volt a kiinduló technikai pontszámúnk, és 25 a limit a vb-re. A kűrben 43 pont a limit, ott még többet kell dolgoznunk, de szerintem az is elérhető.
